A vagyonról, vagyonosodásról, tőzsdéről, meggazdagodásról. Eredetileg válasznak született, de szerintem önálló blogként megállja a helyét az a rész, amit ezzel: [*****] jelöltem meg a szövegben. Azt önállóan is érdemes elolvasni szerintem, de nem vágnám ki a válaszból, mert ott is meg van a saját helye.

A vagyonról, vagyonosodásról, tőzsdéről, meggazdagodásról.

Eredetileg válasznak született RBBJ-nek, de szerintem önálló blogként megállja a helyét az a rész, amit ezzel: [*****] jelöltem meg a szövegben. Azt önállóan is érdemes elolvasni szerintem, de nem vágnám ki a válaszból, mert ott is meg van a saját helye.

“A nagy vagyon megfogalmazása relatív.”

Persze, hiszen a “nagy” mint olyan, önmagában relatív. Egészen más egy “nagy” vagyon Indiában, Magyarországon, vagy az USA-ban, netán mondjuk Szingapúrban. Ahogy az sem mindegy, hogy mikor nézünk valamit, hiszen a 30-as években az USA-ban a milliomos nagyjából azt jelentette, mint ma a milliárdos. Ennyit inflálódott a pénz pusztán ennyi idő alatt. Nem véletlen, hogy ha megnézel egy rangsort a RELATÍV gazdagsági skálán, akkor nem a mai milliárdosok fogják vezetni azt, sőt, egészen szerény vagyonkájuk van az igazán nagy vagyonokkal rendelkezőkhöz képest.

“Ahogy írtam, nagyon nem mindegy, mikortól "laposodik" a görbe.”

Tudod, ez egy igazán jó kérdés, ezen érdemes lenne egyszer elfilózni (szerk: később meg is teszem, ezért született ez a blogbejegyzés), mert nekem az említett emberek esetében is mindig az jut az eszembe, hogy először van egy rendkívül erős emelkedésű görbe, utána egy ellapulás, utána egy sokkal nagyobb meredekségű görbe, ami egészen magasra visz, viszont ott teljesen ellaposodik. Tehát a “nagy ötletnél”, amikor nagy pénzeket szakítanak van valahol az első emelkedés, utána akkor, amikor ebből mások még nagyobb pénzeket csinálnak, és utána beáll a rendszer nagyjából vízszintesre, hiszen ez nem is lehet másképpen, mert több “csodapénzbevonásra” nem igazán kerülhet sor. Hogy úgy mondjam ez alól EGYELŐRE még az Apple a kivétel, mert az az egyetlen cég, amely még mindig meredeken emelkedik, de szerintem ez inkább spekuláció, mint valós fundamentum, egyszerűen egy trendi tőzsdei futtatás, ami szintén ki fog futni és valahol ki fog egyenesedni. Utána persze könnyű lesz majd okosnak lenni, hogy “megmondtam”, és nyilván sokan lesznek, akik majd ezt fogják írni (a’la QauntumXXL, egyszer beszúr egy cikket valahová, hogy szerinte 1000 dollárig megy fel, egyet meg, hogy 300 dollárig le, aztán utána már csak “arra fog emlékezni”, amelyik bejött), de önmagában bárki beláthatja, hogy az Apple nem ér annyit, amennyire most árazzák, ha a fundamentumokat, pláne, ha a kifizetett osztalékot nézzük, azaz teljességgel egyértelmű, hogy az árfolyam felhajtásának valós gazdasági alapja nincs, hiszen a befektetett pénz nemhogy nem hozhatja vissza magát, hanem egyszerűen hozamot sem termel, vagyis valójában a tőzsde lényege - a cég és az általa termelt profit határozza meg az árat - nem működik, sőt nem egyszerűen nem létezik, hanem már senki sem törődik ezzel, csak azzal, hogy piramisként meddig engedik felfúni a lufit, a'la Porsche annak idején. Ez szerintem abnormális, de manapság mások szerint ez a tőzsde, szerintem meg a szerencsejáték.

