Kádár akkor azért nem volt a kormány része, mert 52-ben életfogytiglanra ítélték, közben bebörtönzése alatt végig azon rettegett, hogy mikor változtatják halállá az ítéletet, 1954-ben szabadult többek között Sztálin halála, majd Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954 októberétől kezdte visszadolgozni magát a párt vezetésébe, de kormánytag nem volt. Mondjuk akkoriban ha jól sejtem a végrehajtó hatalom (kormány) azt tette, amit a párt vezetése a Politikai Bizottság kitalált és nyilván hogy voltak átfedések kormánytisztségek és a párttisztségek között, többek között ami nagyrészt biztos volt, hogy a párt vezetője volt a miniszterelnök...Mindenesetre 56-ig nem sikerült magát úgy visszadolgoznia a párt vezetésébe, hogy kormánytag is legyen.

"Ahhoz képest az eredeti tűntetés valójában ha nem is kormánypárti volt, de egyáltalán nem kormányellenes. Azt pedig az eredeti tűntetés résztvevői nem is gondolták, hogy rendszert váltsanak, csak a rendszeren szerettek volna változtatni. " Miközben valós veszély volt a Rákosi restauráció??

Nagy Imre miniszterelnöksége ideje alatt már megkezdődött a Rákosi korszak restaurációja (1955 eleje), a pártban Rákosi mellé álltak, aminek következtében Nagy Imre lemondott és elkezdődött meghurcolása...és tulajdonképpen ekkor már elkezdődik megtérése...bár még mindig a kommunizmus és a párt keretein belül gondolkodott... wikipédia: "próbálta miniszterelnöksége idején folytatott politikáját illetve nézeteit elfogadtatni a párttal, amire válaszul kizárták a pártból, mivel "frakció tevékenységet folytatott és letért a marxizmus leninizmus útjáról" folyt. "Nézeteit hamarosan tanulmányokban kezdte kifejteni. 1956 tavaszán az egyre kiterjedtebb pártellenzék tekintélyes figurájává lett, azonban semmiféle akció részese nem volt.

60. születésnapja alkalmából közel száz közéleti személyiség, író, újságíró, művész és tudós kereste őt fel otthonában, hogy köszöntse.

1956 nyarán többek ösztönzésére ismét aktivizálódott. Kialakult körülötte az úgynevezett „Nagy Imre-kör”. 1956. október 13-án visszavették a pártba."

1953-as miniszterelnöksége elindította ezt az embert egy úton, mégha szovjet támogatással is vagy éppen előírásra tehette meg azokat az intézkedéseket amiket miniszterelnöksége idején megtett (wikipédia: szakított a korábbi, erőltetett iparfejlesztésen alapuló gazdaságpolitikával, ígéretet tett a törvényesség helyreállítására, a mezőgazdasági politika újragondolására, az előző években súlyosan visszaesett életszínvonal emelésére.[11] Az új változások között szerepeltek még a következők: a parasztság terheinek könnyítése, a termelőszövetkezetekből való kilépés lehetősége, részleges amnesztia, a kitelepítések és az internálás megszüntetése, nagyobb türelem vallási kérdésekben. Az ÁVH-t a Belügyminisztérium felügyelete alá vonta, s eltörölte a beszolgáltatási hátralékokat.)... azonban miután a szovjet támogatás elhalt mögüle sem tért vissza az új szovjet és magyar vezetés irányvonalához (vö: "ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez"). ...mindenesetre, hogy 56-ban őt követelte a nép miniszterelnöknek, nem a véletlen szerencse műve, hanem korábbi miniszterelnöksége és annak következménye, hogy 3 éven keresztül változásokat szorgalmazott.... és ez találkozott össze az 56-os forradalommal... Na most, itt van egy helyzet, ami minden bizonnyal korai volt még az ország számára és talán Nagy Imre számára is...itt vagy Te és 3 éven keresztül a változások mellett érvelsz ... és ez találkozik egy népakarattal...mit lehet itt tenni? Mert 3 eset lehetséges:

a.) azt mondod nem is gondoltad komolyan, amiket korábban összeírkáltál... bocs...

b.) előre küldesz valakit magad helyett, hogy ő vigye el a balhét (akkori pártvezetés egyébként ezt tette... előre küldte Nagy Imrét a népakaratnak megfelelően)

c.) vagy megpróbálod megvalósítani azt, - akár a kommunista párton belül - mivel voltak támogatói a párton belül, akár szabad választásokkal - ami mellett korábban érveltél....

