A mai amerikai inflációs adat azért különösen érdekes, mert a piac egyszerre két külön idővilágot próbál olvasni belőle. Az egyik a februári múlt: mit mutatott az amerikai árnyomás még azelőtt, hogy a közel-keleti háborús eszkaláció felrázta volna az olajpiacot. A másik a márciusi jövő: mennyire írja át ezt az egészet a friss energiasokk. A Reuters előzetese szerint az elemzők februárra 0,3 százalékos havi és 2,4 százalékos éves headline CPI-t vártak, míg a maginfláció 2,5 százalék körül alakulhatott.

Ez első ránézésre nem tűnik drámai adatnak. Sőt, önmagában nézve inkább azt sugallja, hogy az amerikai infláció már jóval kezelhetőbb szinten jár, mint a korábbi csúcsok idején. A probléma csak az, hogy ez a szám még egy olyan hónapról szól, amikor az olajpiaci sokk hatása nem épült be teljesen az árakba. Vagyis a mai adat technikailag fontos lesz, de a piac fejében már eleve ott ül a kérdés: mennyit ér egy februári inflációs szám, ha márciusban teljesen más energiapályán jár a világ?

Pont ezért nézi most mindenki egyszerre a múltat és a jövőt. A februári CPI azt mutatja meg, milyen állapotban volt az amerikai infláció még a friss geopolitikai árrobbanás előtt. A jövőbeli várakozások viszont már azt próbálják belőni, hogy a drágább olaj, a megugró benzinárak és az esetleges másodkörös hatások mennyire tolják majd fel a tavaszi adatokat. Az AP összefoglalója szerint az elemzők már most arra számítanak, hogy a márciusi infláció jóval magasabb lehet, ha az energiaárak tartósan emelkednek.

Ez a Fed számára kellemetlen helyzet. Normál környezetben egy mérséklődő inflációs pálya teret adhatna a lazább monetáris várakozásoknak. Most viszont a jegybank nemcsak a beérkező adatot figyeli, hanem azt is, hogy a geopolitikai fejlemények mennyire rontják a következő hónapok képletét. A mostani CPI tehát nem önmagában lesz érdekes, hanem abban a keretben, hogy mennyire erős vagy törékeny alapokról indul neki az amerikai gazdaság egy újabb energiaár-sokknak.

A piac reakciója emiatt valószínűleg árnyalt lesz. Ha az adat kedvezőbb a vártnál, abból jöhet egy rövid megkönnyebbülés: a befektetők azt mondhatják, hogy legalább a sokk előtt jó irányba haladt az infláció. Ha viszont a szám még így is erősebb lesz a vártnál, akkor ez könnyen felerősítheti a félelmet, hogy az olajár-emelkedéssel együtt a Fed még hosszabb ideig maradhat óvatos. A dollár, az arany, a kötvényhozamok és a részvények mind másképp reagálhatnak, de a mögöttes kérdés ugyanaz marad: mennyire sérülékeny az inflációs pálya egy külső energiasokkal szemben?

Magyar szemmel azért is fontos ez az amerikai adat, mert a globális kamat- és kockázati környezetet alapvetően befolyásolja. Ha a Fed-várakozások változnak, azt a dollár, a nyersanyagok és a globális részvénypiacok gyorsan átveszik, és ebből a magyar piac sem marad ki. Vagyis a mai CPI nemcsak amerikai statisztika, hanem az egész nemzetközi befektetői hangulat egyik kulcspontja. A kérdés most nem az, hogy mit történt februárban, hanem az, hogy abból mennyi marad érvényes márciusban is.

A fenti tartalom tájékoztatási célokat szolgál, nem minősül befektetési tanácsnak vagy ajánlattételnek. Minden befektetési döntés előtt érdemes egyénileg mérlegelni a kockázatokat és szükség esetén szakértővel egyeztetni.