Ettől eltekintve azonban, ha megnézed a “nem trendi” részvényeket, akkor ott már nagy csodák nincsenek, amire nem szállnak rá a spekulánsok, azok pontosan követik azt a pályát, hogy mennyi az osztalék és mennyi a részvény ára, ahogy az illik. Ennek megfelelően nem is ugrálnak össze-vissza, hanem szépen laposodnak el a parabolák valahol az inflációs tengely köré, de inkább alá csavarodva.

“Nem a milliomossá váláskor, hanem inkább a milliárdossá válástól.”

Milliárdossá még Amerikában is nagyon kevesen válnak abszolult értékben is, a lakossághoz viszonyítva meg méginkább. Az ő esetük éppen azt példázza, hogy ez nem tudásra, hanem “kiválasztódásra” épül, amit minden esetben meg is fogsz találni az életük előzményeiben, bármennyire is akarnak “tündérvilágot” felépíteni. Ezt mi sem igazolja jobban, mint például Madonna esete, aki ugye Playboytól indult, volt keményebb kitérője és meg is fogta azokat az embereket az érzékeny részénél, akik segítették a karrierjében. Ehhez volt tehetsége, gyomra, kitartása, házasodása és rengeteg türelme, hiszen bár 1958-ban született, de valójában 25 éves (ma már inkább kikopnak erre a korra a ””sztárocskák””) volt, mire elkezdtek rá felfigyelni(!), de igazából nagy sztár csak később lett. Hosszú idő ez és igen komoly befektetés. A milliárdossá válás pedig csak később jött. Nincs benne tehát semmi csoda, megdolgozott érte a szó minden értelmében. Viszont érdemes megfontolni, hogy ezen idő alatt mennyi énekesnő volt a placcon, mennyi együttes, és hogy mennyiből lett egyáltalán még ma is emlékezett név. Vannak, akik ki lesznek választva és választódva és ennyi.

“Buffett, Gates, Jobs, madonna stb vagyona is simán duplázódott évente, mikor még csak össz. pár százezer dollárjuk, később 1-2 millió dollárjuk volt. A kritikus szint változó, de bőven 1 millió usd felett van.”

Teljességgel rosszul látod a dolgokat, az említett emberek egyáltalán nem duplázták a vagyonukat, mert szó sincs arről. Az említett emberek DOLGOZTAK(!) és olyan sokat kerestek, hogy a keresményük MIATT növekedett a vagyonuk, így például akkor, amikor mondjuk Madonna 170 millio dolláros szerződést írt alá, vagy amkor Gates és Jobs tőzsdére vitte a cégét, de Gates leginkább akkor, amikor egyösszegű kifizetés helyett jogdíjat kért az IBM-től. Ezek az emberek pont a MUNKÁJUKBÓL és a zseniális húzásaikból csináltak pénzt, és pont a munkájukkal szerzett pénzből vagyonosodtak, nem pedig a tőzsdézésből. Hogy úgy mondjam, NÁLUK SOHA NEM VOLT OLYAN SZINT, hogy pár százezer, vagy 1-2 millió dollárjuk volt, mert nem voltak ezen a szinten. Vagy olyan volt, hogy nem volt semmijük (a’la Madonna, Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Jobs, Gates), de akartak valamit, később olyan volt, hogy már egészen jól éltek, és utána, amikor befutottak, akkor meg régesrégen átugrották ezt a szintet. Erre a legjobb példa Zuckerberg esete, akinél azok a szintek, amiket emlegetsz, azok valójában soha nem léteztek és valójában most se tudja senki(!), hogy tulajdonképpen mennyi lehet a vagyona. Egyszerűen az ilyen kaliberű lehetőségekkel, ötletekkel, képességekkel rendelkező embereknél nem értelmezhető a vagyon duplázódása, vagy ilyetén formán való növekedése, egyszerűen azért, mert jóval több pénzt keresnek MUNKÁVAL, mint amennyi az életmódjukhoz kell, az így fennmaradó pénz pedig önmagában annyi, amennyit mi egy élet alatt sem fogunk tudni összehozni. Hát persze, hogy nő a vagyonuk és persze, hogy nagyon nő a vagyonuk. Csakhogy van egy szint, amikor eljutsz oda, hogy a felhalmozott vagyonhoz képest kezd csökkenni a JÖVEDELEM ARÁNYA, vagyis egyszerűen ellaposodik a görbe akármit is csinálsz és akármennyi jövedelmet is tudsz felmutatni, hiszen ha 1 millió dollár “félretehető” pénzed van minden évben, akkor az az első évben még duplázást jelent, de a 10. évben ez (inflációval, befektetés hozamával nem számolva) már csak 10%-ot jelent.

