Befektetési ajánlású adóskategóriába sorolta át hétfőn Törökországot a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő.
Londoni elemzői vélemények szerint Törökország makrogazdasági teljesítménye már régóta indokolta a befektetői besorolást. A Fitch hétfőn Londonban bejelentette, hogy a hosszú futamidejű török szuverén devizaadósság osztályzatát az eddigi BB pluszról egy fokozattal BBB mínuszra, a hazai valutában kibocsátott hosszú lejáratú török államadósság besorolását BB pluszról két fokozattal BBB-re javítja.
Ez azt jelenti, hogy a Fitch mostantól Törökország hazai és külső államadósságát egyaránt befektetésre ajánlott kategóriában tartja nyilván az eddigi spekulatív besorolás után. A hosszú távú osztályzatok kilátása stabil. A török államadósság-besorolás 14 év óta most kerül először ismét befektetési ajánlású sávba valamely nagy nemzetközi hitelminősítő listáján.
A felminősítés nyomán Törökország a Fitch Ratings nyilvántartásában olyan felzárkózó európai gazdaságokéhoz hasonló, alacsony szintű befektetői osztályzati sávban van, mint Oroszország (BBB), Lettország (BBB mínusz), Bulgária (BBB mínusz), Románia (BBB mínusz), vagy Litvánia (BBB).
A Fitch a török osztályzatjavítást azzal indokolta, hogy megítélése szerint enyhülnek a török gazdaság rövid távú makro- és pénzügyi kockázatai, a kormányadósság mérsékelt és folyamatosan csökken, a bankrendszer állapota megfelelő, és jók a középtávú növekedési kilátások. A Fitch Ratings előrejelzése szerint a török gazdaság teljesítménye az idén 3 százalékkal, jövőre 3,8 százalékkal, 2014-ben 4,5 százalékkal növekszik, a munkanélküliek aránya pedig 11 éve nem volt olyan alacsony, mint most.
A hitelminősítő azzal számol, hogy a török folyómérleg-hiány a tavalyi 10 százalék után az idén és jövőre a GDP-érték 7,3 százaléka lesz. Ez ugyan még mindig magas, ám a török devizatartalék az idén eddig 24 milliárd dollárral 112 milliárd dollárra emelkedett, és a Törökországba irányuló tőkebeáramlás a Lehman Brothers amerikai nagybank csődjét követő globális pénzügyi válság idején sem állt le.
A török bankrendszer tőkemegfelelési rátája 16,3 százalék, a nem teljesítő hitelek aránya a teljes kinnlevőség-portfolióhoz mérve pedig igen alacsony, mindössze 2,8 százalék - hangsúlyozta az osztályzatjavításhoz fűzött hétfői londoni elemzésében a Fitch Ratings.
A cég szerint az a tény, hogy Törökország az elmúlt időszakban lezajlott makrogazdasági kiegyensúlyozódási folyamatot recesszió nélkül át tudta vészelni, jelzi a török gazdaság erőteljes rugalmasságát és ellenálló-képességét. Londoni elemzők hétfői kommentárjai szerint ideje, hogy a másik két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody's Investors Service és a Standard & Poor's is kövesse a Fitch példáját.
Timothy Ash, a Standard Bank londoni befektetési részlegének felzárkózó gazdaságokra szakosodott közgazdásza szerint Törökország felminősítése "régóta esedékes volt", és a Fitch Ratings "minden elismerést megérdemel, amiért orvosolta az eddigi igazságtalanságot".
Ash szerint Törökországnak már régen befektetési ajánlású kategóriában kellene lennie, tekintettel arra, hogy még nehéz pénzügyi körülmények között is mindig kész volt pontosan törleszteni adósságait. Véleménye szerint Törökország külső szuverén finanszírozási kockázatait a piac jó ideje eltúlozza.
A Fitch lépése komoly bizalmi pluszt jelent a török gazdaság számára, és Törökország a felminősítés nyomán várhatóan új befektetői bázisra tesz szert - vélekedett a Standard Bank londoni elemzője. Hozzátette: várakozása szerint a Moody's, és végül - még ha vonakodva is - a Standard & Poor's ugyancsak befektetési ajánlású osztályzati szintre emeli Törökországot.
