Az első két bekezdéssel egyetértek, de utána már gondok vannak...

Hitler maga tett róla, hogy 1941-től minden neki ellentmondó, az igazságot feltáró tábornokot eltüntessen - gyakran az élők sorából is - így csak a hazug talpnyalók ill. a vakon engedelmeskedők maradhattak...

Nem volt olyan része a német vezérkarnak "akikkel mi jóban voltunk", nem mellesleg azok a főtisztjeink, akik a német főtisztekkel jóban voltak, egyben elkötelezett németbarátok voltak, Horthy ellenében is, és bár nem szeretek ezzel a szóval dobálózni, valójában hazaárulók...

A németekkel/nácikkal való karöltés folyamatosan alakult ki és legkésőbb 1941 nyarára teljessé vált...

Német oldalon egy sikeres puccs esetén sem hagyhattak volna egy magyar kiugrást, már ha nincs azonnali fegyverszünet, szovjeteknél volt kivel tárgyalni, sőt már jó egy éve folyamatosan ment a kapcsolatkeresés, csak a magyar szándék nem volt igazán határozott, a románokkal ellentétben az álmok világába ringattuk magunkat Árpád-vonallal, angolszász ejtőernyősökkel, ljubjanai réssel stb...

CsSz és Benes, mégis mi a rossz abban? Az ország minimális emberveszteséggel megúszta a háborút, egy részét az amcsik szabadították fel, más részére még csak el sem értek a harcok, a cseh részt etnikailag homogenizálták a németek kiűzésével, szlovák részen ugyanez és még a magyarok egy részétől is megszabadultak, Benes meg 3 éven belül amúgy is meghalt...

Eleve miféle értékelése a háborús károknak-baklövéseknek, hogy utána 10-20-50 évvel később mit hoztunk ki magunból? Ez alapján a német szereplés - és a japán is - sikertörténet, az országok porig rombolása és a több/tíz milliós emberveszteségek ellenére... A háborút emberben és nemzeti vagyonvesztésben - a területvesztésről nem is beszéve - senki, ismétlem senki nem szívta úgy meg a környező országok közül, mint mi, ha ez nem a legrosszabb forgatókönyv, akkor mégis mi az? :)

Román-magyar háború meg volt, én is írtam, tessék figyelmesebben olvasni :))

Még nem olvastam végig az említett anyagot, szóval csak morfondírozok: Szerintem akkor, amikor látták, hogy azok a részek elvesznek, akkor jött az, hogy nincs miért tovább harcolniuk, mert akkor már nem a saját területeikért harcolnak. Az nagyon valószínű, hogy ha azokat a területeket a németekkel (esetleg magyarokkal) együtt meg tudják védeni, akkor védték is volna. De ha azok elesnek, akkor onnantól tudták, hogy azok veszni fognak, de a többit még meg lehet szerezni. Sőt mi több, ők akkor már tudhatták azt is, hogy Németország veszíteni fog, hiszen nem maradt az akkori Románia területén számottevő csapata, sőt akár Budapestig nyitva áll az út. Én ebből gondolom, hogy számukra nem volt más, értelmes választás.

Én viszont egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy mi valójában a legnagyobbat ott hibáztuk, hogy vakon hittünk a németekben és abban, amit mondanak és mindent egy lapra tettünk fel. Mindehhez hozzáadódik az 1944. július 20. merénylet Hitler ellen, majd a példátlan tisztogatás, aminek még Rommel is áldozatul esik október 14.-én.

