Ismét a monetáris tanács négy külső tagja szavazott a jegybanki alapkamat 25 bázispontos csökkentésére a testület január 29-i kamatdöntő ülésén - derül ki az ülés szerdán nyilvánosságra hozott rövidített jegyzőkönyvéből.

Az alapkamat 5,75 százalékos szinten tartására voksolt az MNB elnöke, Simor András és két alelnöke, Király Júlia és Karvalits Ferenc, míg 5,50 százalékra csökkentésére Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György.

A monetáris tanács január 29-én már egymást követő hatodik alkalommal csökkentette 0,25 százalékponttal az irányadó kamatszintet. A jövőbeni monetáris politikai lépések tekintetében a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az irányadó kamat további csökkentésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs kilátások összhangban maradnak a 3 százalékos céllal, és fennmaradnak a kedvező pénzügyi piaci folyamatok.

A tanács tagjai fontosnak tartották annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi inflációs és reálgazdasági kilátásoknak megfelelő monetáris politikai irányultság kialakításához az eddig alkalmazott monetáris politikai eszköztár elegendő mozgásteret biztosít. A döntéshozók egyetértenek abban, hogy a nem konvencionális eszközök körének bővítése a hazai viszonyok között mindössze akut pénzpiaci zavarok esetén jelenthet hatékony segítséget.

A tanács megítélése szerint az idén mind a külső, mind a belső keresleti tényezők csupán mérsékelt bővülést vetítenek előre. Folytatódik a mérlegkiigazítás, a fogyasztás és a beruházás a szigorú hitelezési feltételek és a bizonytalan gazdasági környezet következtében az idén tovább csökkenhet, amit csak 2014-től követhet lassú élénkülés. A kibocsátás elmarad a potenciális szintjétől, a munkanélküliség pedig meghaladja a strukturális tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét.

A kedvezőtlen beruházási dinamika, valamint a tartósan magas munkanélküliség arra utal, hogy a gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől, és a következő két évben is alig bővülhet. A monetáris tanács a gyenge keresleti környezet tartós fennmaradására számít, ami a döntéshozók többsége szerint biztosíthatja, hogy az infláció az átmeneti sokkok kifutását követően a 3 százalékos cél közelében alakuljon. Néhány tanácstag szerint ugyanakkor a gyenge kereslet dezinflációs hatása nem annyira erős, hogy lazább monetáris kondíciók mellett elérhető legyen az inflációs cél.

A tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a monetáris politika számára releváns középtávú inflációs kilátások szempontjából meghatározó, hogy a kedvezőtlen növekedési kilátások és a gyenge belső kereslet mellett a vállalati költségeket emelő intézkedések milyen mértékben és időzítéssel jelennek meg az árakban. A termelési költségek áthárításának módját és időzítését illetően nagy a bizonytalanság, és továbbra sem egységes a testület tagjainak várakozása.

A tanács tagjainak többsége szerint a gyenge keresleti környezet és a kihasználatlan kapacitások következtében kisebb tere van a vállalatoknak arra, hogy a magasabb árakon keresztül hárítsák át a megnövekedett termelési költségeiket, így az inflációs cél a monetáris politika horizontján teljesülhet. Néhány tanácstag ezzel szemben úgy véli, hogy a szabad kapacitások már többnyire leépültek, ráadásul a célt huzamosabb ideje meghaladó infláció miatt a várakozások horgonyzottsága gyengülhetett, ami szintén növelheti az árazáson keresztül történő alkalmazkodás esélyét.

A döntéshozók abban egyetértettek, hogy az első negyedévben megjelenő makroadatok csökkenteni fogják a vállalatok viselkedését övező bizonytalanságot.

Egy tanácstag annak a véleményének adott hangot, hogy a kamatcsökkentések az erős hitelkínálati korlátok következtében érdemben nem képesek segíteni a növekedést, így pedig nincs értelme a magasabb infláció kockázatát vállalni. Egy másik döntéshozó pedig kiemelte, hogy a piaci elemzők a célnál magasabb inflációra számítanak csökkenő kamatpálya mellett, ami azt sugallja, hogy a piac nem tartja elkötelezettnek a tanácsot az infláció kordában tartása mellett; megítélése szerint ezen a ponton már nem elegendő ennek ellenkezőjét csupán kommunikációval bizonyítania az eddig lazítást támogató tagoknak.

Az elmúlt hetekben tapasztalt forintgyengülés kiváltó okait illetően nem volt egységes a döntéshozók megítélése. Bár a tanácstagok abban egyetértettek, hogy a hazai fizetőeszköz tartós és nagymértékű leértékelődése kedvezőtlen mind az inflációs kilátások, mind a pénzügyi stabilitási kockázatok szempontjából, a döntéshozók többsége a forint gyengülését inkább a jegybankelnökváltás utáni monetáris politikát övező piaci bizonytalansággal és a nem konvencionális eszközök alkalmazásától való félelmekkel magyarázta.

A testület néhány tagja ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a forint tavaly augusztus óta tartó gyengülésében fontos szerepet játszottak az eddigi és a beárazott további kamatcsökkentések, és az inflációs cél középtávú elérése szempontjából kockázatos a további kamatcsökkentés a jelenlegi helyzetben; helyette kiváró, óvatos monetáris politika indokolt.

A monetáris tanács tagjai továbbra is egyetértettek az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás fontosságában a kockázati felárak mérséklődése, ezáltal az államadósság fenntarthatósága, a hitelezési aktivitás élénkülése és a befektetői környezet kiszámíthatósága érdekében - ismerteti a rövidített jegyzőkönyv.

MTI