A forint szempontjából a mostani nemzetközi környezet különösen kellemetlen. Önmagában sem jó hír, ha erősödik a dollár, és önmagában sem kedvező, ha az olajár megugrik. A kettő együtt viszont már olyan kombináció, amely a magyar gazdaság és a hazai eszközök számára is gyorsan fájdalmassá válhat. A Reuters szerint a dollár a második egymást követő heti erősödése felé tartott pénteken, miközben a közel-keleti háború miatti olajár-sokk fokozta a globális kockázatkerülést.

A dollárerő mögött most egyszerre több tényező áll. Egyrészt geopolitikai bizonytalanság idején a befektetők hagyományosan a dollár felé menekülnek. Másrészt az energiapiaci sokk miatt a piac újraárazta a kamatpályákat is: a Reuters összefoglalója szerint a Fed idei kamatcsökkentéseire vonatkozó várakozások nagyrészt eltűntek, miközben Európában már nem vágást, hanem akár újabb emelést is elkezdtek árazni. Ez a környezet általában nem kedvez a feltörekvő piaci devizáknak, így a forintnak sem.

Magyarország számára azért különösen érzékeny ez a helyzet, mert az olajár és a dollár együtt dolgozik az importköltségek emelésén. Az olajat jellemzően dollárban árazzák, így ha a Brent emelkedik, miközben az USD is erősödik, az a hazai energiaimport költségét kettős csatornán keresztül nyomja felfelé. A Reuters szerint a Brent pénteken 103,14 dolláron zárt, miután a Hormuzi-szoros körüli zavarok miatt jelentős kínálati sokkot kezdett árazni a piac.

Ez a képlet gyorsan átgyűrűzhet az inflációs gondolkodásba is. A Reuters amerikai makroanyaga szerint már az Egyesült Államokban is azt számolták, hogy a mostani háborús energiasokk önmagában 0,3 százalékponttal emelheti a márciusi inflációt, elsősorban az üzemanyag- és szállítási költségeken keresztül. Magyarország ugyan más szerkezetű gazdaság, de a logika ugyanaz: ha a nyersanyag és a deviza egyszerre ellenünk dolgozik, az előbb-utóbb a hazai árakban is nyomot hagyhat.

A forint számára ez azért is rossz hír, mert épp akkor szigorodik a külső környezet, amikor a hazai monetáris politika elvileg már lazíthatna. Az alacsonyabb infláció önmagában teret adna az MNB-nek, de ha a külső pénzpiaci nyomás nő, a jegybank mozgástere beszűkülhet. Egy gyengébb forint, drágább dollár és magasabb olajár együtt olyan külső inflációs kockázatot jelent, amely óvatosabb kommunikációra vagy akár a vágási ciklus lassítására késztetheti a döntéshozókat. Ez részben már a globális árazásokban is látszik: a Reuters szerint a Barclays szeptemberre tolta az első idei Fed-vágás várható időpontját, és a piac összességében jóval szigorúbb pályát lát, mint néhány hete.

A magyar befektető szempontjából a fő kérdés most nem az, hogy a forint „indokolatlanul” gyenge-e, hanem az, hogy mennyire romlott meg körülötte a nemzetközi háttér. A dollár menedékdeviza lett, az olaj újra inflációs fenyegetés, és a globális kamatvárakozások is elmozdultak a szigorúbb irányba. Ebben a közegben a forint már nem pusztán a hazai fundamentumokra reagál, hanem egy sokkal nagyobb geopolitikai és monetáris történet részeként mozog.

A következő napokban ezért három dolgot érdemes figyelni. Az első, hogy meddig marad feszült a Hormuzi-szoros körüli helyzet. A második, hogy a dollár megőrzi-e menedékjellegű erejét. A harmadik pedig az, hogy az MNB és a régiós devizák hogyan reagálnak a külső nyomásra. Mert most nem egyetlen piacról van szó: az olaj, a dollár és a forint ugyanannak a történetnek a három oldala lett.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.