Azaz pont abban az időszakban, amikor a leggyorsabban kellett volna dönteni, akkor semmit sem tudtunk dönteni, hiszen valószínűleg az egész német vezérkar azon része megsemmisült, akikkel mi "jóban voltunk" és akikkel együtt dolgoztunk. Utána pedig jött a nácikkal való karöltés, amibe már Horthy megzsarolása és a nyilasok hatalomra emelése követett, azaz az az időszak, amiben minden megváltozott, valójában ekkortól vált igazán nácivá a német hadvezetés a korábbi német hadvezetéssel szemben. Hitler pedig seggnyaló, hazudozó, átverő banda kezébe került, hiszen mindenki mást kiírtottak a környezetéből így (szintén én gondolom ezt) innentől a háború végéig olyannak tűnt, mint aki megbolondult, megháborodott, holott csak össze-vissza hazudoztak neki a csapatokról, azok helyéről és erejéről, ebből pedig pont az a kaotikusság lett, amit látni lehetett.

Viszont ebben a helyzetben nem volt kivel tárgyalnunk sem a szovjet, sem a német oldalon, mire pedig léphettünk volna, addigra már késő volt. De ez szvsz nem a létező legrosszabb, hiszen akkori szemmel nézve valójában nem nagyon tudtunk volna mit csinálni. Valójában SZERINTEM a létező legrosszabb valójában csak azért néz így ki, mert ez történt, de ha jobban megnézzük Csehszlovákiát Benessel, vagy Romániát Ceausescuval, akkor már nem mondanám biztosra, hogy a legrosszabbat hoztuk ki magunkból.

Példának okáért egy sikeres kiugrás esetén is Magyarországon lettek volna összecsapások, DE akkor lehet, hogy lett volna magyar-román háború is - most inkább úgy ÉRZEM, hogy sehogy se lett volna nekünk "a létező legrosszabbnál" jobb lehetőségünk.

Már hogyne lett volna...

1940-ben nem csak Észak-Erdélyt, hanem a színromán Besszarábiát (a mai Moldávia), is elveszítették, ahol aztán több tíz/száz? ezer áldozattal járó tisztogatásokat, szibériai deportálásokat csináltak a szovjetek... 1941-ben ezeket a területeket - kikerekítve a Transznyisztria nevezetű ukrán részekkel - visszaszerezték, a háború után meg újra el...

Ráadásul Hitler soha nem mondta véglegesnek az erdélyi rendezést, minvégig lebegtette a döntést, a "kegykereső" versenyben meg a románok messze jobban álltak mint mi, Mo. 1944 márciusi megszállás után szinte bizonyos volt, hogy esetleges német győzelem esetén a románok visszakapják É-Erdélyt...

Amit felismertek a románok - velünk ellentétben -, hogy ennek az esélye 0, így kármentést kell végezni, akár az ördöggel is szövetkezve...

Mi geopolitikailag, katonailag sokkal kedvezőtlenebb helyzetben voltunk, így valóban kevés alternatívánk volt, más kérdés, hogy a létező legrosszabbat hoztuk ki a helyzetünkből...

Egy dolog szerintem ehhez még hozzátartozik: A románoknak valójában semmi érdekük nem volt a szovjetek fenntartásában, hiszen mit nyerhettek volna ezzel? Semmit. Ha sikerül a feltartani a szovjeteket, akkor csak konzerválták volna - az ő szempontjukból - a háború alatt elfoglalt és elveszített erdélyi területeket, vagyis az ő szempontjukból teljességgel logikus volt az átállás - minek védjenek magyar érdekeket. Ez viszont nyilván nem volt elmondható a magyarokról, hiszen itt nem lehetett jó döntést hozni. Olyan rövid ideig volt nyitva az "ablak" a kiugrásra, amennyi idő alatt azt nem lehetett normálisan leszervezni, megbeszélni, szovjetekkel letárgyalni.

Szvsz a románok viszont arra nem gondoltak, hogy ezért a háború után tulajdonképpen nagyobb bűntetést kapnak, mint mi. Ámbár ha tudtak volna, akkor sem lett volna értelme a szovjet offenzíva feltartásának.

Mondhatni, valójában nem is volt más választásuk.

Majd elolvasom az idézett linket, és utána még lehet, hogy kérdezek.

Szia!

