Van a világgazdaságnak néhány olyan pontja, amely a térképen kicsinek látszik, a valóságban azonban egész iparágak, országok és tőzsdék sorsa múlik rajta. A Hormuzi-szoros ilyen hely: egy szűk tengeri átjáró Irán és Omán között, amely összeköti a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel. Az utóbbi hetek háborús feszültségei miatt ismét a világsajtó fókuszába került, de a jelentősége nem most kezdődött: ez az egyik legfontosabb energiaszállítási csomópont a Földön.

A hét eleji piaci pánikban az olajár ugrása látványos, de félrevezető kapaszkodó lehet. A „mennyibe kerül a hordó?” kérdés mellé most felzárkózott egy sokkal fontosabb: meg tud-e érkezni a hordó, és mennyiért. A Hormuzi-szoros körüli helyzetben ugyanis a piac első körben nem feltétlenül fizikai hiányt áraz, hanem háborús biztosítási felárat, hajózási kockázatot és logisztikai dugót – ezek pedig az energiaárakra és végül az inflációra is gyorsabban hatnak, mint maga a kitermelési oldal.