"A kérdés nem kérdés volt, hanem gúnyolódás, kérdésbe csomagolva."

Semmi ilyesmi nem volt benne. Egyszerű kérdés volt. Amikor már végtelen hosszú válaszok születtek (lásd ezt), amely minden másról beszél, csak arról nem, amit kérdeztem, azt írtam, OK, akkor ejtem a témát. Itt és ezért fejeztem be ennek a hozzászólásnak is az olvasását ennél a mondatnál :)

:)))))))

na ki nyert vajh?

ez már a jövő év izgalma lesz.

Longshort! Élsz még? Ma már fogyasztottam volna a nyert pezsgőből.. elbújdostál? :-)

Az ilyen tanpályás, vagy kinézett útszakaszos gyakorlások nem is arra valók, hogy megoldják a megoldhatatlan közlekedési helyzetet, hanem hogy az autó rendellenes viselkedése esetén ösztönösen a begyakorolt mozdulatokkal próbáljunk korrigálni. Akár a fegyverkezelést a jó katona. Gondolkodás nélkül.

Mondjuk aki nagyon sokszor szándékosan keresztbefordította már az autót, az lehet, hogy még csírájában egy apró kormánymozdulattal, gázelvétellel elfojtja a véletlen kitörést. A kevésbé gyakorlott vezető már a problémát is késve észleli, aztán mire kitalálja, hogy mit csináljon, már jóval nagyobb mutatványt igényel a kitörés megfogása. Tehát késve kezdi aztán általában eltúlzza kormánytekerést és ezt vészfékezéssel kombinálja. Ezzel legtöbbször vége is a dalnak. végignéztem utasként már ilyen jelenetet.Persze vannak esetek amikor a leggyakorlottabb vezetőnek sincs befolyása az eseményekre.

Jó példa erre a számítógépes autóverseny. Kormánnyal, pedálsorral még csak-csak elboldogulok, de anélkül billentyűzetről irányítva, képtelen vagyok jó időpontban jó gombot kellő ideig nyomni. :) Pedig az nagyon egyszerű. A négy nyil a négy irány. A gyerekek gyakorlással profi módon irányítják a nyilakkal. Élőben az úton a rosszkor, nem kellő ideig, vagy nem jó mozdulat kombinációnak jó vége nem lehet.

"Szembe jövőnek, megyek, vagy az előttem levőnek?"

Na, ez nem könnyű döntés. Egyszer átéltem, és tudatosan a frontálist választottam, minden tanítás ellenére, és akárhányszor visszapörgetem, mindig arra jutok, hogy ez volt a jobb döntés akkor, ott. Az az utolsó két másodperc, amikor már biztos vagy benne, hogy elkerülhetetlen az ütközés, és már látod a szembejövő rémült arcát, az elmentődik a nemóriába.. Aztán durrannak a légzsákok, kiszállsz és kezdődik a ****anyázás. :)

"Én pörögtem már egy párszor, tudom mit tesz egy autó jégen, vagy erősen letaposott havon..."

A sima hátsókerekes mercivel nem csodálom. :) Nem minden vágyam ilyennel télen autózni. A 124 4matic 3.0 td viszont nagyon jóindulatú szekér. Élvezet vele a havon, jégen.

"NA van itt jó néhányunknak, elég régóta jogosítványa..."

nem mondod :))

most megnéztem, júliusban volt 30 éves

amióta létezik a bonus rencer elértem a B10-et (nem malacért vettem) és abban is tartózkodom

kb~ 2M megtett kilóméter, ebből futárként 5év alatt 500k

kizárólag járművel közlekedem minden nap

mellőlem még embert nem kellett kihámozni a kocsiból, meg én sem törtem össze senkit ilyen módon, annak ellenére, h itt egyesek szerint "versenypályának" használom a közutakat

viszont engem már számtalanszor összetörtek, utoljára 2 hete hátulról, vissza lehet keresni a topikban :))

