Lagwagoner,

Attól függ h a kamat is a kalkulált havi jövedelem része-e.

A laptop 200 ezres lenne az érintett gyereknél merth ő meg azon a szinten van h ennyi lenne tudásban megfelelő amit találtak, az 1 millás út meg úgy h családi nyaralással kötnék össze merth nem voltak már rég, nagyszülőkkel 1 nagynénivel 10 fő…

És köszi :-)

Nemtom, valszeg absz rossz helyen kopogtatok vele de sztem a boldogság – vagyonbeli gazdagság korrelációja nem ilyen egyértelmű. Az egyéni szintnek megfelelő költési lehetőség legyen meg, sokakat a nagy pénz inkább nyomaszt(ana) ha nem Mannon isten kényszeres és kompenzáló hívei. Nem csak szentek éltek boldogan kevés pénzből.

A boldogok ott élnek és úgy ahogy nekik megfelel és ez az igazi gazdagság – ezzel egyetértek, mert ez a szabadság és a szabadság az igazi boldogság. Viszont h ehhez kell-e mindenképp vagyon: nem feltétlenül. Ha külföldön élsz hosszabb ideig sem az szabja meg h mit fizetsz érte, gyakran 1 sokcsillagos szállodánál hangulatosabb a filléres egyetemi campusnak kiválasztott ezeréves ház.

Az viszont teljesen igaz sztem is h a gazdagság gondolkodás- és életforma, de nem a vagyontól függ hanem a belső gazdagságtól. Aki rászorul igazolja csak magát és növeli az egóját pénzzel, ismertem ismerek igen színvonalas embereket akik semmilyen körben nem kerültek soha zavarba csak mert nem pénzesek – ehhez persze kell a lélek nyugalma gazdagsága. Ami nem harapós nem üldözésmániás nem kirekesztő, viszont szeretetteljes elegánsan nagyvonalú és befogadó.

Aki csak vagyonos az ált keresi a határokat h mire megy vele, bunkó módon ordíttatja a jachtjáról a zenét éjjel mert megteheti, kifizeti a büntit és ő a király, emberileg zsákutca. Még inkább az annak az útja aki erre vágyik de esélye sincs és a virtulaitással játszik – de ez messzire vezető lenne.

Sajnos a külső tényezők nagyon ingataggá teszik az előrelátást.

Ebben a helyzetben talán még nagyobb biztonsági tartalékra lehet szükség.

Sokakat, akik eddig sem voltak a pénzügyi tervezéseikben észlények, teljesen padlóra küldhet/küld ez a helyzet.

Még az átgondolt, higgadt életmódot folytatókat is bármikor katasztrófa érheti manapság.

"érdekes: figyelted ezen emberek vonásait, tekintetét, arcát. Egész más. Olyan fa, hűvös, de ugyanakkor tekintetük felajzott. Én szoktam....érdekes. És hogy megváltozik ez, amikor belátják, hogy nem megy. Emberibbek lesznek...mintha lelkük változna."

Ez így van. Ez amiatt is lehet így, mert a gazdagság, mint már itt írtuk is, nemcsak a vagyon nagysága. Egy gondolkodásmód, intelligencia.

Hiába van sok pénze, ha ehhez nem nő föl észben, hamar elszatyálja. Aztán felszínre törhet az ész/ember is:)

"No, de azt borzasztó nehéz megmondani, hogy a határtól csak két lépésre menjek visszább (ami lehet elegendő de lehet, hogy jobb ha nem is váltok egzisztenciát mert nem tudom,hogy 24-36-60 vagy 120 hónapig tart-e a jobb lét) vagy ne is lépjek előre."

Akkor lépj előrébb, amikor biztosan meg tudod tartani azt a szintet.

"Csak ugye ott vannak a gyermeki szemek, amiknek nehéz ellenállni"

Vegyél neki egy fagylatot, és sétáljatok egyet, vagy vidd el játszani. Attól biztosan boldog lesz.

"na de szerencsétlen honnan látta volna, hogy csak 5 évig lesz abban a magas jövedelmi pozícióban?"

Onnan, hogy nem tervezheti azt, hogy MINDIG ott lesz. Neki azt kell terveznie, hogy hol van az a szint, ahol MINDIG ott tud lenni. Nem arról van szó, hogy ha valaki BIZTOSAN tud 1 millót keresni havonta, akkor ne éljen eszerint, de az, hogy adott esetben pár évig tud ennyit keresni, az nem azt jelenti, hogy ez mindig is így lesz. Sőt, valójában éppen az ellenkezőjét jelenti, azt, hogy meg kell becsülni azt a pár évet, amig ez így van.

