Az elmúlt napokban a piacok fókusza szinte teljesen egyetlen tényezőre szűkült: az olajra. A Brent jegyzése péntek reggel ismét 100 dollár fölé került, a heti emelkedés 8% körül járt, a hét elején pedig 119,50 dollárig is felszúrt. A Goldman Sachs márciusra már 100 dollár feletti átlagos Brent-árat vár, miközben arra figyelmeztetett, hogy a Hormuzi-szoros elhúzódó zavara esetén az idei év végi árak is jóval magasabban ragadhatnak, mint amit korábban vártak.

A mostani mozgás azért különösen fontos, mert nem egyszerű árupiaci kilengésről van szó. A piac ezt azonnal makrogazdasági kérdéssé emelte: ha az energiaár tartósan magasan marad, az újra felfelé nyomhatja az inflációt, fékezheti a növekedést, és arra kényszerítheti a jegybankokat, hogy a korábban remélt kamatcsökkentésekkel óvatosabbak legyenek. A Reuters piaci összefoglalói szerint az olajár-emelkedés miatt csökkent a Fed-vágásokra vonatkozó árazás, emelkedtek a hozamok, és a kockázatkerülés egyszerre jelent meg a részvény-, kötvény- és devizapiacon is.

A kulcsszó a Hormuzi-szoros. A Goldman becslése szerint a világ olaj- és földgázkínálatának nagyjából egyötöde halad át ezen az útvonalon, ezért bármilyen fennakadás sokszoros erővel gyűrűzik végig a piacokon. Az IEA ugyan rendkívüli készletfelszabadítással próbálta mérsékelni a sokkot, az amerikai fél pedig átmeneti könnyítésekkel próbálta növelni az elérhető kínálatot, de a piac egyelőre inkább azt olvassa ki ezekből a lépésekből, hogy a döntéshozók sem számítanak gyors megnyugvásra.

A részvénypiac reakciója sem véletlen. A magasabb olajár első körben az energiacégeket támogatja, miközben nyomás alá helyezi a fogyasztásérzékeny, kamatérzékeny és növekedésérzékeny szektorokat. A Reuters adatai szerint a március 11-ével zárult héten 7,05 milliárd dollár áramlott ki a globális részvényalapokból, ami december óta a legnagyobb heti kiáramlás volt. Az amerikai és európai alapokból jelentős pénz ment ki, miközben a rövid kötvényalapok és a pénzpiaci alapok felé nőtt az érdeklődés. Ez klasszikus kockázatkerülő viselkedés: a befektető ilyenkor nem történetet vesz, hanem menedéket keres.

A devizapiacon ugyanez a logika vitte feljebb a dollárt. A Reuters szerint a dollárindex 100,22-ig emelkedett, és a zöldhasú a második egymást követő heti erősödése felé tartott. Ennek az az egyik oka, hogy geopolitikai bizonytalanság idején a dollár hagyományos menedékdeviza, a másik pedig az, hogy az Egyesült Államok nettó energiaexportőrként kevésbé sérülékeny, mint az eurózóna vagy Japán, amelyek jobban kitettek az importált energiasokknak.

Magyar szemmel a mostani helyzet különösen érzékeny. Az olajár emelkedése önmagában is kockázat, de ha ehhez dollárerő is társul, az gyorsan megjelenhet az üzemanyagárakban, később pedig az inflációs várakozásokban is. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi olajpiac most nem távoli háttértényező, hanem közvetlen hazai sztori: a Brent és az USD/HUF együtt sokkal fontosabb, mint normál időszakban. Ebből a szempontból az olaj már nemcsak energiahír, hanem monetáris és befektetői történet is.

A következő napok nagy kérdése az lesz, hogy átmeneti háborús árfelverésről beszélünk-e, vagy egy tartósabb, új inflációs rezsim kezdetéről. Ha a piac az utóbbit kezdi el komolyan árazni, akkor az energiapapírok relatív ereje, a dollár felülteljesítése és a részvénypiaci volatilitás is velünk maradhat. Ha viszont a szállítási kockázatok enyhülnek, gyors visszarendeződés is jöhet. Jelenleg azonban a befektetői logika egyszerű: amíg az olaj diktál, addig minden más csak utána következik.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.