Amíg a hírek az olajárról és a geopolitikáról szólnak, a „valódi gazdasági” hatás sokszor a logisztikán keresztül érkezik meg: késések, kerülő útvonalak, eszközhiány, dráguló szállítás. A Kuehne+Nagel friss üzenete pontosan ezért érdekes: nem vélemény, hanem operációs tapasztalat. A Reuters szerint a svájci logisztikai óriás 2026-ra lapos vagy alacsonyabb üzemi eredményt vár, mert a romló közel-keleti helyzet miatt át kell szervezni útvonalakat, ami késéseket és equipment shortage-t (konténer/kapacitás/berendezés hiányt) okozhat.

A hét eleji piaci pánikban az olajár ugrása látványos, de félrevezető kapaszkodó lehet. A „mennyibe kerül a hordó?” kérdés mellé most felzárkózott egy sokkal fontosabb: meg tud-e érkezni a hordó, és mennyiért. A Hormuzi-szoros körüli helyzetben ugyanis a piac első körben nem feltétlenül fizikai hiányt áraz, hanem háborús biztosítási felárat, hajózási kockázatot és logisztikai dugót – ezek pedig az energiaárakra és végül az inflációra is gyorsabban hatnak, mint maga a kitermelési oldal.

Amikor a Közel-Kelet körül eszkalálódik a helyzet, az olajár gyakran úgy ugrik meg, mintha máris kiesett volna a kínálat. A valóságban azonban két teljesen külön történet fut: az egyik a kockázati prémium (félelem, biztosítás, hajózási felár), a másik a fizikai kínálati sokk (ténylegesen kevesebb hordó érkezik). A kettő ugyan együtt mozoghat, de nem ugyanazt jelenti – és a befektetői döntések szempontjából nem mindegy, melyik dominál.

Az olajpiacon a geopolitikai prémium (USA–Irán feszültség, tárgyalások) az elmúlt hetekben látványosan megemelte az árakat, a Brent a Reuters szerint december óta 23%-ot erősödött, és 72,50 dollár/hordó körül járt. Csakhogy a világ legnagyobb importőre, Kína tipikusan akkor erősíti a vásárlást, amikor olcsó az olaj, és akkor fogja vissza, amikor drágul. Most pontosan ezt látni: Peking (és a kínai finomítók) átárazódó beszerzési stratégiával reagálnak, ami a következő hónapokban fékezheti az emelkedést — vagy legalábbis megváltoztathatja a sztori fókuszát a „headline-vezérelt” piacról a „fizikai kereslet” felé.

Az olajárak a hét elején közel hét hónapos csúcsokig emelkedtek, miközben a piac a közel-keleti geopolitikai kockázatokat és a közelgő amerikai–iráni tárgyalásokat árazzta. Elemzői vélemények szerint a mostani felár inkább „anticipáció”, mint tényleges kínálat-kiesés.

A Shell negyedik negyedéves profitja elmaradt a várakozásoktól, mégis folytatja a masszív részvény-visszavásárlást és emeli az osztalékot. Ez a kombináció egyértelmű üzenet: a menedzsment szerint még gyengébb árazási környezetben is a készpénztermelő képességre és a részvényesi hozamra érdemes fókuszálni.

Szerdán az olajár tovább emelkedett: a Reuters szerint a Brent 67,48 dollár, a WTI 63,49 dollár körül járt, miközben a piac a Közel-Keleti feszültség eszkalációját árazta. A háttérben a Reuters szerint az áll, hogy az USA lelőtt egy iráni drónt, és iráni fegyveres gyorsnaszádok egy amerikai zászló alatt futó tanker közelébe mentek a Hormuzi-szoros térségében. Ez a sztori klasszikusan a „kockázati prémium” története: nem feltétlenül azonnali fizikai hiányt áraztak, hanem a kockázatot.

Az olaj hétfőn nagyot zuhant: a piac egy része hirtelen „kiárazta” a közelmúlt geopolitikai prémiumát. A kiváltó ok forrás szerint az amerikai–iráni deeszkalációs jelzés, a dollár erősödése és az OPEC+ rövid távú kínálati döntése volt.

Budapest, 2022. augusztus 10., szerda (MTI) - A Mol egyeztetést folytatott az ukrán és az orosz féllel a Barátság vezeték újraindításáról, és átutalta az ukrajnai szakasz használatért fizetendő tranzitdíjat - közölte a társaság szerdán az MTI-vel.

Budapest, 2019. január 13., vasárnap (MTI) - Venezuela 28 éve a legkevesebb kőolajat, napi 1,245 millió hordót exportált tavaly, mivel a gazdasági válság visszavetette az olajtermelést.