Regisztráció Elfelejtett jelszó

Nyugdíj (előtakarékosság)

Érdekes elemzés, amelyet…

#870325 TrendMan

Érdekes elemzés, amelyet még nem tudtam egészen végigvenni:

Fájó pont a nyugdíjaknál: kiderült, miért kapnak kevesebb nyugdíjat a nők, mint a férfiak

Az OECD friss elemzésének főbb megállapításai:

Az OECD tagországain belül, figyelembe véve az állami és magánforrásokat, a 65 év feletti nők átlagban 26%-kal kisebb bevételre számíthatnak a nyugdíjrendszertől, mint a férfiak.

Az elemzés szerint ennek a különbségnek egy része abból adódik, hogy a nők kevesebb ideig tudnak félretenni különféle nyugdíj-előtakarékossági termékekben vagy vesznek részt nyugdíjprogramokban, emiatt pedig kevesebb megtakarítást halmoznak fel, elsősorban 25-44 év között. Ez az elemzés szerint összefügg a szülés miatt a karrierben bekövetkező töréssel.Kitér azonban az írás arra is, hogy a munkaerőpiacon túl a viselkedési, kulturális és társadalmi interakciók is befolyásolják a nők és férfiak döntését, amely végül a nyugdíjcélú megtakarításokban különbséghez vezet a két nem között. A férfiakkal ellentétben például a nők gyakran kockázatkerülőbbnek bizonyulnak, és általánosságban a pénzügyi ismereteik is alacsonyabbak, amik pedig befolyásolhatják a megtakarításokhoz való hozzáállásukat.

Az egyes országok kapcsán elvégzett esettanulmányok arra világítanak rá, hogy bár a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek nagyban magyarázzák a nyugdíjak közötti egyenlőtlenséget a férfiak és nők között, a nyugdíj-megtakarítási programok és elérhető megoldások is sokat magyaráznak ebből a különbségből. Az olyan elemek, mint a nyugdíjjogosultsági szabályok, jelentős eltérésekhez vezetnek a munkahelyi nyugdíjprogramok esetében. Mindemellett arra is rávilágít a tanulmány, hogy amikor személyes döntésre kerül a sor, a nők jellemzően kevesebbet tesznek félre nyugdíjra, mint a férfiak.

Összességében az elérhető nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek kialakítása nem mindig gendersemleges, a nők hátrányosabb helyzetben vannak a férfiakkal szemben, amikor

  • a nyugdíjmegtakarításokhoz vagy nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést a ledolgozott munkaórákhoz vagy a keresethez kötik,
  • a szülési szabadság idején a vállalatok nem fizetik a nyugdíjhozzájárulást,
  • konzervatív befektetési stratégia áll rendelkezésre alap választható portfólióként,
  • a nyugdíjmegtakarítást nem osztják fel automatikusan a felek között egy válás során,
  • a nyugellátásokat nem indexálják,
  • a túlélő hozzátartozói juttatással kapcsolatos kifizetési lehetőségek nem állnak rendelkezésre.

Mi a probléma?

A nők világszerte kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Ennek oka, hogy a nők összességében kevesebbet keresnek és rövidebb karrierjük is van, mint a férfiaknak. Alap esetben egy személy több forrásból is bevételhez juthat nyugdíjas éveiben: az állam által biztosított öregségi nyugdíjból, saját nyugdíj-előtakarékossági termékből, túlélő hozzátartozó kiegészítő nyugdíjából, illetve sokan nyugdíj mellett is dolgoznak, így kiegészítve a bevételeiket.

Csakhogy a számok azt mutatják, hogy különféle nyugdíjbevételek ide vagy oda, mindegyik OECD-országban különbségek vannak a férfiak és nők nyugdíjai között, az előbbiek javára. Persze vannak különbségek az országok között, Észtországban például a legalacsonyabb ez a különbség, a férfiak átlagos nyugdíjbevételének 3%-ával marad el a nők nyugdíja, míg Japánban a legmagasabb ez a különbség 47%-kal.

Átlagban a 65 év feletti nők 26%-kal kevesebb jövedelemhez jutnak nyugdíjas korukban a nyugdíjrendszerekből, mint a férfiak. Más szóval ez azt jelenti, hogy a 65 év feletti nők a férfiak nyugdíjjövedelmének 74%-át kapják meg.

Ilyen szempontból Magyarország egyébként a hatodik legjobban teljesítő ország a listában, az adatok szerint nálunk a nők átlagban mintegy 15%-kal kapnak csak kevesebb nyugdíjat, mint a férfiak. Ennél kisebb különbséget csak az észtek szlovákok, dánok, csehek és izlandiak tudnak felmutatni. A legnagyobb nyugdíjkülönbséget felmutató országok között van ugyanakkor Ausztria, ahol a nők több mint 40%-kal kevesebb nyugdíjhoz jutnak, mint az osztrák férfiak.

oecd1
Nyugdíjak nemek közötti egyenlőtlenségei néhány OECD országban, forrás: OECD

A nyugdíjak közötti különbségek azonban csökkentek az utóbbi évtizedekben. Az alábbi ábra például azt mutatja, hogy a 2000-es évek eleje óta a legtöbb OECD országban csökkent a férfiak és nők nyugdíja közötti különbség, különösen Kanadában, Finnországban és az USA-ban (Magyarországon is nagyjából 7,5 százalékponttal). Vannak olyan országok is, mint például Dánia vagy Szlovákia, ahol az elmúlt évtizedekben csak kicsivel csökkent a különbség, ugyanakkor ezekben az országokban alapból is kisebb volt a nyugdíjak közötti eltérés.

És vannak olyan országok, mint Ausztria és Olaszország, ahol a nyugdíjak közötti különbségek nem, hogy csökkentek, hanem még nőttek is:

Nyugdíjak nemek közötti eltérése most és a 2000-es évek elején, forrás: OECD

A vállalati nyugdíjprogramból vagy nyugdíjcélú megtakarításokból származó nyugdíjbevételek csak kevés országban jelentenek valódi kiegészítést a nyugdíjas korúak számára az állami nyugdíj mellett. Vannak olyan országok, ahol ezek az öngondoskodási lehetőségek nem olyan régóta állnak rendelkezésre, de ha még rendelkezésre is állnak, a nyugdíjas korúak csak kis százalékának biztosítanak rendszeres kiegészítést.

Hollandiában és Írországban például a nyugdíjasok viszonylag magas arányban rendelkeznek ilyen jellegű kiegészítéssel, de Magyarországon elenyésző ezeknek az embereknek az aránya.

munkaerőpiac hatása a nyugdíjak közötti különbségre

A nők és férfiak nyugdíja közötti különbséget nagyban magyarázza a munkaerőpiac, ezen belül részben az, hogy több munkanélküli nő van, mint férfi. A 2000-es évek elején a 15-64 év közötti nők 48%-a dolgozott az OECD országok átlagában, miközben ez az arány a férfiak körében 69% volt. Ez a foglalkoztatásbeli különbség az elmúlt évtizedek alatt csökkent, 2018-ban több nőnek volt munkahelye, mint a 2000-es évek elején, miközben ugyanezen időszak alatt a munkával rendelkező férfiak aránya csökkent. A dolgozó nők aránya azonban még mindig elmarad a férfiakétól (50% vs 66%).

