Regisztráció Elfelejtett jelszó

Történelem kibeszélő

-- matriarchátus Kele-Európában ??? --

#859181 TrendMan Előzmény: #859180

Miért? Nem az?

A vásárlói döntések 80 %-át a nők hozzák meg.

-- matriarchátus Kele-Európában ??? --

#859180 Fornit Előzmény: #859169

"Sok szobor, amit hátrahagytak, női alakra hasonlít. Sok ilyet találtak szentélyekben, és ez, valamint a leginkább női maradványok jelenléte azt az ötletet adta néhány kutatónak, hogy a Cucuteni–Tripolje-kultúra matriarchális társadalom lehetett."

Lehet újabb 5000 év múlva a mai korról is azt fogják gondolni, ha találnak pár Playboy magazint az akkori régészek. :)

miért liberális a demokrácia? avagy ...

#858068 olvas0 Előzmény: #858064

Szerintem fordítva ülünk a lovon. A demokrácia csak olyan társadalmakban tud beteljesedni és működni, ahol a társadalom értelmi szinvonala elég magas, és kellőképpen független tud lenni anyagilag a rendszertől - ellenkező esetben egyrészt félrevezethető, másrészt megvásárolható, ez esetben viszont szerintem már nem is beszélhetünk demokráciáról, ez valami teljesen más, így értelmét veszti az illiberális jelző is.

A liberális értelmét a magyarázatodban nem kérdőjelezem meg, csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy megfelelő értelmi színvonalu társadalomban az előítéletek teljesen elvesztik értelműket, ezzel azonban a liberális jelző is feleslegessé válik a demokrácia előtt.

A demokrácia kb annyira kudarcotvallott mint a kapitalizmus - elnézést hogy e kettő között vonok párhuzamot, de ezek kapcsán látványos. A demokrácia előfeltétele ugye a társadalom értelmi szinvonala és anyagi függetlensége, melyek alapvető feltétele a kiváló oktatás. Na most ha a rendszer alapkövetelménye hiányzik, illetve nem érhető el egyenlő módon a társadalom teljes szélességében, akkor szart se ér a demokrácia. A kapitalizmusban a szabad piac érvényesül, a gyengék, az arra alkalmatlanok elvéreznek, stb. Na most mi történt a 2008-as válságban? a gyengéknek nyomtatták a pénzt mint állat, mi történik most??? Még az erőseknek is nyomtatják, akik az elmúlt 10 évben évről évre rekodrokat döntöttek nyereségben... Hol az a qrva sok pénz? És végül miért a dolgozóó tömegeknek kell megfizetni a számlát - pedig lehet életében nem kapott osztalékot, az se tudja mi az a vállalati kötvény, de nem hogy mondjuk nem dolgozik az adidasnál, de még csak adidas cipőre se telik neki... Nesze neked liberális demokrácia kapitalista tejszínhabbal.... :D

Na megyek tőzsdézni

miért liberális a demokrácia? avagy ...

#858064 TrendMan

Szerintem azért liberális, mert

1) ennek a jelentése az egyén szabadságát helyezi előtérbe, vallási, rassz, szexuális etc vonatkozásban --> és ez jól beillesztehtő a globalizációs trendbe, hiszen a tőke és a profit is személytelen.

2) az ember nehezen tud megmaradni az arany középúton és ha a demokrácia nem liberális lenne, akkor az már illiberális lenne vagy akár valamilyen autokrata rendszer. Az emberi gondolkodás hajlamos csapódni valamelyik véglethez, ezért nehéz 'csak' sima demokráciát találni.

Bár szerintem azért Nyugat- Európában ez ma (még?) sikerülhet.

Hát nem mindegy, hogy az…

#852509 TrendMan

Hát nem mindegy, hogy az ember náthás-e, amikor akasztják

75 éve, 1944. november 23-án hurcolták el a Füvészkertből, karácsonykor pedig már ki is végezték a magyar politika egyik legérdekesebb alakját, a fajvédőből ellenállóvá lett, élesen németellenes Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Egy turáni szlovák-magyar, aki egyszerre volt antiszemita és zsidómentő, lényeglátó és fantaszta, tévedett sokat és volt valódi hős, meg gyilkos is, csak az nem volt, aminek 1945 után mondták. Ki valójában az ember, akiről a legtöbb utca van elnevezve a korszakból?