Márpedig ha a vagyon termeli a pénzt, akkor az tartósan nem tud elszakadni az állampapírok és egyéb komolyabb értékpapírok hozamától, egyszerűen azért, mert egy bizonyos méret felett már azért nem kockáztatod a vagyonodat, mert annak nincs semmi értelme, amit kockáztatsz, az annak csak a töredéke és az is inkább játék.

[*****]

Az pedig, hogy ez az arány hol jön el, az végülis egészen jól meghatározható:

Ott, ahol a vagyon állampapírral számított reálhozama egyéb bevételek hiányában is bőségesen meghaladja az életmódodhoz szükséges forrásokat.

Az ugyanis az a pillanat, amikortól kezdve nincs értelme a több pénznek és vagyonnak a szónak abban az értelmében, hogy attól jobban élhetnél. Mondjuk ez amerikában valahol a dollár milliárdosságnál van, Magyarországon nem is tudom hová tenném ezt a határt, mondjuk összesítve (ingatlan+befektetés+pénzforma) 10 milliárd forintot mondanék rá. Az lehet az a pénz, aminél már nem érdekel, hogy mennyid van, hiszen kényelmes házad és egyéb vagyonelemeid vannak, a fennmaradó rész pedig bizonyosan fenntartja az életszínvonalad. Egy ilyen ember simán kockáztat a tőzsdén pár száz millió Forintot, mert az “játék”, valójában az életszínvonalára nézve érdektelen – ha nyer rajta, azzal sem lesz előrébb, de mondjuk vesz egy újabb egyedi Ferrarit, ha meg nem, hát akkor egy évig nem cserél le két Ferrarit valami újabb modellre, mert a régiek már egy évesek.

Egy milliárd HUF esetében, ha az ingatlanban, vagyonban, pénzben van, no ezt ott még nem teheted meg, mert ott a 10-20 milliós veszteségek az éves hozam miatt érzékenyen érintenének, ez nem játék, a pár milliót meg nincs értelme kockáztatni, mert azon csak veszíthetsz, de semmit sem nyerhetsz valójában. Száz millió kockáztatását pedig nem vállalhatod be, egyszerűen nem. Tehát valahol 1-10 milliárd között húzódik a határ, legyen mondjuk10 milliárd, ahol már a kockázatvállalás inkább játék, mint komoly, az alatt inkább befektetsz és a cégeidből, vagy egyéb befektetésekből próbálsz élni, DE NEM fogod kockázatni a vagyonodat, nem azért szerezted meg.

Ez alatt nagyon nehéz számokat mondani.

Szerintem az ingatlannal van a legnagyobb gond Magyarországon, mert azok meghatározhatatlan értéket képviselnek és számos esetben keveredik a céges és magáningatlanok sorsa, vagyis mondjuk a 200-1000 milliós pénzek között igazából nagyon nehéz a differenciálás, mert egyszerűen eldönthetetlen, hogy valaki tényleg gazdag, vagy csak “szegény gazdag”. Vegyük azonban azt, hogy akinek van pár százmilliója befektethető pénzben, az sem a tőzsdére fogja vinni erős kockázatra, mert pontosan azzal néz szembe, hogy ha elveszíti iszonyatosan nagyot bukik rajta, ha nyer, akkor meg nem lesz vele előrébb. Ezen a szinten ugyanis még és már nem lehet vagyont sokszorozni, ezen a szinten CSAK VESZÍTENI LEHET ha kockáztatsz, NYERNI igazából nem.

