Kínában a döntéshozók egyre nyíltabban ismerik el: a lakossági keresletet nem lehet egyszerűen „rávenni” a tartós fogyasztási cikkek vásárlására. A Reuters elemzése szerint emiatt a fókusz eltolódik a szolgáltatás-fogyasztás irányába – olyan területeken, mint az idősgondozás, egészségügy, turizmus, szabadidő.
A logika pragmatikus: a szolgáltatások többnyire munkaigényesek, így a kormány abban bízik, hogy ezek bővülése egyszerre tud foglalkoztatást és háztartási jövedelmet emelni – vagyis támogatni azt a régi célt, hogy a gazdaság kevésbé függjön a beruházásoktól és az exporttól.
A számok is ebbe az irányba mutatnak: a Reuters szerint 2025-ben a szolgáltatás-fogyasztás 5,5%-kal nőtt, gyorsabban, mint az áruforgalom, és a háztartások teljes költésén belül 46,1% körüli részt tett ki. Ugyanakkor Kína háztartási fogyasztási aránya továbbra is nagyjából 20 százalékponttal a globális átlag alatt van, miközben a beruházási részarány magas – ez a szerkezeti feszültség a „kétsebességes” kínai sztori alapja.
A váltás viszont nem pusztán marketing. A Reuters szerint a siker kulcsa az, hogy a háztartások jövedelme és szociális biztonsága érdemben javuljon: a szolgáltatás-ösztönzők, támogatások, hosszabb ünnepek vagy célzott programok önmagukban nem biztos, hogy elégségesek. Ráadásul a szolgáltatási infrastruktúrában is hiányok vannak: az elemzés egy több ezermilliárd jüanos (kb. 3,3 billió jüan) beruházási „résre” utal, különösen az idősgondozási ellátásnál.
Mit érdemes ebből kiemelni? Ez a történet nem csak Kína-makró: közvetlenül érinti a globális nyersanyag- és ipari ciklust (ha az árufogyasztás tartósan gyenge), miközben a szolgáltatások felfutása más típusú vállalatoknak kedvezhet – és a befektetői rotáció (ipar → szolgáltatás/health/leisure) alapját is megadhatja.
Ez a cikk nem befektetési tanács.