No offense, csak ennek apropóján írok. Nem kifigurázás, csak egy kis görbe tükör RBBJ mai blogposztjára, egyszerűen azért, mert olyan sokszor hallottam már ezeket az érveléseket, hogy most már kénytelen vagyok megválaszolni ezen logikát és ideológiát.

Először következik átírva az eredeti blogpost, utána elválasztással az én véleményem.

_____________________________________________________

"Érzelmek - szerencsejáték - veszteség (AT) Megkísérlem gondolatébresztőnek összeszedni a válaszaimat, hogy szerintem mi vezet oda, hogy a kaszinóban a magukat profi játékosoknak tekintők túlnyomó többsége a vesztes oldalon áll. Ha nem is pénzügyi tekintetében, de ráfordított időt is figyelembe véve már igen.

Aki most olvassa ezt az írást, ha még nem tette, tegye meg, hogy megbecsüli a szerencsejátékokra fordított havi idejét. Figyelembe kell venni az olvasást, fórumozást, odajutást, folyamatos önképzési időt és minden olyat, amit nem tenne, ha egyáltalán nem foglalkozna szerencsejátékkal, hanem mással foglalkozna.

Ezután min. 5 éves távlaton nézze meg, pontosan mennyi nettó profitot termelt, adózottan, egyéb költségeket levonva. Vonjátok le az esetleges telefonköltséget is, a szerencsejátékban lévő számolás érdekében megvásárolt programokat, extra vírusvédelmet, esetleges informatikai amortizációs költséget, szakkönyvek árát és megannyi mást. Az így megkapott nettó profitot le kell már csak osztani a ráfordított órákra. Ha jól számoltok, biztos vagyok benne, hogy legtöbben meglepően alacsony óradíjat kaptok. Vajon hol rontja el az ember? Miért nem megy jobban a legkülönbözőbb stratégiákkal sem? Miért tudjuk legtöbben, mi lenne elméletileg helyes döntés / reakció, és magunknak se valljuk be, hogy azt hányszor megszegjük? Miért rúgjuk fel rendszeresen saját szabályainkat? Azt hiszem, ezekre a legjobb válasz, hogy rossz a LENNI-TENNI-BIRTOKOLNI sorrend, amit alkalmazunk. Azért, hogy nyereséget érjünk el a kaszinóval szemben, megpróbálunk tenni. Keresünk új és új módszereket, kombináljuk őket, egyedi stratégiákat készítünk, ami jobb esetben ideig-óráig akár magasabb órabért is hoz, mint egy alkalmazotti állás. De sosem válunk profi cápává, olyan emberré, aki pontosan tudja, hogy kell csinálni pénzből pénzt. És nem csak tudja, hanem élvezi is. Nem a kaszinók játékát élvezi, nem függőség vagy profitéhség hajtja, nem bizonyítási kényszer, ami azt súgja állandóan: "te is meg tudod csinálni. Nem foghat ki rajtad. Ennél sokkal nehezebb dolgokat is megtanultál már". Nem a kihúzott sázmok bámulása és ugrálása ad neki élvezetet. Hanem vérbeli kapitalista. Csak aki valóban kapitalista LENNI képes, és azt élvezi is, az számíthat tartós és kimagasló sikerre. És aki ilyen, nem csak a tőzsdén sikeres, hanem más befektetésekben is. Az képes vállalati kötvényekből vagy éppen zártkörű Rt-ben gyakorlott jogokból is aranyat csinálni. Azonban szerintem a legtöbben nem értünk meg kellő alapossággal még egy roulette asztalt sem. Nem értjük, miért van sorozat és miért jön ki időnként sorban a 00. El lehet annyival intézve, hogy psziché, mohóság és félelem és még sok hasonló klisével. Ezek igazak is, de ezek az ismeretek nem elegek ahhoz, hogy legyőzzük a legfőbb ellenségünket: saját érzelmeinket. Én hiszem, hogy majdnem mindig az felelős a hibákért. Magam is képtelen vagyok kikapcsolni. Pedig egyszerű kérdésekre kéne csak tudni felelni és minimális számtani valamint szerencsejátékos műveltséggel rendelkezni. Konkrét példa. Mi alapján döntünk egy szám megtételénél a rouletten? Már a kaszinó kiválasztásánál is érzelmek dominálnak. Nem utánaolvasunk, hogy melyik kaszinón van a legtöbb lehetőséget ígérő játék, hanem helyette a szokásos lustaságtól vezérelve inkább a könnyebb utat választjuk: ahol már ismerősünk is sikeres, "amit a legjobban ismerünk" ill. ezt véljük, plussz belső érzések is valahogy a hazai pálya felé húznak. Nem aszerint választunk kezdő befektetőként, hogy utánajárnánk napi limitek korlátainak (ugyebár nincs No lomit asztal a legtöbb kaszinóban Amerikában), nem hasonlítjuk össze az adózási lehetőségeket, nem nézzük meg a játék költséget és ami a legfontosabb, nem hasonlítjuk össze a játszható játékok perspektíváit. Legalábbis sokan nem. Ha mégis túljutunk az