Nem vesztem el, de nyáron a pihenés az első, lehetőleg vízparton, vagy ha nem egy jó könyvvel a kerti diófánk árnyéka alatt :)

Ráadásul váratlan melók is akadtak, így a tőzsdére és a fórumozásra most nem sok idő jut... De azért figyelek, bár amit az utóbbi időben láttam a közéleti topikokban az nem túl szívderítő...

Akit érdekel a román kiugrás és a magyar offenzíva az Ravasz 6 részes tanulmányát olvashatja, innen az első részt lehet leszedni, de a többi is fent van, ami a román kiugrást és a magyar lehetőségeket tárgyalja:

http://epa.oszk.hu/00000/00018/00002/pdf/

Szia Scipio, jó újból tőled olvasni a fórumon. :)

"1961-ben, azaz 51 éve szerezte be a Fővárosi Villamosvasút azt a pótkocsit, amit most a BKV – muzeális célokra – pár hónap alatt korhűen felújított. Korai leselejtezése miatt a 923-as pályaszámú trolibusz-pótkocsival mindössze néhány évig utazhattak a fővárosban közlekedők – most az éppen 20 éves szentendrei Városi Közlekedési Múzeumban bárki megtekinteni a járműkülönlegességet."

http://hvg.hu/itthon/20120727_bkk_troli

Hitler a végletekig bízott Antonescuban (érdekes az olasz párhuzam, Mussolinivel ugyenez volt a helyzet), azt hitte kézben tartja a népét...

A románok az olajmezők miatt mindent megkaptak, modern fegyvereket, önálló hadvezetést ( ez az egyik ok ami az összeomlást okozza). 1944-ig teljes erőbedobással a németek mellett harcoltak, így rá is szolgáltak a bizalomra...

A románoknál az időzítés volt tökéletes, már elindult a iasi-kisinyovi offenzíva, a front recseg-ropog, amikor hirtelen átáll a két hadseregük, akkora rések nyílnak így, hogy a két német hds-nek már esélye sem volt (ue. volt a terv nálunk októberben, ha a két magyar hds is megcsinálja, nincs budapesti csata..., csak nálunk a saját tisztjeik tartóztatják le a hadseregek parancsnokait, esély sincs a végrehajtásra...)

Ekkor a németek már csak abban bízhattak, hogy a megmaradt erőiket valahogy sikerül kivonni, de Hitler elhibázott bukaresti akciója után jön a román hadüzenet és a túlélők üldözése...

Ez az első keleti kiugrás, Hitler még óvatlan, Antonescu eltávolításával olyan politikusok és katonák lépnek előtérbe akik képesek és hajlandóak lebonyolítani az átállást. Nálunk márciustól folyamatosan váltják és tartóztatják/deportálják a szóba jöhető embereket, októberre Horthynak már csak egy szűk bizalmi köre marad. Ott megvolt az akarat, nálunk kevésbé...

Románia még 1939-ben is nyugati orientációjú, nem tartoznak a németeknek, sőt É-Erdély kapcsán inkább sérelmeik vannak, nincs hagyománya a németbarátságnak, és hát politikailag sokkal felkészültebbek nálunk ( lásd első vh. történései)

Minden a helyén volt: lehetőség, akarat, megfelelő végrehajtók... Jól csinálták...

Először erre reagálnék.

Pontosan tudta a magyar vezérkar, hogy mire készülnek a németek, de sajnos azt is, hogy még 1944 márciusában sem voltunk egy súlycsoportban velük, így az ellenállásnak sok értelme nem lett volna.

Más kérdés, hogy a tisztikar többsége erre nem is lett volna hajlandó, a németbarátság és a szovjetellenesség elegye túl erős volt...

Ahogy írtad, tipikusan egy tervünk volt, és görcsösen hittük, hogy mindenki e szerint cselekszik, amikor borult, borult minden... ( Egyébként az Árpád-vonal terv már márciusban megborult, ugyanis az odaszánt erőket a megszállás után a németek kiparancsolták Ukrajnába...)