A nyugdíjak közötti különbséget okozhatja még, hogy historikusan sokkal több nő dolgozik részmunkaidőben, mint férfi (a részmunkaidőben foglalkoztatottak sok országban nem jogosultak a nyugdíj bizonyos formáira). Átlagosan a dolgozó korú nők 24%-ának volt részmunkaidős állása 2000-ben, a férfiak körében ez 7% volt. Csak érdekesség, hogy a legnagyobb különbséget itt Hollandiában mérték, 2000-ben a nők 57%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 13%-ával (Hollandiában az egyik legmagasabb a nyugdíjkülönbség a két nem között). A részmunkaidő nagy aránya a nőknél 2018-ban is fellelhető volt.

További befolyásoló tényező a nyugdíjak közötti különbségben a nők és férfiak fizetésében fennálló egyenlőtlenség. A teljes munkaidősök körében a nők 18%-kal kevesebbet kerestek 2000-ben, mint a férfiak, ez a különbség 2018-ra 13%-ra mérséklődött átlagban. A csökkenés pedig nyugdíjszempontból is jó, mivel a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése a nyugdíjak közötti különbségek visszaszorulását is eredményezheti.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy a nők általában rövidebb karrierrel rendelkeznek, az OECD gyűjtése szerint egyharmaddal rövidebb a nők karrierje, mint a férfiaké. Ennek oka elsősorban a gyerekvállalás és gyereknevelés, ami az esetek többségében a nőkre hárul.

yugdíj-megtakarítási lehetőségek és a nyugdíjak közötti különbségek

A munkaerő-piaci hatásokon túl vannak más tényezők is, amelyek különbséghez vezethetnek a nyugdíjak között. Ilyen többek között, hogy

  • a nők között kevesebben vesznek részt vállalati nyugdíjprogramokban vagy tesznek félre nyugdíj-előtakarékossági termékekben, mint a férfiak,
  • különféle nyugdíjcélú megtakarításokban a nők kisebb összeget halmoznak fel, mint a férfiak, amit nagyban magyarázhatnak a gyermekvállalás miatt kieső évek,

Mi jelenthet megoldást a nyugdíjak közötti különbségek csökkentésére?

Az OECD elemzése szerint több ponton is lehetne tenni azért, hogy felzárkózzon a nők nyugdíja a férfiakéhoz. Ilyen megoldás lehetne többek között

  • a vállalati nyugdíjprogramokba való automatikus beléptetés (ilyen kezdeményezés volt nem olyan régen a lengyel példa, itthon pedig az MNB is kijött hasonló útmutatással a jóléti alapok kapcsán),
  • a szülési szabadság és GYES/GYED idején is folytatni a munkáltatók oldaláról a nők számára a nyugdíjhozzájárulások fizetését, illetve lehetővé kellene tenni, hogy a házastársak egymás számára is befizethessenek a nyugdíjalapba,
  • az ausztrál példa követése, ahol sok vállalat extra nyugdíjhozzájárulást fizet a női dolgozók számára, hogy ezzel kompenzálják a nők hosszabb várható élettartamát,
  • pénzügyi ösztönzők beépítése, hogy több nő számára tegyék vonzóvá nyugdíjmegtakarítást (például gyerekek után járó extra befizetések az állam részéről),
  • az elérhető alap nyugdíjportfóliók körét bővíteni és nem csak konzervatív lehetőséget felajánlani (a nők egyébként is kockázatkerülőbb befektetők),
  • annak a lehetőségének a megteremtése, hogy a házastársak már a nyugdíjfelhalmozás ideje alatt is megoszthassák egymás között a nyugdíjra félretett pénzt, illetve szabadon rendelkezzenek arról, hogy a nyugdíjra félretett vagyonuk egy részét kire ruházzák rá (ilyen már létezik a hollandoknál, svédeknél és az izlandiaknál is).

    Fájó pont a nyugdíjaknál: kiderült, miért kapnak kevesebb nyugdíjat a nők, mint a férfiak

    Az OECD friss elemzésének főbb megállapításai:Az OECD tagországain belül, figyelembe véve az állami és magánforrásokat, a 65 év feletti nők átlagban 26%-kal kisebb bevételre számíthatnak a nyugdíjrendszertől, mint a férfiak.Az elemzés szerint ennek a különbségnek egy része abból adódik, hogy a nők kevesebb ideig tudnak félretenni különféle nyugdíj-előtakarékossági termékekben vagy vesznek részt nyugdíjprogramokban, emiatt pedig kevesebb megtakarítást halmoznak fel, elsősorban 25-44 év között. Ez az elemzés szerint összefügg a szülés miatt a karrierben bekövetkező töréssel.


    Kitér azonban az írás arra is, hogy a munkaerőpiacon túl a viselkedési, kulturális és társadalmi interakciók is befolyásolják a nők és férfiak döntését, amely végül a nyugdíjcélú megtakarításokban különbséghez vezet a két nem között. A férfiakkal ellentétben például a nők gyakran kockázatkerülőbbnek bizonyulnak, és általánosságban a pénzügyi ismereteik is alacsonyabbak, amik pedig befolyásolhatják a megtakarításokhoz való hozzáállásukat. Az egyes országok kapcsán elvégzett esettanulmányok arra világítanak rá, hogy bár a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek nagyban magyarázzák a nyugdíjak közötti egyenlőtlenséget a férfiak és nők között, a nyugdíj-megtakarítási programok és elérhető megoldások is sokat magyaráznak ebből a különbségből. Az olyan elemek, mint a nyugdíjjogosultsági szabályok, jelentős eltérésekhez vezetnek a munkahelyi nyugdíjprogramok esetében. Mindemellett arra is rávilágít a tanulmány, hogy amikor személyes döntésre kerül a sor, a nők jellemzően kevesebbet tesznek félre nyugdíjra, mint a férfiak.Összességében az elérhető nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek kialakítása nem mindig gendersemleges, a nők hátrányosabb helyzetben vannak a férfiakkal szemben, amikor
    • a nyugdíjmegtakarításokhoz vagy nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést a ledolgozott munkaórákhoz vagy a keresethez kötik,
    • a szülési szabadság idején a vállalatok nem fizetik a nyugdíjhozzájárulást,
    • konzervatív befektetési stratégia áll rendelkezésre alap választható portfólióként,
    • a nyugdíjmegtakarítást nem osztják fel automatikusan a felek között egy válás során,
    • a nyugellátásokat nem indexálják,
    • a túlélő hozzátartozói juttatással kapcsolatos kifizetési lehetőségek nem állnak rendelkezésre.

    Mi a probléma?