első lépcsőfokon, utána jön a játéktípus kérdése. Talán minden olvasó hideg fejjel dönt afelől, hogy mit játszik? Nem a hit, hallomásból információk, média befolyása, érzelmek, melyek elöntik bizonyos nevek hallatán vagy épp egy sikeres sorozatot látva feltörő "kihagyhatatlan, ezé a jövő" viszi döntésre? Összehasonlítjuk a szerencsejátékok teljesítményeit, kifizetési helyzetét, profitábilitását évekre visszamenőleg? Ha ezt megtennénk, legtöbben nem vennének soha gépi kaszinóba belépőt. A garantált bukót hordazza ugyanis az egész rendszer, évtizedek óta, csak idő kérdése, míg veszít vele az ember. De tegyük fel, ezt is sikerül időt nem kímélve érzelemmentesen kiértékelni. Ezután már pontosan kellene értelmezni a számadatokat. Képesnek kéne lenni látni a folyamatokat. A nagy kapitalisták ezt csinálják jól: tudják, valóban mi fog következni, és még jobban tudják, miért. És teszik ill. eldöntik ezt a számok és nem érzelmek alapján. Biztos vagyok benne, hogy már Egyiptomban és Tunéziában is játszottak szerencsejátékot. Mire felkapja a közönség, mint divatot, már több száz százalék hasznuk lesz rajtuk a kaszinóknak. Mire mi, mezei játékosok rászánjuk magunkat a tétekre, addigra ők már kiszállnak, mert tudják, hogy egy sorozat sem tart örökké. De tegyük fel, hogy megtaláljuk időben a megfelelő sorozatokat, mi több, jól tudjuk, hogy kincset találtunk. Mi történik szerintem tipikusan? Újabb érzelmi döntések. Kezdődik azzal, hogy magam se tettem bele a sorozat indulások környékén. Azért, mert úgy voltam vele, hogy túlértékeltek. Ami csak érzelmi döntés volt, mert világosan látszott, hogy irtózatos sorozat előtt állnak a cápák, ahogy a kaszinóba lépés előtt is irtózatos növekedést mutattak fel. Az egyik sorozatba ugyan belevettem, de jött az újabb szokásos érzelmi döntés: nem merünk kellően nagy tőkehányaddal egy valóban jó lapot megtenni, mert nem bízunk magunkban, félünk a kudarctól. Ezért csak töredék tőkével tesszük meg a jó lapot. De ez sem elég, hanem ha netán meghozza a 20-50%-ot, akkor kiszállunk belőle. Nem azért, mert a nyerés esélyei romlanak, nem azért, mert az eredményjelzőtábla azt jelzi előre, hogy sok jól informált már a kiszállásban. Hanem csak egyszerűen az érzelmek miatt. A legtöbb ember képtelen a józan észre hallgatni, és ez érvényes a nyerő pozira is, nem csak a bukóra. Ezt foglaljuk úgy össze, hogy nem tudjuk kifuttatni a nyerőt. Valóban nem, mert képtelen voltam én is félretenni az érzelmeim. Megtettem 300 usd-s árnál is a tétet, ugrottam belőle még 400 alatt. 440-nél ismét be, 500-nál ismét ki, mi több, még biztosítottam is magam ász ellen, mert "nem hittem el", hogy magasabbra is mehet. Miközben semmi tennivaló nem lett volna, csak fejjel és nem szívvel döntést hozni, hetente az eredményre nézni, esetleg egy -40%-os zuhanásra valami figyelmeztetőt beállítani és kész. Évekig várni, és most is várni. Teljesen mindegy valójában, hogy most 700 usd. Tartás. Amíg nem változik valami alapvető a környezetben. A kaszinó nyereségessége valójában semmi. Teljesen lényegtelen, mennyi. Amikor saját házat veszünk, talán nézzük a P/E-t? Ha igen, egész katasztrofális értéket kapunk, érdemes kiszámolni, ahol a nyereség az albérletre potenciálisan fordított költség és a lekötött tőke + hiteltörlesztés kamatostul egy évre az adott évi tőke, ami megtermeli az albérlet helyetti összeget. Nem is beszélve amortizációról, ingatlanadóról és egyéb nyalánkságokról. Ennek ellenére, ha olyan ingatlant veszünk, mely valóban alulértékelt volt és a környék potenicálnövekedési is adott, hatalmasat nyerhetünk az ingatlanon. A P/E és megannyi mutatószám aktuális állapot, amit mire tud az ember, már túl késő. Egy növekedési pálya végén lévő (amin kb. 5-10 év múlva lehet a facebook, ha nem változtat alapvető funkciót) P/E lehet 2 is, tök mindegy, ha onnantól kezdve csak zsugorodik a cég és minden évben zuhanó részvényár mellett is csak esni fog P/E-je. Ugyanez igaz visszafelé is. És ugyanez igaz a majmolt indikátorokra is. Az égvilágon semmit nem mondanak arról, hogy valóban jó-e egy befektetés. Ha képes az ember félretenni az érzelmeket, akkor szerintem hatalmas profitot lehet nagyon kevés időráfordítással keresni. Remélem, egyszer nekem is menni fog. :)"

