"Mátyás Magyarországa csak a törökkel szemben számított gyengének – mint ahogy annak számított volna bármely más európai államalakulat is! –, szomszédainál tulajdonképpen erősebb volt."
Hát igen a cseh hadjárat is jól indult és mi lett belőle....
Ebből az egységes és koncentrált magyar erőből többet kellett volna kihozni a nyugattal szemben.
persze ezt könnyű innen mondani. :)
Addig is egy újabb "nagyágyú" meglátásaiból, Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás c. könyvéből:
"Az uralkodónak a török kérdésről vallott nézetei világosan állnak előttünk. Úgy vélte: az erőviszonyok a törökök javára módosultak, s nincs értelme tovább erőltetni a kis erőkkel végrehajtott balkáni offenzívákat. Azok ugyanis keresztény sikerek helyett az oszmánok önbizalmának növekedéséhez vezetnek, s súlyos helyzetbe hozzák a törökök útjába eső országokat, köztük elsősorban Magyarországot. Támadást tehát csak minden eddiginél szélesebb körű keresztény összefogással, a korábbiaknál nagyobb és jobban felszerelt sereggel szabad indítani. Méghozzá a szárazföldön, hiszen a flottaakciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s a törökök ereje a szárazföldi csapatukban rejlik. Kijelentette, hogy mindaddig békés egymás mellett élésre törekszik a Portával, amíg megnyugtató nemzetközi garanciákat, jelentősebb katonai és pénzügyi támogatást nem kap. Ígéretekre nem hagyatkozik, s nem engedi magát beugratni előkészítetlen vállalkozásokba. Bár elutasító nyilatkozatai az országhatárokon belül és kívül egyaránt visszatetszést keltettek, helyzetfelismerése minden ízében átgondolt és helytálló"
" Jól hangzó feltevés, hogy Mátyás azért erőltette az északi és a nyugati hódításokat, hogy ily módon kiegyenlítse a területi aránytalanságot, s a törökellenes fellépés céljából egyesítse a térség erőforrásait. Mióta az oszmánok megjelentek a Balkánon, minden környékbeli uralkodóház a török fenyegetéssel indokolta a maga „tróngyűjtési” kísérleteit. Az akkor még ép Magyarország semmivel sem tűnik alkalmatlanabb bázisnak az erőegyesítési kísérletek számára, mint a körülbelül azonos fejlettségű, de széttagoltabb Lengyelország vagy a kicsiny, s nem kevésbé széttagolt Ausztria, ahonnan a Jagelló-, illetve a Habsburg-házból való uralkodók eddig a magyar trónra kerültek. Sőt, a Magyarországról kiinduló egyesítési kísérlet bizonyos előnyökkel is járhatott, hiszen a magyarokat az állandó veszélyeztetettség eleve rákényszerítette arra, hogy az általuk irányított esetleges új hatalmi formáció erőforrásait valóban a törökellenes harcban kamatoztassák.
A perszonálunió formájában megvalósult országegyesítések azonban nem sokat lendíthettek a törökellenes összefogás ügyén. Az egyazon főt uraló, de belügyeiket önállóan intéző, saját törvényeik szerint élő országokat csak nagyritkán sikerült tényleges katonai és politikai akcióegységbe kovácsolni. A magasztos közcélok hangoztatása valójában mindig a dinasztikus érdekek leplezésére szolgált. Ez alól Mátyás sem volt kivétel, olyannyira nem, hogy egyenest őt tekinthetjük a becsvágyó dinasztia-alapító prototípusának. A gőgösségig öntudatos, hatalomvágyó ifjút mérhetetlenül felbőszítette, hogy a környék régi dinasztiái „nevetséges, nem nemesi származású felkapaszkodottnak” minősítették, s a legdurvább formában utasították vissza közeledési (pl. leánykérési) kísérleteit is. Válaszul Mátyás kidolgoztatta azt az elméletet, miszerint a Hunyadiak a római Corvinusok leszármazottai, vagyis: előkelőbbek akár a Habsburgoknál, akár a Jagellóknál. S nyilván ő terjesztette azt is, hogy apja Zsigmond király törvénytelen fia lett volna. Ezek az összefüggések, s nem pedig egy törökellenes összefogás távlati célja magyarázzák Mátyás orientáció-váltását.
