Amikor a Tudásbázis cikkek között Elliott alakzatairól szóló sorozatomat írtam, akkor nem volt külön fejezete a záró diagonálnak. Ezt bőven pótoltam a 64 oldal terjedelmű "Építőelemek" alapozó jegyzet kiadványomban, amelyből az alábbiakban majdnem szó szerint leközlök három oldalt.
A most következő részlet a Kerülj Előnybe Elliott hullámaival! tréning Építőelemek alapozó jegyzetből való, amely 27 ábra segítségével, először mutatja be magyar nyelven azt a logikát, amellyel Elliott 75 évvel ezelőtt nagyszerűen dekódolta a tőzsdei árfolyamgrafikonokat.
A kiadvány 28-64. oldala a második rész, melynek tartalomjegyzéke a következő:
Záró diagonál - Indító diagonál - Megnyúlás - Csonka impulzus - Zigzag és dupla zigzag - Flat - Háromszögek - A váltakozás vezérlőelve - Korrekciók mélysége vezérlőelv - Vezérlőelvek a DJIA történelmi grafikonján - Fibonacci matematika - Fibonacci retracement - Trendirányú Fibonacci kivetítés
ZÁRÓ DIAGONÁL
A trendmozgató, tehát az eggyel magasabb rendű, uralkodó trenddel megegyező irányú, mindig ötös szerkezetű alakzatoknak két típusa van: az impulzus és a diagonál. Amikor a piac trenddel, akkor ezen két sematikus forma szabályszerűségeit követi.
Az impulzus szabályok tárgyalásakor már tisztáztuk, hogy a lökéshullám 1-es, 3-as és 5-ös alhulláma maga is minden esetben ötös szerkezetű trendmozgató alakzat, de közülük az 1-es és az 5-ös nem minden esetben impulzus (lökéshullám). Ebben a két pozícióban állhat ugyanis a konvergáló trendvonalak által határolt, ék formára emlékeztető diagonál elnevezésű alakzat is. Noha az impulzus párhuzamos csatornájával szemben a két konvergáló határoló trendvonal a diagonál legelső szembetűnő ismertetőjegye, ennek ellenére nem kötelező kelléke. Sőt, esetenként az alsó és felső határoló vonal teljesen párhuzamos. Két változata létezik, a „záró” és az „indító” megjelenési forma.
Az ending diagonal (rövidítve: ED), vagyis záró diagonál a trendmozgató alakzatok közül az a típus, amely elnevezéséhez híven trendet záró 5-ös és korrekciót befejező C hullámok pozíciójában tűnik fel, azaz kizárólag egy lökéshullám, vagy korrekció utolsó egysége lehet. Az alakzat megjelenése a meglévő árfolyammozgás kifulladására utal, ami egy, vagy két, a korrekciókra jellemző tulajdonság megjelenésében jelentkezik. Olyan, mintha a ciklus jobb (impulzív) és bal (korrektív) oldalának szabályszerűségei keverednének benne. Elliott szavai szerint akkor tűnik fel, amikor a megelőző hullám(ok) „túl messzire, túl gyorsan” haladt(ak). Az alábbi ábra sematikus példája azt a kontextust mutatja, amelyben a záró diagonál egy Elsődleges rendű lökéshullám végén a Középtávú (5)-ös jelölésű hullám pozícióját foglalja el.
A legfontosabb eltérést az impulzushoz képest az ED 1-es, 3-as és 5-ös alhullámaiban találjuk, ugyanis azok nem ötös, hanem hármas szerkezetűek, mindannyian a korrektív alakzatok között később tárgyalt zigzag formációk. Élő grafikonon a diagonál kialakulásának folyamatát követve ne fektessünk túl sok energiát az zigzag alhullámainak minden áron való beazonosítására. Azt vegyük csak észre, hogy a trendirányú szakaszok, noha viszik előre a piacot, sehogyan sem látszanak ötös tagolású egységnek. Nincs meg bennük az impulzusok tiszta képe.
A szakirodalom szerint a közbeeső 2-es és 4-es korrekciók ugyancsak zigzag szerkezetek, bár véleményem szerint a négyes alhullám pozíciójában ritkán feltűnhet éles ’a’ szakasszal induló háromszög is. A záró diagonál szerkezeti képlete így 3-3-3-3-3 lesz, szemben az impulzus közismert 5-3-5-3-5-ös tagolásával.