Yarkin Cebeci, a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének Törökország-elemzője a Fitch hétfői bejelentése után szintén azt jósolta, hogy a török befektetési eszközök a felminősítés nyomán az eddiginél szélesebb befektetői kör számára válnak vonzóvá.
Az elemző szerint az osztályzatjavítás a befektetői közösségben várhatóan nem okoz hatalmas meglepetést, mivel a Fitch Ratings az elmúlt hetekben több "konstruktív véleményt" is megfogalmazott a török gazdaság teljesítményével kapcsolatban.
Cebeci szerint ugyanakkor - tekintettel a geopolitikai kockázatokra, a magas inflációra és a még mindig meglévő külső egyensúlytalanságokra - a konszenzusos vélemény az volt, hogy valószínűbb a török adósosztályzat kilátásának javítása, mint magának a besorolásnak a felminősítése.
MTI
Legutóbbi hozzászólások
állami vagyonalap
#827638 KoffeinAz Erdogan család irányításába került a török állami vagyonalap is. Erdogan elnöknek önmagát, alelnöknek pedig a pénzügyminiszteri posztot betöltő vejét nevezte ki. Ezzel az 50 milliárd dolláros alap fölött is szabad rendelkezést szerzett a török elnök.
TUR
#826250 banyaiz Előzmény: #826219Érdekes a cikknek az a része egy korlátlan hatalom első számú vezetőjét irracionális döntésében nincs aki " megakadályozza" és valahol ez hozza el az ilyen rendszerek bukását. Mint rendszerben kódolt "hiba".
Klasszikus példája ennek Hitler SZU elleni hadjárata. Korlátlan hatalom , elhitte már magáról ő a világ legnagyobb hadvezére franciák legyőzése után. Miközben a katonai képzettsége egy altiszt szintjén volt nagyjából, a gyakorlata . Aztán kézivezérelte a hadjáratot a vezérkar mozgásterét beszűkítve sorsdöntő szitukban. Pl Sztálingrád, vagy Kurszk. Ami el is hozta a rendszerének a bukását. Komoly téthelyzetben irracionális döntés és nincs aki megmondja neki ez egy őrültség , azok közül akik értenek is valamit a műfajhoz. :)
Ez ilyen típusú rendszereknek ez a gyenge pontja ha nagyot téved a vezető és nem tudja belátni és nincs aki megfékezze. Ez jó meglátás ebben a cikkben . A kedves vezető megőrül akkor nagy a baj.
Oroszoknál volt hasonló szitu mikor megszállták a Krímet és nagy nemzetközi nyomás gazdasági szankciók megzuhant a gazdaság. Más helyzet gazdaságilag is nemzetközi politikában is, de abban hasonló egy éles gazdasági szitu. Ott Putyinnál nem emlékszem arra ilyen kijelentései lettek volna nem lehet kamatot emelni és egyéb mozgásteret leszűkítő ámokfutásokra. Nemzetközi farkokméregetések mentek, de ilyesmire nem emlékszem a jegybankot akarta kézivezérelni . :)
Aki ott akkor bevásárolt az orosz piacba jól járt . Csak kérdés a törököknél a vezetőjüknek mennyire gurult el a gyógyszere. Jegybanki ügyeket ilyen szinten átpolitizál egy ennyire éles helyzetben nem egy jó jel.
TUR
#826249 banyaiz Előzmény: #826219Erdogan szerintem azzal nagy hibát követett el ebben a helyzetben a jegybanki kamatemelést politikai presztízskérdéssé tette + Imf-et .
Leszűkíti a mozgásterét egy ilyen helyzetben.
Jönnek a hírek arról milyen bűvészkedés megy a kamatemelés hatásainak elérésére kamatemelés nélkül. Mert a kedves vezető azt mondta nem lehet kamatot emelni. :)
https://www.portfolio.hu/deviza-kotveny/fu-alatt-t...
Azért ez már túlmutat az orbáni játékon annak idején imf ügyben. Egy komolyabb szintje .