a dinamikus, és e mellett deffenzív közlekedést (mert a mélázó, telefonáló, irányjelzőt nem használó, másik elé kiforduló gyökereket neked kell kivédeni) részesítem előnyben

nem fogok senki mögé beállni, főleg nem egy 3 sávos úton egymás mellet hőmérőző, jobbratartást nem ismerő telefonálgató k...gök mögé

megelőzöm amint lehet és haladok tovább

én ha közelekedem, akkor nem városnézek, hanem a lehetőségekhez képest minél hamarabb igyekszem elérni az uticélomat

különben járhatnék tömegközlekedéssel

a többit meg nem ragoznám, már leírtam egyszer

de majd ezt is jól kiforgatja a saját szája íze szerint a vérnarancs-igazmondó juhász, bár válaszolni ez után sem fogok a posztjaira

NA van itt jó néhányunknak, elég régóta jogosítványa...

kimegyek egy ilyen pályára gyakorolni, vagy egy általam kinézett útszakaszra...

Ott azokra az adott körülményekre készülök, számítok, azt reagálom le, mert tudom, hiszen ott vagyok, ha fékre lépek,l biztos, hogy csúszni fog, vagy ha hirtelen rántom a kormányt, vagy éppen nagyobb gázt adok, stb....és nincs más ott, csak én...az én autómmal...

Aztán reggel felkelsz, az ott gyakoroltak, és tudás birtokában, beülsz az autódba, és elindulsz dolgozni...

előtted mögötted, szemből autók...

nagyot kell fékezned, mert az előtted haladót benézted, és későn vetted észre, hogy megállt, reggel van...

Nyomod a satut, reflexbŐl, hiszen nem számítasz rá, hogy csúszhat az út, mielőtt elindultál, ellenőrized, egy-egy nagyobb fékezéssel...

De ott még is csúszik...ez rutinból megy, hiszen ott tanultad a pályán, hogy merre tekerd a kormányt, ill mit csinálj, igen de itt jönnek szemből is, most mi lesz?

Szembe jövőnek, megyek, vagy az előttem levőnek?

Ilyen eset nem volt a pályán, mit tegyek?

Na a lényeg az, hogy mindíg adódhatnak olyan helyzetek, amik váratlanul érik az embert vezetés közben, amire egy tanpályán, arra felkészülve sosem érhet...

Ezért az utakon megszerzett rutin, ezerszer többet ér, mint a tanpályás, vagy kialakított pályás, szerintem...

érdekesnek tartom azokat a sofőröket, akik mesélik, száraz útról, jégre futva,( 50-80-as tempóval) megcsúszott az autójuk, bepörgött, de ők megfogták..

Azt nem ők fogták meg, hanem a jó Isten odafönt...

Én pörögtem már egy párszor, tudom mit tesz egy autó jégen, vagy erősen letaposott havon...

megelőzni lehet,megfogni, biztos nem....

"Köszönöm, úgy látszik a válasz végtelenül egyszerű a kérdésemre, ezek szerint egyikőtök sem volt ilyenen és úgy általában halvány fogalmatok sincs arról, hogy miről van szó"

A kérdés nem kérdés volt, hanem gúnyolódás, kérdésbe csomagolva.

De lássuk miről van szó, amiről fogalmunk sincs. Nem a vita kedvéért, csak mert látom félrement amit írtam.

A safety driving egyrészt elméleti oktatás arról, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálj. Namost mit tud egy ilyen elméleti oktatás nyújtani annak, aki már álmából ébresztve is tudja, hogy hogyan kell reagálni arra az adott szituációra? Pl. Mi újat tud mutatni egy sioktató annak a sielőnek, aki évek,vagy évtizedek óta siel a legextrémebb pályákon. Nem versenyszerűen, de önállóan a saját örömére siel? Biztosan érdeklődve hallgatná, hogy hogyan tartsa a lábát, hogyan fékezzen és hogyan rugózzon térdből.