    A nők világszerte kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Ennek oka, hogy a nők összességében kevesebbet keresnek és rövidebb karrierjük is van, mint a férfiaknak. Alap esetben egy személy több forrásból is bevételhez juthat nyugdíjas éveiben: az állam által biztosított öregségi nyugdíjból, saját nyugdíj-előtakarékossági termékből, túlélő hozzátartozó kiegészítő nyugdíjából, illetve sokan nyugdíj mellett is dolgoznak, így kiegészítve a bevételeiket.Csakhogy a számok azt mutatják, hogy különféle nyugdíjbevételek ide vagy oda, mindegyik OECD-országban különbségek vannak a férfiak és nők nyugdíjai között, az előbbiek javára. Persze vannak különbségek az országok között, Észtországban például a legalacsonyabb ez a különbség, a férfiak átlagos nyugdíjbevételének 3%-ával marad el a nők nyugdíja, míg Japánban a legmagasabb ez a különbség 47%-kal.Átlagban a 65 év feletti nők 26%-kal kevesebb jövedelemhez jutnak nyugdíjas korukban a nyugdíjrendszerekből, mint a férfiak. Más szóval ez azt jelenti, hogy a 65 év feletti nők a férfiak nyugdíjjövedelmének 74%-át kapják meg.Ilyen szempontból Magyarország egyébként a hatodik legjobban teljesítő ország a listában, az adatok szerint nálunk a nők átlagban mintegy 15%-kal kapnak csak kevesebb nyugdíjat, mint a férfiak. Ennél kisebb különbséget csak az észtek szlovákok, dánok, csehek és izlandiak tudnak felmutatni. A legnagyobb nyugdíjkülönbséget felmutató országok között van ugyanakkor Ausztria, ahol a nők több mint 40%-kal kevesebb nyugdíjhoz jutnak, mint az osztrák férfiak.
    oecd1
    Nyugdíjak nemek közötti egyenlőtlenségei néhány OECD országban, forrás: OECD
    A nyugdíjak közötti különbségek azonban csökkentek az utóbbi évtizedekben. Az alábbi ábra például azt mutatja, hogy a 2000-es évek eleje óta a legtöbb OECD országban csökkent a férfiak és nők nyugdíja közötti különbség, különösen Kanadában, Finnországban és az USA-ban (Magyarországon is nagyjából 7,5 százalékponttal). Vannak olyan országok is, mint például Dánia vagy Szlovákia, ahol az elmúlt évtizedekben csak kicsivel csökkent a különbség, ugyanakkor ezekben az országokban alapból is kisebb volt a nyugdíjak közötti eltérés.És vannak olyan országok, mint Ausztria és Olaszország, ahol a nyugdíjak közötti különbségek nem, hogy csökkentek, hanem még nőttek is:
    Nyugdíjak nemek közötti eltérése most és a 2000-es évek elején, forrás: OECD
    A vállalati nyugdíjprogramból vagy nyugdíjcélú megtakarításokból származó nyugdíjbevételek csak kevés országban jelentenek valódi kiegészítést a nyugdíjas korúak számára az állami nyugdíj mellett. Vannak olyan országok, ahol ezek az öngondoskodási lehetőségek nem olyan régóta állnak rendelkezésre, de ha még rendelkezésre is állnak, a nyugdíjas korúak csak kis százalékának biztosítanak rendszeres kiegészítést.Hollandiában és Írországban például a nyugdíjasok viszonylag magas arányban rendelkeznek ilyen jellegű kiegészítéssel, de Magyarországon elenyésző ezeknek az embereknek az aránya.
  • A nők és férfiak nyugdíja közötti különbséget nagyban magyarázza a munkaerőpiac, ezen belül részben az, hogy több munkanélküli nő van, mint férfi. A 2000-es évek elején a 15-64 év közötti nők 48%-a dolgozott az OECD országok átlagában, miközben ez az arány a férfiak körében 69% volt. Ez a foglalkoztatásbeli különbség az elmúlt évtizedek alatt csökkent, 2018-ban több nőnek volt munkahelye, mint a 2000-es évek elején, miközben ugyanezen időszak alatt a munkával rendelkező férfiak aránya csökkent. A dolgozó nők aránya azonban még mindig elmarad a férfiakétól (50% vs 66%).A nyugdíjak közötti különbséget okozhatja még, hogy historikusan sokkal több nő dolgozik részmunkaidőben, mint férfi (a részmunkaidőben foglalkoztatottak sok országban nem jogosultak a nyugdíj bizonyos formáira). Átlagosan a dolgozó korú nők 24%-ának volt részmunkaidős állása 2000-ben, a férfiak körében ez 7% volt. Csak érdekesség, hogy a legnagyobb különbséget itt Hollandiában mérték, 2000-ben a nők 57%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 13%-ával (Hollandiában az egyik legmagasabb a nyugdíjkülönbség a két nem között). A részmunkaidő nagy aránya a nőknél 2018-ban is fellelhető volt.További befolyásoló tényező a nyugdíjak közötti különbségben a nők és férfiak fizetésében fennálló egyenlőtlenség. A teljes munkaidősök körében a nők 18%-kal kevesebbet kerestek 2000-ben, mint a férfiak, ez a különbség 2018-ra 13%-ra mérséklődött átlagban. A csökkenés pedig nyugdíjszempontból is jó, mivel a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése a nyugdíjak közötti különbségek visszaszorulását is eredményezheti.Az sem elhanyagolható tényező, hogy a nők általában rövidebb karrierrel rendelkeznek, az OECD gyűjtése szerint egyharmaddal rövidebb a nők karrierje, mint a férfiaké. Ennek oka elsősorban a gyerekvállalás és gyereknevelés, ami az esetek többségében a nőkre hárul.

    A férfiak és nők keresete közötti különbségek 2000-ben és 2018-ban egyes OECD országokban, forrás: OECD

    Nyugdíj-megtakarítási lehetőségek és a nyugdíjak közötti különbségek

    A munkaerő-piaci hatásokon túl vannak más tényezők is, amelyek különbséghez vezethetnek a nyugdíjak között. Ilyen többek között, hogy
    • a nők között kevesebben vesznek részt vállalati nyugdíjprogramokban vagy tesznek félre nyugdíj-előtakarékossági termékekben, mint a férfiak,

    A nyugdíjprogramokban és nyugdíj-előtakarékossági termékekben megtakarító férfiak és nők aránya országonként, forrás: OECD
    • a különféle nyugdíjcélú megtakarításokban a nők kisebb összeget halmoznak fel, mint a férfiak, amit nagyban magyarázhatnak a gyermekvállalás miatt kieső évek,

    Mi jelenthet megoldást a nyugdíjak közötti különbségek csökkentésére?

    Az OECD elemzése szerint több ponton is lehetne tenni azért, hogy felzárkózzon a nők nyugdíja a férfiakéhoz. Ilyen megoldás lehetne többek között
    • a vállalati nyugdíjprogramokba való automatikus beléptetés (ilyen kezdeményezés volt nem olyan régen a lengyel példa, itthon pedig az MNB is kijött hasonló útmutatással a jóléti alapok kapcsán),
    • a szülési szabadság és GYES/GYED idején is folytatni a munkáltatók oldaláról a nők számára a nyugdíjhozzájárulások fizetését, illetve lehetővé kellene tenni, hogy a házastársak egymás számára is befizethessenek a nyugdíjalapba,
    • az ausztrál példa követése, ahol sok vállalat extra nyugdíjhozzájárulást fizet a női dolgozók számára, hogy ezzel kompenzálják a nők hosszabb várható élettartamát,
    • pénzügyi ösztönzők beépítése, hogy több nő számára tegyék vonzóvá nyugdíjmegtakarítást (például gyerekek után járó extra befizetések az állam részéről),
    • az elérhető alap nyugdíjportfóliók körét bővíteni és nem csak konzervatív lehetőséget felajánlani (a nők egyébként is kockázatkerülőbb befektetők),
    • annak a lehetőségének a megteremtése, hogy a házastársak már a nyugdíjfelhalmozás ideje alatt is megoszthassák egymás között a nyugdíjra félretett pénzt, illetve szabadon rendelkezzenek arról, hogy a nyugdíjra félretett vagyonuk egy részét kire ruházzák rá (ilyen már létezik a hollandoknál, svédeknél és az izlandiaknál is).





katások a vesztesek

#867682 TrendMan

Érdekes kalkulációk:

"Idős korukra még mindig keveset tesznek félre az emberek, de legnagyobb bajban a katázók lesznek, mert nemcsak nyugdíjuk lehet kevesebb, mint a minimálbéreseknek, de minden év katázást csak 0,6 évnek ismer el az állam szolgálati időként - mondta a növekedés.hu-nak adott interjúban Farkas András nyugdíjszakértő.