Azt, ami a legitimitás terén hibádzott, csak fegyverrel lehetett helyreütni. A magyar trónt 1458 után még sokáig megüresedettnek tekintő szomszéd dinasztiákat csakis ez kényszeríthette rá, hogy az új dinasztia jelentkezését és létezését tudomásul vegyék, azt elismerjék, s hogy magyarországi aspirációikról, legalábbis időlegesen, lemondjanak. Mátyás Magyarországa csak a törökkel szemben számított gyengének – mint ahogy annak számított volna bármely más európai államalakulat is! –, szomszédainál tulajdonképpen erősebb volt."
Hát nálunk össz-vissz egy - zseniális - vendégelőadó foglalkozik csak a témával, de ha nem felejtem el őszig és összefutok vele rákérdezek, de azért majd én is próbálok utánanézni, hátha van valami írás erről is...
Megtisztelnél, ha adandó alkalommal rákérdeznél erre és megosztanád velem a választ :)
"Kádár akkor azért nem volt a kormány része, mert 52-ben életfogytiglanra ítélték"
Kolléga úr, egyszerűen nem vagy hajlandó ránézni a dátumokra, nem vagy hajlandó nem történelemként nézni az eseményeket. Tudod mit jelent az 52-56? Azt, mintha most azt mondanád, hogy Medgyessinek nem volt kormányon, ő nem számít, mert "régen volt" már amikor hatalmon volt, sőt mi több, azt mondod, ElQro sem a hatalom részese és semmi köze az itt történtekhez. NÉGY ÉVRŐL beszélünk, és négy évvel korábban az ő vezényletével számtalan életet tettek tönkre. NE 2013-hoz mérjed a dátumokat, hanem 1956-hoz. Akkor Kádár rémtettei és az átala vezetett tárca és az ahhoz tartozó ÁVÓ igen sok minden volt, csak nem szeretett dolog.
"1954 októberétől kezdte visszadolgozni magát a párt vezetésébe, de kormánytag nem volt."
DE ELŐTTE IGEN. Nem véletlenül írtam ElQrot, libajnait, akikre most képes vagy azt írni, hogy "nem kormánytagok", "ők nem számítanak", "ők nem részei annak", ami ellen 2010-ben igen keményen ellenszavazott a nép.
Egyebekben azt meg te is jól tudod, hogy az előző rendszerben a parlament és a kormány burleszk volt, a tényleges hatalom a párt és a pártfunkcionáriusok kezében volt. Annak meg bőven a tagja volt, tehát ne filozófálj azon, hogy a hatalom részese volt-e, mert az volt.
"Miközben valós veszély volt a Rákosi restauráció??"
Ahhoz képest Kádárral miért is jártunk rosszul 1956 után?
"Nézeteit hamarosan tanulmányokban kezdte kifejteni. 1956 tavaszán az egyre kiterjedtebb pártellenzék tekintélyes figurájává lett, azonban semmiféle akció részese nem volt."
Kádár is letért a rákosi féle útról ezen az alapon. És egyebekben annak ellenére, hogy a nevével fémjelezték a szovjet bevonulást. Vagyis ha igazad lenne, akkor pont NEM annak kellett volna történnie, ami történt, hanem a rákosi rendszert kellett volna restaurálnia. Namármost, sok mindent lehet mondani a Kádár rendszerről, de azt nem, hogy a rákosi rendszer irányába tolta volna az országot akárcsak egyetlen pillanatra is. És nem szabad elfelejtkezni az 1957 május 1-es eseményekről sem, amikor VALÓBAN milliószámra mentek ki az emberek Kádárt éltetni. Furcsa dolgok ezek.
