Re: nincs cím

"Köszönöm, úgy látszik a válasz végtelenül egyszerű a kérdésemre, ezek szerint egyikőtök sem volt ilyenen és úgy általában halvány fogalmatok sincs arról, hogy miről van szó"

A kérdés nem kérdés volt, hanem gúnyolódás, kérdésbe csomagolva.

De lássuk miről van szó, amiről fogalmunk sincs. Nem a vita kedvéért, csak mert látom félrement amit írtam.

A safety driving egyrészt elméleti oktatás arról, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálj. Namost mit tud egy ilyen elméleti oktatás nyújtani annak, aki már álmából ébresztve is tudja, hogy hogyan kell reagálni arra az adott szituációra? Pl. Mi újat tud mutatni egy sioktató annak a sielőnek, aki évek,vagy évtizedek óta siel a legextrémebb pályákon. Nem versenyszerűen, de önállóan a saját örömére siel? Biztosan érdeklődve hallgatná, hogy hogyan tartsa a lábát, hogyan fékezzen és hogyan rugózzon térdből.

Másrészt gyakorlati oktatás, ahol mesterségesen előállított extrém körülmények között megtapasztalhatod mi történhet síkos úton. Újra a sielős példa: Aki saját örömére évek óta hegycsúcsokról csúszik le szűz hóban, az milyen új tapasztalatot szerezhet egy mesterséges pályán? Mi a különbség aközött, hogy fát kell kikerülni élesben, vagy a leszúrt rugósnyelű zászlót a pályán?Végigmegy rajta valamilyen idő alatt, aztán mindenféle oktatás nélkül másodikra sokkal jobban teljesíti, harmadikra még jobban.

Szó nem volt semmilyen autóversenyzői tréningről. Arról van szó, hogy kaphatok-e a meglévő ismereteim, gyakorlati tudásom mellé használható újat. Meggyőződésem, hogy nem, mert eddig is érdekelt, és megpróbáltam minden ismeretet összeszedni, és a saját örömömre saját autóval sok száz, órát töltöttem gyakorlással, nem feltétlenül közúton. Ma már ritkábban fordul elő, de 25-30 éve ez volt az életünk, jövedelmünk felemésztője. Mint ahogy a zenészek összegyűlnek örömzenélésre, mi úgy gyűltünk össze örömautózásra.Havon, jégen, füvön crosspályán. Mindegy. Az első havas éjszaka általában egy tanknyi benzinbe került. :) De képesek voltunk a környéken kimenni egy elhagyatott kis forgalmú útra, és egész délután a havas, jeges úton egy jobbos-balos kanyarkombinációban ökörködni, csúszkálni, fotózni, kielemezni ki mit rontott el, hogyan lehetne jobban. Szerencsés időszakban, amikor a telet csapadékos ősz előzte meg, a környékbeli legelőkön kilóméteres belvíztócsák fagytak be fenékig. Ezeken lehetett extrém nagy tempóval csúszkálni. Gumikkal kijelölt képzeletbeli úton az autót megpörgetni akár többször is, cél az úton maradás stb. Mi újat tudna mutatni a tanpálya? Megcsúszik az autó? Hűha.

Abban igazad van, hogy akár versenyző is elbukhat a mesterséges pályán. ELSŐRE. De mindenféle elméleti oktatás nélkül ráérez az ízére és a második, harmadik nekifutásra hibátlanul tudja teljesíteni. Sőt azt is bátran állíthatom, ha csak a sikosítót kapcsolják be és pár percet ökörködhet a pályán szabadon, hogy hozzászokjon akkor nagy eséllyel elsőre megcsinálja a feladatokat az, akinek van gyakorlata. Mint mondjuk az első havas jeges reggelen. Elindul az ember és az autó mozgása néhány perc alatt előhozza a beidegződött mozdulatokat és nagyjából az adott útviszonyhoz tartozó lehetséges tempót is érzi az ember.

Megtapasztalni, ráérezni és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. A rutint nem tudja pótolni semmilyen oktatás.

A megtapasztalás lehetőségét biztosítja a tanpálya annak, aki nem meri a saját farkával a csalánt ütögetni. Ezenkívül milyen fogalmunk lehetne még a safety drivingről? Elüthetem a vízoszlopot, ha nem figyelek?

Közben eszembe jutottak az arab lendületdriftelők. Na azok állatok, de szó szerint. Ugyanazt havon jégen, sokkal kisebb tempóval és kockázattal lehet itthon csinálni megfelelő körülmények között. Az élmény ugyanaz. Néhány nap, és nincs szükséged tanpályára:)

Hiába nekik nincs jegük, havuk.:) Ird be a keresőbe : arab drifting. Érdekes.