Pont elkerültem ezt a hozzászólást, amit most azért sajnálok, mert erre most azt írtam volna egyből válaszul, hogy IGEN, erre gondoltam, ezt éreztem, csak az "árulást címeztem rossz címre", ezért a német hadseregtől ez úton elnézést kérek a téves címzésért.

Tulajdonképpen a kérdésem innentől kezdve már tényleg csak az, hogy tudsz arról valamit, hogy vajon hogyan sikerült ez így Romániának? :o Az, hogy Hitlert figyelmeztették, de nem tett semmit, az önmagában nem biztosította volna a zökkenőmentességet és a tempót.

Igazából engem hirtelen az "ütött meg", hogy milyen rövid idő alatt mennyi esemény történt, és hogy ez hogyan változtatott meg szinte egy pillanat alatt mindent. Én igazából a magyar hadvezetés motiváltságán gondolkodtam el, nomeg a "mit kerestünk ott"-on, illetve azon, hogy miért engedtük a megszállást.

És rájöttem, hogy téves az a nézőpont, ami arról értekezik, hogy "miért nem álltunk ellen a németeknek". Hát azért nem, mert azt hittük, hihettük, hihette teljes joggal a hadvezetés és az egyszerű katona is, hogy a beérkezett csapatok mennek a frontra és Magyarországért (azaz együtt) harcolni. Egyszerűen a kérdés feltevés is anakronisztikus innen nézve, hogy "miért nem álltunk ellen", hiszen éppen azt hittük, azt vártuk, hogy ez mikor történik már meg.

Aztán amikor kiderült, hogy ezek nem átvonuló csapatok, hanem megszállás, akkor már késő volt. Ugyanakkor itt jön be az a probléma is, hogy pont emiatt szokás minket elmarasztalni, meg utolsó csatlósnak hívni, holott erről szó sincs, akkoriban mi még hadban álló ország voltunk és azt hittük, hogy megtarthatjuk a frontot a határokon kívül - minden bizonnyal - a háború közelgő végéig.

Én arra szerettem volna utalni, hogy szerintem valami ilyesmi motiválhatta a magyar hadsereget a cselekedetiben, azaz hogy nem volt ez valami logikátlan dolog, viszont pontosan az a hibája volt, mint annyiszor más hasonló esetnek: Nem kalkulált "b tervvel", egyszerűen azt hitte, hogy biztosan így fog minden történni.

Egy hirtelen megzavarodott, lehetetlen helyzetbe került hadviselést ÉRZEK, ami valami utolsó szalmaszálként a német csapatokat is segéderőnek hitte. Utána meg nem volt már szavunk, hiszen ami még hadrafogható volt, ami még ellent tudott állni a hadseregből, azt tényleg a frontra kellett küldeni hovédeni.

Ami utána történt, az valami egészen más, de pont az az érzésem, hogy egyszerűen elképzelni nem tudta VOLNA a reguláris haderő azt, ami a megszállás után történt, és ha ez legalább a fantázia szintjén felmerült volna, akkor másképpen alakul a történelem.

Nem védeni, vagy felmenteni akarom a magyar hadvezetést, egyszerűen csak megérteni, hogy mi volt a hiba és mi vezetett ahhoz, ami történt.

Szívesen :)

Ebben már egyetértünk. Mind a németeket, mind minket teljesen váratlanul ért a román kiugrás, ill. nem is annyira maga a kiugrás, hanem annak hatékonysága, az ott lévő német erők teljes megsemmisülése és a szovjetek hihetetlenül gyors előrenyomulása.

Azt is jól érzed, hogy túlzottan (túl)becsültük a németeket, így a bekövetkező eseményekre képtelenek voltunk megfelelő sebességgel reagálni, mire sikerült - katonailag szeptemberre, politikailag októberre - már minden "elveszett"...

Először is köszönöm a választ!

Igazából én a magyar hadvezetés gondolatmenetére próbáltam magyarázatot találni.