Amikor a Füvészkertben 1944. november 23-ának hajnalán letartóztatták, a nemzeti ellenállást szervező Bajcsy-Zsilinszky már hetek óta, a nyilas hatalomátvételtől fogva bujdosott rejtekhelyről-rejtekhelyre a feleségével. A németellenes politikusért rögtön a megszállás reggelén, március 19-én ment az SS, kiemelt helyen volt a letartóztatandó személyek listáján. Amikor az SS-legények megjelentek a tabáni lakásánál, Zsilinszky vakmerően hidegvérű maradt: miközben újból és újból dörömböltek az ajtaján, ő a szokásos napirendje szerint fürdött, borotválkozott, miközben a szobában felesége (hajdani titkárnőjét vette el) az iratokat próbálta eldugni. Miután a németek kilőtték a zárat és behatoltak, a nagydarab Bajcsy-Zsilinszky frissen beszerzett pisztolyával fogadta őket, ők géppisztollyal válaszoltak. Felesége visszaemlékezése szerint több sebből vérezve is elkiáltotta magát:

Éljen a független és szabad Magyarország!

A közismerten bátor, temperamentumos, a körülményekkel nem sokat törődő, igaz, azokat sokszor nem is jól felmérő politikus a hatvan felé közelített már, kanyargós politikai pályával a háta mögött. Fajvédő ideológusból lett a nyilasok és a németek ellensége, aki ekkor már nem csak az ördöggel, de még a kommunistákkal is hajlandó volt szövetkezni. Ennek eredménye, hogy 1945 után a Horthy-kor más nemzeti irányú politikusaival szemben ő bekerült a hivatalos panteonba, és ma is annyi közterület őrzi a nevét, mint egyetlen más politikusnak sem a korszakból.

Ha elfogását követően nem végzik ki a nyilasok 1944 karácsonyán, nagy valószínűséggel a kommunisták börtönözték volna be az új rendszerben. Így azonban úgy tartották számon, mint aki leszámolt saját jobboldali tévelygésével, baloldali társutas lett, kommunista szövetséges, úgyhogy emlékét a Kádár-rendszerben is szívesen használták népfrontos jelleggel.

Ez azonban nem sokkal több utólagos hamisításnál, Bajcsy-Zsilinszky valójában élete végéig antikommunista maradt, és eszmeileg egyébként sem változott olyan sokat a neki megadatott néhány évtizedben, mint amennyit a körülmények változtak körülötte. Ez az egyik alapállítása annak a Bajcsy-Zsilinszkyről szóló monográfiának, amit idén jelent meg Bartha Ákos tollából. Az MTA BTK Történettudományi Intézetének (a köteten még ez áll, azóta a kutatóintézeteket elvették az Akadémiától) kutatója nem akarja heroizálni a hősét: a könyvből világosan kiderül például, miért tartotta sok ismerőse is hebrencs, fantaszta, stratégiához és gyakorlati politikához nem túl jó érzékű embernek Bajcsy-Zsilinszkyt.

A fiatal Bajcsy-Zsilinszky EndreA fiatal Bajcsy-Zsilinszky EndreFotó: Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár

A szerző a még mindig ható tabukkal sem sokat törődik. Márpedig Békésben több mint száz évvel az események után is éles vitákat vált ki az úgynevezett Áchim-ügy: ez az az 1911-es „affér”, amikor a Bajcsy-Zsilinszky fiúk, jó eséllyel maga Endre, agyonlőtte apjuk helyi riválisát, a parasztpolitikus Áchim Andrást. Az országgyűlési képviselő meggyilkolása ellenére a Zsilinszky fiúkat az elfogult esküdtszék felmentette. A botrány nem akadályozta meg Endrét abban, hogy hamarosan állami szolgálatba lépjen, majd néhány év, egy világégés és országfogyatkozás után radikális fajvédő politikusként jelenjen meg.

Amikor pár évtized múltán a német katonák 1944 március 19-én őrá lőttek, Bajcsy-Zsilinszky életét állítólag a zsebében lévő ötpengős mentette meg. Rabkórházba kerülve hol pengéért könyörgött, hol a politikai kapcsolatait próbálta mozgósítani, de hiába: életben maradt, és kiadták a német hatóságoknak. Emlékezetes eset volt, amikor egy magasrangú német tiszt járt börtönlátogatáson, és a parancsra, hogy az árják jelentkezzenek, „Bandi bácsi”, ahogy ekkor már sokan szólították, egy helyben maradt, mondván:

Én ugyanis turáni vagyok és nem árja.