_____________________________________________________

Naszóval:

Meg kellene végre értenetek, fel kellene fognotok, hogy belőletek SOHA nem lesz tőkés, egyszerűen azért nem, mert a tőkések nem úgy keletkeznek, ahogy a Szerepcserében Valentine-ból lett valaki, hanem úgy, ahogy azt a Tőzsdecápákban mutatták be.

Vannak páran ebben az üzletágban is – ahogy mindben – akiknek van tőkéjük (pénzügyi+kapcsolati) és ezt remekül tudják használni, azaz képesek pénzt csinálni. Az ilyen emberekről szokás azt mondani, hogy bármiből és bárhol pénzt csinálnak, mert értenek hozzá, vagyis akár csődbe is mehetnek, az is csak annyit jelent számukra, hogy pénzügyileg ÉPPEN nullázódtak, de az “kit érdekel”, majd megint összegyűjtik azt, és valóban össze is gyűjtik azt, egyszerűen azért, mert nekik ez a képességük.

Ezért is van az, hogy ha jobban megvakarjuk a “sikeres” üzletemberek élettörténetét, akkor bizony gyorsan kiderül az, hogy nemhogy nem a semmiből jöttek, hanem kifejezetten előnyből indultak. És itt Steve Jobstól, Bill Gatesen át Soros Györgyön keresztül Zuckenberg mindenkit fel tudunk sorolni – bár a “legendárium” szerint a semmiből jöttek elő, mindegyiknél megtalálható a:

- a kemény célirányos munka nélkül megkapott kezdőtőke,

- a családi kapcsolati tőke és tanulmányok.

Enélkül nagyon nehéz a semmiből nagyon magasra jutni. Természetesen el lehet lenni (nem is rosszul) egy szinten, de ez a szint valójában a töredéke annak, amiről TI álmodoztok. Mert bármennyire is nem tetszik, valójában a “magyar tőzsdézők”, azaz TI nem vagytok mások, csak alkalmazottak, vagy önfoglalkoztatóak, akik arra vágynak, hogy végre ne alkalmazottak, hanem tőkések legyetek.

Hát akkor most megsúgom nektek: Soha nem lesztek azok. Egész életetekben gürizni fogtok azzal a látszattal, hogy “nem dolgoztok úgy, mint mások”, pedig valójában még többet stresszeltek és még kevesebb eredményt fogtok felmutatni, egyszerűen azért, mert soha nem tanuljátok meg a pénzt kezelni, a pénz működését megérteni, mert szakbarbárként csak egyetlen területtel vagytok tisztában, esetleg hobbi szinten még eggyel, és akkor most nagyon sokat soroltam fel a valósághoz képest.

