Ígérem válaszolok este vagy holnap, de most már bezárt a tőzsde és vár a természet :)
A hibákról csak annyit, hogy én is sietek, állandóan félre is ütök, így előbb inkább a magam szemében keresném a szálkát :)
Ígérem válaszolok este vagy holnap, de most már bezárt a tőzsde és vár a természet :)
A hibákról csak annyit, hogy én is sietek, állandóan félre is ütök, így előbb inkább a magam szemében keresném a szálkát :)
Egy jóval hosszabb, de a részletekre még inkább rávilágító írás a jelen legnevesebb szbh-s hadtörténészétől:
HERMANN RÓBERT: Buda bevétele, 1849. május 21
http://bfl.archivportal.hu/id-599-hermann_robert_buda_bevetele_1849.html
Ez már tényleg kimerítő választ ad a kérdésekre :)
Elnézést a hibákért, tényleg sietve írom.
Tulajdonképpen így is elképesztő amit az ország elért.
Komoly ipar nélkül felépített egy birodalmi haderő ellen egyenlő félként felléphető haderőt igen rövid idő alatt.
Amit én nem értek az a trónfosztás, ezzel elvágtuk a tárgyalás lehetőségét is, inentől kezdve már csak a fegyverek dönthettek.
Nem értem.
Buda ostroma és a trónfosztás ami hozzá nem értőként csak lelkes amatőr történészként (engem inkább 1867-1945 érdekel, büszke vagyok a könyvtáramra) Szóval ezeket nem értek.
Ami még bennem felmerül kérdésként. HA NINCS a török, oszmán erő. Akkor lehettünk volna nagyhatalom, ami voltunk, vagy a lengyelekhez hasonlóan mi is mindenképpen úgy jártunk volna.
Mátyás halála után az oroszok megjelenéséig a térségben nem látom ki akadályozta volna a magyar érdeket komolyan. Vajh mi lett volna ha nincs a török ? Ma egy 40-50 milliós magyar nemzet ?
A teljes cikkből ezekre is választ kaphatsz, röviden: a lőszerproblémáról már írtam, az összpontosítást mi is szorgalmaztuk, a tervek szerint még a cári beavatkozás előtt minimum egálba kerültünk volna, más kérdés, ahogy Kedves a cikkben szintén megjegyzi, hogy ebből szinte semmi sem lett, így ezzel az erővel talán be is próbálkozhattunk volna. De - helyesen - rögtön hozzá is teszi, hogy ez utólag derült ki, akkor a józan ész a megállás mellett szólt. Utólag már okos az ember :)
hogy a cári csapatokig nyomulni előre, = hogy a cári csapatok megérkeztéig nyomulni előre,
Lehet hülyeség, de:
Tudva a cári beavatkozást, arról a híreket. Saját botcsinálta vélemény: a kockáztatás jobb lett volna.
Ha nem éreztük magunkat elég erősnek a többször legyőzött és szétzilált osztrákokkal szemben, akkor mit akartunk a magukat összeszedő habsburg és az új cári csapatok ellen ?
Nem az lett volna az egyetlen lehetőség, hogy a cári csapatokig nyomulni előre, még ha ez azzal a veszéllyel is jár, hogy valóban az ellenség bázisa felé a magunkét elhagyva, de egy kétszer is felkelő város felé menve.
Politikai eredménye is lett volna. Bécs elfoglalása esetleg egy általános felkelést hozott volna a birodalomban.
Bármi jobb, mint várni nyugodtan MÍG az osztrák haderő anyagban, emberben, vezetésben összeszedi magát és közben lassan jönnek a cári csapatok is.
Mindkettőtöknek ajánlom Kedves Gyula: A budai vár szerepe az 1849. évi tavaszi hadjáratban c. cikkét alig 8 oldal, emészthető mennyiség :)
epa.oszk.hu/02100/02120/00029/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_29_161.pdf
De a lustáknak kivonat - ezt írtam én is csak rövidebben :)
"Először is a támadás folytatásához szükséges megfelelő létszám és anyagi feltételek. A magyar fősereg pedig április végén egyikkel sem rendelkezett, ami már a 26-i komáromi csatában kiderült. De hogyan lehetséges ez? Hiszen alig egy hónapja még a támadáshoz megfelelő erővel rendelkezett a honvédsereg, s azóta csak győzelmeket aratott. Csakhogy ezek a győzelmek - bármilyen fényesek és lelkesítőek voltak - csupán részgyőzelmek voltak. Megrendítő erejű vereséget csak Nagysallónál mértek a császáriak tartalék hadtestére, amely nem tudta időben végrehajtani összpontosítását. Miután pedig a magyar hadműveletek fő irányából elkerült, ez a hadtest is rendeződni tudott. így a császári csapatok, ha megtépázva is, de azért harcképes seregtestekkel húzódtak Magyarország nyugati szegélyére, egyúttal összpontosultak is Pozsony központtal.