Alapvetés volt ez a fajvédő közegből érkező Bajcsy-Zsilinszkynek, noha félig maga is asszimilált békési szlovák volt, nem éppen törzsökös magyar. Eszmetársához, Szabó Dezsőhöz hasonlóan ő is egyszerre volt antiszemita és németellenes, így követelt 80 százalékos zárt számot „a pedigrás fajmagyaroknak”, azoknak, akiknek már a nagyszüleik is „mind kétségtelenül magyar fajúak” voltak.

Egyszerre ágált a zsidók gazdasági túlhatalma ellen és ragaszkodott a zsidók jogegyenlőségéhez. Ellentmondásos álláspontját mutatja, hogy miközben elutasította a második zsidótörvényt, azt hangoztatta, hogy az „áriák és zsidók meztelenebb önzésével és kicsinyességeivel szemben a magyar fajta felsőbbrendű emberséges géniusza érvényesüljön”. Az „országba költözött zsidó tömegeket” asszimilálhatatlan, parazita hajlamú idegen testnek bélyegezte, de közben a nyilasokat „lelkiismeretlen, műveletlen fajankók és senkiháziak” gyülekezetének tartotta, és arról írt, hogy „csömört kapott a faji gondolat körül tobzódó rengeteg értelmetlenségtől, műveletlenségtől”.

Bajcsy-Zsilinszky Endre Pálkövén 1939-40 körülBajcsy-Zsilinszky Endre Pálkövén 1939-40 körülFotó: MTI

Vissza akarta állítani „a magyar faj hegemóniáját”, de jobban tartott a német veszélytől, mint a zsidótól. A pángermán agitátorok, a hazai, szerinte a magyar nemzetből kiolvadó németség és a nyilas áfium ellen írt hosszú körmondatokat, és attól óvott, hogy a hungaristák a svábok segítségével szítják a zugforradalmat. Nádtetős-tornácos Balaton-felvidéki nyaralójánál (itt ma emlékháza működik) a német turisták bosszantására kicipelt a partra egy óriási hangszórót, hogy a Marseillaise-t játssza rajta. Egyébként is nagy frankofil volt, amivel klasszikus műveltségével együtt szintúgy kilógott a fajvédő mezőnyből.

Nemcsak hogy nem vagyunk senki vazallusa, de egyáltalán nem vagyunk senkinek az élettere sem

– mondta 1939-ben a Parlamentben. Leginkább viszont nagyszabású szociális reformokat akart, mindenekelőtt földosztást. A jobb-bal felosztást értelmetlennek tartva nem fogadta el, hogy ő jobboldali lenne, és az ő története jól mutatja, hogy a fajvédő politika sok esetben mélyen összefonódott valódi szociális szempontokkal is a Horthy-korban – ő ezt afféle belső rendszerellenzékiként képviselte előbb a kis Nemzeti Radikális Párt, majd a Kisgazdapárt színeiben.

Miközben szociális reformokat követelt és élesen bírálta a hivatalos, németbarát külpolitikai irányt, a Horthy-rendszer alapjait elfogadta. Magát Horthyt Észak-Erdély visszaszerzésekor istenadta vezérnek nevezte, azt, hogy a revízió a német szövetségnek köszönhető, nem látta át. Pedig, mint arra Bartha Ákos könyve több példát hoz, magát hajlamos volt meg nem értett prófétának képzelni. Nagy küldetéstudatában azonban alapvető külpolitikai tévedések keveredtek pontos megérzésekkel. 1941-ben délszláv-magyar szövetségről ábrándozott, később túlzottan bízott az angolszász megszállásban (nem volt ezzel persze egyedül), és valamiért azt hitte, hogy a Harmadik Birodalom nincs abban a helyzetben, hogy „minket egyoldalúan, beleegyezésünk híján, bármire is kényszeríthessen”. Azt ugyanakkor a legnagyobb német sikerek idején is megjósolta, hogy Hitler nem nyerheti meg a világháborút: Nem állhatunk – írta – „az emberiség történetében világ végéig Káin-bélyeget hordó mai német ügy mellé”.