Nektek nincs tőkétek, és soha nem is lesz – egyszerűen azért, mert nem engedhetitek meg magatoknak azt a lazaságot, hogy JÁTÉKNAK nézzétek a tőzsdét, annak, ami. A mai napig azzal áltatjátok magatokat, hogy értetek hozzá, hogy ki tudjátok ismerni, hogy meglátjátok, mi lesz a jövő heti nyertes lotto ötös, avagy nyertes részvény, pedig beláthatnátok azt az egyszerű alapigazságot, hogy ahhoz, hogy sikeresek legyetek:

- ahhoz valakinek, sokkal több embernek, vesztesnek kell lennie.

Más formában ugyanis nem tudnátok elnyerni(!) a pénzét. Ebben a játékban is csak a kaszinó (azaz a tőzsdék és annak részvényesei) lehetnek a nyertesek, egyszerűen azért, mert minél többen játszanak és minél több pénzzel, nekik annál több lesz a jutalékuk. De természetesen azoknak, akik játszanak, azoknak nem lehet több a pénze annál, mint amennyit feltesznek a kaszinóban. A kaszinó ugyanis nem hülye, és mindig a bank nyer.

Mi következik mindebből?

Egy kapitalista, egy tőkés – ahogy nevezitek – SOHA, de SOHA nem fog minden pénzt a tőzsdére vinni, sőt, minden látszat ellenére a teljes vagyonának csak a töredékét viszi oda. Az igazán nagy tőzsdés pedig attól nagy tőzsdés, hogy nem a saját, hanem mások pénzével játszik, így ugyanis mindenképpen nyer és semmit sem veszíthet. Eddig a magasságig azonban már nem is engednek senkit felrepülni, mert az lehetetlen, ez egy zártkörű klub.

Ahogy már annak idején is megemlítettem, tessék csak ebbe belegondolni. Mennyi új “sztár”, semmiből jött profi “tőzsdeguru” van a világban? Valójában egy sem. Aki hirtelen úgy is néz ki, hogy felmegy, az még gyorsabban tűnik el a süllyesztőbe, mert csak azt az időpontot várják a többiek, amikor ki lehet csinálni. És ki is fogják.

Ahogy már nekem feltűnt, nektek is feltűnhetne, ronda sztárolt élsportoló NINCS, pedig a sportban aztán igazán nem a szépség számítana, hanem a tudás. De a ronda a közelébe sem juthat a sikernek. Avagy, nézzétek meg a pokerjátszmákat, a pokersztárokat, nő alig van közöttük, de aki ott van, az biztosan 10/10 a kereskedelmi marketing osztályása szerint és biztosan <22 éves és hajadon. Vagyis, nem az IQ, az ész, a tapasztalat tesz valakit az asztalhoz, hanem az legfeljebb csak a be*szopó ág, a belépő, a lényeg az, hogy valaki olyan legyen ott, aki igazából fel sem fogja, hogy mit kockáztat, vagy mit csinál, mert NEM A SAJÁT PÉNZÉVEL JÁTSZIK. Ha neked odatolnának 1 millió dollárt az asztalra, és leülne veled a világbajnok pokeres, akkor TERMÉSZETESEN egészen jó eredményt érhetnél el, egyszerűen azért, mert az ellenfeled még nem ismer, és azért, mert nincs esélyed, nincs teher a válladon és fel sem fogod, hogy mit csinálsz.

Nem aggódsz, nem félsz, hogy elveszíted a pénzt, nem is igazán van számodra tétje a mérkőzésnek, nem is igazán jelentene számodra semmit, ha nyernél. Van esélyed. De ha egyszer nyertél, és a kezedbe nyomnák a pénzt, akkor nem tudnád értékelni, nem tudnád, hogy ez micsoda, honnan és hogyan jött és szép folyamatosan elkezdenéd elveszíteni azt.

A poker, akárcsak a többi szerencsejáték csak akkor nem az, ha komoly PSZICHOLÓGIAI felkészültséggel és emberismerettel rendelkezel, avagy – a vagyonod méretéhez képest – lényegtelen összeggel játszol. Egy olajsejknek pár millió dollár veszteség múló kellemetlenség, amit egy bulival kell orvosolni, neked pár millió vesztség az öngyilkosság gondolatát juttatja az eszedbe.

Így nem lehet játszani.