"Hitler a többszöri figyelmeztetés ellenére sem hitte el a román kiugrási szándékot", ANNAK ELLENÉRE SEM, hogy "Hitler görcsös ragaszkodása Románia megtartásához egy elégtelen erőkkel végrehajtott megszállási akcióhoz vezetett"

Ez viszont a német (és nem náci!) barát hadviselésben valószínűleg fel sem merült, azaz SZERINTEM meg voltak arról győződve, hogy elengendő csapatot fog küldeni, hiszen egyrészt ezt hangoztatta, másrészt tényleg meg kellett volna tennie. Nagy valószínűséggel ebből még az sem billentette ki őket, hogy: "A német 6. és 8. hadsereg - karöltve két román hadsereggel - a 2. vh egyik legnagyobb vereségét szenvedte el Moldovában"

Innentől már szétesett mind a német, mind a magyar hadviselés, azaz "A magyar offenzíva késlekedése, előbb német, majd magyar mulasztásból", majd "A magyar offenzíva elidítása, amikor már semmi érdemi eredményt nem várhattunk tőle" már a káoszt jelezte, ami végül ide vezetett: "A magyar kiugrás elmaradása, közvetlen a román után, amikor gyakorlatilag nem volt érdemi német erő ami ezt meggátolhatta volna"

Egyszerűen le lehettek bénulva és nem tudták, hogy mit tegyenek, de valószínűleg még mindig teljességgel képtelenségnek tartották azt, hogy Németország ENNYIRE meg van gyengülve és hogy ENNYIRE nincsenek csapatai erre a célra.

Vagyis én egyfajta bénultságot és értetlenséget érzek, és ez az, amit szerintem kihasználtak a nyilasok.

Az Árpád-vonal ( nem Attila...) terv csak és kizárólag addig volt életképes amíg Románia német oldalon állt ill. német erők voltak ott jelen. ( Szlovákiára szintén igaz ez) Abban a pillanatban, hogy Románia átállt és az ott lévő német erők megsemmisültek a terv illuzíórikussá vállt...

Már nem egyszer leírtam neked, és többet már nem fogom :), hogy a németek nem adták fel Romániát, hanem a vh.-ban talán második legnagyobb vereségüket elszenvedve szinte teljesen megsemmisültek... Hitler annyira ragaszkodott az országhoz, hogy a hátsó területeken lévő ellátó és a ploiesti olajmezőt védő légvédelmi erőkből próbált ütőképes egységeket szervezni, hogy Bukarestet visszavegyék és bábkormányt ültessenek a románok nyakába. A magyar beavatkozást azért tiltotta, mert az rögtön egy román-magyar háborút jelentett volna, megakadályozva a tervét. (ugyanezért nem vettek részt románok Mo. márciusi megszállásában) Az akció nem sikerült, ez és Bukarest bombázása azonban kiváltotta a román hadüzenetet a németek felé, így a moldáv területekről visszavonuló német egységtöredékek nagyrészét már maguk a románok semmisítik meg...

A magyar felvonulás nem volt tessék-lássék, katonai létérdek volt a déli lejtők elfoglalása, de mint írtam nem volt mivel, és a fentiek miatt a németek sem tudtak csapatokat adni. Mire meg már úgy-ahogy készen álltunk, már késő volt az előző hsz-ben említett okok - szovjetek már átkeltek ill. Bácskát fenyegetik - miatt...

Szóval nem árult el senki senkit - leszámítva a románokat... - egyszerűen sorozatos politikai és katonai baklövések vezettek a szovjetek betöréséhez:

1. Hitler a többszöri figyelmeztetés ellenére sem hitte el a román kiugrási szándékot

2. A német 6. és 8. hadsereg - karöltve két román hadsereggel - a 2. vh egyik legnagyobb vereségét szenvedte el Moldovában - csak részben a hadműnvelet közepén kapituláló román erők miatt...