Nem nagyon látok más utat... a és b eset kizárt, maradt számára az öngyilkos c... bár van egy olyan érzésem, hogy mindvégig reménykedett benne, hogy érvei meghallgatásra találnak akármi lesz a végkifejlet... utalva itt arra, hogy korábban is a pártot akarta meggyőzni az "új szakasz" helyességéről...

""szabad választásokat akart stb..."

"Gondolom, te feltéten és hithű libajnai és elqró hívő lehetsz, hiszen ők pont ezért agitálnak most is, mert szerintük most ez nincs, sőt, demokrácia sincs. "

Majd értesíts, hogy Bajnai és Gyurcsány, mióta a nép... vagy mikor találkozott össze ez az állítás az ország nagy többségének egyetértésével.... mert ha összetalálkozik, akkor nincs mit tenni... el kell fogadni az ország akaratát...ez van.

"Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez... többek között egy másik véres kommunista korábbi kivégzése okán is, mivel akkor ő volt a belügyminiszter... "

Te pedig ezt írod: "miért pont az 1956 utáni megtorlás a vér "tapad a kezéhez" alapja, amikor pont előtte volt véreskezű kiszolgálója a rákosi rendszernek?! EZ mintha totálisan elfelejtődne, holott valójában az volt az igazi bűne, 1956 pedig pont nem az övé volt."

Többek között ezért is utaltam a Rajk perre... ott megtanulta, hogyan kell profin koncepciós pereket végigvinni egyébként egy másik véres kommunista ellen...Egyébként tudtad, hogy Rajk egyik legjobb barátja Kádár volt? Kádár a sakkpartnere volt Rajknak... minden héten találkoztak barátilag is Rajk letartóztatásáig...nem is figyelmeztette "barátját", hogy mi készül ellene...más vélemények szerint Kádár volt aki megfigyelte Rajkot...(vö: "ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez")

Nem kell imádni Nagy Imrét, sem Kádárt...56-ban egy nehéz helyzetbe kerültek mindketten... az egyiket pedig kivégezték, mert nem vizsgálta felül nézeteit (vö: ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez")... Kádár nem hagyhatta életben Nagy Imrét mivel nem volt hajlandó "önkritikát" gyakorolni és egy élő Nagy Imre mindenképpen veszélyes lett volna számára...

És hát tulajdonképpen ez a tiszteletreméltó Nagy Imrében, hogy a forradalom végére és élete végére tisztán látott, megtért...és meg is halt érte... akármilyen véres kommunista is volt 53 előtt...ami természetesen elitélendő...

Vonatkozik ez Kádárra is... 63-tól kialakított puha diktatúrája és a hitelfelvételek által egy viszonylag élhető országot hozott létre a keleti blokk többi országához képest... amit el lehet vagy kell ismerni, 56-os szerepe kérdéses, megtorlásokban kapcsolatos szerepe elitélendő, 53 előtti tevékenysége pedig ugyanúgy elitélendő, mint Nagy Imréé.

Éppen takarodtak ki az országból mindegyik harctéren......

Végig fogom olvasni a cikket, köszönöm a kivonatot.

Ennek alapján viszont valami egészen mást nem értek: Azt, hogy miért kellett az cári segítség a labancoknak, hiszen 2:1 fölényben voltak pusztán az itt felsorolt és rendelkezésre álló csapatok szempontjából is?

oks, jó pihenést !

