Latin-Amerikáról sokáig úgy beszéltek a befektetők, mint ahol a növekedést elsősorban a nyersanyagárak, a kamatkörnyezet, a devizapiac vagy a politikai fordulatok mozgatják. Ez ma már csak félig igaz. A térség több országában a biztonság állapota önálló gazdasági változóvá vált: nem mellékes háttérzaj, hanem olyan tényező, amely közvetlenül befolyásolja a beruházási kedvet, a vállalati költségeket, a logisztikát, sőt végső soron a GDP-pályát is. A Világbank 2025-ös régiós értékelése már egyenesen úgy fogalmaz, hogy a szervezett bűnözés és az erőszak a fejlődés egyik központi akadályává vált Latin-Amerikában és a Karib-térségben.

Van a világgazdaságnak néhány olyan pontja, amely a térképen kicsinek látszik, a valóságban azonban egész iparágak, országok és tőzsdék sorsa múlik rajta. A Hormuzi-szoros ilyen hely: egy szűk tengeri átjáró Irán és Omán között, amely összeköti a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel. Az utóbbi hetek háborús feszültségei miatt ismét a világsajtó fókuszába került, de a jelentősége nem most kezdődött: ez az egyik legfontosabb energiaszállítási csomópont a Földön.

A globális gazdaság egyik legfontosabb, de még mindig alulértékelt története ma nem Washingtonban, Pekingben vagy Brüsszelben íródik, hanem egyre inkább Afrikában. A világ a zöld átállásról, az elektromos autókról, az energiatárolásról és az új ipari korszakról beszél – ehhez azonban nem elég a technológia. Kell hozzá réz, kobalt, nikkel, lítium és ritkaföldfém is. Márpedig ezekből Afrika több országában bőséges készletek találhatók, miközben a nagyhatalmak egyre nyíltabban versenyeznek a hozzáférésért. A kérdés így már nem az, hogy fontos lesz-e a kontinens, hanem az, hogy mennyire. Egyre inkább úgy tűnik: a zöld átállás részben Afrikában dőlhet el.

Sok befektetőnek elsőre ellentmondásosnak tűnik a mostani mozgás: geopolitikai feszültség van, a kötvényeknek elvileg menedékeszközként kellene működniük, mégis főleg a hosszú lejáratú papírok estek nagyot. A válasz az, hogy a piac most nem egyszerűen kockázatkerülést áraz, hanem egy elhúzódó energiaár- és inflációs sokkot. Az iráni háború nyomán az olajár meredeken emelkedett, a Reuters szerint a háború kezdete óta több mint 50%-kal, és a piac több forgatókönyvben is tartósan magas árszinttel számol.

A 2026-os piacokat egyre kevésbé lehet a klasszikus, nyugodtan felépülő trendek logikájával megérteni. A mozgások gyorsabbak lettek, az árfolyamreakciók sokszor percek alatt lezajlanak, és egy-egy hír ma már nem egyszerűen „befolyásolja” a piacot, hanem gyakran azonnal át is árazza azt.

2026. március 24–28.

Az energiaárak mozgása sokáig elsősorban makrogazdasági kérdésnek tűnt: infláció, kamatok, recessziós félelmek. A tőzsdén viszont a történet ennél jóval kézzelfoghatóbb. Egy hirtelen olaj-, gáz- vagy áramár-emelkedés nem elvont kockázat, hanem közvetlen ütés a vállalati eredménykimutatásban. A kérdés ilyenkor nem az, hogy „rossz-e ez a gazdaságnak”, hanem az, hogy mely cégek tudják áthárítani a drágulást, és melyek kénytelenek lenyelni azt. Ez dönti el, ki bírja és ki nem.

A 2026-os év első heteiben még úgy tűnt, hogy a feltörekvő piacok újra visszakerültek a befektetői térképre. Januárban az Institute of International Finance adatai alapján rekordközeli, 100,5 milliárd dolláros portfólióbeáramlás érkezett ezekre a piacokra, februárban pedig még mindig 21,7 milliárd dollárnyi nettó beáramlás maradt. Márciusra azonban hirtelen megváltozott a hangulat: a geopolitikai feszültségek, az olajár-emelkedés és a szigorúbb pénzügyi kondíciók egyszerre kezdték ütni a legérzékenyebb régiókat.

Az európai energiaválságot sokáig átmeneti sokknak lehetett tekinteni. Ma már egyre inkább úgy látszik, hogy nem egyszerűen magas árakról van szó, hanem tartós szerkezeti szétválásról. Az egyik oldalon azok az országok állnak, amelyek gyorsabban diverzifikálták energiamixüket, erősítették az összeköttetéseiket, és nagyobb arányban támaszkodnak nukleáris vagy megújuló termelésre. A másikon pedig azok, amelyek továbbra is érzékenyebbek a földgázárakra, az importkitettségre és a geopolitikai zavarokra. Ez a különbség ma már nemcsak energiapolitikai kérdés, hanem versenyképességi választóvonal is.

Az MBH Bank részvénye 2026. április 1-jétől bekerül a BUX indexkosárba. A Budapesti Értéktőzsde 2026. március 16-i döntése alapján az MBH mellett a PannErgy és a Shopper Park Plus is új tag lesz, miközben a CIG Pannónia kikerül, a Zwack pedig első nem megfelelés miatt még bent marad. Ez önmagában nemcsak vállalati siker, hanem a hazai részvénypiac szerkezetét érintő fejlemény is.