1986 óta a The Economist hetilap évente kiadja Big Mac index jelentését, s ez így történt 2010-ben is. A hamburger és economics kifejezésekből burgernomics névre keresztelt jelentés a közgazdaságtan egyik alapvető elméletén, a vásárlóerő-paritáson alapszik.

Az elmélet lényege, hogy ha A országban a termékek árai általában 60-szor magasabbak A valutájában kifejezve, mint B ország árai B ország valutájában kifejezve, akkor B ország valutájának az A ország 60 egységnyi valutájával kell megegyeznie - tehát az árfolyamoknak hosszú távon úgy kell alakulniuk, hogy egy adott pénznem adott mennyiségéért ugyanannyi dolgot vagy szolgáltatást lehessen megvásárolni bárhol a világban.

Természetesen az elmélet több ok miatt sem érvényesül 100%-osan a gyakorlatban, alapvető relevanciája azonban általánosan elfogadott.

A Big Mac értékek nem pontos előrejelzői az árfolyammozgásoknak. A hamburger költségének nagy része függ a helyi bérektő, alapanyagoktól stb., melyek általában alacsonyabbak a szegény országokban.

Következésképpen a vásárlóerőparitáson (PPP) alapuló összehasonlítás sokkal megbízhatóbb az országok között. Érdekes látni, hogy egy hamburger alapján az euró még mindig túlértékelt.

Egy évvel ezelőtt az euró 29%-kal volt túlértékelt a burger benchmark alapján, ez a szám most meg 16%. A The Economist jelentését sokan nem tarják kellően tudományosnak, de a gyakorlat - állítólag - azt bizonyítja, hogy azok, akik a jelentés alapján a főbb valuták közül a leginkább alulértékeltbe fektették pénzüket, nem csalódtak befektetéseik hozamában.

Július 22-én közzétett, július 28-án javított Big Mac Index

további info: http://en.wikipedia.org/wiki/Big_Mac_Index