Ígérem válaszolok este vagy holnap, de most már bezárt a tőzsde és vár a természet :)

A hibákról csak annyit, hogy én is sietek, állandóan félre is ütök, így előbb inkább a magam szemében keresném a szálkát :)

Egy jóval hosszabb, de a részletekre még inkább rávilágító írás a jelen legnevesebb szbh-s hadtörténészétől:

HERMANN RÓBERT: Buda bevétele, 1849. május 21

http://bfl.archivportal.hu/id-599-hermann_robert_buda_bevetele_1849.html

Ez már tényleg kimerítő választ ad a kérdésekre :)

Elnézést a hibákért, tényleg sietve írom.

Tulajdonképpen így is elképesztő amit az ország elért.

Komoly ipar nélkül felépített egy birodalmi haderő ellen egyenlő félként felléphető haderőt igen rövid idő alatt.

Amit én nem értek az a trónfosztás, ezzel elvágtuk a tárgyalás lehetőségét is, inentől kezdve már csak a fegyverek dönthettek.

Nem értem.

Buda ostroma és a trónfosztás ami hozzá nem értőként csak lelkes amatőr történészként (engem inkább 1867-1945 érdekel, büszke vagyok a könyvtáramra) Szóval ezeket nem értek.

Ami még bennem felmerül kérdésként. HA NINCS a török, oszmán erő. Akkor lehettünk volna nagyhatalom, ami voltunk, vagy a lengyelekhez hasonlóan mi is mindenképpen úgy jártunk volna.

Mátyás halála után az oroszok megjelenéséig a térségben nem látom ki akadályozta volna a magyar érdeket komolyan. Vajh mi lett volna ha nincs a török ? Ma egy 40-50 milliós magyar nemzet ?

A teljes cikkből ezekre is választ kaphatsz, röviden: a lőszerproblémáról már írtam, az összpontosítást mi is szorgalmaztuk, a tervek szerint még a cári beavatkozás előtt minimum egálba kerültünk volna, más kérdés, ahogy Kedves a cikkben szintén megjegyzi, hogy ebből szinte semmi sem lett, így ezzel az erővel talán be is próbálkozhattunk volna. De - helyesen - rögtön hozzá is teszi, hogy ez utólag derült ki, akkor a józan ész a megállás mellett szólt. Utólag már okos az ember :)

hogy a cári csapatokig nyomulni előre, = hogy a cári csapatok megérkeztéig nyomulni előre,

Lehet hülyeség, de:

Tudva a cári beavatkozást, arról a híreket. Saját botcsinálta vélemény: a kockáztatás jobb lett volna.

Ha nem éreztük magunkat elég erősnek a többször legyőzött és szétzilált osztrákokkal szemben, akkor mit akartunk a magukat összeszedő habsburg és az új cári csapatok ellen ?

Nem az lett volna az egyetlen lehetőség, hogy a cári csapatokig nyomulni előre, még ha ez azzal a veszéllyel is jár, hogy valóban az ellenség bázisa felé a magunkét elhagyva, de egy kétszer is felkelő város felé menve.

Politikai eredménye is lett volna. Bécs elfoglalása esetleg egy általános felkelést hozott volna a birodalomban.

Bármi jobb, mint várni nyugodtan MÍG az osztrák haderő anyagban, emberben, vezetésben összeszedi magát és közben lassan jönnek a cári csapatok is.

Mindkettőtöknek ajánlom Kedves Gyula: A budai vár szerepe az 1849. évi tavaszi hadjáratban c. cikkét alig 8 oldal, emészthető mennyiség :)

epa.oszk.hu/02100/02120/00029/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_29_161.pdf

De a lustáknak kivonat - ezt írtam én is csak rövidebben :)

"Először is a támadás folytatásához szükséges megfelelő létszám és anyagi feltételek. A magyar fősereg pedig április végén egyikkel sem rendelkezett, ami már a 26-i komáromi csatában kiderült. De hogyan lehetséges ez? Hiszen alig egy hónapja még a támadáshoz megfelelő erővel rendelkezett a honvédsereg, s azóta csak győzelmeket aratott. Csakhogy ezek a győzelmek - bármilyen fényesek és lelkesítőek voltak - csupán részgyőzelmek voltak. Megrendítő erejű vereséget csak Nagysallónál mértek a császáriak tartalék hadtestére, amely nem tudta időben végrehajtani összpontosítását. Miután pedig a magyar hadműveletek fő irányából elkerült, ez a hadtest is rendeződni tudott. így a császári csapatok, ha megtépázva is, de azért harcképes seregtestekkel húzódtak Magyarország nyugati szegélyére, egyúttal összpontosultak is Pozsony központtal.