Másrészt gyakorlati oktatás, ahol mesterségesen előállított extrém körülmények között megtapasztalhatod mi történhet síkos úton. Újra a sielős példa: Aki saját örömére évek óta hegycsúcsokról csúszik le szűz hóban, az milyen új tapasztalatot szerezhet egy mesterséges pályán? Mi a különbség aközött, hogy fát kell kikerülni élesben, vagy a leszúrt rugósnyelű zászlót a pályán?Végigmegy rajta valamilyen idő alatt, aztán mindenféle oktatás nélkül másodikra sokkal jobban teljesíti, harmadikra még jobban.

Szó nem volt semmilyen autóversenyzői tréningről. Arról van szó, hogy kaphatok-e a meglévő ismereteim, gyakorlati tudásom mellé használható újat. Meggyőződésem, hogy nem, mert eddig is érdekelt, és megpróbáltam minden ismeretet összeszedni, és a saját örömömre saját autóval sok száz, órát töltöttem gyakorlással, nem feltétlenül közúton. Ma már ritkábban fordul elő, de 25-30 éve ez volt az életünk, jövedelmünk felemésztője. Mint ahogy a zenészek összegyűlnek örömzenélésre, mi úgy gyűltünk össze örömautózásra.Havon, jégen, füvön crosspályán. Mindegy. Az első havas éjszaka általában egy tanknyi benzinbe került. :) De képesek voltunk a környéken kimenni egy elhagyatott kis forgalmú útra, és egész délután a havas, jeges úton egy jobbos-balos kanyarkombinációban ökörködni, csúszkálni, fotózni, kielemezni ki mit rontott el, hogyan lehetne jobban. Szerencsés időszakban, amikor a telet csapadékos ősz előzte meg, a környékbeli legelőkön kilóméteres belvíztócsák fagytak be fenékig. Ezeken lehetett extrém nagy tempóval csúszkálni. Gumikkal kijelölt képzeletbeli úton az autót megpörgetni akár többször is, cél az úton maradás stb. Mi újat tudna mutatni a tanpálya? Megcsúszik az autó? Hűha.

Abban igazad van, hogy akár versenyző is elbukhat a mesterséges pályán. ELSŐRE. De mindenféle elméleti oktatás nélkül ráérez az ízére és a második, harmadik nekifutásra hibátlanul tudja teljesíteni. Sőt azt is bátran állíthatom, ha csak a sikosítót kapcsolják be és pár percet ökörködhet a pályán szabadon, hogy hozzászokjon akkor nagy eséllyel elsőre megcsinálja a feladatokat az, akinek van gyakorlata. Mint mondjuk az első havas jeges reggelen. Elindul az ember és az autó mozgása néhány perc alatt előhozza a beidegződött mozdulatokat és nagyjából az adott útviszonyhoz tartozó lehetséges tempót is érzi az ember.

Megtapasztalni, ráérezni és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. A rutint nem tudja pótolni semmilyen oktatás.

A megtapasztalás lehetőségét biztosítja a tanpálya annak, aki nem meri a saját farkával a csalánt ütögetni. Ezenkívül milyen fogalmunk lehetne még a safety drivingről? Elüthetem a vízoszlopot, ha nem figyelek?

Közben eszembe jutottak az arab lendületdriftelők. Na azok állatok, de szó szerint. Ugyanazt havon jégen, sokkal kisebb tempóval és kockázattal lehet itthon csinálni megfelelő körülmények között. Az élmény ugyanaz. Néhány nap, és nincs szükséged tanpályára:)

Hiába nekik nincs jegük, havuk.:) Ird be a keresőbe : arab drifting. Érdekes.

hagyd má, mer sohasem fog innen leszakadni ;-)

Erről a Hofi-Kósa féle macskák jutott eszembe:

"-Szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk

- Akkor csak szaladj te" :)

Akkor fuss-fuss, ne is nézz hátra! :-)

Rettentően :)

Beijedtél mi, hogy egy általad kevésbé ismert terepen lenyomunk? :-)

"Amit írtál az a tudás egy szintje. Azon a szinten tényleg tud újat mutatni egy ilyen tanpályás próbaautózás."