A másik korrektív alakzatoktól kölcsönzött ED sajátosság, hogy 1-4 alhullámai hajlamosak átfedésbe kerülni egymással. Ez ismét csak nem kötelező kellék, de ritka az olyan előfordulás, amikor a negyedik hullám nem az egyes területén végződik. Azaz a diagonálra nem érvényes az impulzusokat definiáló, átfedésektől mentes szerkezetet előíró kardinális szabály. Ettől még 3-as alhullám a diagonálban sem lehet a legrövidebb, és sem a 2-es, sem pedig a 4-es alhullám nem korrigálhat 100%-nál többet.
A tény, hogy a záró diagonál trend irányában haladó alhullámai már egyáltalán nem tudnak teljes öt hullámból álló alakzattá fejlődni. Ráadásul szinte mindig 1-4 átfedés alakul ki, amely az eggyel magasabb trendszint közelgő végére utal. Az egész struktúra arról tanúskodik, hogy a piacnak már nincs elegendő ereje minden részletében szabályos lökéshullámot létrehozni. Az alakzat végén bekövetkező le-, illetve kitörésben a piac kétszer-háromszor akkora sebességgel halad, mint a megelőző időszakban, a záró diagonál kialakulása idején. Ha például 20 periódusra (pl. órára) volt szükség a diagonál öt hullámának kialakulásához, akkor a piac 7-10 periódus alatt eléri az ED kiindulási pontját. Elliott így fogalmaz: „A [záró] diagonál végén drámai fordulat következik be, amely nyomán az árfolyam igen meredek szögben teszi meg az utat az alakzat kiindulási pontjáig és még valamennyit.”
Ha a záró diagonált követő elmozdulás nem hozza ezt a „drámai” karaktert, akkor vagy nem fejeződött még be az alakzat, vagy pedig az alakzat kontextusa körül nincs minden rendben. Ha a trend valóban vezető szintjén találunk rá, akkor ritkán marad el a hirtelen elmozdulás. Bármilyen szintű 5-ös vagy C hullám lehet ED. Például egy impulzus harmadik hullámának ötödik alhulláma is. Az utóbbi eset az Építőelemek könyv 5. ábráján szemléltethető. A konkrét helyzetben a diagonálunk a (3)-as jelölésű hullám Minor 5-ös alhullám szakaszában jelentkezik, akkor az ugyan véget vet az Intermediate (3)-as emelkedésnek, de amint az uralkodó trendszint logikájából következik, a piac a (4)-es oldalazást hajtja végre, és legfeljebb a (4)-es A szakaszában tapasztalunk valamennyi „drámát”. Jóllehet az sem éri el a diagonál kiindulási pontját. A záró diagonál a legpontosabban időzíthető, ezért viszonylag könnyen kereskedhető alakzat, ennek ellenére mindig figyelmet szükséges fordítani a kontextus körültekintő definiálására.
Az emelkedő záró diagonál mindent összevetve bearish, a délnek haladó előfordulása pedig bullish. A bekezdés felett és után látható két ábra útmutatást ad a belső szerkezet megértéséhez és a jelölések helyes alkalmazásához. Amíg az ED öt fő hullámát számokkal, addig az eggyel alacsonyabb rendű zigzag alkotóelemeit betűjelölésekkel látjuk el még a trend irányába is. Az utolsó [v]-ös végpont ritkán igazodik az [i]-[iii]-as határoló vonal meghosszabbításához, hanem az esetek nagy részében túllendül rajta.
A záró diagonálra vonatkozó kötelező érvényű szabályok gyűjteménye:
- Öt hullámból álló, befejező alakzat kizárólag 5, vagy C hullám pozíciójában;
- Minden hulláma három alhullámra tagolódik, így a képlete 3-3-3-3-3;
- A 3. hullám nem lehet az 1-es, 3-as, 5-ös hullámok közül a legrövidebb;
- A 2-es hullám nem mehet az 1-es kiindulási pontján túlra, valamint a 4-es mindig kevesebb mint 100%-ot korrigál a 3-as hullámból.
A szabályok, mint objektív érvényességi határok megsértése a diagonál esetén is az értelmezés hibáját bizonyítja, ezért az ily módon tévesnek bizonyuló szcenáriót elveti.
Kiadó: theLeviter, (c) 2012 Minden jog fenntartva
Még egy hétig, 2012. május 31-ig az első, limitált példányszámú megjelenés alkalmából Magyarország területén belül a postaköltséget átvállaljuk és egy ajándék könyvjelzőt is adunk a kiadvány mellé. (Külföldre a csomagolás és szállítás 800 forint.) Kérjük, a megrendelésben feltétlenül feltüntetni a postai címet és irányítószámot, ahová a könyvet küldhetjük.
A könyv ára 2.200 forint.
Megrendelhető: az epitoelemek@gmail.com e-mail címen.