Hát vedd tudomásul, ha bejönnek, mi magyarok, ha mással nem, őseink csontjával verjük ki őket!

– kiáltott fel 1944 március 18-án egy baráti vitában, alig pár órával a német megszállás előtt. Másnap reggel történt, hogy Bajcsy-Zsilinszkyék az SS dörömbölésére ébredtek – hogy aztán a férj frissen borotválva, ha nem is ősi csontokkal, de egy szem Browninggal szálljon szembe Európa legprofesszionálisabb hadi gépezetének képviselőivel.

Bajcsy-Zsilinszky EndreFotó: Wikipedia

A fogdában egyszerre tartott számvetést, poloskaszámlálást (1534 db két hónap alatt), kísérletezett öngyilkossággal és reménykedett, hogy Magyarországnak a demokrácia fellegvárának kell lennie Közép-Európában. Amíg tehette, közismerten sokaknak segített: antiszemita politikusként vett részt a zsidómentésben, kapcsolatait bevetve próbált fellépni mások mellett Radnóti és halálra ítélt kommunisták érdekében is – Bartha Ákos szerint csak a mi tévedésünk, ha ebben ideológiai ellentmondást látunk. Ekkor viszont úgy tűnt, hogy őt nem tudja megmenteni senki.

1944 októberének közepén azonban váratlan fordulattal a Lakatos-kormány mégiscsak elérte, hogy visszaadják társaival együtt a magyar hatóságoknak. Miniszteri döntésre azonnal szabadlábra is helyezték – október 15-ének reggelén, pár órával a nyilas hatalomátvétel előtt.

Azért jöttem hozzád, hogy a nemzeti ellenállás vezetőjének felkérjelek

– állított be aktuális, Vác melletti búvóhelyére két héttel később Kovács Imre, a parasztpárti politikus, ő pedig nem vonakodott. Hogy a ruháiba varrt monogramja ne árulja el, a Bíró Zsigmond Elemér fedőnevet vette fel, de kérdés, a menekült földbirtokos kitalált figurája mennyire lehetett meggyőző. Alkatilag nem volt túl alkalmas a konspirációra, a jellegzetes megjelenésű, nagydarab, nagyhangú politikus országos ismertségnek is örvendett, de a kommunistáknak éppen ezért volt szükségük rá. Ugyan nekik a Horthy-rendszer része volt ő is, de kapcsolatot jelentett a hadsereg vezérkarához, a németellenes érzelmű tisztekhez, akiket a kommunisták közvetlenül nem tudtak volna megnyerni.

Kapcsolódó

Egy titokzatos vadászkastély Józsefváros közepén

Egy titokzatos vadászkastély Józsefváros közepén

Mária Terézia kori bútorokat és rengeteg titkot rejt a füvészkerti villa, amit sokan észre sem vesznek.

A fajvédő, antikommunista Zsilinszky az illegalitás heteiben találkozott Rajk Lászlóval is, aztán Kiss János altábornagy lakásán bujkált, miközben azt tervezgették, hogy ha a Vörös Hadsereg eléri a főváros határát, ők is fegyvert ragadnak a németek és a nyilasok ellen. A sorsára hagyott varsói felkelés alapján kétséges, mi lett volna ebből, de a kezdeti fázisban lévő szervezkedés nem juthatott el, hogy ez kiderüljön. Az ellenállás vezérkarát egy magyar százados dobta fel, másnap mindenkin rajta ütöttek. Bajcsy-Zsilinszkyéket november 23-án hajnalban aktuális rejtekhelyükön, a Füvészkertben álló Festetich-kastély pincéjében fogták el.

Embereim gúzsba kötötték Bajcsy-Zsilinszky Endrét és jobb bokájánál fogva a mennyezethez erősítették

– vallotta utóbb az alkalmazott kínzásokról az eljáró csendőrszázados. Az ellenállást szervező Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának tagjait a nyilas hatóságok hűtlenséggel vádolták meg. A folyamatos belövések elől a börtönt hamarosan Sopronkőhidára költöztették át, a visszaemlékezések szerint a politikai foglyok útközben Werbőczyről és Dózsáról beszélgettek.

Ugyan édes fiam, ne komédiázzunk. Hát nem mindegy, hogy az ember náthás-e, amikor akasztják?