Nehéz pontosan megmondani, mennyit kellene félretenniük a jelenlegi dolgozóknak nyugdíjas korukra, mivel nagyon sok tényezőtől függ a nyugdíj összege, és így az is, hogy mekkora kiegészítésre van szükség a normál életvitel folytatásához – mondta a növekedés.hu-nak adott interjúban Farkas András.

Például egy negyvenéves, 400 ezer forint havi nettó bérrel rendelkező dolgozót, akkor a mostani kalkuláció szerint havi 114 ezer forinttal lesz kisebb a nyugdíja, mint a jelenlegi bére. Ahhoz, hogy ezt elérje, akkor 15 éves járadékkal számolva – mert az élethosszig tartó járadék olyan drága lenne, hogy azzal nem érdemes számolni – havi 33 ezer forintot kell félretennie 25 éven keresztül úgy, hogy 3-6 százalék közötti hozammal számolunk. Ha valaki 45 éves, akkor már ugyanezen feltételek mellett havi 53 ezer forintot kell befektetnie – emelte ki a nyugdíjszakértő.

A kisadózó vállalkozók járulékalapját úgy határozzák meg, hogy jóval alatta van a minimálbérnek. Most 102 ezer forint az ötvenezer forint tételes adót fizető főállású katás járulékalapja, ami jóval alatta marad a 161 ezer forintos minimálbérnek. Vagyis ez az alacsony összeg lesz az érintett időszakra vonatkozóan a nyugdíja számításának az alapja. Tovább csökkenti a várható nyugdíj összegét, hogy a minimálbérnél kisebb járulékalap miatt arányosítani kell a nyugdíjszámítás során a szolgálati idő tartamát a járulékalap és a minimálbér arányában, így jelenleg egy év katás jogviszony csak 0,63 évet ér – emelte ki Farkas.

A szakértő azt is elmondta, hogy a 28 500 forintos nyugdíjminimum már 2008-ban is alacsony volt, ezt fagyasztották most be a jelenlegi szinten.

Feltehetően azért nincs szándék a nyugdíjminimum emelésére, mert a méltányossági ellátásokon kívül nagyon sokféle szociális, gyermekgondozási, családvédelmi ellátás összege – egyébként teljesen érthetetlen módon – a minimumnyugdíjhoz kötött.

Farkas András kiemelte, hogy egyre szélesebbre nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között, hiszen miközben a fizetések évi 9-11 százalékkal emelkedtek az elmúlt években, a nyugdíjakat csak az inflációnak megfelelő 3-4 százalékos mértékben emelték."

Fontos változások a nyug…

#861633 TrendMan

Fontos változások a nyugdíjaknál: de ki jár jól ezzel az egésszel?

Magyarországon több mint százezer olyan nyugdíjas van, aki munkát vállal a nyugdíj mellett. A július 1-jén életbe lépett új társadalombiztosítási törvény jelentős változásokat hozott a nem munkaviszonyban munkát végző 65 év felettiek számára: mentesülnek az összesen 18,5 százaléknyi járuléklevonásoktól. Első hangzásra tehát a változással jól járnak a megbízási szerződéssel vagy épp vállalkozóként dolgozó idősek. Ugyanakkor a szakértők szerint a helyzet nem ennyire egyértelmű, több árnyoldala is van a lépésnek.

Bodó Sándor, a Pénzügyminisztérium (PM) foglalkoztatáspolitikáért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkára januárban úgy fogalmazott, a tavalyi év végén mintegy 110 ezren vállalnak munkát nyugdíj mellett, ami 6 ezerrel több, mint 2018 végén. Vagyis a jelek szerint egyre több a nyugdíjas munkavállaló az országban. Ez nem annyira meglepő, tekintettel arra, hogy csaknem 1 millió nyugdíjas van ma Magyarországon, akiknek a nyugdíja nem éri el a medián nyugdíj (az a nyugdíjösszeg, amely alatt és fölött azonos számban részesülnek nyugdíjban, ennek értéke 2020-ban 127 ezer forint) összegét.

Kevesen járnak jól a lépéssel

Július 1-től kiterjesztették azt a szabályt a nem munkaviszonyban munkát végző nyugdíjasokra is, hogy csak a 15 százalékos szja-t vonják le a bérükből.

Tehát a megbízási szerződéssel vagy vállalkozóként dolgozó nyugdíjasok is mentesülnek az összesen 18,5 százaléknyi járuléklevonásoktól.

Ennek az érdemi hatása első sorban az, hogy az így dolgozó idősek nettó keresete jelentősen nőni fog.

„Nagyon ambivalens ez a lépés. Örülök, hogy a nyugdíjasok munkavállalását nem terhelik további közterhek, ugyanakkor

a törvényváltozás is rávilágít arra a problémára, hogy a nyugdíjasok anyagi kiszolgáltatottságát úgy próbálják megoldani, hogy ösztönzik őket, menjenek vissza dolgozni

– mondta a Portfolio-nak Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke, hozzátéve, megint a nyugdíjasok azon része jár jól, aki alapvetően is jobb anyagi helyzetben van.

"A korábban magas beosztású, nagyvárosi, jó egészségi állapotnak örvendő, értelmiségi munkát végzőknél igaz, hogy kifejezetten jól járnak, de a tömegeknek ez nem jelent megoldást. A korábban fizikai munkát végző, hátrányos településeken élők, leromlott egészségi állapotban lévők közül sokan már nincsenek olyan állapotban, hogy a nyugdíj mellett munkát vállaljanak, valamint a munkalehetőségek is jobbak a nagyobb városokban élők számára. Vidéken nehezebb munkát találni nyugdíj mellett" – tette hozzá a szakember. Kiemelte azt is, a mai nyugdíjasok közel 80 százaléka krónikus betegségben szenved.

Ezt a ’lestrapált’ nemzedéket munkába küldeni a tisztességes nyugdíj helyett nem igazán erkölcsös

– mondta.

Nyugdíj helyett inkább folytassa a munkát, aki teheti

Farkas András nyugdíjszakértő is azt mondta a Portfolio-nak, a július 1-i változás mindössze néhány tízezer (kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő) nyugdíjas vállalkozót érinthet.

Kitért arra is, hogy a COVID-19 megjelenése után a nyugdíj mellett munkát vállaló nyugdíjasok száma megcsappanhatott, hiszen a járvány miatti veszélyhelyzetben a legkevésbé fájdalmas módon a nyugdíjas munkavállalóknak lehetett felmondani.

"Mindazonáltal úgy vélem, hogy ha visszapattan a gazdaság és a nyugati államok feltápászkodása miatt ismét beindul a demográfiai szivattyú, akkor a nyugdíjas munkavállalók, vállalkozók, megbízottak ázsiója ismét növekedhet, amelynek eredményeként a nyugdíj mellett keresőtevékenységet végző nyugdíjasok aránya jövőre elérheti az összes nyugdíjas számának 10%-át. Persze csak akkor, ha a pandémia gazdaságromboló hatása mielőbb megszűnik" – mondta a szakember, aki kitért arra is, van azért árnyoldala is a módosításnak.

Mivel a nyugdíj melletti munkavégzéssel szerzett kereset, jövedelem járulékmentessé válik,ezért annak alapján már nincs nyugdíjnövelési lehetőség.

Miután megszűnik a nyugdíj mellett végzett munkával szerezhető nyugdíjnövelési lehetőség, ez a nyugdíjkorhatáruk betöltését követően tovább dolgozni kívánó személyek esetében egy fontos plusz érv lehet amellett, hogy a korhatáruk betöltésével halasszák el a nyugdíjigénylésüket, és inkább rendes munkaviszonyban dolgozzanak tovább, amíg csak dolgozni akarnak, mert így anyagilag sokkal jobban járnak.