A 100-200 milliós kategória az, amelyben elképzelhető egy kockázatvállalási kedv, mert ezen pénzek többnyire nem alkamazotti munkával és sok munkával jöttek létre, így itt szerintem erős a fluktuáció is a bekerüléssel, kikerüléssel kapcsolatban, de ha ez a vagyon nem átmeneti állapot (éppen ennyi, de folyamatosan nő, avagy csökken éveken át trendszerűen), akkor ez éppen a tisztes megélhetés finanszírozására elég, egy egyszerű biztos kispolgári életmód biztosítására normális körülmények között, vagyis arra, hogy valaki alkalmazásban állás nélkül is biztosan, de igazából a gazdagokhoz mérten szerényen megélhessen. Egy jobb alkalmazotti fizetés több, mint amennyit ezen vagyon termelni tud.

Namármost a 10-100 kategória az, ami Magyarországon teljességgel kezelhetetlen, egyszerűen azért, mert ebbe SZINTE MINDENKI BELEESIK(!), és ezt mindenki másképpen éli meg. Van aki úgy, hogy az egész pénzét tőzsdére viszi, van, aki házat vesz erőn felül, de ez a kategória egyértelműen a középosztály, az a középosztály, amely a befektetéséből NEM TUD megélni, tehát mindenképpen DOLGOZNIA KELL, sőt, annyira dolgoznia kell, hogy azért kell dolgoznia, hogy a vagyonát meg tudja tartani. Ez a legveszélyesebb kategória, a legkönnyebben behülyíthető kategória, de innen szerintem (azokon kívül, akik trendszerűen növekednek, csak éppen még itt tartanak) inkább lefelé vezet az út, mint felfelé, és inkább kivétel az, aki felfelé mozdul ki és nem lesüllyed, felélve (kényelmességből, tudatlanságból, hozzá nem értésből, hitegetésből) a vagyonát a kényelmesség érdekében.

És én úgy vélem, hogy van Magyarországon egy olyan kategória, ami a 0-10 milliós vagyonkába tartozó ifjú TITÁNOK területe, akik azt hiszik, hogy ha tudnak pár milliót csinálni, akkor semmi sem állíthatja meg őket, mert a pénz csak úgy születik és az égig ér a fű. Ez az a réteg, amely valamicskét még dolgozik is, és teljességgel el van magától telve, mert olyan színvonalon él, amit adott esetben az egy kategóriával FELJEBB(!) lévő szülei soha nem láttak és soha nem engedhettek meg maguknak. És ez annyira mételyes, annyira megtévesztő, hogy számos emberkét lehet ezzel bepalizni, a pénzüket kockázatba tenni, pedig ebből az osztályból (kivéve a trendszerűen emelkedőket, akik csak éppen itt tartanak) csak a megsemmisülés felé vezethet az út, felfelé nem, mert ha valaki véletlenül átlépi a bűvös határt, akkor nem megnyugszik ettől, nem megérzi a korlátait és lehetőségeit, hanem még tovább akar menni, egyre nagyobbat kockáztatva, amiből semmi más, csak a mélyrepülés és a teljes kudarc következhet.