"Pl. 5 évig keresett netto 1 M-t abból elköltött 800e-t, majd 5 év múlva ennek vége lett és kapott állást egyszerű mérnökként 300e nettóért. Jól is ment sokáig, spórolt is még is visszaesett olyan okból -esetleg-amit nem tudhatott előre. Akkor kellett volna élnie az eredeti 300e-400e-es szintem, hogy egyszer majd talán visszazuhan ugyanide? Ezt nem értem tőled...!"

Pedig pontosan ilyen egyszerű. Ha a tudása 300e-400eFt-ot ér akkor éljen azon a szinten, mert azt MINDIG fenntarthatja. Ha meg mégis 10 évig keres 1 milliót, akkor addigra az olyan jövedelmet termel, hogy nyugodtan emelheti AZZAL az életszínvonalát. Azaz, addícionális jövedelem lesz a korábbi megtakarításból. És soha nem zuhan vissza! Sőt mi több, akár azt is megteheti, hogy a befektetett jövedelem hozamát hozzáteszi a 300e-400eFt-hoz, vagyis ha 200eFt tőjejövedelme is van, akkor máris élhet az 500e-600eFt-os színvonalon. Mert azt nem tudja elveszíteni!

"igen, de ua a kérdésem: ezt meglátni a jövőbelátó képességgel vetekszik."

Fordítva. Éppen azért, mert nem látod a jövőt, azért ne tervezz a bármikor elérhető jövedelemnél többre. Mert bármikor előjöhet, hogy nem éred el azt a szintet, amit korábban "szerencsével" elértél. A szerencse nem tart ki egy életen át. Ha ugyanis kitart, akkor az nem szerencse volt.

"Emberibbek lesznek...mintha lelkük változna."

Olyankor észreveszik, hogy van lelkük is, hiába próbálták pénzzel álcázni, vagy pénzzé tenni.

"Ezt sokszor említed, de nincs előttem. Kik ők igazából?"

Forumlakók másik forumokon. Nincs jelentősége. Ez volt akkoriban az általános. De mondhatnám azt is, hogy kezdetben errefelé sem okoztam osztatlan sikert azzal, hogy nem meggazdagodni vágyni kellene és hogy nem a kapzsiságra kell építeni a jövőképet :)

"Nem egyszerűbb, ha egyáltalán nem megy el odáig, amit nem tud megtartani?"

Dehogynem.

No, de azt borzasztó nehéz megmondani, hogy a határtól csak két lépésre menjek visszább (ami lehet elegendő de lehet, hogy jobb ha nem is váltok egzisztenciát mert nem tudom,hogy 24-36-60 vagy 120 hónapig tart-e a jobb lét) vagy ne is lépjek előre. Tehát vagy baromi nagy összeget kuporgatok (erre írtam korábban neked az 5-10 évnyi bevételnek megfelelő megtakarítást) előre vagy kockáztatok (amit ugye nem javasolsz érthetően, ezt kibeszéltük) vagy nem lépek egzisztenciát és "legrosszabb" esetben lesz egy pofás megtakarítás majd. Csak ugye ott vannak a gyermeki szemek, amiknek nehéz ellenállni (bár szerencsére nincsenek nekik olyan horribilisen drága kérései laptop, utazás,robogó) :-)

"És pont ebből látható, hogy ADDIG SEM engedhette volna meg magának, és ha nem engedte volna meg, akkor a problémakör létre sem jött volna."

na de szerencsétlen honnan látta volna, hogy csak 5 évig lesz abban a magas jövedelmi pozícióban? Ráadásul addig még talán ráhagyással is megengedhette volna.

Pl. 5 évig keresett netto 1 M-t abból elköltött 800e-t, majd 5 év múlva ennek vége lett és kapott állást egyszerű mérnökként 300e nettóért. Jól is ment sokáig, spórolt is még is visszaesett olyan okból -esetleg-amit nem tudhatott előre. Akkor kellett volna élnie az eredeti 300e-400e-es szintem, hogy egyszer majd talán visszazuhan ugyanide? Ezt nem értem tőled...!

"Bár igaz, hogy számszakilag is több a 24x130 mint a 12x200, de én azt mondanám, hogy JOBB tíz év alatt 120x150eFt-ot keresni, mint 72x250eFt-ot. Ennél már csak az borzasztóbb ugyanis, amikor valaki az időszak elején keres 36x500-at és hozzászokik ehhez. Mert akkor nem fog 150eFt-ért dolgozni, de fenn sem fogja tudni tartani az életszínvonalát. Ahogy a 72x250-es is komoly bajba kerül két év munkanélüliség után, mert már ő se szívesen menne el 150eFt-ért dolgozni."

igen, de ua a kérdésem: ezt meglátni a jövőbelátó képességgel vetekszik. Én azt többször megfogalmaztam, hogy én is jobban örülnék, ha kötnének velem 2 évente szerződést, előre megkapnám a fizumat 24 hónapra (valami kamatot levonva hisz előre kaptam), és akkor tudnám miből gazdálkodhatok, mennyit hagyjak tartaléknövelésre stb...

