A mostani olajpiaci feszültség közepette sokan azt várnák, hogy a világ legnagyobb nyersolajimportőre, Kína aktívabban segít enyhíteni a piaci nyomást. A Reuters keddi elemzése azonban épp az ellenkezőjét mutatja: Peking az év elején jelentősen növelte a nyersolaj-készleteit, de ezeket egyelőre nem használja fel érdemben a globális olajfeszültség tompítására.

A számok önmagukban is beszédesek. A Reuters szerint januárban és februárban együtt napi átlagban 1,24 millió hordónyi többlet keletkezett Kínában, mert az import és a hazai kitermelés együtt 16,41 millió hordót tett ki naponta, miközben a finomítói felhasználás csak 15,17 millió hordó volt. Ez azt jelenti, hogy az ország tovább töltötte a készleteit, még úgy is, hogy az olajpiac közben történelmi mértékű közel-keleti kínálati zavart árazott.

A háttérben részben az áll, hogy Kína régóta hajlamos túlvásárolni a nyersolajat, különösen akkor, ha kedvezményes, szankcionált forrásokból tud olcsóbban beszerezni. A Reuters szerint az ország továbbra is kihasználja az olyan beszállítók, mint Oroszország, Irán vagy Venezuela nyújtotta árkedvezményeket. Most azonban a történet ennél is érdekesebb: Peking nemcsak raktároz, hanem közben óvatosan védi a saját belső ellátását is.

Ezt mutatja az is, hogy Kína március 11-től betiltotta a finomított üzemanyagok exportját, és a Reuters korábbi anyagai szerint a kormány még a stratégiai és kereskedelmi készletek felhasználását is visszafogta. A Sinopec például több mint 10%-os finomítói visszafogásra kényszerült, miközben Peking elutasította, hogy a társaság hozzáférjen az állami készletekhez. Magyarán: Kína jelenleg nem a globális piac stabilizálását tekinti elsődleges célnak, hanem a saját ellátásbiztonságát.

Ez a globális piac szempontjából fontos üzenet. Az IEA szerint a világ márciusban a valaha látott legnagyobb olajellátási zavar egyikével néz szembe, napi 8 millió hordó körüli kieséssel, ami miatt rekordméretű, 400 millió hordós stratégiai készletfelszabadításról döntöttek. Ebben a helyzetben sokat számítana, ha a nagy fogyasztók aktívabban enyhítenék a piaci nyomást. Kína viszont egyelőre inkább kivár és felhalmoz.

A lépés mögött gazdasági és geopolitikai logika is állhat. Gazdasági értelemben racionális lehet tartalékolni, ha Peking attól tart, hogy a Hormuzi-szoros körüli válság elhúzódik. Geopolitikai szempontból pedig az is előny lehet számára, ha a világpiaci feszültséget nem enyhíti azonnal, hanem inkább megőrzi a saját mozgásterét. Ez utóbbi már következtetés, de jól illeszkedik ahhoz, hogy a Reuters forrásai szerint Kína hatalmas, mintegy 1,2 milliárd hordós készlettel rendelkezik, mégsem mozdul gyorsan.

A befektetők számára ebből az a tanulság következik, hogy Kína most nem „mentőöv” a globális olajpiacnak. Ha a piac arra számított volna, hogy Peking készletei vagy exportpolitikája gyorsan enyhíti az energiasokkot, az egyelőre csalódhat. Kína jelenlegi viselkedése inkább azt üzeni: előbb a saját biztonság, utána a világpiac.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.