Jól jár, aki idén megy n…

#856897 TrendMan

Jól jár, aki idén megy nyugdíjba - De nincs itt egy súlyos igazságtalanság?

---------------------------------->

A magyar valorizációs eljárás miatt a nyugdíj összege jelentős mértékben attól függ, hogy melyik évben igényli valaki a nyugellátását. A nyugdíjak összegében akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után nem idén, hanem néhány évvel ezelőtt igényelte a nyugdíját. Ez a méltánytalanság az utóbbi öt évben egyre kedvezőbb helyzetbe hozza az új nyugdíjigénylőket a már nyugellátásban részesülőkkel szemben.

--------------------------------

Az idei nyugdíjigénylők különösen jól járnak a valorizációs szorzókról 2020. március 20-án megjelent kormányrendelet alapján. A szorzók ugyanis jelentősen magasabbak, mint a 2019-es nyugdíjmegállapítás során alkalmazott mértékek, nem is beszélve a korábbi évek szorzótényezőiről. Magyarországon a nyugdíjigénylés időpontjának évétől is nagymértékben függ a nyugdíj összege. Ez a jelenség a nyugdíjrendszer egyik legnagyobb méltánytalansága, ami abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte valaki a nyugdíját.
Ha a jogosult idén igényli a nyugdíját, akkor az annak alapjául szolgáló számított havi nettó átlagkereset meghatározása során 2019-hez képest 11,4%-kal, 2018-hoz képest 24%-kal, 2017-hez képest 40%-kal, 2016-hoz képest 51%-kal, 2015-höz képest 57%-kal magasabb valorizációs szorzókat alkalmaznak.
A 2020. évi valorizációs szorzók növekedésének mértéke az előző évek szorzóihoz képest

A valorizációs szorzók növekedésének mértéke az előző évi szorzókhoz képest
2020/2019 2019/2018 2018/2017 2017/2016 2016/2015
Növekedés 11,4% 11,3% 12,8% 7,9% 4,2%


A 2020-ban történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2018-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2019-es kereseti szintekhez kell igazítani. Ezt úgy végzik el, hogy a minden érintett naptári évre - amelyben a nyugdíjigénylőnek nyugdíjjárulék-alapot képező keresete volt - külön-külön meghatározott valorizációs szorzóval megszorozzák az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet.Ennek a riasztó anomáliának a megértéséhez ismerni kell a nyugdíjszámítás alapképletét, amely szerint a nyugdíjigénylő egész élete során szerzett elismert szolgálati idő egész években kifejezett hosszától függő nyugdíjszorzóval meg kell szorozni az 1988. január 1-jét követően a nyugdíjba vonulás napjáig szerzett, nyugdíjjárulék köteles bruttó keresetekből és jövedelmekből számított nettó havi átlagkereset összegét. Ennek az idén már közel 33 évre (1988. január 1-jétől a 2020. évi nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig) kiterjedő átlagkereset-számításnak az egyik meghatározó eleme a valorizáció, vagyis az az eljárás, amelynek során az egyes korábbi években szerzett bruttó keresetekből bonyolult adótlanítási és járuléktalanítási algoritmusok révén kiszámított éves nettó kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell emelni, azaz valorizálni.Ez a szorzónövekmény a nyugdíjak összegében akár 30-40 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után nem idén, hanem néhány évvel ezelőtt igényelte a nyugdíját.
A valorizáció e módszeréből fakadóan jobban jár az a nyugdíjigénylő, akinek a nyugdíját olyan évben állapítják meg, amelyben a valorizációs szorzók magasabbak, mint a megelőző években voltak. Miután az utóbbi években meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak: az előző évi szorzókhoz képest 2020-ban 11,4%-kal, 2019-ben 11,3%-kal, 2018-ban 12,8%-kal, 2017-ben 7,9%-kal, 2016-ban 4,2%-kal.
vezethet a jövőben. Ezek enyhítésére jelentősen csökkenteni kellene az egyes küszöbértékek fölött figyelembe vehető átlagkereset-részeket - vagy több küszöbértéket kellene beiktatni -, esetleg az átlagnyugdíj néhányszorosában meghatározandó nyugdíjplafont kellene bevezetni, esetleg vissza kellene vezetni a járulékfizetési felső határ jogintézményét annak érdekében, hogy a sokmilliós nyugdíjak leendő burjánzásának gátat lehessen vetni, mielőtt az egész nyugdíjrendszer finanszírozása kerül végveszélybe.
A bemutatott bonyolult lépések után a nyugdíjszámítás utolsó aktusaként következik a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó alkalmazása: a nettó havi "életpálya" átlagkereset számított össszegének a nyugdíjtörvény mellékletében meghatározott, a megszerzett szolgálati idő teljes években mért hosszától függő százaléka lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege. Például ha valaki 33 teljes év szolgálati idővel rendelkezik, akkor a számított nettó havi életpálya átlagkeresete 71%-a, ha 38 évvel (ez az átlagos szolgálatiidő-hosszúság Magyarországon), akkor 77%-a, ha 40 évvel, akkor 80%-a, ha 43 évvel, akkor 86%-a lesz a nyugdíja megállapított induló összege.
A valorizációs szorzók 2016 óta tartó érdemi növekedése miatt minél későbbi évben igényelte valaki a nyugdíját, annál magasabb összeget állapíthattak meg a részére a dióhéjban bemutatott komplex nyugdíjszámítás eredményeként, akkor is, ha egyébként ugyanolyan életpályát futott be, mint egy korábbi nyugdíjigénylő. Ebben rejlik a méltánytalanság: ha a nyugdíjigénylők ugyanolyan hosszú szolgálati idővel, ugyanolyan éves keresetekkel igényelték a nyugdíjukat 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben vagy idén, akkor a nyugdíjjogosultságuk azonossága ellenére jelentősen eltérő összegű nyugdíjat állapítanak meg a számukra, vagyis a valorizáció jelenlegi módszere miatt súlyosan sérül a magyar nyugdíjrendszerben az ekvivalencia (az egyenértékűség) elve, amely szerint egyrészt a biztosított személy által élete során megszerzett, nyugdíjjárulék alapját képező kereseteinek kiszámítható módon tükröződnie kell a nyugdíja összegében, s a korábban már megszerzett nyugdíjjogosultságait később hozott szabályok nem tehetik kisebb értékűvé, másrészt az egyes biztosítottak által megszerzett azonos nyugdíjjogosultságok értékének is azonosnak kell lennie a nyugdíjmegállapítás tekintetében. A valorizációs szorzók eddigi érdemi növekedése feltehetően nem folytatódik 2021-ben, hiszen a koronavírus-pandémia miatt az átlagkeresetek idei növekedése nem túl valószínű, így a 2021-es nyugdíjigénylők további előnyökre nem számíthatnak - de ez az ekvivalencia-elv sérelmét nem orvosolja.
Valódi megoldást csak az jelenthetne, ha a valorizáció nem egyetlen ugrással történne meg a nyugdíj megállapítása során, hanem az aktív korunk minden évében, évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat. Ehhez persze olyan egyéni számla lenne szükséges, amely a nyugdíjjogosultságainkat és azok évenkénti valorizációs változását évente közhitelesen nyilvántartaná. A jelenleg is létező társadalombiztosítási egyéni számla - amelyet a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása után nyugdíjnyilvántartási szépségtapaszként vezettek be - talán továbbfejleszthető lehet ilyen követelményeknek megfelelően, különösen, ha a fejlesztés során figyelembe vennénk a tényleges jogosultságokat megbízhatóan mérő egyéni nyugdíjszámlák már létező európai rendszereit, különösen az osztrák, a német vagy a svéd nyilvántartási megoldásokat.
Ez sem jelentene azonban megoldást a már megállapított nyugellátásban részesülő több, mint kétmillió ember számára. E nyugdíjasok valorizációs sérelmeit csak a nyugdíjemelés olyan rendszerével lehet orvosolni, amely figyelembe veszi a nyugdíjmegállapítás évében hatályos valorizációs szorzók hatásait is, azaz kompenzációs összetevőt is tartalmaz. Ennek révén a nyugdíjemelés azon anomáliája is kezelhetővé válna, amely annak a következménye, hogy a rendszeres éves nyugdíjemelés mértéke kizárólag az inflációtól függ - és amely az utóbbi öt évben elkerülhetetlenül mélyíti a nyugdíjak tényleges vásárlóértéke és a nemzetgazdasági nettó átlagkereset között riasztó tempóban mélyülő szakadékot.