"

Ezért fontos tudni, hogy kinek mekkora az az egzisztenciális szintje, ami felépíthető az élete során, mert ha ERRE megy rá, akkor sikeres lesz. "

ezzel az egésszel az én mondásomat erősítetted meg:

Élj fele olyan jól a konjunktúrában mint ahogy megtehetnéd, hogy kétszer olyan jól élhess a dekonjunktúrában mint az átlag és a kapitalista ciklikusságot meg ismerjük (10-20 évente van egy kisebb nagyobb válság). Ez tán annak ellenére is igaz lehet, hogy tankönyvekben benne van.

"csak pocsékolni, "fogyasztói örömöt" vásárolni, plazacicáskodni."

érdekes: figyelted ezen emberek vonásait, tekintetét, arcát. Egész más. Olyan fa, hűvös, de ugyanakkor tekintetük felajzott. Én szoktam....érdekes. És hogy megváltozik ez, amikor belátják, hogy nem megy. Emberibbek lesznek...mintha lelkük változna.

"Mert én annyira, de annyira emlékszem erre a "jobban élünk mint négy éve" kórus előadásában és a plazacicák és metroszexuálisok kórusával, hogy hihetetlen. "

Ezt sokszor említed, de nincs előttem. Kik ők igazából?

"még jól ki is akartak tiltogatni, hogy ne csináljam a műsort, hiszen látható, hogy mindenkinek nagyobb háza, autoja, satöbbije van,"

Így is volt. Kőcsönből

Semmi baj, nem lehet elégszer ismételni :-)

Nem érdekel, ha úgy tűnik túlzásba visszük az egyetértés kifejezését, erről a témáról én is pont így vélekedek.

Röviden ugyanis az ennek a ""módszernek"" a lényege, hogy nem vagyont tervezünk, vagy megtakarítást, hanem "garantált" ÉLETMÓDOT.

Egy olyan életmódot, amit BIZTOSAN tudunk élni, mert még marad is fenn jövedelem. EZÁLTAL garantált, hogy megtakarítás is képződik, viszont nem ennek a mértékét tartjuk a szemünk előtt!

Az összes vagyonosodás ott bukik el, hogy MEGTAKARÍTÁST(!) akarnak terveztetni, miközben nem az öncélú megtakarítás a cél (ez részben válasz Phionának is), hanem az, hogy úgy éljen, amit kényelmesen megengedhet magának és akkor a fennmaradó pénzből bármit megtehet, hiszen az ténylegesen szabadon elkölthető, felhalmozható pénz lesz. Innentől viszont nem lehet kérdés az, hogy (@Phiona), aki így él az nyugodtan költhet abból, ami fennmarad, mert az biztosan gyarapodni fog, de biztosan nem költhet többet, mint a két évi tartalék.

Aki így él, annak viszont nem lehet kérdés az, hogy mire költhet, vagy mennyit költhet, mert pontosan tudni fogja azt, hogy FENN IS KELL TARTANI AMIT MEGVESZ és amit ELKÖLTÖTT, az el van költve, az nem kerül vissza oda, ahol az az elköltsé előtt volt. Tehát nem fogja a megtakarítás nagy részét elkölteni utazásra, mert azt nem fogja tudni megismételni, hasonlóképpen nem költi el gyorsan avuló és amortizálódó dolgokra, mint például notebookra, bunkofónra és társaira, mert ha így tesz akkor azt már be kell építenie az életmód költségeibe, ami ugye lehetetlen lenne.

MINDIG tartani kell magad a fenntartható egzisztenciádhoz!

Ja értem, hogy mit nem értesz! :)

Tehát összeírni azt (függetlenül attól, hogy éppen mi van!), hogy mit szeretnél TULAJDONOLNI, mint EGZISZTENCIÁLIS javak 40 évesen. Ha ebből valami már meg van, akkor annak természetesen nincs költsége, értelemszerűen a TÖBBLET költségre gondoltam én is. Elnézést!

"A do not feed-et se alkalmaztad (v ha ez az mi a feed? :-))"

1. A moderátornak mindig igaza van.

2. Amennyiben nincs igaza, az első pont lép életbe.

Senki sem lehet troll a saját topicában, és bármikor jogosult a moderátor bemutatni, hogy hogyan működik a trollkodás. Ugyanakkor nem árt tudnod, hogy senki sem lehet troll a saját topicában. Ez ugyanis lehetetlen.

