Figyeljetek:
A kapitalisták a tőkefelhalmozás korában egy olyan kapitalista világrendet javasoltak, ahol az ő szempontjaik és profitéhségük érvényesül.
A büdös munkásokat meg a végsőkig kizsákmányolják.
Erre a szocdemek egy olyan rendszert javasoltak, ahol megszabják a kapitalisták határait és van valamiféle közös gondoskodás is.
Marx egy illiberális demokráciát javasolt (csak ő még nem tudta), ahol a piszkos kapitalisták csak egy fogaskerék a rendszerben és a rendszer üzemeltetői diktálnak. Eközben a kisember érdekeit sem söprik a szőnyeg alá.
Lenin és Sztálin ezt elfogadták, de kicsit túllőttek a célon és az aljas komcsik lenyúzták a bőrt a szemét burzsujokról és egy füst alatt a saját ellenlábasaikról is (meg mindenkiről, aki hagyta).
Közben a fanatikus Hitler egy még illiberálisabb diktatúrára tett kísérletet, de ő, mint vezető annyira illiberális volt, hogy az egész rendszer összetört, mint a porcelán az elefántboltban ill. az elefánt a porcelánboltban, na jó, tudjátok, hogy értem.
Mivel időközben nyugaton is, meg keleten is összetört a porcelán, ezért új árukészletre volt szükség, ezt a Marshall segélyből finanszírozták és később keleten a rendszerváltással próbálták még egyszer imitálni. Ide azonban már hamis porcelánt szállítottak a multik.
Közben nyugaton a szocdemek beöltöztek részben színes libériába, részben meg zöldbe, mert időközben lelaktuk a lakást, mely felújításra szorul. Eközben megtelt szívük jósággal, mint annak idején Buddhának, miután végigmulatta, ette, itta és szeretkezte hercegi életének első évtizedeit.
Szeretetrohamuk közepette azt javasolják, hogy szegény, olcsó munkásokat hozzunk be a délvidékről, akiknek itt mégis csak jobb, mint a száraz sivatagban. Időközben, amíg (vagy mielőtt) jönnek a robotok, kicsit azért dolgozhatnának is. Vagy sokat.
Keleten az illiberális demokraták (részben álruhában) ennek nem örülnek annyira, mert úgy gondolják, hogy helyben is van elég szegény ember, nincs szükség a lelakott lakásban még egy vallásháborúra is.
Időközben ismét fordult egy nagyot a történelem kereke, beléptünk a digitális tőkefelhalmozás korába és nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legyenek digitális szocdemek is, mert a digitális kapitalisták azt javasolják, hogy az ő szempontjaik és profitéhségük érvényesüljön.
Közben D. Láma szerint menedzser már van elég. Ezért ő azt javasolja, hogy legyen inkább több mesemondó.
Ezért született meg ez a történet. (D = Dalai és nem Digitális - remélem:-)
