A 2026-os év első heteiben még úgy tűnt, hogy a feltörekvő piacok újra visszakerültek a befektetői térképre. Januárban az Institute of International Finance adatai alapján rekordközeli, 100,5 milliárd dolláros portfólióbeáramlás érkezett ezekre a piacokra, februárban pedig még mindig 21,7 milliárd dollárnyi nettó beáramlás maradt. Márciusra azonban hirtelen megváltozott a hangulat: a geopolitikai feszültségek, az olajár-emelkedés és a szigorúbb pénzügyi kondíciók egyszerre kezdték ütni a legérzékenyebb régiókat.

A fordulat nem pusztán egy szokásos korrekció. Sokkal inkább arról van szó, hogy a piac elkezdte újraárazni azt, amit az év eleji optimizmus egy időre háttérbe tolt: a feltörekvő piacok sérülékenységét. Az AI-sztori, a félvezető- és technológiai eufória, valamint a gyengébb dollárra épülő remények után most a befektetők újra a régi kérdéseket teszik fel. Melyik ország mennyire függ az importált energiától? Mennyire érzékeny a dollárra és a globális hozamokra? És mennyire valódi a növekedés, ha azt főleg egyetlen sztoriszektor húzza?

Ázsiában látszik legélesebben a kiáramlás

A márciusi számok különösen az ázsiai feltörekvő piacokon ütöttek nagyot. Reuters-összesítés szerint a külföldi befektetők márciusban nettó 50,45 milliárd dollárnyi részvényt adtak el több ázsiai piacon, ami a legnagyobb havi kiáramlás volt 2008 óta. A legnagyobb vesztes Tajvan volt 25,28 milliárd dollárral, utána Dél-Korea következett 13,5 milliárddal, majd India 10,17 milliárddal.

Ez azért különösen fontos, mert épp ezek a piacok voltak az AI-rali legnagyobb kedvezményezettjei. Dél-Korea és Tajvan a félvezető- és AI-hardverlánc kulcsszereplői, így az év eleji pénzbőség először ide áramlott. A Goldman Sachs ügyféljegyzetére hivatkozó Reuters szerint a hedge fundok múlt héten a legnagyobb ütemben adták az emerging Asia részvényeit 2025 áprilisa óta, főleg Tajvanon, Dél-Koreában és Indiában. Ez arra utal, hogy ugyanaz a pozicionáltság, amely felfelé hajtotta ezeket a piacokat, most lefelé is felerősíti a mozgást.

Már februárban látszott, hogy a lendület törékeny. A Reuters akkori beszámolója szerint a külföldiek negyedik egymást követő hónapban voltak nettó eladók az ázsiai részvénypiacokon, és különösen Dél-Koreában csökkentették kitettségüket a feszített technológiai értékeltségek miatt.

Az olaj és a hozamok most együtt dolgoznak a feltörekvő piacok ellen

A mostani hullám egyik kulcsa, hogy nem egyetlen tényező mozgatja, hanem több rossz hír összeadódása. A Közel-Kelet körüli konfliktus az olajárat meredeken felfelé tolta: a Reuters március 24-i anyaga szerint a Brent ára 65 százalékkal emelkedett, 119,5 dollárig. Ezzel párhuzamosan a magasabb energiaárak inflációs félelmeket és magasabb hozamkörnyezetet hoztak vissza a piacra.

Ez a kombináció különösen kellemetlen a nettó energiaimportőr feltörekvő országoknak. India jó példa erre: a Financial Times szerint az ország a kőolajszükségletének mintegy 90 százalékát importálja, a rúpia három hét alatt 2,6 százalékot gyengült, és a jegybank több mint 20 milliárd dollárt költött devizapiaci védekezésre. Nem véletlen, hogy az indiai részvénypiacról márciusban hatalmas külföldi tőke távozott.

A mechanizmus ismerős. Ha az olaj drága, az importszámla nő, a folyó fizetési mérleg romlik, az inflációs nyomás erősödik, a helyi deviza sérülékenyebbé válik. Ha ehhez még magasabb amerikai és globális hozamok társulnak, a befektetők könnyebben döntenek úgy, hogy kockázatosabb piacok helyett visszalépnek a fejlett piaci vagy dolláralapú eszközökbe. Az IMF korábbi elemzései szerint a dollár erősödése és a szigorodó globális pénzügyi kondíciók jóval nagyobb növekedési és finanszírozási terhet raknak a feltörekvő gazdaságokra, mint a fejlettekre.