Tehát ha nem bírod megállni, hogy ne beszólogass zárójelben, meg minősíts, akkor nem nagyon sokáig fogsz erre írni. Maradjunk abban, hogy a következő beszólogatásnál nem magyarázom el többször, hanem ott hagyom abba az olvasásodat. Ez a hozzászólásod volt az utolsó, amivel kivételt teszek, mert nekem nincs kedvem a saját topicomban olyanokat olvasgatni, akiknek az a lényeges, hogy rólam mondjon véleményt és nem az, hogy a témához szóljon hozzá.

Remélem, világos volt, köszönöm, hogy megértetted.

*

"És a kérdés ott merül fel amikor az életszínvonal tartása a havi jövedelemből betakar az élelmen rezsin túl ruházati cikkeket szórakozást porszívószerelést stb – de nem takar be 1 költségesebb külföldi utat, beruházást (pl kazánt), v + élvezeti cikket (gyereknek laptopot), 200-500 ezres v az útnál kb millás tételt."

Nem tudom, hogy a millás tétel neked hogy jött ki, de általában pár százezeért igen komoly all inclusive last minute utakat lehet csinálni. Ugyanakkor lehet nézni szobát a Burj al Arabban is, pontosan arról szól egy utazás megszervezése is, hogy olyat tervezz, amit megengedhetsz magadnak. Természetesen ez is életkorfüggő, hiszen Euraillel is lehet fiatalon utazni, lehet autoval menni és sátorozni, lehet öt csillagos szállodára is vágyni.

Egyszerűen arra kell vágyni, amit megengedhetsz magadnak. Amit ki tudsz gazdálkodni. Amit nem, azt el kell felejteni. Én sem fogok 8 millió dollárért pár hétre szigetet bérelmi magamnak, ezzel mégis együtt tudok élni. Ugyanakkor természetesnek tartom azt, hogy az, aki ehhez szokott hozzá, annak fájna, ha ezt már nem tehetné meg és csak a Burj Dubaiban bérelhetne három szintet pár napra.

Aki tovább akar nyújtózkodni, amig a takarója ér, az úgysem fogja megérteni, hogy nem lehet kiskaput keresni, addig kell nyújtózkodni és kész.

Aki feléli a tartalékait, annak elfogy. PONT. Nincs miről beszélni. Aki tartalékot épít, az nem azért teszi, hogy elszórja. Aki félre tud tenni egy útra, az meg elutazza. Ez ennyire egyszerű. Az pedig, hogy ki mennyit tud félretenni, és hogy mi az igénye, az annyira egyénfüggő, hogy összegről sem érdemes beszélni.

Notebook tipikus hülyeség bizonyos életkor alatt, de ha nagyon kell, akkor kell venni egy pár éves brand használtat, oszt csók. Persze bele lehet vinni a gyereket a mókuskerékbe azzal, hogy neki is csak az új szifon lehet rózsaszínben az, amitől "valaki" lesz, de ennél sokkal egyszerűbb, ha bele sem kezdesz, hogy elkényeztetett hülyegyerek legyen belőle.

"És ha a jövedelem standard lehet persze azt mondani h az életszínvonalból veszünk vissza ezek javára, v ha abból nem lehet nem akar (mert így is minimális amit erre költ) azt is lehet h hozzányúlunk elveszünk a parkoló pénzből."

Értem én, hogy szeretnéd megideológizálni, hogy költsük el a tartalékot, de nincs mit ideológizálni. Ami elfogy, az elfogy. Ami csökken, az csökken. Ha valaki azért építette a tartalékot, hogy legyen, az ne költse el.

"A kérdés h ez jelenti-e azt h a jövőben sincs?"

Nincs. Mert ha van, akkor nem kell a tartalékhoz nyúlni, hanem akkor kell elkölteni, amikor lesz.

"Most válság van de ha múlik nőhet a jövedelem és visszapótolható akár – v nem, az a kockázati elem benne. "

Hogyne, főleg akkor fog elmúlni, ha majd újra hiteleznek a bankok és lehet utazni menni az uzsorából. Elmúlik a válság? Akkor tudod mit? Akkor akkor térjünk vissza a kérdésre, amikor MÁR ELMÚLT a válság. Úgy világszerte és mondjuk már legalább öt békés év eltelt úgy, hogy nem dőlt össze semmi és egy országot sem akarnak éppen kifosztani. Akkor majd beszélünk arról, hogy nőHET a jövedelem és visszapótolható AKÁR az, amit teljesen feleslegesen és értelmetlenül elpocsékoltunk.

"Viszont sztem a családok hozzáállását nem látod jól."