Dr.Farkas Andráswww.nyugdijguru.hu
Melléklet:

A keresetek, jövedelmek beszámítása során alkalmazandó valorizációs szorzószámok 2020. január 1-je és december 31-e közötti időponttól megállapításra kerülő nyugellátások esetén - összevetve a 2015, 2016, 2017, 2018, 2019 években alkalmazott szorzószámokkal (az összehasonlító táblázat csak az 1988-2019 közötti adatokat tartalmazza, mert a 2020. évi nyugdíjmegállapítási esetek közel 100%-ában csak ezekre a szorzókra lesz szükség).
Valorizációs szorzószámok összehasonlítása


Valorizációs szorzószámok összehasonlítása
Év201520162017201820192020
198822,11923,04824,87028,07831,25134,814
198918,92219,71621,27524,01926,73329,781
199015,56116,21417,49619,75321,98524,491
199112,39912,92013,94115,73917,51819,515
199210,22210,65111,49312,97514,44116,087
19938,6859,0499,76411,02412,17013,669
19946,8227,1097,6708,6609,63910,738
19956,0596,3136,8127,6918,5609,536
1996 5,1615,3775,8026,5517,2918,122
19974,1594,3334,6765,2795,8766,546
19983,5123,6603,9494,4584,9625,528
19993,1163,2473,5043,9564,4034,905
20002,7982,9153,1453,5513,9524,403
20012,4082,5092,7073,0563,4013,789
20022,0132,0982,2632,5552,8443,168
20031,7611,8351,9802,2362,4892,773
20041,6661,7361,8732,1152,3542,622
20051,5131,5771,7021,9212,1382,382
20061,4061,4661,5811,7851,9872,214
20071,3651,4231,5351,7331,9292,149
20081,2761,3301,4351,6201,8032,009
20091,2541,3061,4091,5911,7711,973
20101,1741,2231,3201,4901,6581,847
20111,1031,1491,2401,4001,5581,736
20121,0801,1261,2151,3721,5271,701
20131,0301,0731,1581,3071,4551,621
20141,0001,0421,1241,2691,4121,573
2015xxx1,0001,0781,2171,3551,509
2016 xxx1,0001,1291,2571,400
2017 xxx1,0001,1131,240
2018 xxx1,0001,114
2019 xxx1,000


xxx

#855311 TrendMan

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200229/ez-var-...

"A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer növelni fogja az egyenlőtlenséget a 65 év felettiek körében az Európai Bizottság jelentése szerint. A nyugdíjak indexálásának módszere lehetővé teszi, hogy a jövőre nyugdíjba vonulók ellátása 35%-kal magasabb legyen, mint a három évvel ezelőtt nyugdíjba vonulóké. A nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát növeli még két tényező: az egyik az aktív korúak arányának csökkenése, a másik pedig az, hogy a magas jövedelmű nyugdíjasok várható élettartama általában hosszabb. "

------------------------------------

Az Európai Bizottság a héten közzétette szokásos éves országjelentését, a dokumentum Magyarországgal foglalkozó részében leírták, hogy a gazdasági növekedés mértéke jelentős volt (2014 óta 4% éves átlagban), de hosszú távon ez csak akkor fenntartható, hogy a munkaerő termelékenységét növelő beruházásokat hajtunk végre. Az alacsony produktivitás mellett problémát jelent a zsugorodó munkaerő hiánya, aminek következtében nőnek a bérek. Miután azonban a béremelés mértéke megelőzi a munkatermelékenység növekedését, a vállalatok számára megdrágul a munkaerő.

A feszes munkaerőpiac miatt már a foglalkoztatás növekedése nem lehet a gazdaság erős motorja, ezért a termelékenység növekedésére kell támaszkodni. A képzetlen munkaerő aránya magas, így aztán az oktatásba és a kutatásfejlesztésbe történő beruházás elengedhetetlenné vált a potenciális GDP növeléséhez a Bizottság szerint.

Arról is beszámoltunk, hogy eközben a magyar újraelosztó rendszer tekinthető a legigazságtalanabbnak az Európai Unióban. Az jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenséget mérő Gini-index azt mutatja, hogy az adó- és elosztási rendszer 2008 és 2018 között egyik országban sem növelte annyira az egyenlőtlenséget, mint Magyarországon.

Fontos hozzátenni, hogy a magyar adó – és szociális rendszer egyenlőtlenségnövelő helyzete mellett sem kiemelkedő az egyenlőtlenség Magyarországon. Ez azzal magyarázható, hogy a gazdaságban több olyan fejlemény is lezajlott az elmúlt tíz, aminek egyenlőtlenségcsökkentő hatása volt. A legjelentősebb ezek közül a reálbér-emelkedés és az aktivitási ráta meredek emelkedése. Átlagosan tehát a magyar gazdaságban nem kiugró a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség, de a jövőben, amikor a mérséklő tényezők hatása kifullad, az újraelosztási rendszer tágíthatja a jövedelemkülönbségeket.

A nyugdíjaknál ez már most is magas

A jelentés kitér a nyugdíjrendszert érintő növekvő egyenlőtlenségre. A jövedelmi egyenlőtlenségek szélesedtek a munkajövedelmek és a nyugdíjak között, ez pedig hosszú távon a közkiadásokkal kapcsolatos fenntarthatósági problémákhoz vezethet. 2016 óta a bérek nagyobb mértékben nőttek, mint a nyugdíjak – a nyugdíjemelés inflációkövető, emellett a nyugdíjasok kapnak kompenzációt a GDP növekedés után is. A növekedéshez kapcsolódó prémiumok 2017-ben 0,9, 2018-ban 1,2, 2019-ben a teljes nyugellátás 1,4%-át tették ki, az utóbbi két évben pedig egyaránt 0,7%-os nyugdíjemelésnek megfelelő összegű egyéb támogatást (élelmiszer- és rezsiutalvány) kaptak a nyugdíjasok.

Összességében a nyugdíjak 2,8%-kal nőttek, miközben a béremelkedés az elmúlt öt évben átlagosan évi 9,2% volt. Ennek következtében az átlagnyugdíj és a nettó átlagbér arányaként kifejezett helyettesítési ráta a 2015. évi 67%-ról 2019-ben 53%-ra csökkent.