No és pont ezért is van az, hogy amikor egy saját erőből (nem induló tőke nélkül, de onnantól saját erőből haladó) nagyon gazdag ÁTMENETILEG lezuhan akár több kategóriát is, akkor is azonnal fel tud állni és újra feljutni a “helyére”, mert számára az a megszokott és azt tudja élni, és azt fogja élni. De akinek az “nem megszokott”, az nem érti az egészet, az életmódot és legfeljebb csak a külsőségeket, vagy a média által súlykolt közhelyeket fogja észrevenni, a lényeget nem. Azt, hogy ezekre a helyekre gyakorlatilag születni kell, mert különben nem fogod ott jól érezni magad. Nem egy példa mutatja azt, hogy aki hirtelen ugrik a “kasztok között” az többnyire teljességgel tönkremegy, mert nem tudja feldolgozni sem a változást, sem az életmódbeli különbséget, vagyis valójában teljes tévedés és igen súlyos hiba a hirtelen meggazdagodást vágyni, mert abból csak katasztrófa lehet, még ha véletlenül sikerül is, lásd lóttó nyertesek eseteit.

“Ezen a területen látszik, hogy egyáltalán nem vagy képben. Minél sikeresebb a céged, annál több a pénzed és a szabadidőd. Annál több időd van tőzsdét nézni. Alkalmazottként pont fordítva: minél sikeresebb alkalmazott vagy, annál kevesebb a szabadidőd.”

Jó nagy marhaságot írsz, ebből is látszik, hogy az általam leírt 1-10 millióban vagy gondolkodásilag és soha, de a büdös életben soha nem nézted meg a Dallast :) Ha sikeresebb a céged, akkor nem több pénzed és szabadidőd lesz, hanem több munkád, elfoglaltságod és jóval kevesebb szabadidőd, ugyanis egy futó szekér esetében kénytelen vagy azzal menni és pont nem hagyhatod magára. Amiről te értekezni szeretnél, az pont egy hatalmas cég éléről visszavonuló elnökre igaz, aki már csak időnként néz bele az ügyekbe, de már másra bízza az irányítást. Gondolod, hogy Jobsnak, Gatesnek, vagy Sorosnak “sok a szabadideje”? Hát egy nagy büdös frászt. Egyszer majd olvasgassad el azokat a történeteket is, hogy ezen emberek mennyit vannak “szabadságon”, aztán majd jól meg fogsz lepődni. Ha nagyon óhajtod, nézzed meg a Pretty Womant, amiben a főhős számára az, hogy “szabadnap”, az valami olyasmi, amiről azt sem tudja, hogy micsoda.

Egy jól menő cégnél a tulajnak NAPONTA kell ellenőriznie mindent, mert CSAK Ő nézhet rá mindenre, mert az ő szeme hízlalja a jószágot, ebből a szempontból az a fajta “szabadság”, amikor SEMMIFÉLE cégüggyel nem kell foglalkoznia, az nem létezik. Nincs olyan nap, amikor letehetné a telefont, hogy nem lehet elérni és nincs olyan nap, hogy ne kelljen ránéznie a levelezésére, mert nem lehet kihagyni EGY napot sem.

Pont az alkalmazott teheti meg azt, hogy munkaidő végén leejti a ceruzát és azt, hogy szabadság alatt nem foglalkozik semmivel, és mellesleg, minél többet alkalmazott valaki, annál több fizetett szabadság jár neki. Egyszer majd kérdezz meg cégtulajdonost, hogy “mennyi szabadsága van”, jól ki fog röhögni. Nincs ilyen. Olyan LEHET, hogy elutazik valahová és onnan intézi az ügyeit, de olyan, hogy NEM INTÉZI a cég ügyeit, olyan nincs.

Pont ezért szoktam azt mondani, hogy könnyű megismerni az alkalmazotti logikát, mert ezt hiszi egy cégtulajdonosról :) És pont ezért tudom rá azt mondani, hogy aki így gondolkodik, az jobb, ha megmarad alkalmazottnak, nem várja a csodát és még véletlenül sem akar céget csinálni a szó komoly értelmében és azzal foglalkozni. Mert alkalmatlan rá. Az, hogy valaki bejegyeztet egy céget, meg tart egy könyvelőt, és adót fizet az nem cég, nem cégvezetés és nem céges gondolkodás. Ez egy alkalmazotti logika, amit Magyarországon az adóügyi szabályok miatt csak így lhet, vagy csak így érdemes megoldani. De nem ettől lesz cég egy cég, vagy cégvezető valakiből.