"1953-as miniszterelnöksége elindította ezt az embert egy úton, mégha szovjet támogatással is vagy éppen előírásra tehette meg azokat az intézkedéseket amiket miniszterelnöksége idején megtett"
Most igazán nem azért mondom, de amit ezek után idezel az pont a Kádár rendszerre volt igaz, vagyis ha nagyon akarod, akkor is azt írod, hogy Kádár megvalósította azt, amiről hazaáruló nagy imre csak álmodozott.
Egybéként: "Az ÁVH-t a Belügyminisztérium felügyelete alá vonta, s eltörölte a beszolgáltatási hátralékokat.)"
Az ÁVH-t hazaáruló nagy imre biztosan nem vonhatta a BM hatálya alá, tekintettel arra, hogy az ÁVH-t Kádár hozta létre, nagy imre idejében azt még ÁVÓ-nak hívták.
"is...itt vagy Te és 3 éven keresztül a változások mellett érvelsz ... és ez találkozik egy népakarattal..."
A nép biztosan nem akart sem polgárháborút, sem szovjet felvonulást. Ergo az, amit tett, arra senki sem hatalmazta fel, értelmetlen is volt és ostobaság is.
"Majd értesíts, hogy Bajnai és Gyurcsány, mióta a nép... vagy mikor találkozott össze ez az állítás az ország nagy többségének egyetértésével...."
2002-ben és 2006-ban. De idézhetném Hornt is 1994-ből.
"mert ha összetalálkozik, akkor nincs mit tenni... el kell fogadni az ország akaratát...ez van."
Soha nem volt így.
"Nem kell imádni Nagy Imrét, sem Kádárt...56-ban egy nehéz helyzetbe kerültek mindketten... az egyiket pedig kivégezték, mert nem vizsgálta felül nézeteit"
Nem azért végezték ki, hanem azért, mert elqrta. Egyebekben pedig elmenekült, nem pedig ott maradt vállalni a felelőséget. Ahhoz sem értett.
"Kádár nem hagyhatta életben Nagy Imrét mivel nem volt hajlandó "önkritikát" gyakorolni és egy élő Nagy Imre mindenképpen veszélyes lett volna számára..."
Kádár éppen életben hagyhatta volna, egész élete végéig gyötörte is a lelkiismeret, de ezt meg kellett tenni, ugyanis nem Kádárnak, hanem a szovjetnek volt fontos, hogy egy lázadás vezetője is haljon meg. Mégsem maradhat életben, mert akkor bármikor újra lázadás lehet belőle.
"És hát tulajdonképpen ez a tiszteletreméltó Nagy Imrében, hogy a forradalom végére és élete végére tisztán látott, megtért...és meg is halt érte... akármilyen véres kommunista is volt 53 előtt...ami természetesen elitélendő..."
Ezzel nem értek egyet. Sem tisztán nem látott, sem nem értett semmihez, tök fölöslegesen felhúzta a szovjeteket, nem tárgyalt velük érdemben, nem is csinált semmit csak egy lózung beszédet bemondott a rádióban, amolyan igazi kommunista módjára, hogy "segítsetek". Wazze, segíts magadon ne mások f@rkával akarja a csalánt verni.
"Vonatkozik ez Kádárra is... 63-tól kialakított puha diktatúrája és a hitelfelvételek által egy viszonylag élhető országot hozott létre a keleti blokk többi országához képest... amit el lehet vagy kell ismerni, 56-os szerepe kérdéses, megtorlásokban kapcsolatos szerepe elitélendő, 53 előtti tevékenysége pedig ugyanúgy elitélendő, mint Nagy Imréé."
Namármost, akkor ezt most másképpen fogalmazva:
Kádár bebizonyította, hogy tud élhető országot csinálni, amiben TÉNYLEG béke van, nem csak hadi, hanem társadalmi értelemben is, nagy imre hazaáruló meg azt, hogy s@gghülye, aki csak arra képes, hogy eszkalálja a problémákat és háborúba vigye a világ egyik legerősebb katonai hatalma ellenében. És akkor most tisztelettel utalnék arra, hogy a prágai tavasz esetében az volt az ottani vezetők ELSŐ és LEGFONTOSABB döntése, hogy FELSZÓLÍTOTTAK MINDENKIT HOGY NE LÉPJENEK HADBA, NE HARCOLJANAK, mert felfogták, hogy arra semmi esély sincs. És persze lehet azt mondani, hogy "mer tanultak a magyar példából", de ez nem igaz, egyszerűen nekik volt eszük, ezeknek meg nem.
