Az olajpiacon a geopolitikai prémium (USA–Irán feszültség, tárgyalások) az elmúlt hetekben látványosan megemelte az árakat, a Brent a Reuters szerint december óta 23%-ot erősödött, és 72,50 dollár/hordó körül járt. Csakhogy a világ legnagyobb importőre, Kína tipikusan akkor erősíti a vásárlást, amikor olcsó az olaj, és akkor fogja vissza, amikor drágul. Most pontosan ezt látni: Peking (és a kínai finomítók) átárazódó beszerzési stratégiával reagálnak, ami a következő hónapokban fékezheti az emelkedést — vagy legalábbis megváltoztathatja a sztori fókuszát a „headline-vezérelt” piacról a „fizikai kereslet” felé.

Szerdán az olajár tovább emelkedett: a Reuters szerint a Brent 67,48 dollár, a WTI 63,49 dollár körül járt, miközben a piac a Közel-Keleti feszültség eszkalációját árazta. A háttérben a Reuters szerint az áll, hogy az USA lelőtt egy iráni drónt, és iráni fegyveres gyorsnaszádok egy amerikai zászló alatt futó tanker közelébe mentek a Hormuzi-szoros térségében. Ez a sztori klasszikusan a „kockázati prémium” története: nem feltétlenül azonnali fizikai hiányt áraztak, hanem a kockázatot.

Az olaj hétfőn nagyot zuhant: a piac egy része hirtelen „kiárazta” a közelmúlt geopolitikai prémiumát. A kiváltó ok forrás szerint az amerikai–iráni deeszkalációs jelzés, a dollár erősödése és az OPEC+ rövid távú kínálati döntése volt.

Tartós lehet a hordónkénti 50-55 dolláros olajár, amennyiben a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai betartják termeléscsökkentési vállalásaikat - mondta Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. elemzője az M1 aktuális csatornán pénteken.