3. Hitler görcsös ragaszkodása Románia megtartásához egy elégtelen erőkkel végrehajtott megszállási akcióhoz vezetett, ami kiváltotta Románia hadüzenetét -ez vsz mindenképp bekövetkezett volna - és ami még súlyosabb, a moldáv poklot megúszó német egységek megsemmisülését

4. A magyar offenzíva késlekedése, előbb német, majd magyar mulasztásból

5. A magyar offenzíva elidítása, amikor már semmi érdemi eredményt nem várhattunk tőle

6. A magyar kiugrás elmaradása, közvetlen a román után, amikor gyakorlatilag nem volt érdemi német erő ami ezt meggátolhatta volna

Köszönöm, erre gondoltam :)

Szóval én arra gondoltam, azon meditáltam el, hogy szerintem a magyar hadvezetés csúcsa és ennek következtében a hadviselős abból indulhatott ki, hogy a magyar olajmezők semmire sem elengedőek, tehát a németeknek a román olajmezőket minden áron meg kell tartani. Vagyis egyszerűen fel sem merült bennük az, nem is készültek arra, hogy a németek egyszerűen kivonulnak.

Ennek az elképzelésnek pedig történetesen tökéletesen megfelel az a magyar "tessék-lássék" felvonulunk, hogy "ott voltunk" hadviselés, amit dél Erdélyben csináltak, mondván, a'la Don kanyar, odaküldjük a csapatokat, nem kell komolyan venni, mert ez csk egyféle hátvéd, utóvéd, elterelő hadműveleteket lesz, hiszen a német hadvezetés úgyis a fő erőit küldi majd oda.

Én úgy vélem, hogy ha a fenti elképzelés egészen jól jellemezné azt az időszakot, illetve egyáltalán nem volt hibás, erre valóban lehetett építeni, hiszen az Attila vonal védelme rendben volt, ha Dél Erdélyben is csak "söprögetni" kell a németek után, akkor pedig addig sem ér ide a front, vagyis teljesen jogosan feltételezhető volt, hogy a fő támadóéket a szovjetek tőlünk északra viszik, és itt feltartva a szovjeteket, egy pár hónapos (a'la Olaszország) állóháborúval kihúzzuk a háború végéig, azaz az országot nem éri támadás, ami remek tárgyalópozíciót hozott volna a háború végén Horthynak, ugyanis meglehetősen érdekes lett volna azon elképzelés, hogy egy területileg egységes, és egyébként meg nem szállt országot miért szabdalnak szét.

Ha pedig ezt egy pillanatra elképzeljük lehetségesnek, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy tökéletes kétségbeesés és káosz uralkodott el az egész hadvezetésen, amikor kiderült az, hogy a németek tulajdonképpen elárultak bennünket. Ez egy igen érdekes szemlélet, mert ezt nem így szokták mondogatni, de ha a fentiek igazak lehetnek, akkor valójában ez történt.

Innentől viszont egyértelmű lehet az is, ahogy meginog a németekben a magyar hadvezetés maradék bizalma is, de nem tudnak mit tenni - tehát komolyan a kiszállás kerül szóba az ország területének megvédése érdekében, de ekkor a németek már közbelépnek, hiszen nem akarják, hogy egy semleges Magyarországon keresztül pillanatok alatt elérjék Németországot a szovjetek, hiszen akkor harapófogóba kerülnek és Berlin szinte hónapok alatt elesik.

Ekkor pedig úgy döntöttek, hogy Magyarország mégsem eshet el, mégsem kerülhet szovjet kézre idő előtt, így eldöntötték, hogy abból hadszintért csinálnak, amig fel nem készülnek egy ellentámadásra, ami ugye később a Tavaszi ébredés kudarcában testesült meg.

Szóval, ha úgy tetszik, valami olyasmit akarok mondani, hogy ha nem vesszük figyelembe azt, hogy mi lehetett a hadvezetés elképzelése a háború általános stratégiájáról, akkor érthetetlenek azon hadmozdulatok, amelyekre utalsz, de ha olyan környezetbe tesszük, hogy általában mire gondolhattak akkor, illetve mire készülhettek, akkor valójában nagyon is logikussá válhatnak.