Ezért is mondtam azt, hogy felőlem utálhatjuk mindkettőt, de az egyszerűen nonszensz, hogy azt "imádjuk", aki szétlövette az országot, sok ezer halottat hagyott hátra mert hülye volt és csak lózungolt valamiről amiből semmit sem csinált meg - és utáljuk a másikat, aki ezt lezárta és egy élhető országot épített úgy, hogy teljesen szakított a korábbi politikával, szembehelyezkedett a megszálló hatalommal és csak akkor vett vissza az "új gazdasági modellből" is, amikor már muszáj volt. Ha azt mondjuk, hogy a "multat el lehet felejteni", akkor nem hiszem, hogy Kádár pár nappal tovább tartó bűnlajstroma rosszabb lenne mint hazaáruló nagy imre bűnlajstroma, és azt sem hiszem, hogy 1956 felmenthetné hazaáruló nagy imrét a bűnei alól, mig Kádár esetében pont ugyanezen események lennének a megbocsájthatatlanok. Ez így szerintem nincs rendjén.
Ezekben egyetértünk.
Viszont a beépülés lehetőségeit és a pozitív jövőképet árnyalják egyes írások. Nem könnyű, de nagyon érdekes és szinte teljesen ismeretlen aspektusokat megvilágító olvasmány: Karl Nehring: Mátyás külpolitikája
http://www.tti.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1978_3-4/nehring.pdf
Érdekes amit felvetsz (Hadik András a név) a szabadságharcban tényleg elmaradtak az efféle portyák, pedig az amerikai polgárháborúban még csaknem 20 évvel később is több legendás vállalkozás zajlott. Igazából egy specialista kellene a válaszra, talán ott a nagyobb tér tette lehetővé, Bécs környékén már komoly vasúthálózat volt, így gyorsan át lehetett volna dobni csapatokat, de ez még mindig nem magyarázat arra, hogy pl. a lovassággal gyakorlatilag egyáltalán nem rendelkező horvátok és szerbek ellen miért nem próbáltunk hasonlót. Talán a komoly lovassághiány lehet magyarázat, soha nem volt belőlük elég. Azért kíváncsi lennék egy profi válaszára :)
Én most a katonai erőre gondolok, hisz az döntött a cél illetően, az meg a királyi jövedelemből volt,- a lehetőség határán is túl, - még ha az meg az ország gazdasági erejét tükrözi vissza.
De Mátyás ezt felismerve hajtotta végre a kizsigerelést, szerintem pontosan tudta mivel jár, de azt is tudta, hogy kell. Az ország helyzetében a kockázat szükséges volt. Siker a nyugati tartományok beépülése lett volna a magyar államba. Ennek gazdasági, politikai és katonai hasznával.
Ha Mátyás megszerzi és szerintem megszerzi ha van még 10 éve, akkor kérdéses lett volna a területek békés beépítése. Ki és hogyan hajtja végre.
Idő előtt távozott a nagy király, így valóban nem tudjuk mi lett volna ha.
nehéz ügy, csak az a biztos, igaz így utólag ennél ami megvalósult több lehetett volna, bár a végeredmény nem lett volna más.
Még akkoriban sem. Mátyás jövedelmei és az ország gazdasási helyzete - pláne Mo. mint "gazdasági nagyhatalom", nem álltak "köszönőviszonyban" egymással. Mátyás jövedelmeinek 1/3-a eleve a meghódított területekről származott. A maradék kb. 600k-t adta az ország, melynek helyzetét súlyosbította, hogy ez gyakorlatilag egészében kiáramlott az országból. Elment a mecénási tevékenységre ill. a zsoldosok fizetésére. Akiket ugye a török ellen nem lehetett bevetni, ugyanis a kiélt déli területek nem tarották el őket. Így viszont a jövedelmüket nyugaton költötték el, ahogy a behozott luxuscikkek, corvinák stb.-k ára is ide ment. Meg a hatalmas vesztegetési pénzek is.