– válaszolta Bajcsy-Zsilinszky egy rabtársának, aki legalább egy trikógatyával szeretett volna segíteni a vacogó politikuson; az ugyanis nem lehetett kérdés, hogy az ellenállás katonai vezetőihez hasonlóan őt is halálra fogják ítélni.

Egyszerre volt döbbenetes és félelmet keltő a nyugalma az utolsó estéjén – mondták később a rabtársai. Amikor kivitték a zárkából, az egyik őrnek a lelkére kötötte, hogy legyen jó magyar, majd a másikkal is kezet fogott, mire az „összecsuklott, ráhajolt a kezére, és megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét. Lelket rendítő pillanat volt” – emlékezett vissza a lelkész, aki a szlovák evangélikusnak születő, fajvédő magyarrá, végül ellenállóvá lett politikust kísérte a halál felé, ameddig engedték neki. Az akasztást pénzért és italért vállaló önkéntesek hajtották végre.

(Borítókép: Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár)

-- erre az eseményre tekint vissza május elseje --

#842806 TrendMan Előzmény: #842805

"

Az eredendő problémát az jelentette, hogy a XIX. sz. elején a munkások napi 11-14 órát dolgoztak, s csak az 1830-as években vetődött fel először az a gondolat, hogy a munkaidőt csökkenteni kellene. A gondolat a reformok hazájában, Angliában fogant meg, s az értelmiség és a middle class tagjai mellett a gyártulajdonos Robert Owen is támogatta ezt a javaslatot.

Maga Owen bizonyította is, hogy 10-10,5 órás munkaidő mellett is nyereségesen képes működni egy üzem. Egyébként az is a munkaidő csökkentését siettette, hogy egyre bonyolultabb gépezeteket állítottak munkába, s ezekkel dolgozni, ezekre koncentrálni napi 12-14 órában egyre nehézkesebbé vált. Mindezek ellenére Angliában is csak 1847-ben látott napvilágot az a törvény, mely a 10 órás munkanap bevezetéséről intézkedett. Ez volt az első alkalom, hogy az állam beavatkozott a gazdaságba. Angliában azonban csak az 1870-es évekre vált általánossá a 10 órás munkaidő.

Idővel más államokban is meghonosodott az új munkarend, sőt 1868-ban az Egyesült Államok egész területén az állami alkalmazásban álló munkások munkaidejét már 8 órára csökkentették le. Európában ez sokkal nehézkesebben ment. 1866-ban az I. Internacionálé genfi kongresszusán ugyan az alábbi alapelvet fogadták el: "A kongresszus a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekinti a munkásosztály felszabadulása felé. ", a határozat továbbra is csak a kongresszusok témája maradt, a törvényhozást nem érintette.

Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott, s ez is egyre inkább sürgette a munkaidő csökkentését. (Ugyanis a munkaidő csökkentésével többen juthatnának munkához, s a munkanélküliség csökkenésével a társadalmi feszültségek is enyhülnének.) Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, de főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel közömbösítettek (pl. Pittsburg, 1877.) 1881-ben megalakult az Amerikai Munkásszövetség is, melynek tagjai az 1882-es clevelandi kongresszuson az alábbi megállapításra jutottak: a nyolcórás munkaidő "több munkaalkalmat, megnövekedett béreket ... több örömöt és gazdagságot biztosít azoknak, akik ezt a gazdagságot létrehozzák.

Ez megteremtené a művelődés szükséges előfeltételeit és javítaná a tömegek kulturális helyzetét. Csökkentené a bűnözést és az iszákosságot. ... Növelné a termelést és növelné s tömegek fogyasztóképességét. is." Az 1884. októberi kongresszuson már olyan határozat született, hogy a nyolcórás munkaidő követelésének alátámasztására 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetnek. Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Millwaukee-ban a kivezényelt rendőrség a tömegbe lőtt, s kilenc holttest maradt a helyszínen.

Chicagóban a sztrájk hatástalanításához sztrájktörőket alkalmaztak, s a munkások, valamint a sztrájktörőket védő rendőrök közti konfliktus május 3-án sortűzhöz vezetett, melynek 4 ember esett áldozatául. A helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, de itt váratlanul bomba robbant, mely egy rendőrtiszt halálát okozta. Megtorlásul 8 anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, s koholt (bizonyítatlan) vádak alapján el is ítélték őket.