“A legnehezebb dolog magunkat és felfogásunkat megváltoztatni és erre a legtöbben nem veszik a fáradtságot és nem is képesek rá.”

Ó, nem ez a legnehezebb dolog :) A legnehezebb dolog magunkkal szembenézni, megnézni a képességeinket, szembenézni a KORLÁTAINKKAL, felfogni azt, hogy mire vihetjük, meddig mehetünk el, mire vagyunk képesek – és ennek alapján elfogadni azt, hoy NEM TUDJUK és NEM IS SZABAD a felfogásunkat megváltoztatni, mert akkor állandóan csak a pofonokat fogjuk az élettől kapni. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a tévhitekkel számoljunk le, beismerjük azt, ha valamire nem vagyunk képesek és ne erőltessük azt, amit a könyvekből akarunk megtanulni, meg annak alapján igazolni a tévhiteinket, hogy az lehetséges, mert másnak is sikerült.

“Sokkal könnyebb örökölni vagy akár szerezni tőkét, ami szerinted annyira mindenható, és épp ellenkezőleg: ha a tőkén múlna a dolog, akkor lenne sokkal több milliárdos.”

Mert nem érted a tőkét és annak a fogalmát. Az általad leírt tételek egyszerűen munka nélkül szerzett anyagi javak, pénz, ami semmit sem jelent többnyire annak, aki megszerzi és így többnyire fel is éli azt, mert “jól akar élni”. Bár sok mindenben nem értek egyet Tóth Andrással, sőt utálom, de ez ügyben kivételesn pont tökéletes cikkeket írt, nevezetesen éppen arról, hogy MINDENKINEK az életében előfordul az, hogy legalább EGYSZER nagy pénzre tesz szert. A különbség csak az, hogy ezt ki és mire fordítja. Ha befekteti, akkor akár milliárdos is lehetne hosszú évek-évtizedek alatt, de az emberek nem ilyenek, nem gondolkodnak előre, és MA akarnak vagy úgy élni, mint egy milliárdos, vagy MA akarnak annyi pénzt szerezni, hogy azzá váljanak.

Csak tenni nem akarnak érte, vagy nem hajlandóak azt felfogni, hogy nekik nem lesz elég az, amit ezért tenni tudnak, tehát valahol máshol kellene “megállni”, avagy felállni a roulette asztaltól, hogy ennyi elég volt, megyünk a kasszához és boldogan élünk a nyereségből, mig meg nem halunk.

PONT ERRE nem képesek az emberek és pontosan abból a hibából kifolyólag amit te most éppen preferálni akarsz: Abból, hogy azt hiszik, nemhogy tovább nyerhetnek, hanem MÉG SOKKAL TÖBBET nyerhetnek, hatványohzatják a pénzüket. Pedig ez az a légypapír, ez az, amivel a kaszinóktól kezdve a tőzsdéig minden szerencsejátékkal foglalkozó, azt szervező tisztában van: Azzal, hogy ez nem működik, mert nem működhet, és türelemmel szedik el az ilyen amatőröktől újra és újra a pénzeket.

Éppen a MEGÁLLÁST kell megtanulni és megérteni, de az igazi barátom az, amikor valaki azt meglátja, hogy hová érhet el, és amikor azt látja, hogy a parabola arra kanyarodik, akkor felkészül a megállásra és elkezdi élni azt az életet, ami ahhoz tartozik. BOLDOGAN. Mert az az a tudat, amiben ha véletlenül pénzhez jut, vagy nyer, vagy bármi, akkor nem fog tönkremenni bele, és tudni fogja a pénzt kezelni.