Az említett tartalék hadtest pedig pótolta azokat a veszteségeket, amelyek a vereségek következtében érték a hadsereg harcoló állományát. Csatlakozhatott a visszavonuló fősereghez egy másik jelentős erőt képviselő seregtest is, Simmunich altábornagy korábban Komáromot ostromló hadteste, sőt az ország megszállásához szétszórt különféle helyőrségek is, amelyek együttes létszáma már tekintélyes volt. Összességében a császári-királyi hadvezetés 54 443 katonáját és 237 lövegét tudta bevetni Pozsony térségében egy magyar támadás elhárítására. Görgei ellenben ennek csak alig a felét. A támadáshoz rendelkezésre álló I. és III. hadtest, valamint a VII. hadtest 2. hadosztálya április 25-én összesen 27 826 fő volt 107 löveggel, tehát a másnapi csata veszteségeit ez még nem is tartalmazta. Fel lehetett volna még a támadáshoz használni a komáromi vár­őrség egy részét is, továbbá bevonni a Kmety-hadosztályt, ez azonban a legmerészebb számítással is csak 10 000 fővel növelhette volna a létszámot. Ilyen hátránnyal (főleg a tüzérség terén) támadásnak indulni egyszerűen felelőtlenség lett volna.

És itt fel kell hívni a figyelmet a dolognak egy olyan vonatkozására is, amelyet az üldözés hiányát számon kérő botcsinálta stratégák számításon kívül hagynak. A császári hadvezetés elemi hibáit kihasználva (amelyre Weiden főparancsnoki kinevezése óta nem nagyon volt már példa) talán lehetséges lett volna az ellenfél teljes kiszorítása az oszágból, további részgyőzelmek aratása. De döntő vereséget mérni egy ilyen túlerővel rendelkező ellenfélre - még akár Bécs elfoglalásával is, amelyre pedig alig volt esély - lehetetlen. Ez esetben pedig hiábavaló a magyar előrenyomulás, mert csak saját magát fenyegeti vele, hiszen a túlerejű ellenséges seregtestek között, messze a saját utánpótlási bázisoktól, előbb-utóbb olyan helyzetbe kerülne, amely katasztrofális vereséget eredményezne. Egy meghatározott, reális cél nélküli előrenyomulás az igazi erőpazarlás. A magyar támadás további folytatásához el kellett érni legalább a létszámviszonyok kiegyenlítődését és az ellátási bázisok előrevonását. Mert a magyar győzelmeknek az is következménye volt, hogy a császári csapatokat visszavetette ellátási bázisukhoz, ugyanakkor a magyar utánpótlási vonalak nagyon megnyúltak. Amíg a császári hadvezetés támaszkodhatott a jóval fejlettebb ausztriai és nyugat-magyarországi közlekedési hálózatra (Pozsonyt és Sopront vasútvonal kapcsolta már a birodalom belső területeihez!), addig a magyar utánpótlás csak úttalan utakon araszolhatott a messzi Tiszántúlról Komárom felé. A legfontosabb magyar közlekedési csomópont - Buda a Lánchíddal, az egyetlen magyarországi állandó Duna-híddal - pedig ellenséges kézen volt.

