Vakmajomból ide:
*
"1% különbség rengeteg milliárd."
Kifejtettem, nem egészen 2% Áfa csökkentésről beszélünk, SZJA esetében nem értelmezhető, TB járadék és egyéb elvonások szintjén még ennyit sem érne.
Egyebekben az inflációt mindig figyelmen kívül hagyod, holott nyilvánvaló, hogya reálhozam az, aminél a fenntarthatóságot vizsgálni kell. Így fordulhat elő az - a még az orthodox tankönyvek szerint is teljességgel egyértelmű állapot -, hogy egy spanyol NEM elinflálható 6%-os elvárt hozam sokkal rosszabb, mint egy elinflálható 9%-os magyar hozam, különösen akkor, ha tudjuk, hogy az infláció 5%. Ebben az esetben ugyanis a 6% valójában 50% felár a 9%-hoz képest. Beza. És ez egy alap közgazdasági tétel, és még alapabb matematikai tan: A közös nevezőre hozás. Azaz, nem hasonlítunk almát a körtével, nem hasonlítunk reál 5%-ot inflációval növelt 9%-al nominálisan, mert annak semmi értelme nincs. Ez körülbelül azzal egyenértékű, mintha azt mondanád, hogy 100 milliárd dollár kevesebb adósság, mint 200 milliárd forint, mert a 200 az több, mint 100.
És mint írtam, mivel TUDHATÓ, hogy csökkenő pályájú államadósság van tervezve (és auditálva az összes létező nemzetközi szervezet által), ezért az is tudható, hogy az 1% növekedés ami adósságra van fordítva az nem adósságszolgálat növekedést jelent, hanem adósságcsökkentést. Ez ennyire egyszerű :)
"Ilyen butaságot, hogy az nem tétel....akkor adják nekem azt a pár száz milliárdot, ha már a ktg-vetésnek úgyse számít!"
Igen, mindegyik magyar KIADÁSOLDALI eltartott ezt szokta mondani amikor a kezét kell nyújtani. Ahogy valaki Magyarországon pénzt lát, rögtön bejelentkezik, hogy neki kell, sőt még több is. A minisztériumok úgy 800 milliárddal magasabb igényt jelentettek be, a pedagógusok úgy 300 milliárdot igényelnének még, a tűzoltóság, rendőrség és egyebek is még százmilliárdokat, és akkor még nem beszéltem a segílyesek támogatásáról, valamint az újbóli megélhetési segílyrendszer kialakításáról, valamint az orvosokról, egészségügyről, általában bárkiről. Az igényszint úgy 3-4000 milliárd lenne, de persze, alsó hangon. Magyarán, a költségvetésnek ekkora tétel természetesen nem számít, sem ezzel, sem enélkül nem lennénk előrébb.
Azonban, hogy ne legyen félreértés közöttünk, mondjuk vegyük azt, hogy TE, mint személy jogosan követeled ebből a részedet. Rendben, 10 millióval leosztva 20 eFt esik rád. Mennyivel kevesebb SZJA-t is fizetsz idén? Sokkal kevesebbet, mint ami rád esne? Akkor miért panaszkodsz?
"Már hogyne számítana, mikor kb. ilyen összegeken múlna akár több száz civil kezdeményezés, vagy fel lehetne belőle újítani mondjuk 100 parkot szerte az országban és még lehetne végtelenségig sorolni."
Hát ez az, az igényeket végtelenségig lehetne sorolni, de ha megnézed, csupa olyan tételt hozol fel, ami ELKÖLTI a pénzt. Ebben a formában tehát te sem azt írod, hogy mitől lennénk előrébb, csak azt, hogy költsük MÁSRA. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyod azt, hogy ennél sokkal hasznosabb az, ha az adósság ALAPJÁT csökkentjük vele, mert az éves szinten folyamatosan jelentkező megtakarítás lesz.
"Az a lényeg, hogy azért nem fenntartható, mert bizonyos reálkamatszint felett a gazdaság nem tudja egyszeri tételek nélkül kitermelni a kamatot, tehát folyamatosan nő az adósság."
Bullshit.
Bullshit egyszer azért, mert most már REÁLkamatszintről beszélsz, miközben folyamtosan azt mantrázod, hogy a forint NOMINÁLkamatszintet a DEVIZAnominállall kell összehasonlítani. HA a REÁLkamatszintet hasonlítod össze, akkor pont az látható, hogy a jelenlegi 7-8-9% (diszkont, középtáv, hosszútáv) a létező legjobb reálkamat elvárás, amivel pénzhez juthatunk.