Az említett tartalék hadtest pedig pótolta azokat a veszteségeket, amelyek a vereségek következtében érték a hadsereg harcoló állományát. Csatlakozhatott a visszavonuló fősereghez egy másik jelentős erőt képviselő seregtest is, Simmunich altábornagy korábban Komáromot ostromló hadteste, sőt az ország megszállásához szétszórt különféle helyőrségek is, amelyek együttes létszáma már tekintélyes volt. Összességében a császári-királyi hadvezetés 54 443 katonáját és 237 lövegét tudta bevetni Pozsony térségében egy magyar támadás elhárítására. Görgei ellenben ennek csak alig a felét. A támadáshoz rendelkezésre álló I. és III. hadtest, valamint a VII. hadtest 2. hadosztálya április 25-én összesen 27 826 fő volt 107 löveggel, tehát a másnapi csata veszteségeit ez még nem is tartalmazta. Fel lehetett volna még a támadáshoz használni a komáromi várőrség egy részét is, továbbá bevonni a Kmety-hadosztályt, ez azonban a legmerészebb számítással is csak 10 000 fővel növelhette volna a létszámot. Ilyen hátránnyal (főleg a tüzérség terén) támadásnak indulni egyszerűen felelőtlenség lett volna.
És itt fel kell hívni a figyelmet a dolognak egy olyan vonatkozására is, amelyet az üldözés hiányát számon kérő botcsinálta stratégák számításon kívül hagynak. A császári hadvezetés elemi hibáit kihasználva (amelyre Weiden főparancsnoki kinevezése óta nem nagyon volt már példa) talán lehetséges lett volna az ellenfél teljes kiszorítása az oszágból, további részgyőzelmek aratása. De döntő vereséget mérni egy ilyen túlerővel rendelkező ellenfélre - még akár Bécs elfoglalásával is, amelyre pedig alig volt esély - lehetetlen. Ez esetben pedig hiábavaló a magyar előrenyomulás, mert csak saját magát fenyegeti vele, hiszen a túlerejű ellenséges seregtestek között, messze a saját utánpótlási bázisoktól, előbb-utóbb olyan helyzetbe kerülne, amely katasztrofális vereséget eredményezne. Egy meghatározott, reális cél nélküli előrenyomulás az igazi erőpazarlás. A magyar támadás további folytatásához el kellett érni legalább a létszámviszonyok kiegyenlítődését és az ellátási bázisok előrevonását. Mert a magyar győzelmeknek az is következménye volt, hogy a császári csapatokat visszavetette ellátási bázisukhoz, ugyanakkor a magyar utánpótlási vonalak nagyon megnyúltak. Amíg a császári hadvezetés támaszkodhatott a jóval fejlettebb ausztriai és nyugat-magyarországi közlekedési hálózatra (Pozsonyt és Sopront vasútvonal kapcsolta már a birodalom belső területeihez!), addig a magyar utánpótlás csak úttalan utakon araszolhatott a messzi Tiszántúlról Komárom felé. A legfontosabb magyar közlekedési csomópont - Buda a Lánchíddal, az egyetlen magyarországi állandó Duna-híddal - pedig ellenséges kézen volt.
Végül is a magyar hadvezetés elsősorban katonai szempontokat mérlegelve hozta meg a döntést Budavár ostroma mellett, amely egybevágott a politikai vezetés szándékaival is. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy kényszerű hadműveleti szünetet (amíg az erősítések beérkezésére amúgy is várni kell) a lehető legcélszerűbben használjon fel a hadsereg. Nem a hadműveleti irány általános értelmű megváltoztatásáról volt szó, s nem adták fel a nyugati irányú későbbi előretörés gondolatát sem. Éppen ennek az offenzívának az előkészítése volt a szándék: megszüntetni egy veszélyes ellenséges támpontot a fősereg hátában, illetve biztosítani a legmegfelelőbb utánpótlási vonalat. Az már más kérdés, hogy az ostrom elhúzódásával értékes idő ment veszendőbe, és ez alatt a meglehetősen hosszú idő alatt sem jutott el érdemleges erősítés a fősereghez"
Az írásból az is kiderül, hogy nem is annyira az ágyúk késése, mint inkább az állások kiépítésének késlekedése volt a gond, egyszerűen nem volt jártas a frissen született honvédség az ostromműveletekben.
