A hét eleji piaci pánikban az olajár ugrása látványos, de félrevezető kapaszkodó lehet. A „mennyibe kerül a hordó?” kérdés mellé most felzárkózott egy sokkal fontosabb: meg tud-e érkezni a hordó, és mennyiért. A Hormuzi-szoros körüli helyzetben ugyanis a piac első körben nem feltétlenül fizikai hiányt áraz, hanem háborús biztosítási felárat, hajózási kockázatot és logisztikai dugót – ezek pedig az energiaárakra és végül az inflációra is gyorsabban hatnak, mint maga a kitermelési oldal.

Az arany csütörtökön emelkedett: a Reuters szerint a spot arany 0,5%-kal erősödött 5 195,99 dollár/uncia környékére, miközben a dollár gyengült, és a piac újra árazta a geopolitikai és kereskedelempolitikai (tarifa) bizonytalanságot. A háttérben az USA–Irán tárgyalások (Genf) is fókuszba kerültek, amelyek célja a feszültség csökkentése és egy újabb eszkaláció elkerülése.

Szerdán az olajár tovább emelkedett: a Reuters szerint a Brent 67,48 dollár, a WTI 63,49 dollár körül járt, miközben a piac a Közel-Keleti feszültség eszkalációját árazta. A háttérben a Reuters szerint az áll, hogy az USA lelőtt egy iráni drónt, és iráni fegyveres gyorsnaszádok egy amerikai zászló alatt futó tanker közelébe mentek a Hormuzi-szoros térségében. Ez a sztori klasszikusan a „kockázati prémium” története: nem feltétlenül azonnali fizikai hiányt áraztak, hanem a kockázatot.

Az olaj hétfőn nagyot zuhant: a piac egy része hirtelen „kiárazta” a közelmúlt geopolitikai prémiumát. A kiváltó ok forrás szerint az amerikai–iráni deeszkalációs jelzés, a dollár erősödése és az OPEC+ rövid távú kínálati döntése volt.

Kína határozottan ellenzi az Irán elleni szankciókat, mert úgy véli, azok nem fognak eredményre vezetni - derül ki a külügyminisztérium szóvivői irodájának közleményéből, amelyet a Hszinhua hírügynökség közölt csütörtökön.