A piacok néhány napja még abban reménykedtek, hogy a stratégiai készletek felszabadítása és a politikai nyugtatás elég lehet az olajpiaci pánik lehűtésére. Csütörtökre azonban kiderült, hogy ez legfeljebb átmeneti könnyebbséget adott. A Reuters szerint a Perzsa-öbölben történt tankerelleni támadások után a Brent ismét 100 dollár fölé emelkedett, miközben a részvénypiacok estek, a dollár erősödött, és a befektetők újra a biztonságosabb eszközök felé fordultak.

A mostani megugrást nem pusztán az olajpiaci kereslet-kínálat technikai egyensúlya mozgatta, hanem az a félelem, hogy a globális ellátási lánc egyik legfontosabb ütőere, a Hormuzi-szoros és a környező tengeri útvonalak egyre sérülékenyebbek. A Reuters beszámolója szerint az iraki és ománi kikötői fennakadások, illetve a térségben megtámadott hajók növekvő száma azt az üzenetet küldte a piacnak, hogy itt már nem elméleti kockázatról, hanem kézzelfogható szállítási zavarról van szó.

Ez azért különösen fontos, mert az olajpiac sokszor nem is a tényleges hiányt árazzza be először, hanem a bizonytalanságot. Vagyis már az is erős árreakciót válthat ki, ha a kereskedők attól tartanak, hogy a következő napokban vagy hetekben nehezebbé, lassabbá vagy drágábbá válik a szállítás. Most pontosan ez történt: az IEA rekordméretű, 400 millió hordós készletfelszabadítása sem volt elég ahhoz, hogy tartósan megnyugtassa a piacot, mert a befektetők szemében a fő kérdés már nem az volt, hogy van-e olaj a rendszerben, hanem az, hogy biztonságosan eljut-e oda, ahová kell.

A mostani helyzetben ezért az olajár egyszerre lett árupiaci, inflációs és geopolitikai indikátor. Ha a Brent tartósan 100 dollár fölött marad, az nemcsak az energiaszektort érinti, hanem újra felerősítheti az inflációs félelmeket, megnehezítheti a jegybankok dolgát, és ronthatja a növekedési kilátásokat is. A Reuters szerint a dollár erősödése és az energiaimportőr országok devizáinak gyengülése már most jelzi, hogy a piac ezt a sokkot nem elszigetelt eseményként, hanem szélesebb makrogazdasági kockázatként kezeli.

A befektetők idegességét az is fokozza, hogy a konfliktus kimenetele továbbra is nehezen kiszámítható. A Reuters szerint iráni figyelmeztetések még 200 dolláros olajár lehetőségét is felvetették, ami önmagában is mutatja, milyen extrém forgatókönyvek kezdtek beszivárogni a piaci gondolkodásba. Nem feltétlenül az a legvalószínűbb, hogy ezek meg is valósulnak, de már az is elég, hogy a szereplők komolyan fontolóra veszik őket.

A legfontosabb tanulság most az, hogy a piacok már nem csak az „olaj drága vagy olcsó” kérdésre reagálnak. A fő félelem az lett, hogy a Közel-Kelet körüli feszültség mennyire tud rendszerszintű ellátási és inflációs sokkká válni. Amíg erre nincs megnyugtató válasz, addig minden ideiglenes árkorrekció törékeny marad, és az olajpiac továbbra is képes lesz órák alatt átírni a részvény-, deviza- és kötvénypiaci hangulatot.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.