Sőt, egyáltalán mivégre kellett az ostrom?
Körbeveszik a várat, kiéheztetik őket, oszt annyi, még ostromra sem lett volna szükség az erődítések elestéhez, hiszen esélyük sem volt arra, hogy kivárjanak egy esetleges erősítést. Nem sürgetett a tatár, nem volt igazi jelentősége a "mikor"-nak, azzal, hogy körbeveszik a várat, az de facto elesettnek számított volna.
Scipio ha te ezt írod én elhiszem neked, mert neked ez a szakmád, de mondjuk én még soha olyat nem olvastam sehol, amit most írsz.
Ugyanakkor ha elfogadom azt amit írsz, akkor is az adódik, hogy Buda ostromát elrontották. A kérdésem az lenne, hogy akkor mivégre volt az egész káosz, hogy "késhettek" az ágyúk, ha egyszerűen azok bevárása után "kényelmesen" lehetett volna ostromolni, ráadásul addig még a csapatok is pihenhettek volna, és rendezni is lehetett volna a sorokat?
Sok vita megy ezen. Melyik haderő milyen állapotban volt.
Az tény, hogy az osztrák hadvezetőség örült annak, hogy a magyarok Buda ellen fordultak.
Azért ez nem azt mutatja, hogy biztos volt az osztrák fölény.
Pedig örülniük kellett volna, hogy a magyar haderő döntő részét Bécs alá csalhatták volna.
De valamiért még is ennek örültek, maga a császár is említette ezt.
Pont a lényeg maradt le: "Az osztrák fősereg meg még így is túlerőben volt, nem beszélve a Bécs körüli további erőkről. Emellett a tavaszi hadjáratban ki is merült a honvédség, utánpótlásra és rendezésre volt szükség"
Ilyen feltételek mellett Bécs ostroma teljesen irreális volt, Budához jóval korlátozottabb erők is elegendőek voltak, Bécshez az egész magyar hondvédsereg is kevés lett volna, még akkor is, ha egyáltalán megfelelő állapotban lett volna újabb csaták sorát megvívni.
"Egy pillanat... nem kicsi gyűlölet alakult ki az emberekben 1956-ra a regnáló marxista osztályharcos hatalom felé..."
Ahhoz képest az eredeti tűntetés valójában ha nem is kormánypárti volt, de egyáltalán nem kormányellenes. Azt pedig az eredeti tűntetés résztvevői nem is gondolták, hogy rendszert váltsanak, csak a rendszeren szerettek volna változtatni. Elég sokan elfogadták rákosi behajtási miniszterét is, utána Kádárt is, ez sok minden, csak nem gyűlölet a hatalom tényleges birtoklóival szemben.
Tudod a népet nem lehet leváltani...
"És Kádár nem volt a kormány része..."
Á nem, csak éppen belügyminiszter volt pár évvel korábban még, amikor koncepciós perbe fogták. Addig viszont nagyon is hithű kiszolgálója volt a rendszernek. Csak a nép már csak ilyen, könnyen felejt, addigra már csak az jutott az eszükbe, hogy "őt is elnyomta a rossz rendszer, de ő jó ember". Így is állt hozzá a nép a forradalom kezdetén. Ez sem gyűlöletet jelez...
"emberek kivonultak gyűlöletükben az utcára változást követelve..."
Valami tévedésben vagy, nem ezért vonultak az utcára. Az, hogy később az lett belőle pár elszórt gócpontban az már egyáltalán nem volt egységes társadalmi egyetértésű dolog. Utána pedig már egészen másképpen alakultak a dolgok, de hát elég csak hazaáruló nagy imrére gondolni, aki "kedves elvtársakkal" akarta a tömeget lenyugtatni, oszt mégsem lincselték meg.
"És a tömeg elfogadta őket... mert meghurcoltak voltak ők is... egyikük 53-as miniszterelnöksége okán... másikuk bebörtönzése okán..."
A tömeg bevette a maszlagot arról, amit lenyomtak nekik, mert azt hitték, hogy "melléjük állt a kormány", de ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez. A marxisták ennek a nagymesterei.
