Már egy ideje. Ha már nem lettem közgazdász, legalább olyasmiről olvasok, amit ott sem nagyon tanítanak. :)
Teljesen igazad van, a boldogság elég relatív fogalom, nem is erőltetném a végletekig, abban is egyetértek, hogy a gazdaság feladata a szükségletek kielégítése (itt azért hozzáteszem, hogy a lelki szükségletek legalább annyira fontosak mint az anyagiak, bármennyire kevéssé megfoghatók), és ezekből az irományokból a legfőbb kritikaként azzal értek egyet elsősorban, hogy a GDP-nek mindehhez semmi köze. Oké, méri a termelt és forgalmazott árukat és szolgáltatásokat, de komolyan nem értem, hogy ha ilyen mértékben termelünk, miért van mégis óriási szegénység és nélkülözés a világ nagyobbik felén? Illetve pontosan tudom, az egyik baj a rendszerben az, hogy a pénz nem ott keletkezik, ezért ezek az országok kénytelenek hagyni magukat kizsákmányoltatni a globális termelési-fogyasztási láncban a kezdeti, majd állandósuló szegénységük miatt. A másik, hogy a tartós fogyasztási cikkeink egyre kevésbé tartósak, tessék körülnézni, hogyan alakul az eldobható vs. megjavítható dolgok aránya a háztartásban, meddig bírják ruhadarabok stb. Mindez azért, mert a termelés az elsődleges globális mérőszám, és mert a termelés folyamatos növelésére szükség van a hitelek és kamataik miatt, továbbá termelni azoknak érdemes, ahol van vásárlóerő. Nem a GDP a hibás, az csak egy olyan mérőszám, ami ezt a "kívánt célt" a legjobban alá tudja támasztani.
Vitatom, hogy a GDP növekedése a fejlett országokban jár a kevesebb pozitív hatással, ugyanis szerintem elsősorban a fejlődő országok isszák meg a levét természeti és társadalmi javaik eltékozlásával. Fenntarthatóan élő közösségeik átadják helyüket a nyugatról importált fenntarthatatlanságnak. Itt egy példa, a kashmiri Ladakh: http://www.okotaj.hu/szamok/10/utak1.html
A GDP-ről az jut eszembe, mintha valaki az izomtömegén mérné az egészségi állapotát, és folyamatosan mást se csinálna csak gyúrna, meg tolná a fehérjekoktélokat. :) Közben gondolkodjunk el a GDP-ben rejlő, korábban felsorolt anomáliákon is, és, hogy mennyire értelmes az így kapott szám. Beszélhetünk külön a gazdasági növekedés értelméről, hasznosságáról, de próbáljuk már tényleg a valós hatásokat vizsgálni, ott van pl. a Genuine Progress Indicator mögötti szemlélet, kevés boldogságfaktort tartalmaz, mégis igyekszik a GDP hibáit korrigálni. Szerintem amúgy nincs egyetlen igazi mérőszám, van egy irány, amit nagyjából be kéne lőnünk, és amit egy szóval fenntarthatóságként lehet jellemezni. A fejlődés kívánatos, de legyen értelmes, és ne szükséges, mint jelenleg a növekedés. :)
A válság okát nagyon egyszerűen össze lehet foglalni, elzárták a zenét a zenés-székes játékban, és mindenki próbált magának széket találni. :) Itt nem kavarnám be a GDP-t, hogy mit mutatott előtte és ekkor (nagyjából az a véleménykülönbségünk, hogy ami előtte hatalmas fejlődésnek tűnt, az gyakorlatilag inkább stagnálás volt, habár nem vonom kétségbe, hogy a jövedelmek nőttek), gondolom egyértelmű, hogy 2008-9 a pénzcsapok elzárásának következménye volt, és ez kőkeményen betett a gazdaságnak és a GDP-nek is. Ellenben tessék, most újból nő a GDP, kilábaltunk a válságból, emelkedik az életszínvonal is? (vagy csak kőkeményen felült az egész világ az inflációs szopórollerre :))
Ezzel együtt a megszorításokat is hasonlóan értelmetlennek tartom, józan ész szerint teljesen nonszensz, hogy egy mesterségesen bevezetett valami viszonyai alapján dőljön el, meg kell húzni, vagy elengedhetjük a nadrágszíjat (előbbi szintén nem egy GDP növelő lépés). Ha meg kell húzni, azért kell, mert fogy az ivóvíz, a művelhető talaj, ásványkincsek stb. És ha ez a jelenlegi rendszer szerint nem így működik, azt a rendszer számlájára írom. Gőzöm sincs miért nem próbálunk javítani rajta, ha ilyen alapvető hibáktól hemzseg.