Örülök, hogy ezt látatlanban is el tudod dönteni, az én tapasztalatom az, hogy ilyen emberrel még nem találkoztam, csak rettenetesen csodálozó nagy arcokkal.

"Az csak arra jó, hogy a bátrabbaknak impulzust adjon a gyakorláshoz, a félénkebbeket pedig elriassza."

Nem autoversenyző tréningről beszéltem, hanem autovezetési, biztonsági vezetésről. Annak meg köze nincs ahhoz, amit írsz. Az pont az, amiről te beszélsz.

*

Ezt nem csak neked írom, hanem általában:

Köszönöm, úgy látszik a válasz végtelenül egyszerű a kérdésemre, ezek szerint egyikőtök sem volt ilyenen és úgy általában halvány fogalmatok sincs arról, hogy miről van szó. És úgy általában ehhez is úgy álltok hozzá, mint Morgó a lányokhoz a Hófehérkében, ha valamiről fogalmatok sincs, de ezt nem akarjátok beismerni, mert ti mindent tudtok:

"-Mi ez?

- Ez egy fehérnép.

- És mi az a fehérnép?

- Bűnös gondolatokra csábító némber!

- És mik azok a bűnös gondolatok?

- Nem tudom! De ellenzem!"

Szóval, mivel nem tudjátok miről van szó én ejtem a témát, hiszen úgysincs miről beszélni. Arról meg, hogy önmaga ki mit és hogyan tanul és oktat a közúton, az engem inkább megdöbbent és megijeszt és még csak nem is szimpatizálok azzal, hogy ez bárkit büszkeséggel töltsön el. Így ebben a kérdésben sincs miről beszélnünk szerintem :)

Még egy téma, amiből kiszálltam, lehet örülni :)

"aki nem próbált meg határon autózni minden körülmények között, abba sohasem fog beivódni, h egy megscúszás esetén mit kellene tenni és erre nem azt értem, h idióta módon próbálom, h tutira porrá törjem a gépet, hanem ahol van erre normális lehetőség, akkor sem teszi meg"

Ezt hívják Safety Drivingnak. Csak kíváncsi voltam, hogy egyáltalán tisztában vagytok-e azzal, hogy az miről szól :) Általában rettenetesen nagy alázás szokott lenni azok irányába, akik baromi jól tudnak kézifékkel kanyarodni, és időnként totálkárt játszani, meg játéknak és élvezeti cikknek nézik a közutat ;)

"szoktam figyelni az utasok arcát, akik nem szokták ezt, és mondjuk kézifékkel befordulok egy utcasarkon :)))))"

Az enyémen ilyenkor az "ez hülye" szokott átfutni és azt szoktam mondogatni, hogy "szakadjon le a kipufogója" mielőtt még összetör valakit.

"az egész járművezetés erről szól, érezni az utat, a G-t a segged alatt, felmérni a környezetröl, h az adott szituációban józan mérlegeléssel meddig mehetsz el"

Nem barátom, erről az autoversenyzés szól. A közút meg az autovezetésről. Sajnálom, hogy ez sokaknak újdonság :(

"No, azt azért nem állítanám, hogy nem tudok vezetni..))"

Azért azt már igazán elárulhatná valaki, hogy mondatom mely részéből következik az, hogy aki nem járt ott, az nem tud vezetni? Azt kérdeztem, hogy járt-e már ott valaki közületek. Külön kiemelve, hogy No offense.

"Szerintem az tud vezetni, aki az utakon, a többi autós, (közlekedő) hüleségét is képes kezelni, hárítani...."