"szabad választásokat akart stb..."
Gondolom, te feltéten és hithű libajnai és elqró hívő lehetsz, hiszen ők pont ezért agitálnak most is, mert szerintük most ez nincs, sőt, demokrácia sincs.
"Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez..."
Pontosan kit ölt meg?
Egyebekben, akarsz röhögni? Akkor egyszer kérdezzed meg Scipiótól, hogy vajon Kádár esetében miért a szovjet parancsra kikényszerített megtorlásról szokás értekezni, miközben belügyminisztersége alatt jóval több ártatlant hurcoltak meg, tettek földönfutóvá, és nem mellesleg számos koncepciós pert indítottak - miért pont az 1956 utáni megtorlás a vér "tapad a kezéhez" alapja, amikor pont előtte volt véreskezű kiszolgálója a rákosi rendszernek?! EZ mintha totálisan elfelejtődne, holott valójában az volt az igazi bűne, 1956 pedig pont nem az övé volt. Ugyanez hazaráuló nagy imre esete, aki szerinted három, azaz három perc alatt "megtért és szentéletű" lett, pedig korábban gátlástalanul szolgálta ki a rákosi rendszert, és annyi vér tapad a kezéhez abbeli mivoltában, amivel Kádár képtelen lenne versenyezni. Egyszerűen elképesztő, hogy a főbűnöst azért, mert hülye fel akarják menteni, a másik bűnöst pedig elmeszelni, mert elvállalta a hálátlan feladatot.
A félrerétések elkerülése végett nem azt mondom, hogy Kádárt tisztelni kellene, hanem azt mondom, hogy értetetlen és semmivel sem indokolható hazaáruló nagy imre mániákus imádata. No persze, ha hazaáruló kossuthal, meg a többi marxista hazaárulóval vetjük össze, akkor mindjárt látható, hogy kik csinálnak belőlük mártírt:
A kommunisták.
Akkor meg miről is beszélünk?!
"haláluk előtt mindketten azt mondták 56-os szerepükről, hogy ... bűnbakok voltak... Nagy Imre az utolsó szó jogán... Kádár meg az utolsó interjújában..."
Én is ezt mondtam, nagy imre hazaáruló volt, Kádár meg megítélhetetlen. Node az, hogy nagy imer hazaárulót éltessem, Kádárt meg utáljam, az egyszerűen nonszensz a számomra. Ha mindkettőt, akkor rendben vagyunk, azt teljes mértékben el tudom fogadni. Ha 1956-ot marxista belháborúnak írjuk le, amiben a behülyített népet végül lepofoztatták a szovjetekkel, miután rendet tettek a hatalmi rendszerben, azt is elfogadom.
De azt, hogy az egyik "jó volt", a másik pedig "rossz", na azt nem, azt nem.
Egyébként pedig érdemes megnézni, hogy hogyan bánt még a rendszerváltás után is a hatalom a ténylegesen harcolókkal - soha nem kaptak sem megbecsülést, sem elismerést, Horn Gyula viszont miniszterelnök lett.
Furcsa egy ország, ami így gyűlöli az elnyomóit és ennyire szereti a hőseit... vagy fordítva?
Budát már csak azért sem értem, mert a magyar seregtestek Bécs felé voltak amúgy is menetben hála a tavaszi hadjárat csatáinak és a menekülő osztrák csapatok üldözésének.
Nem értem, hogy nem lett volna-e jobb Bécsnek indulni a menekülő habsburg csapatoknak nem hagyni időt a rendezésre és az amúgy is forrongó fővárost bevenni.
Egyedül az érzelmi szempont szolt Buda mellett. Minden más Bécs mellett.
Mondjuk a végső eredményen nem változtatott volna. Szerintem.
Hogy is írtad az elején? :)
"A tartósságot sok tényező befolyásolja, egy korabeli vár megfelelő ostromfelszerelés és eljárások mellett max. 1-2 hónap alatt garantáltan elesett." vö Buda és: "Ezen változtathatott [...] az ostromlók hiányos felszerelése" versus Buda: "Csak az időtartam nem volt bekalkulálva, későn értek ide Komáromból az ostromágyúk."