Én a saját hozzáállásomat látom és azt, hogy nem így gondolkodnak a családok. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy így kellene, de leginkább azt látom, hogy a magyar családok nagy részét behülyítette a "jobban élünk, mint négy éve", az, hogy "fogyassz húsz évesen, mert akkor vagy fiatal, majd utána ráérsz dolgozni" és az, hogy "minimum 300 nm a családi ház, ami az alatt van az putri". A családoknak ebből elege lett, és vagy nyögik még a terheket, vagy soha többé nem vállalnak be ilyeneket.

"Akár örökölte akár összerakosgatta a tartalékot nem feltétlenül kapott hozzá pénzkezelési tudást"

Pont azért ne költse el.

"Eladósodottnak és kőgazdagnak nem problémája ez de 1 jelentős rétegnek a megtakarítással rendelkező középnek igen."

Nem tudom mi abban a probléma, hogy nem éljük fel a vagyont, mert ha feléljük, akkor csökken, vagy elfogy.

"A Rómás példában a szülők nem a Waldorfba járatják a gyereket sima suliba orvos-tanár házaspár, itt külföldi munkából összespórolva lett a megtakarítás de hazajöttek lakást vettek ami maradt befagyasztották vésztartaléknak, van 3 helyes gyerek :-) és mennének de a haviból nem telik szal hozzá kéne nyúlni."

Szóval nem nyúlunk hozzá, mert akkor elfogy a vésztartalék. Aki egyáltalán gondolkodik azon, hogy a vésztartalékhoz hozzányúl felélés címszóval, annak úgyis mindegy, mert menthetetlenek. Ezen még gondolkodni sem lenne szabad, hiszen valójában nincs min.

"A fiú nagyon tehetséges és involvált a történelem iránt, mindent összeolvas vág, nagy megerősítés öröm lehetne neki ez az út, ezért merült fel."

Vegyenek neki egy DVD lejátszót Róma DVD-kkel, esetleg vigyék el egy olasz étterembe, vagy fizessék be egy buszos római túrára:

http://www.zalavolan.hu/node/257

6 nap, szállodával 110.000 HUF. Vagy kiscsalád beül az autoba (esetleg bérelnek, ha nincs), leutaznak egy apartmanba egy hétre:

http://last-minute.invia.hu/olaszorszag/

És ismét pár százezernél járunk ÖSSZESEN a családnak. És ezek voltak a DRÁGA utak. Na nehogy már komolyan arról értekezzünk, hogy van miről értekezni. Notebook ügyben is 50e+ -ért már igen komoly gépek vannak használtban, de 100kFt-ért annyit vágnak utánad, hogy győznöd kell válogatni.

Ha valakinél ezek a tételek egyáltalán felmerülnek olyan szinten, hogy "tartalékhoz kell nyúlni", vagy úgy, hogy "megengedhetik-e maguknak", akkor biztosan az a válasz, hogy NEM.

Ezért mondtam, hogy komolytalan a kérdésfeltevésed, mert 1-200eFt-ról beszélsz, de még ha 1 millióról is beszélünk, akkor is érdektelen a kérdés, ha 10 milliós tartalékról van szó. 10 milliónak ugyanis az 1 millió éppen a 10%-át teszi ki, vagyis nem múlik rajta semmi, az 1 milliónál meg pont az egészet teszi ki, tehát nincs miről beszélni. EGYSZER meg lehet csinálni, de semmiképpen nem lehet ezt az életmódot élni. EZÉRT nem szabad belekezdeni sem, és ezért nem szabad azt az illúziót erősíteni, hogy ezt megengedhetik maguknak. MERT NEM!

Leginkább ugyanis arról van szó, hogy az általad felvetett dolgot értelmetlen egyszeri tételként felvetni, egyszerűen azért, mert abban a formában egyszerűen nincs értelme. Ha valakik össze tudnak rakni 10 milliót, azok nyilván megengedhetik közben maguknak az 1 milliós költést is, mert az csak annyit tesz, hogy annyival kevesebb gyűlik össze (de soha nem nyúlnak a megtakarításhoz), ha valaki örökölt 10 milliót, akkor abból meg nyugodtan elutazhat, elkölthet 1 milliót (ha nincs adóssága egyebekben).

"Az is 1 kérdés szülőként h mivel teszel jobbat: ha majd a nagykorúságakor átutalsz a megtakarításból 1 jelentősebb összeget v ha közben neveled nyitogatod a szemét a világra – amit a leginkább utazással, az őt megszólító területen élesben lehet."