Ennek ára az volt, hogy a rendkívüli hadiadót akár 2-3x is kivetették évente, következményeként a parsztság tömegei mentek tönkre, a Jagellókra több 10%-al csökkent portaszámot hagyott örökül... A városok terhei meg még ennél is durvábbak voltak, a Zsigmond korban indult gyenge, késésben lévő, tőkeszegény városiasodásra óriási csapást mérve. Ezt 1-2 évtizedig "játszhatta" Mátyás, de aztán az összeomlás - ami államháztartás terén a Jagellóknál be is következett - kódolva volt.
Persze ezt ő is tudta, a cél valóban az volt, hogy majd a hódítások vegyék át a terhek nagy részét, de ez is az általam kifejtett álláspontot - miszerint felismerte, hogy nem hogy gazdasági nagyhatalom, de éppen elszegényedő lemaradóban lévő ország voltunk - támasztja alá.
Nehéz ügy a hiányzó 10-15 év kérdése, ugyanis a pálya 1478-79-ig volt felívelő, aztán a 80-as évek a katonai hódítások ellenére külpoiltikai kudarcok sorát, a tervek összeomlását és hanyatlást hoztak. Meg nem mondom mire vitte volna még pár évtizeddel.
Mielőtt valaki félreértené az alapállítások, hogy az egyetlen járható utat próbálta megvalósítani, hatalmas energiával és tehetséggel, még egyszer utoljára biztosítva regionális hatalmi státuszunkat még állnak, csak a sok csillogás és siker mögött látni kell az alapvető problémákat is.
Azért ez akkorban nem egyfajta "Vértes" jellegű fejvesztett meneklés volt, vonultak vissza, de ahogy Scipio is írta, ez inkább volt taktikai visszavonulás, mint vert sereg menekülése. Tekintettel pedig arra, hogy ők egyre közelebb voltak a saját erődítéseikhez és a hadtápjukhoz, mi pedig egyre távolabb, ezért MOST úgy érzem, hogy valójában ÚGY ÉRZEM, hogy ha elindultunk volna a nyomukban, akkor az lett volna az a fajta taktika, amit éppen a magyarok szoktak korábban alkamazni: A CSAPDA, azaz szépen felépítették volna az állásaikat, bevárnak minket, bekerítenek és lemészárolnak.
És szerintem itt ér össze a "legenda" a "valósággal" - nevezetesen ezt felismerve az EGÉSZ sereget nyilván nem lehetett ellenük megindítani, egy kisebb seregnek viszont esélye sem lett volna ellenük.
UGYANAKKOR, egy ehhez képest kisebb csapattestnek, egy könnyebb lovasságnak és gyorsabb hadtestnek könnyebben vontatható ágyúkkal akár Bécsig el lehetett volna jutni EZEKET A CSAPATOKAT MEGKERÜLVE (azaz erődnek kezelve őket), vagyis Skorzeni módra egész komoly zavarokat okozhattak volna a hátországban és akár szét is zilálhatták volna átmenetileg a hadvezetést, ha Bécs """ostrom""" alá kerül, azaz megérkezik egy magyar csapat.
Most hirtelen nem ugrik be annak a huszártisztnek a neve, aki ugye valamelyik német várossal játszotta meg ugyanezt, szvsz erre gondolhat az, aki Bécs bevételére gondol: NEM komoly és erős ostromra, hanem egyszerűen arra, hogy betörve a területre, ott komoly zavarokat okozva, esetleg a városkapukat lövetve, igen komoly fejetlenséget idézhetett volna elő, ami ha nem is győzelemhez vezetett volna, de mindenképpen az lett volna a következménye, hogy a labanc csapatokat erőltetett menetben rendelik vissza Bécs és labancisztán védelmére.