Végül is a magyar hadvezetés elsősorban katonai szempontokat mérlegelve hozta meg a döntést Budavár ostroma mellett, amely egybevágott a politikai vezetés szándékaival is. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy kényszerű hadműveleti szünetet (amíg az erősítések beérkezésére amúgy is várni kell) a lehető legcélszerűbben használjon fel a hadsereg. Nem a hadműveleti irány általános értelmű megváltoztatásáról volt szó, s nem adták fel a nyugati irányú későbbi előretörés gondolatát sem. Éppen ennek az offenzívának az előkészítése volt a szándék: megszüntetni egy veszélyes ellenséges támpontot a fősereg hátában, illetve biztosítani a legmegfelelőbb utánpótlási vonalat. Az már más kérdés, hogy az ostrom elhúzódásával értékes idő ment veszendőbe, és ez alatt a meglehetősen hosszú idő alatt sem jutott el érdemleges erősítés a fősereghez"

Az írásból az is kiderül, hogy nem is annyira az ágyúk késése, mint inkább az állások kiépítésének késlekedése volt a gond, egyszerűen nem volt jártas a frissen született honvédség az ostromműveletekben.

Sőt, egyáltalán mivégre kellett az ostrom?

Körbeveszik a várat, kiéheztetik őket, oszt annyi, még ostromra sem lett volna szükség az erődítések elestéhez, hiszen esélyük sem volt arra, hogy kivárjanak egy esetleges erősítést. Nem sürgetett a tatár, nem volt igazi jelentősége a "mikor"-nak, azzal, hogy körbeveszik a várat, az de facto elesettnek számított volna.

Scipio ha te ezt írod én elhiszem neked, mert neked ez a szakmád, de mondjuk én még soha olyat nem olvastam sehol, amit most írsz.

Ugyanakkor ha elfogadom azt amit írsz, akkor is az adódik, hogy Buda ostromát elrontották. A kérdésem az lenne, hogy akkor mivégre volt az egész káosz, hogy "késhettek" az ágyúk, ha egyszerűen azok bevárása után "kényelmesen" lehetett volna ostromolni, ráadásul addig még a csapatok is pihenhettek volna, és rendezni is lehetett volna a sorokat?

Sok vita megy ezen. Melyik haderő milyen állapotban volt.

Az tény, hogy az osztrák hadvezetőség örült annak, hogy a magyarok Buda ellen fordultak.

Azért ez nem azt mutatja, hogy biztos volt az osztrák fölény.

Pedig örülniük kellett volna, hogy a magyar haderő döntő részét Bécs alá csalhatták volna.

De valamiért még is ennek örültek, maga a császár is említette ezt.

Pont a lényeg maradt le: "Az osztrák fősereg meg még így is túlerőben volt, nem beszélve a Bécs körüli további erőkről. Emellett a tavaszi hadjáratban ki is merült a honvédség, utánpótlásra és rendezésre volt szükség"

Ilyen feltételek mellett Bécs ostroma teljesen irreális volt, Budához jóval korlátozottabb erők is elegendőek voltak, Bécshez az egész magyar hondvédsereg is kevés lett volna, még akkor is, ha egyáltalán megfelelő állapotban lett volna újabb csaták sorát megvívni.

"Egy pillanat... nem kicsi gyűlölet alakult ki az emberekben 1956-ra a regnáló marxista osztályharcos hatalom felé..."

Ahhoz képest az eredeti tűntetés valójában ha nem is kormánypárti volt, de egyáltalán nem kormányellenes. Azt pedig az eredeti tűntetés résztvevői nem is gondolták, hogy rendszert váltsanak, csak a rendszeren szerettek volna változtatni. Elég sokan elfogadták rákosi behajtási miniszterét is, utána Kádárt is, ez sok minden, csak nem gyűlölet a hatalom tényleges birtoklóival szemben.

Tudod a népet nem lehet leváltani...

"És Kádár nem volt a kormány része..."

Á nem, csak éppen belügyminiszter volt pár évvel korábban még, amikor koncepciós perbe fogták. Addig viszont nagyon is hithű kiszolgálója volt a rendszernek. Csak a nép már csak ilyen, könnyen felejt, addigra már csak az jutott az eszükbe, hogy "őt is elnyomta a rossz rendszer, de ő jó ember". Így is állt hozzá a nép a forradalom kezdetén. Ez sem gyűlöletet jelez...

"emberek kivonultak gyűlöletükben az utcára változást követelve..."