Mi a véleményed?

Az egész az Árpád-vonalról szólt. A magyar koncepció az volt, hogy olyan erős védelmi rendszert építünk ki a Kárpátokban, hogy a szovjeteknek ne érje meg ezzel foglalkozni és inkább elkerüljék az országot...

A terv eleve hibás volt, hiszen már nem birtokoltuk a "karéj" egészét. Akár északon a szlovák, akár délen a román területekre törnek be, az egész állásrendszer védhetetlenné válik...

Amikor augusztus végén a románok átálltak, sürgetővé vált - katonailag - a Déli-Kárpátok elfoglalása, hogy Erdély védve legyen. A probléma az volt, hogy a legjobb magyar csapatok Galíciában harcoltak ill. Hitler reménykedett egy román bábkormányban, így tiltotta a támadást. Mire a gyenge harcértékű magyar tartalékos, sőt pótttartalékos csapatok felvonultak és az engedély is megjött, a szovjetek már átkeltek a déli hágókon így katonailag sem volt értelme a támadásnak, arról nem is beszélve, hogy már a balkáni előrenyomulásuk is olyan mértékű volt, hogy Mo. "lágy alfelét" a Duna-Tisza közét fenyegették, így egy esetleges csodába menő erdélyi magyar siker esetén is tarthatatlanok lettek volna az erdélyi pozíciók...

A magyar támadás pár/tíz km-es előrenyomulás után leállt - amint beleütköztünk a szovjetekbe -, végül bár Erdélyben nem sikerült áttörniük a román-szovjet erőknek, a D-T közi előrenyomulásuk miatt ki kellet ürítenünk Észak-Erdélyt.

Összefoglalva katonailag elhibázott volt a támadás - késői, nem megfelelő erőkkel végrehajtott, stratégiailag értelmetlen célokért - és politikailag már nem egy újabb háború - román-magyar - kirobbantása volt az ország érdeke, hanem a román kiugrás zűrzavarát kihasználva a saját áttállás lebonyolítása...

http://nepszava.com/2011/08/amerika/muzeum-a-japan-internaltak-emlekere.html

Követelem a náci amerika rendfenntartó szervezeteinek azon tagjainak meghurcolását aki részt vettek a deportálásban, elvégre ez el nem évülő háborús bűntett! Az, hogy végül nem írtották ki ezeket az embereket az nem kifogás, hiszen tudható, hogy az hogy "nem tudhatták, hogy mi fog történni velük", az nem érv, nekik is kötelességük lett volna annak a feltételezése, hogy kiírtják őket!

Kivégzőosztag elé a mocskos nácikat és feloszlatni az összes szervezetet, ami ebben részt vett!

Már régen meg akartam kérdezni valamit, de egyszerűen nem találom azt, ahol írtad :(

Egyszer a II.Vh-val kapcsolatban valami olyasmit írtál, hogy "mit kerestek Dél-Erdélyben, vagy Romániában" magyar csapatok a háború vége felé, miért arra végeztek hadműveleteket. Nem arra kérnélek, hogy keressed vissza, hanem arra, hogy leírnád még egyszer, hogy pontosan melyik hadmozdulat volt az, ami arrafelé zavart, hogy nem volt ott keresnivalónk, avagy, hogy nem is ott kellett volna lennünk?

Van egy ötletem ezzel kapcsolatban, kíváncsi lennék a véleményedre, de előbb a fentiekre szeretnék választ kapni :)

Köszönöm! :)

http://mandiner.hu/cikk/20120725_aki_szivbajos_ne_jojjon_a_teglagyarba

A "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta, és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án az Atlanti-óceánt rekordidő alatt repülték át. Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.

http://www.altisk-felcsut.sulinet.hu/E_Tortenet4.htm