Odaírtam, szerintem az tud vezetni, aki bármikor haza tud érni. Akkor most mivel nem értesz tulajdonképpen egyet, vagy csak megszokásból nem lehet velem egyetérteni? :)

osztom

a legtöbb autóvezető csak pár dologgal nincs tisztában

- a saját képessége

-a járműve képessége

:))))

marhát kapok, amikor utolérek egy sort és azt látom, h 150Le feletti autókban kutyagolnak egymás után egy teherautó után

1000 alkalom lenne az előzésre, h egyenként szépen lelépjék, de nem

nézegetnek, eksön semmi

elkezdesz előzni hátulról, mert mondjuk jobban átlátod hátulról az esetleges kanyarokat, persze időnként helyre lenne szükséged pár autó után, mert jönnek szemből, akkor meg besérül, h minek túrod be magad közéjük, a nulla követési távolságba

vagy tükör nélkül kiteszi magaát eléd, mert eszébe sem jut, h valaki már 120-al érkezik lendületből

utolérek ilyen sorokat, akár városban, mindíg az jut eszembe, h idióták gyülekezete

több sáv esetén is üresen hagyják az egyiket és állnak egymás seggében öten

komolyan nem értem mit művelnek az emberek

szereintem ez leginkább a rutin hiánya

a téli autózáshoz, vagy inkább a nem 100-as közlekedési viszonyok közötti közlekedéshez meg meg az első 2 pont hiánya társul

aki nem próbált meg határon autózni minden körülmények között, abba sohasem fog beivódni, h egy megscúszás esetén mit kellene tenni

és erre nem azt értem, h idióta módon próbálom, h tutira porrá törjem a gépet, hanem ahol van erre normális lehetőség, akkor sem teszi meg

bent van a gitt a bugyiban és nem, amikor meg szükség lenne rá, akkor meg már késő

beleugrik a fékbe, a kocsi meg az erők eredőjének irányában irányíthatatlanul csúszik

oszt vagy szerencséje van, vagy lezúzza a gépet

katasztrófa

télen alig várom, h essen egy kis hó, h az ember pörögjön egy kicsit :))

szoktam figyelni az utasok arcát, akik nem szokták ezt, és mondjuk kézifékkel befordulok egy utcasarkon :)))))

és mindezt harmóniában, nem túlhúzni a kézit, csak épp anyira, h kellemesen elforduljon a hátulja

az egész járművezetés erről szól, érezni az utat, a G-t a segged alatt, felmérni a környezetröl, h az adott szituációban józan mérlegeléssel meddig mehetsz el

persze ettől még jöhet meglepetés, de ekkor van szükség a kialakult rutin azon szintjére, h ezt miképpen oldod meg

harmónia, érzékelni mindent és lágyan elsuhanni az idióták között :))

és mindezt egy erőműnek nem nevezhető 90Le-s berlingoval

vagy csak egyszerűen mázlija van :)

néha tényleg így gondolok vissza, amiket műveltem

pár gipszet meg vázcserét fel tudok mutatni a 20 alatt :DD

Amit írtál az a tudás egy szintje. Azon a szinten tényleg tud újat mutatni egy ilyen tanpályás próbaautózás.

De, ott senki nem fogja megtanulni a pl. a téli vezetést. Az csak arra jó, hogy a bátrabbaknak impulzust adjon a gyakorláshoz, a félénkebbeket pedig elriassza. A havon, jégen vezetés nem olyan mint a biciklizés. Megtanulod, egy óra alatt, aztán életed végéig tudod, és ha gyakorlás nélkül egy év múlva újrakezded, akkor is ugyanúgy tudod. Akkor van esélyed nem hibázni, vagy csak kicsiket hibázni, ha valaha ráéreztél és készségszintűre begyakoroltad. De még így is érzi az ember az első havas napon, hogy mennyit bénázik az előző tél végéhez képest. :)