Valami tévedésben vagy, nem ezért vonultak az utcára. Az, hogy később az lett belőle pár elszórt gócpontban az már egyáltalán nem volt egységes társadalmi egyetértésű dolog. Utána pedig már egészen másképpen alakultak a dolgok, de hát elég csak hazaáruló nagy imrére gondolni, aki "kedves elvtársakkal" akarta a tömeget lenyugtatni, oszt mégsem lincselték meg.

"És a tömeg elfogadta őket... mert meghurcoltak voltak ők is... egyikük 53-as miniszterelnöksége okán... másikuk bebörtönzése okán..."

A tömeg bevette a maszlagot arról, amit lenyomtak nekik, mert azt hitték, hogy "melléjük állt a kormány", de ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez. A marxisták ennek a nagymesterei.

"szabad választásokat akart stb..."

Gondolom, te feltéten és hithű libajnai és elqró hívő lehetsz, hiszen ők pont ezért agitálnak most is, mert szerintük most ez nincs, sőt, demokrácia sincs.

"Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez..."

Pontosan kit ölt meg?

Egyebekben, akarsz röhögni? Akkor egyszer kérdezzed meg Scipiótól, hogy vajon Kádár esetében miért a szovjet parancsra kikényszerített megtorlásról szokás értekezni, miközben belügyminisztersége alatt jóval több ártatlant hurcoltak meg, tettek földönfutóvá, és nem mellesleg számos koncepciós pert indítottak - miért pont az 1956 utáni megtorlás a vér "tapad a kezéhez" alapja, amikor pont előtte volt véreskezű kiszolgálója a rákosi rendszernek?! EZ mintha totálisan elfelejtődne, holott valójában az volt az igazi bűne, 1956 pedig pont nem az övé volt. Ugyanez hazaráuló nagy imre esete, aki szerinted három, azaz három perc alatt "megtért és szentéletű" lett, pedig korábban gátlástalanul szolgálta ki a rákosi rendszert, és annyi vér tapad a kezéhez abbeli mivoltában, amivel Kádár képtelen lenne versenyezni. Egyszerűen elképesztő, hogy a főbűnöst azért, mert hülye fel akarják menteni, a másik bűnöst pedig elmeszelni, mert elvállalta a hálátlan feladatot.

A félrerétések elkerülése végett nem azt mondom, hogy Kádárt tisztelni kellene, hanem azt mondom, hogy értetetlen és semmivel sem indokolható hazaáruló nagy imre mániákus imádata. No persze, ha hazaáruló kossuthal, meg a többi marxista hazaárulóval vetjük össze, akkor mindjárt látható, hogy kik csinálnak belőlük mártírt:

A kommunisták.

Akkor meg miről is beszélünk?!

"haláluk előtt mindketten azt mondták 56-os szerepükről, hogy ... bűnbakok voltak... Nagy Imre az utolsó szó jogán... Kádár meg az utolsó interjújában..."

Én is ezt mondtam, nagy imre hazaáruló volt, Kádár meg megítélhetetlen. Node az, hogy nagy imer hazaárulót éltessem, Kádárt meg utáljam, az egyszerűen nonszensz a számomra. Ha mindkettőt, akkor rendben vagyunk, azt teljes mértékben el tudom fogadni. Ha 1956-ot marxista belháborúnak írjuk le, amiben a behülyített népet végül lepofoztatták a szovjetekkel, miután rendet tettek a hatalmi rendszerben, azt is elfogadom.

De azt, hogy az egyik "jó volt", a másik pedig "rossz", na azt nem, azt nem.

Egyébként pedig érdemes megnézni, hogy hogyan bánt még a rendszerváltás után is a hatalom a ténylegesen harcolókkal - soha nem kaptak sem megbecsülést, sem elismerést, Horn Gyula viszont miniszterelnök lett.

Furcsa egy ország, ami így gyűlöli az elnyomóit és ennyire szereti a hőseit... vagy fordítva?

Budát már csak azért sem értem, mert a magyar seregtestek Bécs felé voltak amúgy is menetben hála a tavaszi hadjárat csatáinak és a menekülő osztrák csapatok üldözésének.

Nem értem, hogy nem lett volna-e jobb Bécsnek indulni a menekülő habsburg csapatoknak nem hagyni időt a rendezésre és az amúgy is forrongó fővárost bevenni.

