A mostani piaci nap főszereplője kétségkívül az olaj és a Közel-Kelet, de a háttérben egy másik történet is formálódik: Kína továbbra sem mutat meggyőző stabilizációt. Ez elsőre másodlagosnak tűnhet, valójában azonban könnyen a következő hetek egyik legfontosabb befektetői témájává válhat, mert ha az energiasokk mellé tartós kínai gyengeség társul, az már nemcsak inflációs, hanem növekedési probléma is a világgazdaság számára.

Első ránézésre kifejezetten kedvező hír, hogy Magyarországon 2026 februárjában a fogyasztói árak átlagosan mindössze 1,4%-kal haladták meg az egy évvel korábbit, havi alapon pedig csupán 0,1%-os emelkedést mért a KSH. Ez a szám önmagában azt sugallja, hogy a korábbi inflációs hullám lényegében kifulladt, és a jegybank számára is kényelmesebb mozgásteret teremthet.

Az elmúlt napokban a piacok fókusza szinte teljesen egyetlen tényezőre szűkült: az olajra. A Brent jegyzése péntek reggel ismét 100 dollár fölé került, a heti emelkedés 8% körül járt, a hét elején pedig 119,50 dollárig is felszúrt. A Goldman Sachs márciusra már 100 dollár feletti átlagos Brent-árat vár, miközben arra figyelmeztetett, hogy a Hormuzi-szoros elhúzódó zavara esetén az idei év végi árak is jóval magasabban ragadhatnak, mint amit korábban vártak.

Az európai részvénypiacokon csütörtökön ismét eladói hangulat uralkodott, és ennek a hátterében első ránézésre egyértelműen az olaj drágulása állt. A Reuters szerint az európai részvények estek, mert a Brent újra 100 dollár fölé emelkedett, ami felerősítette az inflációs aggodalmakat és újra megnyitotta a kérdést: mennyire kell átírni a jegybanki kamatpályáról alkotott várakozásokat.

A magas energiaárak eddig is kellemetlenek voltak a magyar gazdaság számára, de most már a hitelminősítési oldalról is egyre komolyabb figyelmeztetések érkeznek. A Reutersnek nyilatkozó Frank Gill, az S&P Global EMEA-régióért felelős vezető szuverén elemzője szerint, ha a mostani energiapiaci sokk tartós marad, az Magyarország hitelminősítésére is kockázatot jelenthet. Ez önmagában nem azonnali leminősítést jelent, de egyértelmű jelzés arról, hogy a külső energiasokk már nemcsak inflációs vagy növekedési kérdés, hanem országkockázati tényező is.

A piacok néhány napja még abban reménykedtek, hogy a stratégiai készletek felszabadítása és a politikai nyugtatás elég lehet az olajpiaci pánik lehűtésére. Csütörtökre azonban kiderült, hogy ez legfeljebb átmeneti könnyebbséget adott. A Reuters szerint a Perzsa-öbölben történt tankerelleni támadások után a Brent ismét 100 dollár fölé emelkedett, miközben a részvénypiacok estek, a dollár erősödött, és a befektetők újra a biztonságosabb eszközök felé fordultak.

Első ránézésre a legfrissebb magyar inflációs adat kifejezetten jó hír. A KSH szerint 2026 februárjában a fogyasztói árak átlagosan 1,4 százalékkal haladták meg az előző év azonos hónapjának szintjét, havi alapon pedig mindössze 0,1 százalékos emelkedést mértek. Ez olyan szám, amelyre néhány éve még sokan csak vágytak volna.

A mai amerikai inflációs adat azért különösen érdekes, mert a piac egyszerre két külön idővilágot próbál olvasni belőle. Az egyik a februári múlt: mit mutatott az amerikai árnyomás még azelőtt, hogy a közel-keleti háborús eszkaláció felrázta volna az olajpiacot. A másik a márciusi jövő: mennyire írja át ezt az egészet a friss energiasokk. A Reuters előzetese szerint az elemzők februárra 0,3 százalékos havi és 2,4 százalékos éves headline CPI-t vártak, míg a maginfláció 2,5 százalék körül alakulhatott.

Az olajpiac most egyszerre próbál megnyugodni és félni. Szerdán a Brent 87,6 dollár környékére süllyedt, miután a Reuters szerint a Nemzetközi Energiaügynökség a történetének eddigi legnagyobb stratégiai készletfelszabadítására tett javaslatot. A lépés célja világos: lehűteni azt az árpánikot, amelyet a közel-keleti háborús feszültség és az ellátási kockázatok fűtöttek fel.

A Volkswagen keddi számai túlmutatnak egyetlen autógyártó negyedéves vagy éves nehézségein. A Reuters beszámolója szerint a csoport 2025-ös működési profitja több mint a felére, 8,9 milliárd euróra esett, miközben a bevétel lényegében stagnált, 322 milliárd euró körül maradt. A cég ezzel nemcsak gyenge eredményt mutatott, hanem azt is jelezte, mennyire nehéz környezetben kell most működnie az európai iparnak.