Magyarán szólva, valójában csak a LÉNYEG nem volt belekalkulálva, és ebben a kontextusban szerintem nem érdektelen az, hogy Bécs alá viszont odaérhettek volna, Buda vára (és a Citadella) pedig mindenképpen elesett volna, hiszen ahogy te is írtad - csak idő kérdése volt, hogy ez megtörténjen. Persze tudom, hogy nem fair ebben a formában összeollózni a mondanivalódat, de most pont így jött ki: Én sem azt akartam mondani, hogy SOHA nem kellett volna visszafoglalni, hanem azt, hogy AKKOR nem kellett volna belekezdeni, mert nem voltak adottak rá a feltételek, de Bécs (esetleg sikertelen) ostromának akkor is meg volt a feltétele, oda ugyanis odaérhettek volna időben az ágyúk.
"Tehát a regnáló hatalom RÉSZESE volt. Ennek megfelelően amikor hazaárló nagy imre belevitte az országot az értelmetlen pusztításba, akkor kötelessége volt az, hogy megbuktassa és az országot visszavigye a TÖRVÉNYES rend irányába. "
Egy pillanat... nem kicsi gyűlölet alakult ki az emberekben 1956-ra a regnáló marxista osztályharcos hatalom felé... amiről Te is tudod, hogy az "osztályharcot" úgy képzelték el, hogy a nem kívánatos elemeket, osztályokat - likvidálni kell...
Tudod a népet nem lehet leváltani...
És Kádár nem volt a kormány része... az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a központi vezetőség titkárságának tagja volt... nem volt kormánytag......amikor az emberek kivonultak gyűlöletükben az utcára változást követelve... akkor az akkori kommunista pártkatonák találtak egy embert akik kiküldtek a tömegnek, hogy vagy megpróbálja irányítani a feldühödött embereket vagy különben mindenki fel lesz koncolva...nem könnyű szerep...
Nagy Imre választotta maga mellé Kádárt...
És a tömeg elfogadta őket... mert meghurcoltak voltak ők is... egyikük 53-as miniszterelnöksége okán... másikuk bebörtönzése okán...
Sajnálatodra nem lehet elvitatni, hogy Nagy Imre ténylegesen akart valami mást, amiről azt gondolta, hogy jobb lenne az országnak, mint a kommunista diktatúra... szabad választásokat akart stb...naiv volt, és rosszul mérte fel a helyzetet... ez nagy hiba, mondhatni halálos - de nem volt hatalommániás... egy helyzetben vállalt egy nem könnyű szerepet, amiről vagy tudta, hogyha elbukik, akkor halál, vagy naiv volt és azt hitte, hogy majd az ítélkezők megértik a helyzetét..... Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez... többek között egy másik véres kommunista korábbi kivégzése okán is, mivel akkor ő volt a belügyminiszter... de a hatalom logikája - különösen kommunizmusban már csak ilyen...
Sors különös fintora hogy Nagy Imre szabadította ki Kádárt anno az életfogytiglani börtönéből, ahol egy koncepciós per újratárgyalása során könnyen kaphatott volna bitót is...a megmentett pedig később halálba küldte megmentőjét...ha skrupulusokkal is... bár ennek soha nem volt jele...
haláluk előtt mindketten azt mondták 56-os szerepükről, hogy ... bűnbakok voltak... Nagy Imre az utolsó szó jogán... Kádár meg az utolsó interjújában...
A tartósságot sok tényező befolyásolja, egy korabeli vár megfelelő ostromfelszerelés és eljárások mellett max. 1-2 hónap alatt garantáltan elesett. Ezen változtathatott egy felmentő sereg, amely vagy utánpótlást juttatott be vagy elvágta az ostromlók utánpótlását, esetleg elűzte azokat. Segíthetett egy vízi utánpótlási útvonal is, vagy az ostromlók hiányos felszerelése, képzetlensége, járványok, de az alap mégis az a max. 1-2 hó - sőt inkább kevesebb - volt a török ostrom esetén.
Eger mákja az volt, hogy már egy leharcolt és későn érkező török sereg ostromolta egy hónapig aztán jött a Kászim-napi elvonulásuk, ekkorra már romokban állt a vár és a puskapor is fogytán volt. Egyébként két hbs-magyar sereg is volt az országban, de az ostrom előtt mindkettőt tönkreverték Palástnál és Szegednél, így maradt el a felmentési kísérlet.