A technológia már nem pajzs, inkább kitettség

Az év elején a technológia még védőernyőnek tűnt. A félvezető- és AI-infrastruktúra-sztori Tajvant, Dél-Koreát, részben Indiát is támogatta, és segített elhitetni a befektetőkkel, hogy a feltörekvő piacok most már nem csak olcsóak, hanem növekedési szempontból is újra izgalmasak. Február végén a Reuters még arról írt, hogy a dél-koreai részvénypiac 50 százalékot ugrott az év első két hónapjában, és az EM-rali ereje már a legelszántabb bikákat is meglepte.

Csakhogy az AI-rali belső szerkezete eleve szűk volt. A Reuters március 19-i elemzése szerint Ázsia profitnövekedését döntően a globális AI-kereslet és a nyersanyagexport hajtotta, miközben a belső fogyasztás sok helyen gyenge maradt. Vagyis a régió tőzsdei ereje nem széles alapokon állt, hanem néhány ciklikus és külső keresletnek kitett sztoriszektor húzta. Ez most veszélyforrássá vált: ha a geopolitikai kockázat, az energiaár és a hozamemelkedés egyszerre csap le, akkor a befektetők pont azokat a papírokat kezdik el eladni, amelyek korábban a legnagyobb nyertesek voltak.

Magyarul: a technológia nem szüntette meg a feltörekvő piacok kockázatát, csak elfedte egy időre.

EM kontra DM: újra szétnyílik az olló

Az év elején még úgy látszott, hogy a feltörekvő piacok akár túl is teljesíthetik a fejlett világot. Több elemzés is kiemelte, hogy február végéig az EM-eket erős inflow, enyhülő infláció és technológiai momentum támogatta. Március közepére azonban ismét a klasszikus differencia került előtérbe: a fejlett piacok közül főleg az Egyesült Államok bizonyult relatíve védettebbnek, részben energiaoldali pozíciója miatt, miközben az energiasokk az importfüggő ázsiai feltörekvő piacokat jobban ütötte.

Ez nem jelenti azt, hogy minden feltörekvő piac egyformán gyenge lenne. Februárban Latin-Amerika még kifejezetten erős részvénypiaci allokációkat kapott, és az IIF szerint az EM-adósságpiacokra is maradt pénz. De a mostani környezet sokkal szelektívebbé teszi a befektetőket: jobban számít az energiamérleg, a külső finanszírozási igény, a deviza stabilitása és az, hogy egy ország mennyire függ egyetlen sztoriszektortól.

Mit jelent ez a befektetőnek?

A legfontosabb tanulság, hogy a feltörekvő piacokat nem lehet egyetlen homogén csomagként kezelni. Az „EM-vásárlás” önmagában ma már túl leegyszerűsítő megközelítés. Más a helyzet egy energiaimportőr, AI-függő ázsiai piacon, mint egy nyersanyagtermelő latin-amerikai országban vagy egy stabilabb belső egyensúllyal rendelkező gazdaságban.

A második tanulság, hogy a 2026 eleji AI-eufória után most a realitásfázis jöhet. A piac kezdi megkülönböztetni a valódi, széles bázisú növekedést a koncentrált sztoritól. Amíg az olaj magas, a hozamkörnyezet feszes, és a geopolitika nem nyugszik meg, addig a feltörekvő piacokban a technológiai kitettség nemcsak vonzerő, hanem sérülékenység is lehet.

A harmadik tanulság pedig az, hogy a márciusi kiáramlás önmagában még nem feltétlenül jelent tartós összeomlást. Inkább arra emlékeztet, hogy a likviditási trendfordulók gyorsan át tudják írni a korábbi narratívákat. Januárban még rekordközeli beáramlásról szólt a történet, március végére viszont már arról, hogy a befektetők rekordtempóban zárják az ázsiai kitettségeiket. Ez a váltás nemcsak piaci esemény, hanem figyelmeztetés is: az AI-rali után újra számít a makró.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.