Ezt pedig meg lehetett volna különösebb kockázat nélkül úgy húzni, hogy azzal éppenhogy levegőt vehettünk volna, rendezhettük volna a sorokat, és ami még fontosabb, a hadszintér részben labancisztán területére került volna át.
Azért a királyi jövedelem volt a döntő. :)
Vagy várunk és az egyre kétségbeejtő különbség (török hatalmas területek szerez meg ekkor) miatt biztosan bekövetkező halálos török támadást várjuk vagy megpróbáljuk tartani a lépést a törökkel.
Diplomácia hiánya nehéz, mert eleve nehezebb helyzetben volt.
Az a hiányzó 10-15 év talán feltette volna a koronát a művére.
Halála után is bőven volt lehetőség felkészülni, mind gazdaságilag, mind katonailag és szövetségi rendszerrel.
Sajnos nem egy siker történet ami nálunk ment, bár még mindig szerintem méltatlanul lenézik a sikereket is ebből a Mátyás utáni időszakból.
Talán a törökkel való tárgyalások valamit hozhattak volna.
Akkor még1x: "Nem szabad összekeverni a királyi jövedelmeket és az ország gazdasági helyzetét"
Egyébként egyetértek, Mátyás az egyetlen járható utat választotta, birodalomépítés gazdag nyugati területekkel, sajnos a halála keresztülhúzta a terveket, bár azok részben -csehek és a császári cím - már korábban megfeneklettek. Így viszont egy kizsigerelt országot hagyott örökül, ami igencsak befolyásolta a későbbi eseményeket. Tulajdonképpen Zsigmond életútját próbálta követni, csak nem rendelkezett annk pedigréjével - Luxemburgi-ház - ill. diplomáciai tehetségével. Cserében messze jobb hadvezér volt, csak hát ez kevés volt a célok eléréséhez...
1300as években (Igen az Anjouk alatt) és 1400as években (is) azért nem elhanyagolható volt a királyi jövedelem összehasonlítva más nyugati keresztény királyságokkal. Sőt.
Mátyás talán egy menekülő utat próbált meg látva török növekvő hatalmát. Egyfajta Habsburg birodalmat akart a létre hozni magyar vezetéssel. Török ellen felesleges lett volna indulni, csak átmeneti sikert érhetett volna el.
így maradt a hódítás nyugaton. Ha még él 10-15 évet akkor a magyar állam be tud rendezkedni a meghódított területeken illetve végleg csapás mér a németekre. elég gazdag területeket foglalt el. Ezeknek köszönhetően enyhítette volna magyar területeken lévő szigort.
Akkori körülmények között már csak minden erő kizsákmányolásával volt tartható a szükséges bevétel.
1918/19 egy érdekes történet. Erről tudom majd idézni saját írásaimat is néhány helyről ahol leközölték.
Linder ugyan valóban lemondott de a kormány tagja maradt és tovább okozta a károkat.
Gazdaságilag nem voltunk nagyhatalom, sőt... Az Anjouk nyeranyagkitermelésre és a hatalmas birtokrendszerre alapozott gazdasága a 15.sz-ra már megrendült. Zsigmond elvesztette a királyi birtokok javát, a nyeranyagkészletek kimerülőben voltak, és ár ugye küszöbön volt az amerikai nemesfémkészletek beáramlása.
Nem szabad összekeverni a királyi jövedelmeket és az ország gazdasági helyzetét, Mátyás hatalmas jövedelme az óriási terheknek köszönhető, melyek teljesen tönkrevágták az országot. Kevesen tudják, de a halála egyenesen gazdasági fellendülést hozott...
Hbs-nál meg már születőben volt a "soha le nem nyugvó Nap" birodalma, ellenük mi labdába sem rúghattunk, Mátyás még a csehekkel sem bírt.
1918 bonyolult téma, igazából már számtalanszor kitárgyaltuk itt is, tele van hamis legendával pro-és kontra, elég csak Lindert elővenni, 9 napig volt hadügyminiszter, ráadásul az első 9 napban, mégis makacs legenda, hogy ő szerelte le a hadsereget...
