Érdekes végig nézni a sokat emlegetett Argentína gazdasági mutatóit főként 1990-től napjainkig. Elég izgalmas két évtizeden van túl a 40 milliós ország. Jó szórakozást.

Argentína államadóssága a GDP mértékében:

alt

Argentín alapkamat alakulása:

alt

Itt azért lehetett egy kis hozamot elérni. Az átlagos hozam 9,77% volt ebben az időszakban. A maximum 125% volt 2002-ben, míg a legalacsonyabb érték 0,95% 2004. áprilisában.

Argentín GDP alakulása:

alt

Argentín GDP alakulása százalékos változásban:

alt

Az egy főre eső GDP értéke dollárban kifejezve:

alt

Érdekes, hogy a csőd után 2 évvel, már ugyanannyi volt az egy főre eső összeg külföldi devizában mérve.

Argentín export alakulása:

alt

alt

Jól látható, hogy a válság nem vehető észre az export alakulásán.

Argentín import alakulása:

alt

Itt csalóka a kép, mert hazai devizában van kifejezve. Ezt jó volna látni dollárban is, vagyis korrigálni. Akkor árnyaltabb volna a kép. Akinek kedve van persze kiszámolhatja az inflációval korrigálva, takán az állna legközelebb a valósághoz.

alt

Argentín külkereskedelmi mérleg:

alt

alt

Költségvetési mérleg alakulása:

alt

Munkanélküliség változása:

alt

A lényeg pedig most következik. Az Argentín tőzsde alakulása:

alt

Válság:

alt

Jól látható, hogy az index nagyjából negyedelődött és egy szép duplaaljjal teljesedett ki a pánik. 200.86 volt a minimum.

Ismételt növekedés:

alt

A legmagasabb elért érték pedig 3664, 82. Vagyis a válság után a tőzsde 18,24-szerezett. Ha ezt korrugáljuk inflációval vagy az alapkamathoz mérjük még úgyis jóval felülteljesítette a világ tőzsdéinek nagy részét. A Shanghai Composite index is "csak" közel hatszorozott.

Argentína aktuális helyzete és 2015-ös becslés:

alt

Kommentárom Magyaroszágról és a világról:

Véleményem szerint, ha sikerül a gazdaságot új alapokra helyezni és megfelelő intézkedéseket hozni a súlyos pillanatokban, akkor a külföldi tőke hamar visszatalál az országba. Gekko bátyánk is sokszor beszélt a mohóságról, ami az emberi tulajdonságok közül az egyik leggyakoribb. Önmagában nem attól jó egy ország lakosságának, ha erős a valutája. Főleg akkor, ha az egy export ország. Amíg a peso dollárhoz volt kötve megölte a gazdaságot, a Forint nincs rögzítve egyik vezető valutához sem, de 250-270 EURHUF nem egészséges az országnak. A deviza hitel drámai csökkentésének lépései pedig nem véletlen ennyire fontosak az országnak.

A forint leértékelés és az adósság részbeni elengedése az egyik fontos lépése lehet az ország problémáinak megoldására. Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás után más keleti blokk államainak részben elengedték az adósságát, mi meg csak fizetünk. Természetesen a leértékelés drámai hatással lesz az ország azon részének, aki importtal foglalkozik, de összességében nagy szenvedések árán az ország maga jól járhat. Egyik kényes kérdés például az üzemanyag illetve a gáz, hiszen mindkettőt importáljuk az oroszoktól. Azonban itt elmélkedhetünk arról, hogy vajon miért is vettük vissza olyan rettentő drágán a MOL-t 2011-ben. Tán volt mögötte esetleg gazdasági megállapodás vagy egyéb barter szerződés? Ha felvesszük dollárban az imf deviza hitelt, akkor ez a lehetőség elvetve és mehet az elmélkedés nulláról, hogy mi legyen.

