A Kormányzat három óriási hibát is elkövetett a bajba jutott hitelesek ügyének kezelése során. Az első, talán legnagyobb, hogy elszalasztott időben lépni ebben az ügyben. Alapvető taktikája alapján minden szakmai döntést későbbre halasztott. Az elmúlt évben bevezetett kilakoltatási moratórium az eredeti formájában borítékolható volt, hogy több kárt okoz, mint hasznot. A választások után a Kormányzat jobban el volt foglalva a politikai csatározásaival, mint a sürgős problémák megoldásával. Az elmúlt több mint egy évben a helyzet teljesen elszabadult és ezért vált ennyire nehezen kezelhetővé. Az akkori adósságtömeghez viszonyítva a mostani összehasonlíthatatlanul magasabb, hiszen senki semmit nem lépett. A hitelesek vártak a kormányzati segítségre, a bankok keze meg volt kötve, a kamatok viszont szorgalmasan "dolgoztak". Százmilliárdokat spórolhattunk volna meg, ha mindenki időben teszi a dolgát. A második hiba a Bankszövetség szakmai és érdekegyeztető erejének alábecsülése. Az elmúlt évben a Kormányzat a Bankszövetséggel szinte semmiben nem konzultált. Ha bármilyen intézkedést hozott, azt "erőből" tette. Ennek következményeként is súlyosbodott a helyzet, hiszen az egész ügy háromszereplős és egyik véleménye sem kihagyható. A harmadik hiba, hogy az eddigi intézkedések nem szakmai alapon történtek. A Bankszövetség a Kormányzatot az "orránál fogva" vezeti. A mesterségesen felturbózott adósságállomány miatt a Bankszövetség tárgyalási pozíciói erősödtek és itt konkrétan a drasztikus, néhány esetben 30 %-ot is meghaladó késedelmi kamatok megtették hatásukat. A bankok sajnáltatják magukat, pedig a veszteséget saját maguk, adminisztratív eszközökkel termelték meg. Sajnos elmaradt a felelősség megállapítása is. Az ügyfelek nyilván hibásak voltak, hiszen nyakló nélkül eladósodtak Igaz, hogy a lakosság pénzügyi helyzete még akkor optimizmusra adhatott okot. Ennél sokkal jelentősebb a bankok hibája, amikor a kontrollálatlan piaci versenyben szinte belehajszolták az embereket az adósságcsapdába. Ebben élen járt az a 3-4 nagy refinanszírozó bank, amely jó néhány etikátlan pénzügyi piaci szereplőt is belevont ebbe a folyamatba, melyek pénzüket tovább adták nagyszámú hitelképtelen, csak ingatlannal rendelkező adós részére. Ezzel egyenértékű a kormányzatok hibája a már említett időhúzási taktikájukkal, illetve, hogy nem időben korlátozták a bankok piaci versenyét. Amikor a bank büntet furcsa helyzet alakult ki. A bank bünteti az adóst egy eszméletlen mértékű büntető kamattal, holott elsősorban saját maga idézte elő az ügyfél fizetésképtelenségét a megemelt kamatokkal, illetve az árfolyamkockázat nem megfelelő kezelésével. A büntető kamatoknak rendkívül nagy jelentősége van az egész ügyben. Kiválóan alkalmas arra, hogy mesterségesen nagy mértékű banki veszteséget mutasson ki, és ez lesz az egyik legjobb ütőkártya a bankok kezében, hiszen van miből engednie a tárgyalások folyamán és elég érv anyagot szolgáltat a bankadó ellen. További problémát okoz az ügymenetben a Végrehajtási Törvény változatlanul hagyása. Az előzőleg kiszivárogtatott végrehajtói jutalékok megfelezéséről már egyáltalán nem esett szó. Valószínűleg a végrehajtói lobbi keményen dolgozik. Az öt pontos akcióterv első pontja szerint a 180 Ft-os CHF rögzítés hasonló hatást fog kifejteni, mint ami a hitelek újrastrukturálása esetén bekövetkezik: az adósok jó része a könnyebb ellenállás irányába fog mozdulni. Ennek még nagy valószínűséggel böjtje lesz. A kvóták megállapítása ingoványos terepnek bizonyulhat. Ki fogja megszabni a részleteket? Mi alapján fog eldőlni, hogy kit árverezzenek holnap és kit árverezzenek két év múlva? Az eszközkezelő még nincs készen. Egy hónap múlva elkezdődnek az árverések, ez akár gyorsan is lebonyolódhat. Az első -lakását elvesztő- hullám rövid időn meg fog jelenni, az ő lakhatásukat már meg kell oldani. A zöldmezős beruházással épült új lakások: ez talán azt jelenti, hogy új "gettókat" építünk, ahová összegyűjtjük a problémás adósokat, jól meglesznek majd egymás között, függetlenül attól, hogy most az ország melyik pontján laknak, hol van munkahelyük, hová kötődik életük. Az euro-hitelezés szabályozása nyilván csak jelképes intézkedés volt, hiszen nincs olyan ember, aki ezekkel a feltételekkel hitelhez jutna. Az egyetlen jó pont az új ingatlanhitel igénylésének lehetősége kedvezményesen. Az ördög nyilván a részletekben lakozik, hisz a feltételrendszer megszabása vagy teljesíthetetlen követelmények vagy a valóságtól elrugaszkodott hitelminősítés meghiúsíthatja az egész - jónak tűnő - elképzelést. A legfontosabb kérdéskör kimaradt: az ún. tiszta lappal történő kezdés lehetősége. Mivel az adósságok elszabadulása, a tartozások megduplázódása elsősorban a bankok, illetve a Kormányzat felelőssége, az ő hibájukból következett be, a Kormányzatnak ezt mindenképpen kutya kötelessége megoldani akár úgy is, hogy jó erkölcsbe ütközően magasnak minősíti a magas késedelmi kamatokat. Akár a bankok kárára is, mindenképpen lépnie kell. Nyugtalanítónak tűnik, hogy a Kormány elkezdte előkészíteni a felelősség áthárításának folyamatát. A Nemzeti Konzultáció, amelyre többen hivatkoztak, nem biztos, hogy megfelelő társadalmi szolidaritást fog visszajelezni. A választ adók jó része valószínűleg úgy fog nyilatkozni, hogy mindenki egye meg, amit magának főzött. Bár ne lenne igazam! Azok a jelzések sem túl bíztatóak, hogy felelős emberek kijelentik, hogy "ennek segítünk, a másiknak nem". Holott az a bizonyos kijelentés úgy hangzott el, hogy a segítségnyújtás mindenkire vonatkozik. Egy harmincmilliós, többgenerációs lakásból kikötöztetett ugyanolyan hajléktalan, mint bárki más. Remélhetőleg ezt az intézkedéscsomagot nem fogja hosszú passzív időszak követni, mint a 7+1 pont esetében, amikor gyakorlatilag több mint fél éven keresztül semmi nem történt az egész ügyben. Összességében ez egész problémarendszer még nem megnyugtatóan rendeződött le. A megoldás keresése az egész ország érdeke. Kovács László Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája ügyvezető

http://www.bankikarosultak.hu/