Másképpen fogalmazva:
Az EU gyakorlatilag beismerte, hogy nincs bankrendszere és a bankrendszere valójában "befektetési bankházakból és jelzáloghitelintézeketből" áll, mert ezt jelenti az, hogy a betétes valójában befektető, aki azért rakja oda a pénzét, mert nagy hozamot vár el tulajdonképpen kockázatmentesen.
Ezt jelenti azt, hogy a nagybetétes felelős a bankrendszer válságáért, hiszen ezt a mondatot is csak így lehet értelmezni: Mivel túl sok pénzt tettek be, ezért a bankrendszer KOCKÁZATATNI KEZDETT (igaz, itt elfeljtik megemlíteni, hogy erre senki sem kötelezte őket!) hogy nagy hozamot tudjon kitermelni (kvázi versenyre kelt a kockázati tőke társaságokkal!), és ennek során egyre kockázatosabb ügyletekbe helyezte ki a pénzeket, hogy a nagy pénzek ott maradnjanak, hiszen számukra ebben volt az igazi haszon, minél több pénzzel kockáztattak, annál több maradt nekik.
Ezt a kisded és rendkívül destruktív játékot játszották el az elmult húsz évben, azt, hogy a fogyasztói javakat hitelezték, amik ettől drágulni kezdtek - illetve, emiatt nem csökkent kellő mértékben az áruk -, és mára egy úgynevezett bank portfoliójának jelentős része nem pénzügyi, hanem egyéb ""befektetett eszközkben van"".
Ugyanakkor a problémát nem ez tetőzte be, hanem az, amikortól kezdve a bankok elkezdték teremteni a fedezeteket, azaz a hitelnek egy jövőbeli beruházás volt a fedezete, ami valójában az "ingtalanboom"-ban testesült meg. A gond ugyanis nem az volt, hogy meglévő fedezetet írtak elő a hitelhez, hanem az, hogy megteremtették a fedezetet a hitellel, és ezzel kitágították a saját lehetőségeiket és eltorzították a gazdaságot.
Ugyanis azzal, hogy az ingatlanok számát elkezdték növelni és az igényt megnövelni a hitelre, azzal elkezdték az ingatlanok árát felhajtani, aminek valójában semmiféle reálgazdasági oka nem volt és azt semmi sem támasztotta alá, AZAZ VALÓJÁBAN INFLÁCIÓT GERJESZTETTEK, AMIT SEMMI SEM MUTATOTT KI, ÉS EZÉRT NEM TUDOTT EZ ELLEN SEHOL FELLÉPNI A JEGYBANKRENDSZER! Ha ugyanis a jegybankrendszer ezt kimutatta volna, akkor a hitelhez jutás költségeinek a rendszerszintű megemelésével idejében lefojthatta volna ezt az egész problémakört.
Mivel azonben ezt elmaszkolták a pénzügyi maffia keretein belül és szent és sérthetetlenné tették a bankokat (ez az ok-okozat), ezért ez ellen nem lehetett fellépni. És persze, amig futott a szekér, addig nem is látszódott a probléma, hiszen az emelkedő ingatlanárak a bankok esetében MÉG JOBB portfoliót eredményeztek a VISSZAMENŐLEGES HITELEK esetében is, EZÉRT MÉG TÖBBET hitelezhettek és beindult az ördögi kör, ami eszetlen szintre nyomta fel az ingatlanok árát, hiszen ezzel nem járt együtt a jövedelmek növekedése, vagyis nem a jövedelemtöbbletből adódott eredményként az ingatlanok árának az emelkedése, hanem a felelőtlenül a rendszerbe nyomott hitelezéstől, ami a végére hitel nélkül az elérhetetlen kategóriába nyomta fel az ingatlanok árait.
Amikor azonban már hitellel is kezdtek elérhetetlenek lenni, akkor a rendszer megkezdte az összeomlást, és elkezdődött az ingatlanárak zuhanása, hiszen nem volt már rá igény, amit ki lehetett volna elégíteni, és ettől kezdve összeurópaian padlót fogott az építőipar és innen kiindulva az összes ehhez tartozó szolgáltatás és beszállítói láncolat.
Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy más északibb országokban is gondot okoz az ingatlanboom és azt is, hogy melyik valójában az az egyetlen ország, amiben ez nem okoz gondot: Jé, ugyanaz, ami jól áll: NÉMETORSZÁGBAN NEM VOLT INGATLANBOOM, vagy Németország volt az egyetlen, aminek valóban a reálgazdasága nőtt, és nem hamisított GDP-ben dagonyázott.
És azt is érdemes meglátni, hogy ez a problémakör NYILVÁNVALÓAN azokat az országokat érintette, amelyek az úgynevezett gazdasági növekedésüket erre a hazugságra építették, így omlott be a PIIGS és Ciprus és Magyarország is.
Azért, mert kiderült, hogy a nem öngerjesztő nemzetgazdasági jövedelem egyszerűen nem teszi lehetővé ekkora adósság hozamelvárásának a kitermelését. Ugyanakkor az ördögi kör itt is bezárult, hiszen azzal, hogy az ingatlanokra kibocsájtott hitelekkel nem lehetett pénzt szerezni, ezért a hitelek egyéb elemeit kellett a bankoknak megnövelni, és innentől kezdve méginkább kezdett összezuhanni az adósságpiramis. Ahogy pedig összezuhan, úgy derül ki, hogy a bankoknak valójában nincs forrásuk, nincs saját tőkéjük, és ami van, az nem hozzáférhető, és egyébként sem ér annyit, amennyinek addig kimutatták.
EZT képes egyelőre elfedni az ESM rendszere azzal, hogy garantálja a fizetőképességet, de igazából már mindenki látja, aki a rendszerben van, hogy ez is csak illúzió, a megoldás az, ha a bankrendszeren keresztül a problémát előállító befektetők elhúznak a rendszerből és az visszazuhan a reális és normális mértékre, ezt azonban nem egyszerűen nehéz bankpánik nélkül levezényelni, hanem szinte lehetetlen, ha nem nézik meg ennek a pontos működését és lefolyását.
Ezért választották erre a célra elsőnek ki Magyarországot, mert egyrészről a hithű és elvtelen kiszolgáló vezetés erre alkalmasnak látszot, másrészt azért, mert EUR zónán kívüliként a teszt eredménye nem lett volna kihatással az EUR árfolyamára. Azzal azonban, hogy Magyarország 2010-ben heroikus küzdelemmel kivédte a kísérleti nyúl szerepkörét, szükség volt más alanyra, Görögország túl nagy volt, Spanyolország veszélyes precedens lett volna, így célszerű volt Ciprust választani, ami a kvázi offshore miatt amúgyis szúrta a germánok szemét.
Innentől kezdve jönni fog ez a többi országban is, mert másképpen a rendszer helyreállítása lehetetlen.
Amit viszont mindenképpen meg kellene tenni az az, hogy felállítani országonként legalább egy, de akár több JELZÁLOGINTÉZETET is, amelybe áttennék a jelzáloghiteleket és a betéteseknek választania kellene, hogy a pénzüket melyik intézménybe akarják elhelyezni, a jelzálogintézmény több hozamot adna, de korlátozottan hozzájutni és ezek a tőzsdére lennének bevezetve, és a bevezetés díja kerülne át a bankokhoz forrásoldalra. Hasonlóképpen kötelezném a bankokat a kockázatos ügyletek leválasztására és kockázati társaságokhoz való kiszervezésére azért, hogy TISZTA BANKI PORTFOLIÓJÚ bankok jöhessenek létre, amelyekban valóban lehet védeni és védeni is kell az ügyfelek pénzét.
Egyszerűen SZÉT KELL választani a bankrendszert és csak az lehet a bankrendszer része, ami bankként működik.
Amig azonban kretén módon a jelenlegi formában akarják a betétesek pénzén a rendszert fenntartani, addig semmi jóra nem lehet számítani, mert ez nem a problémák megoldását, hanem azok eszkalálást jelenti egy rövi időre tartó posztponálással.