Orbánéknak is volt egy ilyen ámokfutós időszaka gonosz imf téma. De annyi különbséggel ezt abban a pillanatban levették a napirendről mikor a helyzet kezdett igazán elfajulni a görög buli miatt. Mondhatjuk ebből a szempontból pragmatikusak voltak, hülyítették a szavazókat amíg ezt nagyobb tét nélkül meg lehetett tenni. Bár már az is hajmeresztő volt.
TUR
#826219 Boby. Előzmény: #826149"a szinte biztosan bekövetkező törökországi recesszió dacára a bátrak, a nagy kockázatvállalók akár már most hozzákezdhetnek a jobb török vállalatok részvényeinek, kötvényeinek felvásárlásához, de az értékéből negyven-ötven százalékot vesztett török fizetőeszköz is vonzó már."
http://alapblog.hu/patt/
TUR
#826149 FornitHa valaki valamikor beállna a long oldalra:
https://www.finviz.com/quote.ashx?t=tur
"Törökországban nem isme…
#826143 Boby. Előzmény: #826053"Törökországban nem ismeretlen jelenség a rohamosan gyengülő deviza, vagy a vágtázó infláció. Utoljára erre a 2000-es évek elején láthattunk példát, az akkori gazdasági válság szülte elégedetlenség segítette hatalomhoz az azóta is az országot írányító Recep Tayyip Erdogant. A pénzügyi válságon az ezredfordulón Erdogan az IMF segítségével lett úrrá, majd orthodox gazdaságpolitikai kiigazítást követően az országra egy évtizedes viszonylagos nyugodt időszak köszöntött, amit magas gazdasági növekedés és mérsékelt egyszámjegyű infláció jellemzett. A török növekedési modell a hazai megtakarítások hiányában mindig is nagyban támaszkodott a külső forrásokra, hagyományosan magas volt a folyófizetési mérleg hiány. A gyorsan bővülő beruházások és a fogyasztás finanszírozására sosem volt elég megtakarítás az országon belül, amit demográfiai okok is indokoltak, hisz a gyors népszaporulat miatt rengeteg fiatal volt, akik inkább költeni szerettek volna.
A külső források bevonásával kezdetben nem is volt semmi baj, az ország gyorsan fejlődött, követte az IMF programot, az ország politikai vezetése fő gazdasági, politikai és katonai szövetségeseit a nyugati világban kereste. A 2000-es évek első felében Törökországban még folyamatosan napirenden volt az Európai Unióhoz való csatlakozás, az ország a NATO tagjaként a szövetségesei számára pedig biztos pontot jelentett a gyakran kiszámíthatatlan közel-keleti régióban.
Változó irány, erősödő hatalmi koncentráció
Recep Tayyip Erdogan a kétezres évek folyamán háromszor alakított kormányt Törökországban, és a hosszú évek irányítása alatt az értékrend is változni kezdett. Az első kormányt még egyértelműen a nyugati orientáció jellemezte, amit az EU csatlakozási erőfeszítések is tükröztek. A 2000-es évek vége felé azonban lassú változás indult, Erdogan fokozatosan távolodni kezdett a szekuláris Atatürk féle hagyományoktól az iszlamizmus irányába, miközben a hatalmi struktúrát is az egyre erőteljesebb koncentráció jellemezte. Az ataturki hagyományokkal való szakítást jól jellemezte az a tény, hogy Erdogan a megalomán, ezer szobás palotáját Ataturk egykori kertészetéről híres parkjában építette fel, ahol korábban mindennemű építkezés meg volt tiltva. A hatalmi koncentrációt az ellenzékkel, az újságírókkal, civilekkel, és hagyományosan a szekuláris berendezkedést támogató katonai vezetéssel való leszámolás kísérte, melynek fontos mérföldköve volt a 2000-es évek végén lefolytatott Ergenekon per, ahol a klasszikus koncepciós perekre jellemzően hamis vádak alapján eltakarították a rendszerkritikus elemeket. A folyamat aztán begyorsult, 2013-ban a rendőrség meglehetősen keményen szétverte a Gezi parki ellenzéki tüntetéseket. 2014-ben a három miniszterelnöki ciklusa után Elnökké választott Erdogan válasza a korrupciós ügyei kirobbanására már a Facebook, Youtube és a Wikipedia blokkolása volt. 2016-ban máig nem tisztázott körülmények között puccskísérletet hajtottak végre Erdogan ellen, aki az úgynevezett güllenistákat vádolta meg a szervezkedéssel. A puccs gyors leverését követően szükségállapotot vezettek be, beindult a listázás, güllenizmus vádjával tízezrek kerültek börtönbe. A hatalmi koncentráció újabb állomása volt a 2017-es népszavazás, ahol a törökök Erdogan javaslatára a parlamenti rendszer, elnöki rendszerré való átalakítása mellett döntöttek. 2018 június 24-én Erdogant előrehozott választásokon meggyőző többséggel immár tejhatalmú elnökké választották.
