Az amerikai gazdaságról érkező legfrissebb üzenet nem az, hogy összeomlás közeleg, hanem az, hogy a növekedés látványosan veszít a lendületéből, miközben az infláció még mindig nem eléggé szelíd ahhoz, hogy a Fed nyugodtan lazíthasson. Ez a kombináció különösen kényelmetlen, mert egyszerre táplálja a növekedési aggodalmakat és tartja magasan a kamatvárakozásokat. A Reuters pénteki összefoglalója szerint a 2025 negyedik negyedévi amerikai GDP-növekedést 1,4%-ról 0,7%-ra vágták vissza, miközben a januári fogyasztás csak mérsékelten bővült.

A felszínen a fogyasztási adat még nem néz ki rosszul: januárban a személyes fogyasztási kiadások 0,4%-kal emelkedtek. A részletek azonban jóval hűvösebb képet mutatnak. A Reuters szerint ebből a növekedésből a reálfogyasztás mindössze 0,1%-ot tett ki, vagyis a bővülés jelentős része inkább áremelkedésből, nem pedig érdemi volumennövekedésből jött. Ráadásul a diszkrecionális szolgáltatások, például az éttermi vagy szállásköltések gyengültek, ami arra utalhat, hogy a háztartások egyre óvatosabban bánnak a pénzükkel.

Az inflációs oldal eközben továbbra sem enged igazán. A Reuters szerint januárban a PCE infláció havi alapon 0,3% lett, éves alapon 2,8%, ami nagyjából megfelelt a várakozásoknak. A mag-PCE viszont éves alapon 3,1%-ra emelkedett, ami 2024 márciusa óta a legmagasabb érték. Ez azért fontos, mert a Fed számára továbbra is a mögöttes infláció a kulcskérdés, és ez a mutató még mindig nem ad egyértelmű zöld jelzést a gyors lazításra.

A helyzetet tovább bonyolítja az energiasokk. A Reuters szerint a közel-keleti háború nyomán az amerikai benzinárak több mint 21%-kal emelkedtek 3,63 dollár/gallon környékére, és elemzők már azzal számolnak, hogy ez márciusban további inflációs nyomást okozhat. Vagyis miközben a belső kereslet lassul, egy külső energiaoldali sokk ismét felfelé tolhatja az árakat. Ez a klasszikus kellemetlen makróhelyzet: nem elég gyenge a gazdaság ahhoz, hogy a jegybank pánikszerűen vágjon, de nem elég alacsony az infláció sem ahhoz, hogy kényelmes legyen a kivárás.

A piaci árazás ezt gyorsan lekövette. A Reuters szerint a Barclays már szeptemberre tolta ki az első idei Fed-kamatvágás várható időpontját, és immár csak egyetlen 25 bázispontos csökkentéssel számol 2026-ban. A globális piaci összefoglalók pedig azt mutatták, hogy a befektetők jelentős része lényegében lemondott a korábban remélt gyors lazításról. Ez azért kulcskérdés, mert az amerikai kamatpálya ma már nemcsak az amerikai piacokat, hanem a dollártól az európai kötvényeken át a feltörekvő devizákig mindent mozgat.

Ugyanakkor a kép nem teljesen egyoldalú. A Reuters piaci reakciókról szóló anyaga szerint a pénteki adatok után a részvénypiacok emelkedni tudtak, mert az infláció legalább nem lett rosszabb a vártnál, a GDP-puha adat pedig némileg enyhítette a túl agresszív Fed-félelmeket. Ez jól mutatja, mennyire érzékeny most a piac az egyensúlyra: a befektetők egyszerre tartanak a túl erős inflációtól és a túl gyenge növekedéstől, és már egy enyhe adatmeglepetés is nagy hangulatváltást okozhat.

A lényeg mégis az, hogy Amerika most nem a „minden rendben” zónában van. A növekedés lassul, a fogyasztó óvatosabb, a mögöttes infláció pedig még mindig túl magas. Ha ehhez tartósan magas olajár is társul, a Fed mozgástere még szűkebb lehet. A következő hónapokban ezért a legfontosabb kérdés az lesz, hogy az amerikai gazdaság képes-e puhán lassulni anélkül, hogy közben újra felpörögne az infláció. Ez most nem csak amerikai ügy: erre figyel az egész világ.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.