Buda 1849... Megint egy legenda :) A főváros birtoklásának óriási jelentősége volt a külvilági kapcsolatokat kereső magyar kormánynak, hogy bizonyítsa erejét és legitimitását. Katonailag pedig ellenőrizte a legfontosabb - dunai - szállítási útvonalat. Az osztrák fősereg meg még így is túlerőben volt, nem beszélve a Bécs körüli további erőkről. Emellett a tavaszi hadjáratban ki is merült a honvédség, utánpótlásra és rendezésre volt szükség, így minden az ostrom mellett szólt. Csak az időtartam nem volt bekalkulálva, későn értek ide Komáromból az ostromágyúk.
"Egyetlen vár sem védhető tartósan, a cél mindig az időnyerés."
Szerintem tartósan védhető volt akkoriban node persze örökké nem - egyebekben egyetértek, a várak célja az ellenség feltartása volt, nem pedig a feltartóztatása. Arra egyebekben is alkalamtlan egy rögzített helyű erődítés, nem is egyszer fordult elő a történelemben, hogy körbevették a várat, de egyebekben nem ostromolták meg.
És nem utolsósorban ezért volt ostobaság Buda ostroma Bécs helyett 1848-1849 esetében, hiszen katonailag és politikalilag semmi jelentősége sem volt a visszafoglalásának, ugyanakkor Bécs elfoglalása alapjaiban változtathatta volna meg a történelmet.
Ez korántsem ilyen egyszerű. Egy-egy vár akár több megyényi területet is ellenőrzött, vele "estek el" ezek is. Egyetlen vár sem védhető tartósan, a cél mindig az időnyerés. Jó esetben a felmentő sereg megérkeztéig, de nálunk erre nem igen volt példa... Így aztán a 2. számú cél lesz a fontos, addig kitartani míg véget ér a "hadjárati szezon". A komolyabb várak bevételéhez szultáni fősereg kellett, ami ugye Isztambulból idult, októberben meg már ment haza, így kb. 2 hónapjuk volt nálunk harcolni, minden egyes nap-hét amíg feltartóztatták, csökkentette a további hódítások-ostromokra szánt időt. Eger kapcsán pl. ezért volt olyan botrányos a Tisza-menti várak gyors feladása, így még jutott idő rájuk, de az ősz csak bejött itt is. A szultáni főseregek meg ha hazamentek, akkor a 15. sz-ban gyakran évtizedekig, a 16.sz.-ban is 5-10-15 évig nem jöttek újra, így ha elég ideig kitartott egy várunk, akár elesett, akár nem évekig-évtizedekig megállította a török térnyerést.
A változást majd a 15 éves háború hozza, akkor már a jellemzően nagyvezíri seregek jelentős része Belgrádban telel, viszont addigra gyengül annyit a Birodalom, hogy az állandó háborúkra már képtelen, így még inkább felértékelődik egy várvédelem, hiszen évtizedekig beállnak a határok.
Bp. esetében 1944-ben hasonló motivációkat nehéz találni, hacsak nem hiszünk mi is valami ködös csodafegyverelméletben, egyértelmű, hogy az ország eleste bizonyos volt, minden ellenállás kilátástalan és céltalan...
"Megjegyzem, a törökök ellen minden vár védelme tulajdonképpen logikátlan volt a világ akkori legnagyobb katonai hatalma ellen."
Nem logikátlan, tök fölösleges, amikor a tényleges hatalom úgy állt az országhoz, ahogy. És hiába volt a győzelem, nem dicsőség járt érte, nem felújítás, nem erősítés, hanem a még nagyobb elhanyagolás, aminek a révén a várat el is foglalta pár éven belül a török, majd fel is akasztotta Dobót, amennyiben jól emlékszem erre a részletre a történelemből. Ha úgy tetszik, semmi értelme sem volt az akkori dicsőségnek, ugyanakkor a nemzet szempontjából ez mégis hatalmas dolog volt és marad is, az árulás pedig akkor sem megengedhető, ha valaki úgy látja, hogy nincs értelme az ellenállásnak.
"És hány ilyen történet van kapitányokról és katonákról, akik mentek a halálba."
Elég nagy baj, hogy ebből áll a történelmünk.
"Az egyén és a haza érdeke néha ütközik."
Szinte MINDIG ütközik, ezért fontos egyensúlyra törekedni.
"A 1956osra majd írok hétvégén hosszabbat. Sajnos a a munka, gyerekek és tőzsde mellett sok időm nincs."
Nekem sem, akkor jobban utánanéztem volna, és át is szerkesztem, így csak gyorsan írok valamit és ennyi... :(