A 2026-os év elején még úgy tűnt, hogy több feltörekvő keleti gazdaságban folytatódhat a kamatcsökkentési ciklus. A növekedés lassul, az infláció több helyen mérséklődik, a döntéshozók pedig szeretnék újraindítani a hitel- és beruházási aktivitást. Csakhogy közben megérkezett az új energiasokk, ami hirtelen jóval szűkebbre húzta a jegybankok mozgásterét. A kérdés most már nem az, hogy van-e lazítási szándék, hanem az, hogy a háborús és inflációs környezet mennyit enged belőle.

Oroszország még vágott, de egyre óvatosabban

A leglátványosabb példa Oroszország. A Reuters március 16-i felmérése szerint a piac egyöntetűen arra számított, hogy az orosz jegybank 50 bázisponttal 15%-ra csökkenti az alapkamatot, részben azért, mert a magasabb olajárak átmenetileg enyhítik a költségvetési szorítást és a recessziós félelmeket. Ugyanakkor a Reuters hangsúlyozta: az olajár-emelkedés nemcsak támasz, hanem új inflációs kockázat is, ezért a további csökkentések tere korántsem korlátlan.

Ez nagyon jól megmutatja a mostani keleti kamatciklus dilemmáját. Egy exportőr országban a drágább energia rövid távon javíthatja a bevételi oldalt, de közben a belső árnyomást is felerősítheti. Vagyis a kamatvágás lehet indokolt a növekedés támogatására, de minél tovább tart a külső ársokk, annál kevésbé lehet agresszíven lazítani.

Indonézia: a szándék megvan, a tér eltűnt

Indonézia a másik jó példa, csak éppen az ellenkező irányból. A Reuters szerint a Bank Indonesia március 17-én 4,75%-on tartotta a kamatot, és egyértelműen jelezte, hogy a közel-keleti háború és az olajár-emelkedés miatt korlátozottabb lett a további lazítás mozgástere. A rupia történelmi mélypont-közeli szinteken mozgott, az infláció februárban 4,76%-ra emelkedett, és a jegybanknak egyre inkább az árfolyam-stabilizálás lett az elsődleges feladata.

Ez azért fontos, mert Indonézia tipikus példája annak a feltörekvő piaci helyzetnek, ahol a jegybank nem elsősorban a növekedést, hanem a devizát védi. Ilyenkor hiába lenne gazdaságélénkítési indok a kamatcsökkentés mellett, a gyengülő árfolyam és a magasabb importköltség erősebb ellenerőt jelent. A keleti lazítási hullám tehát több országban már most inkább elméleti lehetőség, mint valódi, könnyen végigvihető pálya.

A nagy jegybankok sem segítenek

A helyzetet az nehezíti, hogy a nagy fejlett piaci jegybankok sem adnak igazán támogató külső környezetet. A Reuters szerint a Fed, az ECB és a Bank of England ugyan ezen a héten nem emeltek kamatot, de egyértelművé tették, hogy készek reagálni, ha az energiasokk szélesebb inflációs nyomást okoz. A piac emiatt jelentősen visszavágta az idei lazítási várakozásokat, sőt egyes helyeken már újabb emeléseket kezdett árazni.

Ez a feltörekvő keleti piacoknak azért rossz hír, mert ha a dollárkamat és az eurókamat továbbra is magas marad, akkor a helyi jegybankok kevésbé engedhetik meg maguknak az agresszív lazítást. A túl gyors kamatcsökkentés ugyanis tőkekiáramlást, devizagyengülést és importált inflációt hozhat. A külső környezet tehát most inkább fék, mint támasz.

Akkor mégis meddig tarthat a lazítás?

A rövid válasz az, hogy ahol erős a deviza, ott tovább. Ahol törékeny, ott alig. Oroszország esetében a magasabb energiaárak még adhatnak némi teret az óvatos csökkentéseknek, de ez inkább „finomhangolás”, mint valódi kamatvágási ciklus. Indonéziában a Reuters szerint már most is a rúpiavédelem dominál, ami érdemben korlátozza a további vágások lehetőségét.

Általánosabban nézve a BIS is óvatosságra intett: a Reuters tudósítása szerint a Nemzetközi Fizetések Bankja arra figyelmeztette a jegybankokat, hogy az energiaár-sokkra nem szabad reflexszerűen reagálni, mert egy új inflációs környezetben könnyen hibássá válhatnak a gyors döntések. Ez azt sugallja, hogy a keleti lazítási történet innentől jóval inkább ország-specifikus lesz, és nem beszélhetünk egységes „vágási hullámról”.

A lényeg

A keleti kamatcsökkentési sztori nem halt meg, de sokkal törékenyebbé vált. Azok az országok, amelyek 2026 elején még viszonylag kényelmesen beszélhettek lazításról, most újra az árfolyam, az energiaár és az importált infláció háromszögében mozognak. A növekedésösztönzés igénye továbbra is megvan, de az új környezetben a jegybankok számára a fő kérdés már nem az, hogy kell-e lazítani, hanem az, hogy mennyit bír el a deviza és az infláció.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.