Az államok ugyanazzal a problémával küzdenek, amellyel az átlagpolgárok 90%-a. Adósságcsapdába estek, mert tovább nyújtóztak, mint ameddig takarójuk ért. Mi a megoldás? Nagyon egyszerű.

Nem kell tovább nyújtózni, mint ameddig a takaró ér!! Mielőtt kikiáltanának engem hitel és kapitalizmusellenesnek, nagyon is híve vagyok a kapitalizmusnak. És abban a játékban az nyer, aki végeredményben hitelezővé válik. Ehhez pedig folyamatos szufficit kell, különben nem keletkeznek eszközök, ami termelné nekünk a pénzt.

Na de kezdjük az elejéről. Miben rejlik a magánszemélyek problémájának is a gyökere? Hogy nem keresnek eleget? Hogy rossz adósságokba keveredtek (l. devizahitel)? Nem éppen. A gond, hogy nem értik meg, hogy irányítaniuk és ellenőrizniük kell a mérlegüket. Egész egyszerűen az összes kiadás nem lehet több az összes bevételnél. Ha vágyaikat, amelyek kiadásokkal járnak, teljesítenie akarják, nem negatív készpénzáramlás alapján kell megtegyék, hanem növelniük kell a bevételi sort. És amíg nem megy, akkor nem növelni, netán csökkenteni a kiadást.

Itt kell megemlítenem, hogy a bevételi sor hitellel is növelhető. Azt nevezem jó hitelnek, ami bevételhez juttat. Ha a hitel összes költségét levonom a hitel segítségével létrehozott bevételből és pozitív előjelem marad, az jó hitel. Pl. felveszek egy lakáshitelt 7%-os THM-re, veszek belőle egy lakást, ahol levonom az összes éves amortizációs költséget stb-t, és ha így is a kiadásából több, mint évi 7% befolyik, akkor az jó hitel. Természetesen ki kell küszöbölni azt a kockázatot is, hogy a hitel teljes futamideje alatt biztosított legyen a bevétel.

Mindezt azért írom le, hogy ne legyek azonnal félreérthető.

Ha a fentiek alapján adósodunk el, és a hitelt szufficit termelésre tudjuk fordítani, és biztosított a hitel és a szufficit biztonsága, akkor korlátlanul el lehet adósodni.

Itt a probléma: az állami költségvetés, pláne Európában, nem ismeri a szufficit fogalmát. Gyakorlatilag ezt emlegetni ördögi dolog, pláne az elmúlt évtizedekben. A magánszemélyek ugyanezzel a problémával küzdenek: deficitüket újabb és újabb egyre magasabb kamatköltséggel járó hitelekkel pótolják, amelyek aztán még nagyobb deficitet okoznak és így tovább. Egy idő után eljön az a pont, amikor már nem hiteleznek ezeknek az államoknak/személyeknek, hisz látszik, hogy egy rossz piramisjátékot játszanak, ami egyre nagyobb eséllyel dőlhet össze. Mivel nem ismerik a szufficit fogalmát, minden kamatot csak újabb hitelből ill. a hitelek megújításából tudnak fedezni.

Valójában röhejes, hogy ilyen felelőtlen maga az állam is. Egy kapitalista állam feladata nem kell hogy legyen eszközei növelése. Ezért nem gondolom, hogy jó kapitalista szereplőként profitábilisnak, tehát masszívan szufficitesnek kell folyamatosan lennie. De elvárt lett volna az átlagos csekély szufficit. Ugyanis az adófizetők pénze nem arra van, hogy felelőtlen hitelek kamatait fizessék belőle. Ha figyeltek volna az államházatartási nullszaldóra vagy ahhoz közeli minimális pozitív értékre, akkor most nem beszélnénk adóssághegyekről és azok növekedéséről. Most a helyzet már csak brutálisan masszív, évi 5-10%-os szufficittel lenne megoldható. Vagyis az állam egy nyereséggyártó vmivé kéne átváltozzon, de izibe. Kötve hiszem, hogy ez bekövetkezik. Ha pedig nem, akkor marad az a lehetőség, hogy elveszik az államok a világ polgáraitól másképpen a vagyonukat: elinflálják. Szerintem sokkal korrektebb leépíteni a szoc. rendszert, és azt mondani, hogy ezentúl az állam kevesebbet tud szolgáltatni, mint kollektíve agyonvágni a magánszektort, és rájuk átterhelni az adósságokat. Meg kéne inkább tanítani az embereket szufficites gazdálkodásra, amiben az is benne van, hogy számos területen öngondoskodóbb legyen a magánszemély.

Ha nincs "rendezett" elinflálás sem, akkor elkerülhetetlen a csődlavina, mely nem csak államcsődöket fog jelenteni, hanem boldog boldogtalan erről vesz majd példát, és a magánszemélyek is csődöt fognak jelenteni.