Egy egyszerű példa: A jogosítvánnyal rendelkezők 60-80%-a mégcsak nem is hallott a súlypont áthelyezésről, nemhogy készségszinten zsigerből tudná alkalmazni. Ezért a sok kátyúkár. Utolsó pillanatban észrevett kátyúnál a legtöbb vezető nagyot fékez és fékezett kerekekkel esik a kátyúba. Ahelyett, hogy az utolsó pillanatban a kátyú előtt vészfékezne, de a kátyúba lépés előtt elengedné a féket és fékezetlen kerékkel gurulna át a kátyún. (Lányaim kivűlről fújják a leckét: Kátyú előtt nagyot fékezni, de kátyún áthajtani csak fékezetlen kerékkel). De az elméleti tudás önmagában kevés. Ezt meg is kell tudni csinálni adott szituációban gondolkodás nélkül zsigerből.

Visszatérve a súlypontáthelyezésre: Az előzőt már tudja alkalmazni valaki az jó. De van ennél jobb megoldás is. A súlypontáthelyezés.

Észreveszi a sofőr, hogy a jobb első kerék kivédhetetlenül egy hatalmas kátyúba fog esni. A kátyú előtt nagyot fékez, közben a kormányt balra rántja. Ekkor az autó súlypontja a jobb első kerékre helyeződik. Mielőtt a kerék a kátyúba lépne, a kormányt jobbra rántja és elengedi a féket. Ekkor a súlypont a két bal oldali kerékre helyeződik át és a jobb oldali kerekek csökkentett terheléssel lépik át a kátyút. Aki ezt gondolkodás nélkül zsigerből megcsinálja, a rendelkezésre álló 1-2 másodperc alatt és közben az utasával beszélget, annak van fogalma az autózásról. Mindezt úgy, hogy a sávjában marad, nem fordul keresztbe. Az őt követő autó vezetője csak annyit észlel, hogy az előtte haladónak felvillant a féklámpája, az autó imbolygott kicsit, neki meg kidurrrant a kereke.:)

Sok ilyen apróság van, amit ismerni kell és készségszinten tudni végrehajtani. (Pl. havas úton gázpedállal kormányzás. Vagy a sokszor hangoztatott óvatos gázadás és kuplungkezelés helyett a szándékosan durva pedálkezelés.) Aki ezeket ismeri, és tudja alkalmazni, annak a tanpálya már nem tud újat mutatni.

Hozzá kell tenni, hogy 100%-os tudás nem létezik. Az ember hibázik. Előfordul, hogy az elméleti, és gyakorlati tudás ellenére sem sikerül úgy, ahogy azt az ember eltervezte. Akkor perec van. :)

Viszont aki rendelkezik ezekkel az ismeretekkel és gyakorlattal, az egy átlag közúti közlekedésben nem fog hibázni, legyen akár hó, jégborda, vagy ónos eső.

Milyen bónusz kategóriában van a köteleződ? :)

Én messze nem vezettem ennyit 16 év alatt kb 200 k km max. Egyszer jégen megcsúsztam kb 10 éve télen , egy kanyar szellős helyen volt, le volt fagyva, máshol vizes volt az út kb 100-as tempónál kocsi eleje hátulja kissé megzúzodott szalagkorláton.

Még ez az idei akció volt ahol nem én voltam a hibás.

Már baleset előtt is nyugdíjas stílusban mentem, beállok 90-120-as tempóra mit enged a terep, és csordogálok, vkit utolérek megvárom míg kitisztul a terep akkor előzök.

Viszont ez idő alatt legalább 20x volt olyan eset , hogy centiken múlott baleset , szemből előznek majdnem ütközünk, kanyar levágják belémjönnek majdnem, állok belső sávban kanyarodnék **** nagy fékezés mögöttem megáll 5 centire stb. Tele van az út vandálokkal. :)

köszi:)