1887. november 11-én az elítéltek közül négyet ki is végeztek. Később, 1892-ben beigazolódott, hogy az ítélet hamis volt, s az életben maradottak kegyelmet is kaptak. 1888-ban az Amerikai Munkásszövetség St. Louis-i kongresszusán elhatározták, hogy május elsején emléktüntetéseket rendeznek, s a tüntetéseket nemzetközi szintre emelik. Az 1880-as évek végére Angliában, Franciaországban, Belgiumban szintén természetes igénnyé vált a nyolcórás munkaidő bevezetése.

1889. július 14-én pedig Párizsban megalakult a II. Internacionálé, ahol az alábbi határozatot fogadták el: "Nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni egy időpontban, oly módon, hogy a munkások egy meghatározott napon egyidejűleg valamennyi országban, minden nagyvárosban terjesszék a képviseleti szervek elé azt a követelést, hogy törvényesen csökkentsék a napi munkaidőt nyolc órára ... Figyelembe véve, hogy az American Federation of Labor St. Louis-ban 1888-ban rendezett évi kongresszusán már határozatot hozott hasonló tüntetés rendezésére 1890. május elsejére, ezt a dátumot kell elfogadni a nemzetközi tüntetés időpontjaként."

Bár a konkrét kivitelezést illetően voltak még viták (általános sztrájkot hirdessenek, vagy ne, egységes legyen-e a megemlékezés, vagy vegyék figyelembe a helyi, országos viszonyokat stb.), ám az együttes megemlékezés és közös fellépés igénye általánossá vált.

Magyarországon május elsejéről először szintén 1890-ben emlékeztek meg. A 110 évvel ezelőtti tömegtüntetésről a korabeli sajtó így számolt be:

"A csapatok katonás rendben érkeztek. Zárt sorban a város minden részéből, a liget határán kibontják a zászlót, magasra emelik a jelszavakat hirdető táblákat, melyekről a párizsi kongresszus három nyolcasa sötétlik: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás. De csak a szimbólum egyforma, az alakok, melyek a zászló mögött vonulnak, nagyon különbözők. A legérdekesebb munkástípusok merülnek fül a néző szemei előtt hosszú menetben. Jő egy csoport, komoly, meglett alakok, egyszerű vasárnapló munkásöltöny, nagy szakáll, csontos arc, vörös kokárda, német szó.

Kétségkívül valamely gyár munkásai. Aztán jő egy másik áradat. Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszín mögött néhány díszmagyar öltönyös kucsmás ember feszít. Ki ne találná ki, hogy ezek a csizmadiák. Díszmagyar és szocializmus! - ilyen is csak magyar földön terem. Új felhő jő. Néhány ezer nagy nemzeti színű kokárda... A derék asztalossegédek. A szabók óriási fehér selyemzászlóval. Ők már "előrehaladottabbak" elvekben. Mind fekete szalonkabátban. ... S mögöttük ott vonulnak a gyűrött gombakalapot, kopott vászonkitlit, nyűtt csizmát viselők, kisebb kültelki gyárak munkásai, akik talán "tényleg alig értik, hogy mi is történik, de bíznak valami csodában, ami helyzetükön segít." "

-- erre az eseményre tekint vissza május elseje --

#842805 TrendMan Előzmény: #842802

Halványan dereng valami, de ha belinkelnéd, nagy segítség lenne! :-)

-- erre az eseményre tekint vissza május elseje --

#842802 matgab Előzmény: #842799

pedig benne volt a történelem könyvben az iskolában.

Trónok harca

#839912 Koffein Előzmény: #839909

Ha elképzeljük Magyarország sorsát egy grafikonon, akkor ez a 3 cikk mutatja be, hol volt a csúcson Magyarország és mikor fordult meg a trend // vagyis szerintem //

Mátyás megkoronázásával felértünk a csúcsra, volt választás, hogy egy Mátyás szintű zabi gyerek, vagy egy irányítható király, majd Mohács és nyert a kapzsiság... Mohácsnál Szapolyainak nagy jelentősége volt, hogy odaér, vagy sem, hisz a Fuggerek rajta keresztül kereskedtek a törökökkel. Több szinten is érdek volt, hogy ne érjen oda..

Trónok harca

#839909 TrendMan Előzmény: #839885

Jó ez a mohácsi elemzés, bár nem tudom milyen következtetéshez vezet?

Engem a történelmi helyzet igen emlékeztet a Trianon előtti állapotra.