Fenntarthatatlan modell
A politikai háttérről azért írtam részletesebben, mert a változás a gazdaságpolitikában is éreztette hatását. A gazdasági vezetésből fokozatosan háttérbe szorultak az olyan, korábban Miniszterelnök helyettesi, vagy pénzügyminiszteri posztot is betöltő szakmailag elismert közgazdászok, mint Ali Babacan vagy Mehmet Simsek. Egyre erősödött a kontroll a „független" monetáris politika felett, a jegybanki döntéshozóknak mindig ott lebegett a szeme előtt, hogy Erdogan Elnök közgazdaságtanilag nehezen magyarázható alapvetése szerint a magas inflációért a magas kamatok felelnek. Mint korábban írtam, Törökországot sosem jellemezte alacsony infláció, azonban a 2000-es években a jegybank az infláció gyorsulásakor rendszerint kamatemeléssel próbálta védeni a devizát, hűteni a gazdaságot, és így fékezni a pénzromlási ütemet. Az utóbbi években egyre többet késett a jegybank a határozott válaszokkal, 2010-től a reálkamatláb nagyjából nulla közelében ingadozik, korábban a monetáris politika jóval magasabb (4-6 százalékos) reálkamatot célzott. Gyors gazdasági növekedés mellett a nullás reálkamatlábbal nem lehetett féken tartani az inflációt, látszik is, hogy 2010-től folyamatosan emelkedik a maginfláció mértéke.
A jegybank 5 százalékos inflációs célja az elmúlt évek során teljesen hitelét vesztette, így pedig természetes volt a török líra nagyarányú leértékelődése. Míg 2011-ban egy dollárért 1.4 török lírát kellett, múlt pénteken az USDTRY árfolyam megközelítette a 7-es szintet, azaz 7 év alatt az árfolyam majdnem 500 százalékosan leértékelődött. A 2008-2009-es válság utáni időszakban egyre nehezebb volt a politikai népszerűséghez szükséges gyors gazdasági növekedést biztosítani. A megoldás a hitelezés felpörgetése volt, ezért is kellett az alacsonyabb kamatokkal operáló engedékeny monetáris politika. Az ábrákon jól látszik, hogy milyen robbanásszerű ütemben adósodott el a magánszektor 2011 utáni években. A hazai megtakarítások hiányában a finanszírozás külföldről érkezett, legtöbbször dollár formájában, a vállalatok esetében a dollárhitelek aránya 2018-ra elérte a GDP 38 százalékát.
A 2016-os puccs után a kormány a gazdasági növekedés stimulálására a kereskedelmi bankok hitelezését az állami hitelgarancia alap támogatásával próbálta meg erősebb fokozatba kapcsolni. A bankoknak kellett a forrás, mert a hitelbővülés üteme, jóval meghaladta a betétek növekedését. 5-7 százalékos gazdasági növekedésnél, gyorsuló inflációs környezetben, egyre nagyobb folyófizetési mérleg hiány mellett azonban egyre veszélyesebb volt a túlhevült gazdaságot hitelekkel még tovább pörgetni. Miközben Törökországban egyre égetőbb probléma lett a magas infláció és a növekvő folyófizetésimérleg hiány, feltörekvő országoknál pont ellentétes folyamatokat láthattunk.