Romló külső környezet mellett az ország ebben a formában nem fog visszajutni a víz fölé és sose fog saját lábára állni. A hitel spirál pedig egyre nagyobb terhet fog róni a lakosságra. Ráadásul a legnagyobb probléma, hogy külső adósságunk hatalmas, így a lóvét folyamatosan viszik ki. Viccelődhetnék azzal, hogy víz és kenyér itt lesz tablet gépek nélkül pedig megleszünk valahogy. Azonban a helyzet rendkívül súlyos és nagyban fogja befolyásolni a következő 20év alakulását a most meghozott döntések eredménye. Nem 4 évente kellene új gazdaságpolitikát csinálni, hanem egy életképes folyamatot felállítani és ahhoz tartani magunkat.

Egyik nyugati állam vagy magáncég se jótékonysági intézmény, ahogy az EU se. Ők is elszámolnak 4 évente a szavazóknak, így nekik akarnak elsősorban megfelelni. A liberális piac elmélet anyagi csődbe és el lehetetlenítésbe kergeti az államokat és azok lakosságát. Év eleji kommentáromban, már említettem ,hogy ez fenntarthatatlan, hiszen már az unokák is elvannak adósodva. Ráadásul a hitel is csak egy virtuális összeg, amit fizetnek az emberek, hiszen kinyomtatva sincs már a pénz, csak egy számlaegyenleg szerint él a föld lakossága. Ez lesz a fő oka annak, hogy ismét reguláció felé fog eltolódni a politika, mert nevetséges, hogy a bankok adják a föld GDPjének majd a felét. Fenntarthatatlan és rossz vicc.

A banknak a gazdaságot kell támogatnia és nem fordítva. Jelenleg pedig így megy és exponenciálisan növekszik a bankok szerepe. A nyugati társadalomban is egyre többen ismerik fel ezt a folyamatot és végül kifogják kényszeríteni a bankok megadóztatását és kontrollálását. A munkanélküliség attól nem fog csökkeni, hogy dollár milliárdokat adnak a bankoknak, akik nem helyezik ki a pénzt a gazdaságba, hanem eltüntetik a rohadt nagy veszteséget, amit mohóságukkal csináltak. Esetleg csücsülnek rajta és a szerintük legbiztonságosabb 0% körüli kötvénybe pakolják. Ehhez a gazdaságpolitikához őszintén gratulálok, kinézem az illetékésekből, hogy Nobel díjakat is kiosztanak még maguknak.

Ezért ismét felteszem a kérdést, hogy a folyamat elején vagy a sűrűjében akarunk majd részt venni. Vannak elkerülhetetlen dolgok az életben, mint a halál és az adó. Nos erre emlékeztetni kellene a Wall Street-et is. Természetesen majd utólag kiderül, hogy a gazdasági Rambot miként fogja értékelni a történelem, de nem ígérhet mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.

Pénzt így is úgyis fognak kivonni az országból, de nagyon nem mindegy, hogy milyen árfolyam mellett. Termelő egységeket nem vihetik ki, gyártó sorok itt vannak, max a szolgáltatásokkal leszünk szegényebbek. Ne aggódjatok, a kábel tv is marad. :) Nagy különbség azért kivonni a pénzt, mert kockázatosak vagyunk és más azért, mert becsődölsz pénz nélkül és bármi áron forráshoz kell jutnod. Jó móka volt 90-es években a privatizáció, de az államosítás is hasznot hozhat majd a lakosság számára. A liberális gazdaságpolitika állította mindig azt, hogy az állam rossz tulajdonos. Az állam sose rossz tulajdonos, mindig azok, akik irányítják - főleg a liberálisok. Sose lehet gazdag a lakosság egy szegény államban!

A politikusokra gyakorolt nyomásról pedig ne legyen kétségünk. Az ember nem változik, csak körülötte a gépek és a környezet. Petőfi írta 160 éve:

"Jegyezd vele az égre Örök tanúságúl: Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!"

A történelem pedig ismétli magát.

Rövid kis éjszakai kommentárom köszönöm, hogy elolvastad. Várom a hozzászólásokat.