Köszi a válaszokat.
Mint írtam engem a kiegyezéstől érdekel és elég komolyan 1867-1945 foglalkozom vele, írtam is cikkeket.
1/ De ez a török kérdés sok embert izgat azért.
Mégis a középkori Magyarország nagyhatalom volt. Mind gazdasági, mind katonai téren.
Csak a habsburgok lettek volna a vetélytársak. De kérdés nem mi foglaljuk-e őket el előbb, mint ahogy ők bekebeleznek minket, végül is ők később erősödnek meg.
2/ A másik már egyik kedvenc témám szerintem a magyar történelem legsötétebb korszaka volt 1918/1919.
1918 ban egy nagyhatalom egyik részeként elég erős hadsereg igaz labilis hátország állt 18 októberében. Mi lett volna ha Károlyi nem jut hatalomra és mondjuk Tisza (akit nem sikerült volna megöletni) védekezik a cseh, tót és szerb támadás ellen.
Ha úgy győznek le mint a 2. világháborúban akkor tiszta ügy.
De itt végtelenül rossz felszereltségű és morálú románok, kifáradt szerbek és komolytalan erőt képviselő csehek álltak szemben velünk, nem az antant. Franciáknál ahogy véget ért a háború, már hirtelen fontos lett a napi belpolitika, egy embert sem áldoztak volna fel ellenünk. Ez jól látszott is a déli történéseken.
Ellenfeleink, ugyanúgy ki voltak vérezve hátországot nézve (talán a csehek kevésbé)
Szóval szégyen ami itt ment. Lindernek szobra van Belgrádban. megérdemli. Károlyi szerencsére már nincs a Parlamentnél.
Jó kérdés, amikor márciusban felmerült a segélykérés még javában zajlott az itáliai háború, ahol az esélyek nem az osztrákok mellett voltak, a német egység ügye sem volt lerendezve, félő volt egy osztrák-orosz, esetleg francia háború esélye is, mire az oroszok megjöttek ezek már lecsengtek, Au. szinte biztosan lenyom minket egyedül is, de egy elhúzódó küzdelem sokkal több kárt okozott volna, mint az orosz segítség ára.
Buda már túltárgyalva, trónfosztás megint nem zavart sok vizet, újfent egy cikkből idéznék, Hermann Róbert: Mozgástér a kényszerpályán-1848–1849 Magyarországának nemzetközi és katonai esélyei
http://epa.oszk.hu/00400/00458/00127/3639.html
Érdemes elolvasni, rövid és velős elemzés az esélyeinkről, az olmützi "alkotmánnyal" Ausztria maga vágta el a tárgyalásos esélyeket, a továbbiakról:"Az orosz intervenciót előkészítő tárgyalások március végén megkezdődtek, s az előzetes megállapodást már akkor megkötötték, amikor a magyar függetlenség kimondásának híre még meg sem érkezett Bécsbe."
A mi lett volna török nélkül számtalan elméletet generálhat. Először is eleve nincsenek, vagy Mátyás körül omlanak össze? Ha eleve nincs - mondjuk a mongolok véglel elsöprik Ankara után őket - akkor nincs is Hunyadi-ház, Hbs. Albert nem hal meg a táborban, így 100 évvel korábban leszünk Habsburg irányítottak, de a teljes Mo. egészen más súllyal szerepelt volna a Birodalomban, hogy ez hova vezetett volna nehéz kérdés...
Ha Mátyás halála táján omlanak össze az bonyolultabb kérdés, az ország addigra majd belerokkant a háborúkba, a Jagelló-Hbs versenyét a trónért az döntötte el, ki adhat többet a török ellen - rosszul döntöttünk a Jagellókkal, de ez is csak utólag derült ki -, törökveszély nélkül több esélye lett volna Corvin Jánosnak, aztán hogy mire ment volna az ország felemelkedő Hbs. és a meglévő Jagelló dinasztia árnyékában-versenyében? Mérleg nyelve, szabad préda, 3. nagyhatalom? Nem tudom...
