Re: nincs cím

NA van itt jó néhányunknak, elég régóta jogosítványa...

kimegyek egy ilyen pályára gyakorolni, vagy egy általam kinézett útszakaszra...

Ott azokra az adott körülményekre készülök, számítok, azt reagálom le, mert tudom, hiszen ott vagyok, ha fékre lépek,l biztos, hogy csúszni fog, vagy ha hirtelen rántom a kormányt, vagy éppen nagyobb gázt adok, stb....és nincs más ott, csak én...az én autómmal...

Aztán reggel felkelsz, az ott gyakoroltak, és tudás birtokában, beülsz az autódba, és elindulsz dolgozni...

előtted mögötted, szemből autók...

nagyot kell fékezned, mert az előtted haladót benézted, és későn vetted észre, hogy megállt, reggel van...

Nyomod a satut, reflexbŐl, hiszen nem számítasz rá, hogy csúszhat az út, mielőtt elindultál, ellenőrized, egy-egy nagyobb fékezéssel...

De ott még is csúszik...ez rutinból megy, hiszen ott tanultad a pályán, hogy merre tekerd a kormányt, ill mit csinálj, igen de itt jönnek szemből is, most mi lesz?

Szembe jövőnek, megyek, vagy az előttem levőnek?

Ilyen eset nem volt a pályán, mit tegyek?

Na a lényeg az, hogy mindíg adódhatnak olyan helyzetek, amik váratlanul érik az embert vezetés közben, amire egy tanpályán, arra felkészülve sosem érhet...

Ezért az utakon megszerzett rutin, ezerszer többet ér, mint a tanpályás, vagy kialakított pályás, szerintem...

érdekesnek tartom azokat a sofőröket, akik mesélik, száraz útról, jégre futva,( 50-80-as tempóval) megcsúszott az autójuk, bepörgött, de ők megfogták..

Azt nem ők fogták meg, hanem a jó Isten odafönt...

Én pörögtem már egy párszor, tudom mit tesz egy autó jégen, vagy erősen letaposott havon...

megelőzni lehet,megfogni, biztos nem....