Egyedül az érzelmi szempont szolt Buda mellett. Minden más Bécs mellett.

Mondjuk a végső eredményen nem változtatott volna. Szerintem.

Hogy is írtad az elején? :)

"A tartósságot sok tényező befolyásolja, egy korabeli vár megfelelő ostromfelszerelés és eljárások mellett max. 1-2 hónap alatt garantáltan elesett." vö Buda és: "Ezen változtathatott [...] az ostromlók hiányos felszerelése" versus Buda: "Csak az időtartam nem volt bekalkulálva, későn értek ide Komáromból az ostromágyúk."

Magyarán szólva, valójában csak a LÉNYEG nem volt belekalkulálva, és ebben a kontextusban szerintem nem érdektelen az, hogy Bécs alá viszont odaérhettek volna, Buda vára (és a Citadella) pedig mindenképpen elesett volna, hiszen ahogy te is írtad - csak idő kérdése volt, hogy ez megtörténjen. Persze tudom, hogy nem fair ebben a formában összeollózni a mondanivalódat, de most pont így jött ki: Én sem azt akartam mondani, hogy SOHA nem kellett volna visszafoglalni, hanem azt, hogy AKKOR nem kellett volna belekezdeni, mert nem voltak adottak rá a feltételek, de Bécs (esetleg sikertelen) ostromának akkor is meg volt a feltétele, oda ugyanis odaérhettek volna időben az ágyúk.

"Tehát a regnáló hatalom RÉSZESE volt. Ennek megfelelően amikor hazaárló nagy imre belevitte az országot az értelmetlen pusztításba, akkor kötelessége volt az, hogy megbuktassa és az országot visszavigye a TÖRVÉNYES rend irányába. "

Egy pillanat... nem kicsi gyűlölet alakult ki az emberekben 1956-ra a regnáló marxista osztályharcos hatalom felé... amiről Te is tudod, hogy az "osztályharcot" úgy képzelték el, hogy a nem kívánatos elemeket, osztályokat - likvidálni kell...

Tudod a népet nem lehet leváltani...

És Kádár nem volt a kormány része... az MDP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és a központi vezetőség titkárságának tagja volt... nem volt kormánytag......amikor az emberek kivonultak gyűlöletükben az utcára változást követelve... akkor az akkori kommunista pártkatonák találtak egy embert akik kiküldtek a tömegnek, hogy vagy megpróbálja irányítani a feldühödött embereket vagy különben mindenki fel lesz koncolva...nem könnyű szerep...

Nagy Imre választotta maga mellé Kádárt...

És a tömeg elfogadta őket... mert meghurcoltak voltak ők is... egyikük 53-as miniszterelnöksége okán... másikuk bebörtönzése okán...

Sajnálatodra nem lehet elvitatni, hogy Nagy Imre ténylegesen akart valami mást, amiről azt gondolta, hogy jobb lenne az országnak, mint a kommunista diktatúra... szabad választásokat akart stb...naiv volt, és rosszul mérte fel a helyzetet... ez nagy hiba, mondhatni halálos - de nem volt hatalommániás... egy helyzetben vállalt egy nem könnyű szerepet, amiről vagy tudta, hogyha elbukik, akkor halál, vagy naiv volt és azt hitte, hogy majd az ítélkezők megértik a helyzetét..... Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez... többek között egy másik véres kommunista korábbi kivégzése okán is, mivel akkor ő volt a belügyminiszter... de a hatalom logikája - különösen kommunizmusban már csak ilyen...

Sors különös fintora hogy Nagy Imre szabadította ki Kádárt anno az életfogytiglani börtönéből, ahol egy koncepciós per újratárgyalása során könnyen kaphatott volna bitót is...a megmentett pedig később halálba küldte megmentőjét...ha skrupulusokkal is... bár ennek soha nem volt jele...

haláluk előtt mindketten azt mondták 56-os szerepükről, hogy ... bűnbakok voltak... Nagy Imre az utolsó szó jogán... Kádár meg az utolsó interjújában...