Ennek a gondolatmenetnek semmi értelme nincs. Szülőként akkor teszel jót a gyerekeddel, ha foglalkozol vele, ha szeretetet és biztonságot adsz neki és értékrendet adsz neki át. Az, hogy te ezt pénzben nézed, az világosan mutatja, hogy fogalmad sincs arról, hogy egy szülő-gyerek relációban mi a fontos, és arról sincs fogalmad, hogy semmi szükség nincs ahhoz utazásra, hogy utazással nyitogassad a szemét. A mi szüleink is felnőttek, pedig útlevelet sem kaptak, mégsem attól lett valaki szűklátókörű vagy tágra nyilt szemű, hogy utazott, vagy sem. Ez egy életforma, gondolkodási mód, ami vagy van, vagy nincs.

Egy gyerek utaztatása tipikusan annak a nem értése, hogy a gyereknek mire van szüksége és mire nincs. Ugyanis ha a gyerek már nagykorú lesz akkor oda utazik, ahová csak akar és többnyire el is fog utazni, ha ez a vágya, de 99,99%-ban nem a szülővel kíván oda elutazni, mert addigra általában van valamiféle önálló élete. Adott esetben már korábban is, de ez most lényegtelen.

Egy dolog biztos, pénzzel gyereket nevelni nem lehet. Tehát a válasz az, hogy mindkettő brutálisan érzéketlen módszertan, amivel valaki MEGVENNI akarja a gyerekét, pontosan a fogyasztói társadalom alapja, amiben mindent pénzben akarnak lemérni. Aztán meg csodálkoznak, hogy mi lesz azzal a gyerekkel.

"Tudok ilyet nem 1-et h vitték, beleszeretett 1 kultúrába megtanulta a nyelvét –ma ebből él a standard egyetemi tudása mellett a specifikusból jól fizetetten, és még szereti is :-)"

Én meg még többet tudok, aki annak ellenére megtanulta fluent módon a nyelvet, hogy nem is járt ott. Mert egyszerűen elmegy egy nyelvtanfolyamra egy anyanyelvű tanárhoz, bekapcsolja az idegen nyelvű TV adó(kat)t, és megveszi az ehhez szükséges tananyagokat. Aztán az már egy más kérdés, hogy bizonyos szint felett már jót tesz az, ha oda is el tud menni, de ez nagyon nem a 18 éves kor alatti időszak kérdése - afelett meg illik már a gyereknek ezt saját magának megoldania és nem a szülő támogatására hagyatkoznia.

Tehát egy lista az EGYSZERI tételekre(10 év múlva), és egy lista az egyszeri tételek TÖBBLET KÖLTSÉGÉRE (ahhoz képest mint ami a mostani autó és lakóingatlan felemészt)?

"Most válság van"

Ezért elég lehet a 130 000-es notebook is, és Rómát is el lehet mesélni, ha annyira válság van.

"ha vmiért olvad a számlapénz értéke majd legfeljebb vehetnek rajta 1 karácsonyfát."

Miért is "olvad" magától?

"nyitogatod a szemét a világra"

Ehhez nem kell mindenhova elmenni, ahol épp órán tartanak. Ha meg annyira fontos Róma, azt be lehet tervezni előre, amit a 10 M HUF szépen kitermel.

"akkor tényleg hülyevok :-)"

Nem ő mondta :-)

500e-es notebook gyereknek? Minek neki üzleti notebook? 180-ból már nem gagyit kapsz (amugy az 500-es is lassú lesz neki pár év múlva). Utazás 1 M-ból Rómába? Akkor az nem 7végi városnézés, szóval tanulásból elmenni oda ami pedig meg van negyed millióból, és akkor nem topis helyen szálltunk meg.

"de nem takar be 1 költségesebb külföldi utat, beruházást (pl kazánt), v + élvezeti cikket (gyereknek laptopot), 200-500 ezres v az útnál kb millás tételt. "

Egy 10 milliós megtakarításnál az olyan előre látható dolgok, mint notebook, kazán, utazás (ez talán nem annyira) elenyésző tételek, hisz ezeket vígan kitermeli a 10 M HUF kamata pl. 3 év alatt: 1,05ˇ3~+1,5 M.

Szóval én sem értem a "problémád". Ezek ekkora megtakarításnál nem téma.

Ismét egyetértünk :)

"Ez nem tiszta nekem. Leírnád másképp?"

Arra gondoltam, hogy mondjuk harmincévesen leírod (no offense, véletlen volt az évszám!), hogy negyvenévesen mit szeretnél. Például, hogy AKKOR legyen egy négy évnél nem idősebb prémium autot, egy legalább 100nm-es házat X településen. Ennek felírod az árát egy lapra és elosztod százhússzal. Ha ez egy számodra belátható összeget eredményez (pl havi 100.000 Ft), akkor meg lehet csinálni akár 150.000 nettóval is. Legalábbis nem kizárható. De ha oda van írva számszakilag, hogy 300.000 Ft/hónap, akkor valamit le kell húzni a listáról, vagy az igényekből kell visszavenni. És ezért kell a másik lista is, hogy ezt fenn is kell tartani, mert akkor látható lesz, hogy arra az 50eFt/hónap SEM lesz elég, vagyis ez nem megvalósítható ebből a fizetésből.