Ha viszont állandóan többet akar, akkor mindig csak boldogtalan lesz, hiszen természetesen ez úgysem fog sikerülni.

“Én nem állítottam, hogy a tőzsdézés a napi árfolyamkukkolást vagy hasonlót jelent.”

Már elnézést, de szerinted mi a “tőzsdézés”, ha nem ez? Nincs is más definíciója.

“Jobs vagyonának legnagyobb része részvényekben volt mindig is, ez is csak egy újabb példa. A Pixarban is részvények vásárlásán keresztül vette át a hatalmat, tehát tőzsdézéssel.”

Jobs SZEMÉLYES vagyonának nagy része természetesen vagyontárgyakban volt, aminek semmi köze a tőzsdéhez, az egy más kérdés, hogy a cég, amiben meghatározó tulajdonos volt, annak a részvényei a tőzsdén forogtak, de ez Jobsot a legkevésbé sem érdekelte, hiszen számára annak, hogy mennyi a részvények árfolyama, annak semmi jelentősége sem volt, ugyanis nem abból élt, hogy adta-vette a részvényeit. Számára ez egy teljességgel lényegtelen, indifferens adat volt. A Pixarban sem tőzsdézett, hanem szépen megvásárolta a tulajdonrészt a cégben, vagyis egyszerűen FELVÁSÁROLTA a céget, és ebből a szempontból az, hogy ezt éppen a tőzsdén tette, az teljességgel lényegtelen, mert az csak helyrajzi kérdés. Pont semmi köze a tőzsdéhez. Ugyanolyan stratégiával, ugyanúgy lett letárgyalva, mintha egy egyedi tulajdonostól vette volna meg a részesedését. Semmiféle tőzsdézés nincs a képben.

“Ki és hol nincs? Ezt nem értem. az egész utolsó bekezdést sem.”

Egy tőzsdére vitelnek két lényeges része van. AZ egyik az, hogy a cég úgy kap pénzt a piacról, hogy azt SOHA nem kell visszafizetnie(!), a másik az, hogy ilyenkor a tulajdonosok is pénzt kapnak, amivel azt csinálnak, amit csak akarnak. Ingyen, bérmentve. Ez különösen akkor nagyon nagy szám, ha messze értéken felül adják el a részvényeket, hiszen ezen esetekben minden értéken felüli pénz tiszta extraprofit.

Ugyanakkor ha ez megtörtént, onnantól a cég tulajdonképpen csak annyiban változik meg a korábbi állapotához képest, hogy más lesz a tulajdonosi struktúrája, rendszere, működési alapjai, de ugyanakkor abból a szempontból, hogy egyebekben hogy tud pénzt bevonni a pénzpiacról, abból a szempontból nem fog más elbírálás alá esni, mint egy nem részvényesi formában működő cég. A tőzsdei bevezetés egyszeri pénzhez jutást jelent, nem folyamatos, és pláne nem olcsóbb későbbi tőkebevonási lehetőséget. És Amerika ebből a szempontból nagyon más, elég csak megnézni azt, hogy miféle cégek vannak a magyar tőzsdén, hát ha azt mondom, hogy egy komoly rossz vicc az egész, akkor nagyon feldícsértem.

Magyarán szólva, én még azt sem tartom kizártnak, hogy Ámerikában valaki az ottani tőzsdén nagyot kaszálva nagyon előre jusson, de hogy ebben az országban ekkora forgalom mellett képtelenség azt elérni, amit te hiszel, hogy lehetséges, na az teljességgel biztos.

Más szavakkal a blog nyitásában felvetésemre kérdésemre a válasz az, hogy a vagyon attól függ, hogy honnan nézed. Ha már megvan, akkor a megtartása a számodra a fontos, ha még nincs, akkor a megszerzése.

És pontosan ebből a mentalitásból, pontosan ebből a gondolkodásmódból látható az, hogy ki az, aki még feltörekedni vágyik és ki az, aki már ott van.