- írja a tanulmány. Nagymértékben nőtt tehát a szakadék a munka- és a nyugdíjjövedelmek között. A jelentés arra is felhívja a figyelmet a nyugdíj megállapításának folyamatára: a nyugellátás alapja az életpályára számított átlagbér. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében az éves kereseteket (de a nyugdíjba vonulást megelőző legfeljebb egy év figyelembevételével) kiigazítják a nettó átlagbér növekedésének megfelelően. Így például aki 2021-ben megy nyugdíjba nominális szinten 35%-kal magasabb járadékban részesülhet, mint aki 2016-ban vonult nyugdíjba, mert az előbbiek esetén érvényesül az elmúlt évek két számjegyű béremelkedése. 2016-ban ez az eltérés még csak 1% volt.

A Bizottság előrejelzése szerint a végrehajtott szakpolitikai intézkedések következtében az egyenlőtlenségek várhatóan tovább növekednek. Ebben a fő ludasnak a nyugdíjindexálási szabályok tekinthetők, de az egykulcsos személyi jövedelemadó szintén ezt a tendenciát erősíti.

A szélesedő bérszakadék emiatt a nyugdíjasok körében is emelkedik, hiszen a nyugellátás alapját a nettó bér jelenti.

A jelentés kiemeli a rendszer költségvetésre gyakorolt hatását. A költségvetési bevételek jelenleg ugyan növekednek, hiszen a magasabb jövedelműek magasabb járulékot is fizetnek. Érthető módon azonban ez később a nyugdíjcélú költségvetési kiadásokat fogja növelni, hiszen – ahogy a jelentés megállapítja – több lesz a magasabb nyugdíj, ez pedig növeli az egyenlőtlenséget a 65 év felettiek körében.

Azt is hozzáteszi a Bizottság, hogy a magasabb jövedelmű csoportok jellemzően tovább élnek, és érdemes hozzátenni, hogy a társadalom egyébként is elöregszik, és ez tovább növeli a költségvetés nyugdíjcélú kiadásait, amelyet egyre kevesebb aktív munkavállalóinak kell finanszíroznia.



önkéntes nypt

#853246 matgab Előzmény: #853171

erre a részre, hogy a tőke után adózni kell nem szokták a reklámok és az ügynökök felhívni a figyelmet. A másik "jópofa" dolog, hogy a 20 év az nem a számlanyitástól számítják, hanem a konkrét befizetés időpontjától...

Hmm érdekes konstrukció.

önkéntes nypt

#853170 Koffein

azé vicc, hogy10 év után, ha kiakarod venni a pénzt, mert nem vagy megelégedve a nypt teljesítményével, akkor a tőke után adózni kell. azon töke után, amit már leadózott az ember...

-- a bűvös 372.000 forint **

#852827 picirigo Előzmény: #847630

Asszem 2010 előtt volt egy un. nyugdíj plafon. Mivel a nyugdíj maximálva volt, így bizonyos éves bruttó után nem kellett nyugdíj járulékot fizetni. Vagyis ha a októberben elérted az x milliót, onnantól a nettó fizud +8-10%-al nőt! De ezt a plafont eltörölték, így ha 50 milliót keresel/hó, akkor is minden fillér után fizetsz nyugdíj járulékot. No most: az a lényeg, h aki zsebbe kapta a pénzt az is kapjon mondjuk 150e pénzt(hát nem halhat éhen), meg te, aki befizették kb 200 millió járadékot az kapjon 180e pénzt(mert már csak ennyi jut)....Kirovó-elosztó IGAZSÁGOS nyugellátás.

-- a bűvös 372.000 forint **

#847630 TrendMan

https://www.nai.hu/magyar_gazdasag/nem_adjak_fel_a_nyugdijasok.689740.htm

Ezt érti valaki?

"Ma a nyugdíjak megállapításánál a 372 ezer forint feletti jövedelemrésznek a 90 százalékát veszik figyelembe. Ahhoz kérik a választók támogatását, hogy a jövőben ez a 90 százalék 10 százalékra csökkenjen. Vagyis nem lehetnének 600 ezer forintnál magasabb nyugdíjak Magyarországon, ahol a nyugdíjminimum 28 500 forint - magyarázta az elnök az MTI beszámolója szerint."

Mi ez a 372.000 forintos összeg?

Medián fizetés? Mi ez és mit jelent, hogy az e-fölötti részt veszik figyelembe?

:-) Kszl

szép kis jövő

#846036 TrendMan Előzmény: #846035

Érdekes lenne egy elemzés arról, hogy a hiányzó munkahelyek mely szektorban jönnek majd létre 2100 tájt.

Ha pl. éjjeli őr vagy portás, akkor nincs gond.

Esetleg újra lehetne gondolni ezeket a munkaköröket.

De mi van, ha akkor is informatikusokat keresnek zömmel?

Vagy mondjuk a robotok is fizethetnének járulékot?

Ötlet Elek

szép kis jövő

#846032 TrendMan Előzmény: #846031

2100-ra olyan hőség hullámok lesznek, hogy a 71 éves alkalmazottak egyből összeesnek.

Mi lenne, ha a Nemzeti Bank a szükséges pénztömeget inkább csak úgy megteremtené?

-- életkor változása vs teljesítmény változása --

#845017 TrendMan

Munkavállalás: nemesedünk-e a korral?

Donald Trump amerikai elnök jelenleg 72 éves, Janet Yellen 71 éves korában még amerikai jegybankelnök volt, Warren Buffet közismert pénzügyi szakember, a Berkshire Hathaway vezérigazgatója pedig 88 éves és még aktív. Számos országban a társadalom öregedésével párhuzamosan egyre több az érettkorú munkavállaló: húsz éve Magyarországon az 55-64 éveseknek csak kevesebb, mint 20%-a dolgozott, 2017-ben pedig már több mint 50 százaléka. Mit is jelent gazdaságilag a társadalmi öregedés; érdemes-e minduntalan kijjebb tolni a nyugdíjkorhatárokat tekintettel asztereotípiákra, miszerint az idősebbek lassabbak, kevésbé alkalmazkodóképesek és kevésbé jártasak az új, digitális technológiákban?

A több „érettkorú” munkavállaló jelentős részben az öregedő társadalom következménye. 1960-ban a világban 52,5 év volt a születéskor várható élettartam, ez 2016-ban már 72 évre nőtt. De nemcsak tovább élünk, hanem a világ fejlett országaiban arányaiban egyre kevesebb a fiatal is. A folyamatot jól szemléltetik a társadalmi korfák (pl. az 1. ábrán látható hazai korfa). Gyakori érv tehát, hogy az aktívak és az idős inaktívak közötti megfelelő egyensúly fenntartása vagy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében a korábbihoz képest később célszerű kilépni a munkaerőpiacról.

mnböreg

Tényleg csökken a produktivitásunk, ahogy öregszünk?

Az egyén munkahelyi termelékenységének mérése módszertanilag nem egyértelmű. A kutatások egy része a főnökök vagy a munkatársak értékelésén alapul, amelyekből nehéz kiszűrni a szubjektivitást vagy az idősekkel szembeni esetleges sztereotípiákat. Ezért a kutatók előszeretettel fordulnak könnyen számszerűsíthető, objektív teljesítmény mutatókhoz (pl.: legyártott termékek, élsport eredményei, Nobel-díjak száma, stb). Ezek alkalmazásának hátránya, hogy leszűkíti a vizsgálható szakmák körét. Továbbá gyakoribb és könnyebben kivitelezhető módszer a különféle korú munkavállalók teljesítményének összevetése egy adott időben, mintsem ugyanazon munkavállalók teljesítményének követése az évek során. Az előbbi viszont többek között figyelmen kívül hagyja a különféle okokból (pl. relatív teljesítménycsökkenésből) történő munkahely-, illetve munkakörváltások hatását. Nem utolsósorban pedig sokszor egy egész csapat áll egy-egy teljesítmény mögött (pl. élsportoló), különféle korosztályokból.