Ámde ha most valaki átírja X+50km-re a házat 75nm-re, a járművet egy középkategória aljára nyolc évesen, akkor azt fogja látni, hogy "hopp, hiszen az az 5-6 millió könnyedén kigazdálkodható".

A lényeg, hogy be kell lőni a lehetőséghez a célokat.

"Igen, és sokaknak ez a nehéz."

Mert soha nem számolják és gondolják végig :)

"vagy szépen elvállalja a 130e-es állást, eladja a korábban fenntarthatónak hitt autót, lezár pár szobát/felső emeletet (fűtés), és nem mennek nyaralni (annyiszor). A jövedelemnélküliségi időt nem lehet bepótolni az esetleges, későbbi jobb jövedelmi többlettel."

Ez annyit tesz, hogy FELADJA az egzisztenciáját. Nem egyszerűbb, ha egyáltalán nem megy el odáig, amit nem tud megtartani? Az ugyanis BORZASZTÓ dolog, amikor valakinek alább kell adnia a korábbi életszínvonalat. És pont ebből látható, hogy ADDIG SEM engedhette volna meg magának, és ha nem engedte volna meg, akkor a problémakör létre sem jött volna.

"Szóval, jobb 24x 130e-et keresni, mint 12x 200-at. Ráadásul a munkarutinból is kiesik, ami rugalmatlanná teheti (napi időben kelés, hiearchiában való munka stb)."

Bár igaz, hogy számszakilag is több a 24x130 mint a 12x200, de én azt mondanám, hogy JOBB tíz év alatt 120x150eFt-ot keresni, mint 72x250eFt-ot. Ennél már csak az borzasztóbb ugyanis, amikor valaki az időszak elején keres 36x500-at és hozzászokik ehhez. Mert akkor nem fog 150eFt-ért dolgozni, de fenn sem fogja tudni tartani az életszínvonalát. Ahogy a 72x250-es is komoly bajba kerül két év munkanélüliség után, mert már ő se szívesen menne el 150eFt-ért dolgozni.

És most gondold el azokat, akik 6-800ezer, avagy 1-2 milliót kerestek korábban. Teljes káosz lesz az életük, ha nem azt az életszívnonalat élték, amit bármikor fenn tudnak tartani, vagy ha olyan egzisztenciát építettek ki, amelynek a fenntartásához ekkora összegre van szükség.

Ezért fontos tudni, hogy kinek mekkora az az egzisztenciális szintje, ami felépíthető az élete során, mert ha ERRE megy rá, akkor sikeres lesz. Ha nem ezzel foglalkozik, hanem az úgynevezett """pénzügyi tanácsadók""" ökörségeivel, akkor pedig elqrja az egész életét. Ha meg egész életében szerencsejátékot játszik, tőzsdézik, akkor is. Aztán meg csodálkozik és egyre vadabbul kezdi el követelni a marxizmus újra eljövetelét, amikor újraosztják a vagyonokat, és azt újra el tudja dorbézolni. Mert tanulni nem akarnak, csak pocsékolni, "fogyasztói örömöt" vásárolni, plazacicáskodni. És ha ez meg van, akkor tulajdonképpen magasról tesznek mindenki nyomorára, mert akkor bőszen hirdetik, hogy "szép a rendszer".

Mert én annyira, de annyira emlékszem erre a "jobban élünk mint négy éve" kórus előadásában és a plazacicák és metroszexuálisok kórusával, hogy hihetetlen. Mert hiába mondtam akkoriban, hogy nagy a baj, sokkal nagyobb mint gondolnák az ilyen álentellektüell forumra élvezők, még jól ki is akartak tiltogatni, hogy ne csináljam a műsort, hiszen látható, hogy mindenkinek nagyobb háza, autoja, satöbbije van, és hogy én vagyok a lúzer.

De eltértünk a témától, csak kifakadtam :)

Ibizát és téged említettelek olvasd vissza, ezért a „ti”, semmi más nem volt benne. Van amit másként látunk de ettől nemvok marxista és ettől még beszélgethetünk v megkérdezhetem a véleményedet v a többi ideíróét – gondolom én. És pontosan tudod h nemvok troll. A do not feed-et se alkalmaztad (v ha ez az mi a feed? :-)) ki se moderáltál, helyesen. Bár kötetlen beszélgetésekben lazább, akár mosolyt iróniát öniróniát is engedő stílushoz szoktam, megígérem h tiszteletben tartom az érzékenységedet és a stílusigényedet.