A gazdaságpolitika iránytói, Erdogan Elnök, azonban semmiféle korrekciós szándékot nem mutattak, a puccs leverését követően pedig érthető módon nem sok kritika mert megfogalmazódni. Munkám során előfordul, hogy török piaci szereplőkkel beszélek, az elmúlt időszakban, azonban a hivatalos csatornákon már senki nem mert kommunikálni, csak WhatsApp-on vagy Viber-en lehetett a valós helyzetről tájékozódni. A gazdaságpolitikai irányítás koncentrációja az előrehozott elnökválasztást követő győzelem után kulminált, amikor Erdogan Elnök saját vejét, Beyrat Albyrak-ot nevezte ki tejhatalmú gazdasági vezetőnek. Az ilyen logikával működő rendszer esetén nem meglepetés, hogy a külföldi finanszírozást biztosító befektetők elkezdtek elbizonytalanodni. A bizalmat nem erősíti, hogy Erdogan háborús retorikát használva rendszeresen az országa elleni spekulánsok vezette külső támadásokról beszél. Olaj volt a tűzre múlt pénteki beszéde, ahol az összegyűlt tömegnek a külföldi befektetőkre utalva arról szónokolt, hogy a törökök nem George-nak és Hans-nak tartoznak felelősséggel hanem Ahmet-nek, azt sejtetve, hogy a külföldi hiteleket nem is biztos, hogy mindenáron vissza kell fizetni.
Van –e még visszaút?
Erdogan irányítása alatt Törökország már több esetben került nehezebb helyzetbe, azonban az Elnök eddig pragmatizmusáról volt híres. Populista, a külfölddel ellenséges retorikája mellett a gazdaságpolitikában előbb-utóbb mindig végrehajtották a szükséges korrekciót. A mostani helyzetből viszont egyre nehezebb lesz kihátrálni, és itt nem az amerikai lelkész fogva tartásáról, vagy a gyors kamatemelésekről beszélek. Az irányításban 180 fokos fordulatra lenne szükség, amit Erdogan nehezen tud levezényelni, hisz az egész rendszer az ő kreálmánya. A külpolitikában Oroszország és Irán helyett nem lehet pár nap alatt visszatalálni a régi nyugati szövetségesekhez. A családi rokonok kinevezését helyett, nehéz újra hiteles irányítókat találni. A gazdasági növekedés hitelezéssel való pörgetésének leállítása pedig rövid távon biztosan érezhető lassulást hoz a gazdaságban, ami sosem tesz jót a politikai népszerűségnek. Pár hete a blogon az Argentin helyzetről írtam. A dél amerikai ország makrogazdasági mutatói általában sokkal gyengébbek Törökországnál, azonban az ország vezetésének hozzáállása, erőfeszítései miatt jelenleg sokkal inkább úgy tűnik, hogy ott nagyobb esély van úrrá lenni a válságon. Törökországban jelenleg a válságkezelés kimerül abban, hogy Erdogan folyamatosan arra szólítja fel a lakosságot, hogy a haza védelmében török lírára váltsák át a deviza megtakarításaikat, illetve bízzanak Allahban, mert az sokkal hatásosabb fegyver, mint a spekulánsok dollárja.
https://ertek-trend.blog.hu/2018/08/13/torokorszag...
Szétkapták rendesen őket…
#826053 banyaiz Előzmény: #826039Szétkapták rendesen őket. Török líra 17% gyengülés az euróval szemben 1 nap alatt. Tegnap is gyengült 3-4% környékét. 2 nap alatt durván 20% leértékelődés euróval , szerényen adják elő .
De úgy látszik a forintot sikerült leválasztani a törökökről mert szerény mozgást mutat, kis gyengülést.
Mi lesz ebből hétfőn még nagyobb para vagy ellenkező előjel?
https://www.portfolio.hu…
#826039 Boby. Előzmény: #825599https://www.portfolio.hu/gazdasag/megszolalt-erdog...
"a török államfő a következőképp reagált a líra zuhanására:
Nem fogjuk elveszíteni a gazdasági hháborút"
Egy spekuláns utolsó mondata a csőd előtt.:-)
"A demográfiai adatok jó…
#825599 Boby. Előzmény: #825594"A demográfiai adatok jók, tehát lesz felépülés belőle"
Igen, ez fontos.
törökök szépen lefognak …
#825594 Kissherceg Előzmény: #825591törökök szépen lefognak seggelni, türelmesen várom. A demográfiai adatok jók, tehát lesz felépülés belőle