A modern brit gazdaságtörténetben példátlanul széleskörű reálbércsökkenés kísérte a brit gazdaság legutóbbi recesszióját - állapítja meg szerdán közzétett elemzésében a londoni Költségvetési Tanulmányok Intézete (IFS).

A brit kormánytól függetlenül működő nonprofit kutatóintézet átfogó tanulmánya szerint Nagy-Britannia a II. világháború óta nem élt át olyan mély recessziót, mint az elmúlt években. A cég kimutatta, hogy a pénzügyi válság elhatalmasodása utáni években a brit hazai össztermék (GDP) reálértéken összesen 6 százalékot zuhant.

A foglalkoztatottság és a nemzetgazdasági szinten teljesített munkaórák száma azonban számottevően kisebb mértékben - 2, illetve 4 százalékkal - csökkent, mint a korábbi recessziók idején.

Ennek ára ugyanakkor az volt, hogy csak 2010 és 2011 között az alkalmazásban állók 12 százalékának nominális javadalmazása stagnált, további 21 százaléké csökkent, vagyis az állásban lévő britek egyharmadának nem nőtt a bére nominálértéken.

Az IFC szerdai tanulmánya szerint azoknak a többsége sem járt sokkal jobban, akiknek nőtt a nominálbére, reálértéken számolva ugyanis az alkalmazottak 70 százalékának jövedelme csökkent a vizsgált időszakban.

E drasztikus visszaesés egyik valószínű magyarázata az elemzés szerint az, hogy a legutóbbi recessziós időszakban számottevően nagyobb volt a munkaerő-kínálat, mint a múltbeli recessziók alatt. A munkaképes korú brit lakosság lélekszáma 2011-ben 40,5 millió volt az 1981-ben mért 35,4 millió helyett - a növekedés jelentős része a nettó bevándorlásból eredt -, és ez azt is jelenti, hogy nagyobb a verseny a munkahelyekért.

Az IFC tanulmánya szerint tényező lehetett emellett az is, hogy a brit munkapiac most sokkal rugalmasabb, mint az 1980-as és az 1990-es években volt. A szakszervezetek taglétszáma "drámai mértékben" csökkent az elmúlt 30 évben, és ezzel párhuzamosan visszaesett azoknak az alkalmazottaknak az aránya is, akiknek fizetését kollektív bértárgyalások szabályozzák.

Az 1980-as évek elején a brit szakszervezetek még 13 millió tagot számláltak - ez a munkaképes korú lakosság 37 százalékának felelt meg -, 2008-ban, a pénzügyi válság első teljes évében azonban már csak 7,5 millió volt a szervezett alkalmazottak száma, ami 19 százalékos arányt jelentett - áll az elemzésben.

A britek életszínvonalának komoly mértékű visszaesésére nemrégiben a Bank of England - a brit jegybank - kormányzója is felhívta a figyelmet. Sir Mervyn King egy üzleti rendezvényen kijelentette, hogy az átlagos alkalmazotti reálkereset 2011-ben nem haladta meg a 2005-ben mért szintet.

A jegybanki kormányzó szerint Nagy-Britanniában az 1920-as évek óta nem volt példa arra, hogy a reálkeresetek hat évnyi időszakra vetítve csökkentek volna. Nagy-Britannia - az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság - 2008 óta eddig két recessziót élt át.

Az első, 2008-2009-es recesszió az addigi leghosszabb volt a modern brit gazdaságtörténetben. Az akkori visszaesés 2009 harmadik negyedévéig tartott; az volt a hatodik olyan negyedév egymás után, amelyben csökkent a brit GDP-érték.

Nagy-Britannia két év elteltével ismét recesszióba került, mivel 2011 utolsó, valamint 2012 első és második negyedében is visszaesett a brit hazai össztermék. A tavalyi utolsó negyedévben a brit GDP-érték ismét csökkent, ám a brit gazdaságnak sikerült elkerülnie a harmadik recessziós mélypontot, mivel az idei első három hónapban növekedést mértek.

MTI