És akkor térjünk át a kérdésre. Merth ez az ami érdekelne, és látod, Margarettát is, épphogy nem rombolja a topikodat 1 új felvetés. (H mi rombolja inkább arra a fenti fogadalmam alapján a meglátásomat mellőzöm.)

Nagy a szegénység és az eladósodottság de igenis vannak megtakarítások ilyen kis-közép relációban, ahogy tapasztaltam soksok beszélgetés alapján a nem adós és nem kőgazdag közti relációban a megtakarítások zöme az általam írt volumen. És a kérdés ott merül fel amikor az életszínvonal tartása a havi jövedelemből betakar az élelmen rezsin túl ruházati cikkeket szórakozást porszívószerelést stb – de nem takar be 1 költségesebb külföldi utat, beruházást (pl kazánt), v + élvezeti cikket (gyereknek laptopot), 200-500 ezres v az útnál kb millás tételt. És ha a jövedelem standard lehet persze azt mondani h az életszínvonalból veszünk vissza ezek javára, v ha abból nem lehet nem akar (mert így is minimális amit erre költ) azt is lehet h hozzányúlunk elveszünk a parkoló pénzből.

Az 1 fontos gondolat amit kimondtál h a tartalékból való fogyasztásnak nincs fedezete a jelenben, mert ha lenne nyilván nem lenne ez a probléma :-) A kérdés h ez jelenti-e azt h a jövőben sincs? Most válság van de ha múlik nőhet a jövedelem és visszapótolható akár – v nem, az a kockázati elem benne.

És értem azt is h 2 évi (bevétel nélküli) megélhetési tartalékot tartasz helyesnek, és értem azt is h nem javaslod a későbbi költséget igénylő felélést ebből (autó házbővítés nyaraló stb) – ezek megfontolandó tanácsok, köszönet értük.

Viszont sztem a családok hozzáállását nem látod jól. Akár örökölte akár összerakosgatta a tartalékot nem feltétlenül kapott hozzá pénzkezelési tudást, szal absz nem tudnak attól h felhalmoztak gazdálkodni, max felelősen aggódni tudnak és tartani a betétet, viszont másrészt meg nem tudják h nem ezzel hibáznak-e,múlnak az évek ücsörögve a pénzesládán a kihagyott lehetőségekkel. És mint a tanári példában ha vmiért olvad a számlapénz értéke majd legfeljebb vehetnek rajta 1 karácsonyfát. Eladósodottnak és kőgazdagnak nem problémája ez de 1 jelentős rétegnek a megtakarítással rendelkező középnek igen. A Rómás példában a szülők nem a Waldorfba járatják a gyereket sima suliba orvos-tanár házaspár, itt külföldi munkából összespórolva lett a megtakarítás de hazajöttek lakást vettek ami maradt befagyasztották vésztartaléknak, van 3 helyes gyerek :-) és mennének de a haviból nem telik szal hozzá kéne nyúlni. A fiú nagyon tehetséges és involvált a történelem iránt, mindent összeolvas vág, nagy megerősítés öröm lehetne neki ez az út, ezért merült fel. Az is 1 kérdés szülőként h mivel teszel jobbat: ha majd a nagykorúságakor átutalsz a megtakarításból 1 jelentősebb összeget v ha közben neveled nyitogatod a szemét a világra – amit a leginkább utazással, az őt megszólító területen élesben lehet. Tudok ilyet nem 1-et h vitték, beleszeretett 1 kultúrába megtanulta a nyelvét –ma ebből él a standard egyetemi tudása mellett a specifikusból jól fizetetten, és még szereti is :-)

A személyeskedésed nem érdekes viszont ki kell h ábrándítsalak: én komolyan írtam szal ha a nem hülye megállapításod az inverzét feltételezi akkor tényleg hülyevok :-)

:)

Visszatérve egy régebbi mondatodra, miszerint a boldogok ott élnek és úgy, ahogy nekik megfelel, ez is kicseng a szóáradatodból, csak picit rövidebb:)

Én meg olvasván ráhúztam ezt a gazdagokra is, mert úgy gondolom, hogy a gazdagság nemcsak egy jónagy pénzösszeggel/vagyontárgyakkal való rendelkezés.

Gondolkodás- és életforma.

Köszönöm :-)

6 hó mondod, AT 2 évet írt. Ha leépítenek v gyengébben muzsikál a vállalkozás a kalkulált újrafelépülési idő játszik ebben gondolom, ami absz egyedi nem csak szakmától hanem adott helyzettől is függő és előre nyilván kalkulálhatatlan… Szal a 6 hó bátor és optimista de osztom :-)