A KSH a napokban teszi közzé a januári inflációs statisztikát, és a piaci várakozások szerint öt év után először 3% alá is benézhet a mutató. Ez önmagában is nagy hír, de a valódi tét az, hogy mit olvas ki belőle a Monetáris Tanács: a gyorsan hűlő inflációt, vagy az év eleji átárazások miatt később visszapattanó pályát.

Nagy-Britanniában a politika ismét gyorsan piacot mozgatott: a Starmer körüli bizonytalanság hírére a brit állampapírok estek, a hozamok feljebb mentek, a font pedig gyengült az euróval szemben. A mozgás egyik tanulsága: a kötvénypiac gyakran előbb áraz, mint a részvénypiac — mert a befektetők a finanszírozhatóságot és a fiskális fegyelmet nézik.

Japánban a választási eredmény azonnal „árfolyamnyelvre” fordult: a részvénypiac rekordot döntött, a kötvények estek (hozamok emelkedtek), a jen pedig hektikusan mozgott. A befektetők egy része most „Takaichi-trade”-ről beszél: politikai felhatalmazás + fiskális ösztönzés = részvénypiaci lendület. A kötvénypiac viszont gyorsan feltette a kellemetlen kérdést: miből lesz mindez finanszírozva?

A forint az elmúlt napokban látványosan erősödött: az euróval szemben 377 alá is benézett, a dollár pedig 317 alá süllyedt a forinthoz képest. A mozgás mögött nem egyetlen „csodafaktor” áll, hanem egy csomag: nemzetközi hangulat, dollárgyengülés és a magyar hozamkörnyezet együtt. A kérdés most az, mi tartja életben a trendet — és mitől törhet meg hirtelen.

A forint megítélése mindig két táborra szakad: az egyik az erős devizát „infláció-ellenes pajzsnak” látja, a másik az exportőrökön és a növekedésen kéri számon. A valóság inkább trade-off: rövid távon stabilitás és bizalom, középtávon versenyképességi és marzskérdések.

Az elmúlt napokban a globális piacokon újra előjött a „risk-off” érzés: a tech-súlyos szegmensek erős esést mutattak, a befektetők egy része defenzívebb szektorokba rotált, és a kriptópiacon is látványos volt a volatilitás. A kérdés: átmeneti ijedtség vagy trendforduló?

2026 elején a magyar gazdaságról szóló vita két pólus között mozog: „végre fordulunk” vs „ez csak bázishatás”. A kép árnyaltabb. A rövid távú javulás motorja egyértelműen a fogyasztás lehet, de a tartós fordulathoz a beruházási ciklus beindulása és a külső környezet stabilizálódása is kell.

Az arizonai Tucson térségében eltűnt Nancy Guthrie (84) ügyében az amerikai hatóságok lehetséges emberrablásként/eltűnésként nyomoznak, miután a médiához eljutott egy váltságdíj-követelés, és Savannah Guthrie (az NBC „Today” egyik műsorvezetője) videóban könyörgött az elkövetőknek, jelezve: a család „fizetni fog”.

Nem mindig leépítés történik. Van, amikor „csendben” bővül a feladatlista: új projekt, új ügyfélportfólió, új csapatkoordináció – de a pozíciód, a béred és az erőforrásaid ugyanott maradnak. Ezt hívják quiet hiringnak. A jelenség önmagában nem ördögtől való: lehet belőle előrelépés is. A különbség azon múlik, hogy átmeneti fejlődési lehetőségről van szó, vagy tartós, kompenzálatlan terhelésről.

A kávé ára sokaknak mostanában nem azért fáj, mert „hirtelen elszállt”, hanem mert észrevétlenül lett belőle drágább élmény: többet fizetsz ugyanazért, vagy ugyanannyit fizetsz kevesebbért. A háttérben nem csak a nyersanyagárak, hanem a bérek, az energia, a bérleti díjak és a csomagolás is dolgozik – és közben megjelent a kávé-shrinkflation is.