Módszertani megkérdőjelezhetősége ellenére a teljesítmény mérésére használják a jövedelmet is. Ez alapján az USA-ban azt találták, hogy az órabér nemtől és végzettségtől függően kb. 45-55 év körül tetőzik 2003-2010-es adatokat vizsgálva. (A különböző csoportok eltérnek. A középfokú végzettséggel nem rendelkező nők órabére például sokkal kevésbé változik a kor függvényében, mint más csoportok esetében); a tetőzés majdnem 60 éves korig elhúzódik, majd utána is alig esik vissza az órabér.

Azt is megállapítják a nemek-végzettségek kategóriákon belül vizsgálódva, hogy lényegesen javult a 60 év felettiek relatív javadalmazása 2003-2010-ben az 1985-1992-es évekhez képest. Vagyis órabérük kevesebb, mint a középkorúaknak (35-54 évesek), de nem annyival kevesebb, mint az néhány évtizeddel korábban volt jellemző.

Az egyén képességeinek változását feltérképező vizsgálatok többnyire nem mutatnak ki számottevő kapcsolatot a munkahelyi teljesítmény és a kor között, ami több ellentétes irányú hatás következménye lehet. Egyrészt számos tanulmány szerint ahogy idősödünk, a képességeink egy része (pl.: memória, multitasking, kézügyesség) romlik. Ugyanakkor a már megszerzett tudáson és tapasztalaton alapuló képességeink egészen sokáig (egy tanulmány szerint 55-60 éves korunkig) növekednek, és ezen a szinten stabilizálódnak is kb. 85 éves korig.

Egy dél-németországi teherautó összeszerelő üzem 3824 munkásának munkacsoportokban mért teljesítményét vizsgálva azt a következtetést vonták le, hogy nem csökken az egyén produktivitása 65 éves korig. Az eredmény azért meglepő, mert az összeszerelő üzem fizikai erőt és kézügyességet igénylő környezet. Megállapították, hogy a korral egyre csökken a nagyon nagy hibák gyakorisága, noha valamennyivel növekszik a kis hibáké. Ezt pedig a kutatók a tapasztalattal és stresszes szituációkban megnyilvánuló jó csapatjátékos szellemmel magyarázták: az idősebbek jól megértik a bonyolultabb helyzetek lényegét, és jól tudnak koncentrálni a kulcsfeladatokra a nagyobb hiba elkerülése érdekében.

Vannak kutatások, amelyek szerint az évek előrehaladtával érzelmileg stabilabbak, lelkiismeretesebbek, barátságosabbak leszünk. Ugyanakkor kevésbé leszünk nyitottak az új élményekre. Az előbbiekkel feltehetően összefügg, hogy míg a főfeladatok és a kor között gyakran nem találnak lényeges kapcsolatot, addig a főfeladatokon túli jó munkavállalói viselkedés (citizenship behaviour, minimum performance behaviour) – pl. mások segítése, biztonsági előírások betartása, kevesebb erőszakos megnyilvánulás, késés, vagy hiányzás – és a kor között igen: pozitív kapcsolatot.

000 DV1557609Fotó: Cesar Manso / AFP

A képességek változását egyébként számos tényező befolyásolja. Kétkezi munkásoknál például később jelentkezik a kéz szorítóképességének a gyengülése, a pozitívabb öregedés-képpel rendelkezőknél pedig alacsonyabb kockázatát találták a szív és érrendszeri problémáknak. Az egyén környezete, így az egészségi állapotát befolyásoló tényezők, szintén fontosak.

Termelékenység országos/régiós szinten

A National Research Council 2012-ben az USA-ban arra jutott, hogy az öregedő munkaerőnek előreláthatólag nem lesz számottevő hatása az ország produktivitására a következő 20 évben. Az IMF közgazdászai viszont 2016-ban negatív hatást mutattak ki európai országok produktivitására vonatkozóan. A negatív összgazdasági hatás nem csak az egyének kor szerint eltérő produktivitásából fakadhat, hanem abból is, hogyha az idősebb munkakorúaknál nagyobb a részmunkaidőben vagy az egyáltalán nem foglalkoztatottak aránya.

Összgazdasági szempontból lényeges kérdés, hogy a technológiai előrelépésekre hogyan hat az öregedés. A kutatások szerint a tudományos teljesítmény legproduktívabb időszaka tipikusan a 30-40 éves kor körül van; ez a tanulmány például mind a Nobel-díjjal jutalmazott kutatások, mind a kiemelkedő találmányok esetében a 39 éves átlagéletkort találta. Azt is megállapította, hogy ez az átlagéletkor növekszik (kb. 6 évvel nőtt a 20. század során), a legtermékenyebb periódus időtartama pedig csökken azáltal, hogy ezen periódus kezdete egyre tolódik ki. Ez utóbbira egy lehetséges magyarázat, hogy az évszázadok során egyre több tudást halmoz fel az emberiség, ami egyre több tanulást kíván a későbbi generációktól. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az életkor csak egy azon tényezők közül, amelyek a technológiai fejlődésre hatnak. A Nobel-díjasok földrajzi elhelyezkedését vizsgálva például kiemelik, hogy sokkal fontosabb a megfelelő, támogató környezet.

Mit szűrhetünk le mindebből?

Az öregedő munkaerő összgazdasági hatása komplex és számos tényezőtől függ: többek között a munkavállalók egészségétől, képzettségétől, és életképétől, az innovációk intézményi környezetétől, a munkáltatók hozzáállásától. A különféle kutatások nem mindig jutnak ugyanarra a konklúzióra, ami feltehetően ezt a komplexitást, illetve a módszertani nehézségeket is tükrözi. Mindenesetre a kevéssé pozitív képet jelző IMF-es tanulmány is azt állapítja meg, hogy a különféle egészségügyi ellátással, munkavállalói képzésekkel, munkaerőpiaci rugalmassággal kapcsolatos intézkedések jelentős mértékben tudják mérsékelni a termelékenység csökkenését.

Egyéni szinten megállapítható, hogy az érettebb munkavállalói kort leginkább a képességbeli változással és nem az egyetemes csökkenéssel jellemezhetjük. Vagyis: öreg ember, nem vénember.

súlyozás vs valorizáció, első évek vs utolsó évek

#843277 TrendMan Előzmény: #841095

Mint ebből a cikkből is láthatjuk (ahol az átlagfizetéseket vetik össze a hozzápárosuló fiktív nyugdíjjal)

https://www.portfolio.hu/befektetes/nyugdij/a-korm...

30 és 35 év munkaviszonya között nincs is olyan nagy különbség (átlagfizetések esetén) a nyugdíj tekintetében:

"Aki harminc év munka után ment nyugdíjba, annak 147-150 ezer forint jutna, aki viszont 35 év munkaviszonyt tud felmutatni, annak 158-161 ezer forint lehetne a havi járandósága."

Máshol is olvashattuk, hogy a jelenlegi rendszerben az első 2 évtized jóval nagyobb súllyal esik latba, mint a második 2 évtized.

Ez szemben áll a valorizáció ideájával, mely szerint az utolsó évek (különösen, hogy ha magas általános fizetésemelkedés volt népgazdasági szinten) 'teljesítménye' alapvetően és nagy mértékben befolyásolhatja a leendő nyugdíjat.

Nos itt érzékelek egy bizonyos ellentmondást, nem világos, hogyan tudja a rendszer ezt a két koncepciót egyszerre magában foglalni.