Oldalunkon a felhasználói élmény javítása és egyes szolgáltatások elérhetővé tétele érdekében
HTTP cookie-kat (sütiket) használunk.
További információk
2026 február közepén ismét reflektorfénybe került a Druzhba olajvezeték: a Reuters szerint Robert Fico szlovák miniszterelnök azzal vádolta Ukrajnát, hogy politikai nyomásgyakorlásként késlelteti a szállítások újraindítását, miközben a vezeték január 27. óta nem szállít az érintett szakaszon. A vita túlmutat a napi politikán: Magyarország és Szlovákia ellátásbiztonságát, a beszerzési mix költségét, és – közvetve – az inflációs pályát is érintheti.
Az európai bankrészvények erősödése mögött egy kevésbé látványos, de stratégiailag fontos trend fut: 2025-ben a határon átnyúló EU-banki felvásárlások összértéke a Financial Times szerint 17 milliárd euróra ugrott, ami 2008 óta nem látott szint. A kérdés most az, hogy ez a hullám tartós konszolidációs korszak kezdete, vagy egy „ablak”, amelyet a bankok a kedvezőbb értékeltség és tőkehelyzet miatt használnak ki.
2026 elején a magyar gazdasági sztoriban újra felértékelődött az EU-források ügye: nem csak arról van szó, hogy jöhet-e pénz, hanem arról is, hogy a kifizetések körüli jogi és politikai bizonytalanság hogyan épül be a forint, a magyar kötvénypiac és a növekedési várakozások „kockázati felárába”.
Nem feltétlenül nagy megszorítások jönnek – sokan inkább a „szivárgásokat” keresik. Előfizetések, impulzusvásárlások, napi apró költések: a mikrospórolás trendje ma már nem pénzügyi pánikreakció, hanem életmód-tipp. Közben fintech cégek és bankok komplett üzletágat építenek arra, hogy segítsenek „észrevétlenül” spórolni.
Dél-Afrikában a növekedés lassú, a szociális nyomás nagy, az adósságpálya pedig tartósan érzékeny. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss értékelése szerint az eddigi fiskális korlátok nem voltak elég erősek: a szervezet kötő erejű, számszerű adósságszabályt javasol, amelynek célja, hogy a bruttó államadósság középtávon 70%, hosszabb távon 60% GDP-arányos szintre csökkenjen. A tét nemcsak költségvetési: a piac szempontjából ez a kockázati felár és a finanszírozási költség kérdése.
Nigériában a devizapiac évek óta az egyik legnagyobb makrogazdasági feszültségforrás. Most a nigériai jegybank (CBN) új lépéssel próbálja javítani a retail devizalikviditást: a licencelt pénzváltók (BDC-k) ismét vehetnek dollárt a hivatalos piacon, heti 150 ezer dolláros plafonnal, szigorú ellenőrzési feltételek mellett. A cél a hivatalos és a párhuzamos árfolyam közti rés szűkítése és a piaci „szárazság” csökkentése.
Brazíliában a makrokép és a vállalati front egyszerre mozog: a friss inflációs adatok alapján erősödött a várakozás, hogy a jegybank márciusban elindíthatja a kamatcsökkentési ciklust, miközben a Petrobras a 2025-ös negyedik negyedévre rekord exportvolument jelentett. A két történet közös metszete a befektetők szemében az, hogy milyen gyorsan enyhülhet a finanszírozási szigor, és ebből mennyit tud „átvinni” a reálgazdaság és a tőzsde.
Az Európai Központi Bank (ECB) azt tervezi, hogy szélesíti a nem euróövezeti jegybankok hozzáférését az euró-likviditási „backstop” eszközeihez (repo-vonalak). A lépés elsőre technikai részletnek tűnhet, valójában azonban a válsághelyzetek egyik kulcskérdését kezeli: mi történik, ha stresszben hirtelen eltűnik a piaci eurófinanszírozás, és ez visszahat az euróövezet stabilitására is.
A L’Oréal részvénye pénteken nagyot esett, miután a vállalat negyedéves értékesítése kismértékben elmaradt a várakozásoktól. A Reuters szerint a cég negyedik negyedéves árbevétele 6%-kal nőtt 11,3 milliárd euróra, de a piac nagyobb bővülést várt. A gyenge pont Észak-Ázsia volt, különösen a dél-koreai kereslet és a kínai travel retail lassulása.