Amig nem úgy játszol, hogy a pénz, amivel játszol azért van, hogy ELVESZÍTSED(!), addig semmi esélyed nincs nyerőben lenni. Ha eljutsz oda, hogy el is veszítheted az egészet, mert lényegtelen, akkor rájössz, hogy ebből te egyáltalán nem is akarsz meggazdagodni, mert nem is lehet meggazdagodni belőle, hiszen ha van mondjuk 10.000.000 Ft vagyonod, és 10.000 Ft-al játszol, addig pontosan tudhatod, hogy az elveszítése érdektelen (szívod max a fogad, ha peched volt), ÉS NEM AKAROD VISSZANYERNI(!), ha meg duplázol, akkor sem fogod megváltoztatva érezni az életed, hiszen nem azért játszottál, hogy nyerj,

HANEM A JÁTÉKÉRT, MAGÁÉRT.

Mert valójában itt válik el az, hogy valakinek van tőkéje, vagy nincs. Mert bármennyire is előadjátok azt, hogy a nyereségből szabad csak kockáztatni, valójában az is a tőke része marad, csak az “kevésbé fájó veszteség”, ha úgy tetszik, “induló tőke védelem”, ami már önmagában is mutatja, hogy KOCKÁZATRÓL beszélünk és szerencsejátékról, nem pedig könnyed játékról. Ez nem tőke és soha nem válik azzá.

Egy kapitalista, egy tőkés NEM TŐZSDÉZIK a szónak abban az értelmében, ahogy ti teszitek, hanem BEFEKTET cégEKBE, és úgy fektet be, hogy súlyozza a befektetett összeget a kockázat szerint, így mindenképpen nyerni fog az üzleten, a kérdés csak az, hogy mennyit. Ez nem trading, ez BEFEKTETÉS. Ezért sem száll ki, vagy be a napi árfolyamokat nézve, mert magasról tesz az ilyen talmi dolgokra, hanem megnézi a cég belső ügyeit, forgalmát, tényleges számlaforgalmi és egyéb adatait és ennek alapján hoz döntéseket, nem annak alapján, hogy a kaszinóban a játékosok éppen hogyan értékelik a céget és éppen ki nyer, vagy ki veszít rajta. Ő mindenképpen nyer, mert ő birtokon belül van, az, hogy kívül éppen ki bohóckodik az neki édesmindegy, ő a profitból él, illetve az igazgatótanács és egyéb juttatások felvételéből, amire nézve a szerencsejátékosok agymenése teljes mértékben érdektelen.

Egy kapitalista a vagyonát számtalan helyre diverzifikálja, és ebből a tőzsde csak egy a sorban, de természetesen a bankbetéttől az állampapírokon át a műkincseken keresztül az egyedi járműveken át az ingatlanokon keresztül számtalan formában tartja a vagyonát éppen azért, hogy az mindenképpen tartsa – és lehetőleg úgy növelje az értékét, hogy az ő életszínvonalának a fenntartását kitermelje. Ez azonban – bizonyos vagyon felett – nem különösebben okoz nehézséget, vagyis ez az a pillanat, amikor tényleg már csak “vagyongazdálkodás” folyik, nem pedig napi tőzsdézés, értelmetlen profitnézés és profitrealizálás.

Úgyhogy, röviden szólva, teljesen felesleges abba az illúzióba ringatnotok magatokat, hogy a tőzsdével TŐKÉT lehet összeszedni, mert nem lehet, mert a tőzsdézés nem kapitalista, hanem alkalmazotti logika. Aki jól tud tőzsdézni, az alkalmazott, tehát soha nem lesz tőkés – aki pedig nem jól, az elveszíti a pénzét, mert ez a legalizált szerencsjáték valójában erről szól.

Naponta felhangzik reggel a “faites vos jeux” este pedig a “rien ne va plus”, majd a bank elégedetten hátradől, hogy “a bank nyert”.

Szóval, felesleges ideológiákat gyártanotok, ÖNIGAZOLÁST keresnetek, hype-ba menekülni próbálnotok, lehet hogy jól fogtok élni az átlag alkalmazottakhoz képest pénzben mérve, de ha jobban megnézitek, akkor a többségetekre még csak ez sem igaz.

Arra meg, hogy tőkésekké váljatok, kapitalistává, arra kisebb az esély, minthogy jövőre magyar ember lép a Holdra. Munkával nem lehet tőkéssé válni.