És bullshit azért, mert a fenntarthatóság nem a kamatszinten múlik, hanem azon, hogy költségvetési egyensúly az adósságszolgálat mellett is fenntartható-e. Amennyien a költségvetés nem termel többletadósságot, úgy az adósságszolgálat fenntartható, amennyiben többletadósságot termel, úgy az nem fenntartható. Így érthető meg, hogy az előző két liberálbolsevik bűnbanda hogyan adósította el végtelenül az országot a hazug alacsony kamatráta meséjével és az is, hogy azért nem dőltünk be, mert annyira nem magas az adósságszolgálatunk, hogy az kitermelhetetlen legyen. És pont ez látható a PIIGS esetében is, addig adósodtak, amig fenntarhatatlanná nem vált az adósság, ugyanis már a kamatszolgálatra sem elég szinte az egész költségvetésük. Magyarán szólva, Magyarország akkor sem bukna meg, ha 10-15% lenne a hozamelvárás, a PIIGS pedig akkor is menthetetlen lenne, ha 2% lenne a teljes elvárás. Mert a HOZAMOT sem tudják megfizetni. Százaléktól függetlenül.
"Az lenne a fenntartható, ha nagyobb lenne a gazdasági növekedés mint a reálkamat."
Bullshit, liberálbolsevik lózung. Bullshit, bullshit, bullshit, bullshit. Az úgynevezett liberálbolsevik gazdasági növekedés pont az adósságot növeli (lásd PIIGS, Magyarország, most már Szlovákia és bezzeg Szlovénia), ennek megfelelően pontosan a fenntarthatatlanság irányába megy. A reálkamatnak pedig semmi köze a növekedéshez, ugyanis a kamatokat a költségvetésből kell kifizetni.
Ha pedig már párba akarsz valamit állítani, akkor az az, hogy annyival nőhet az államadósság éves szinten, amennyivel az ahhoz tartozó hozamelvárás fenntarthatóan jelentkezik az adóbevételek között éves szinten.
Magyarán, már itt jól látható, hogy ha az adósságnövekedés nem termel FENNTARHATÓ költségvetési bevételt, akkor az be fog dőlni, mert csak idő kérdése, hogy ezt ne lehessen kifizetni. És pontosan az látható, hogy ha adósságból akarsz növekedést kimutatni, akkor az piramisjáték, mert fokozódó adósság tudja csak a korábbi adósságok szolgálatát kitermelni. Ezért nem működik a liberálbolsevik közgazdaságtan hosszú távon és ezért dől be minden olyan ország, amely felült ennek. Mert valójában az úgynevezett liberálboslevik gazdasági növekedés az évről évre növekvő eladósodottságot jelenti, amelyet úgy próbálnak elrejteni, hogy egyre kisebb kamatszolgálatot írnak elő, ezzel úgy tűntetve fel a rendszert, hogy a piramis fenntartható. Pedig nyilvánvalóan fenntarthatatlan, ha nem lesz új eladósítható, aki belépve a rendszerbe finanszírozza a korábbi adósságot.
Ez az adósságpiramis.
"Az állam nem fizetett vissza semmit, ennyire nyilvánvaló, hogy nem fenntartható, mert minden erőlködés ellenére nő az adósság szintjén."
Dehogy nő, csak már megint nominálisan nézed a számokat, majd udvariasan lefelejted, hogy a tartalékban tartott hitelek is növekednek. Magyarán szólva, ha a fel nem élt pénzeket is reálárfolyamon nézed, akkor máris erőteljes csökkenésről lehetne beszélni.
"Teleírhatsz 10 oldalt, de ez a tény. Tehát az a pár %-ocska mégis számít"
Semmit sem számít, ahogy fentebb látszik. A fenntartható költségvetés, ami szabadulni akar az adósságtól, az számít.
"ami a gyengülő forinton keresztül"
A világ minden országa gyengíteni szeretné a devizáját a versenyképesség érdekében, te meg erősíteni, hogy tovább lehesen hazudni a csökkenő adósság liberálbolsevik tanait. Pontosan ezt művelték az előző két ciklusban: Szépen felerősítették a forintot a lakosság behülyítésével és a CHF eladással forint ellenében, majd azt mutatták, hogy de f*sza. Aztán amikor kiborult a bili, akkor kiderült, hogy mennyi is az adósság. A forint árfolyamának a helyére kell kerülnie és az nem az, ahol az elmúlt két ciklusban volt. A forint árfolyama valahol a 300-330 között lenne normális, ahogy egyébként ezt nálam műveltebb gazdasági szakemberek is többször kifejtették.
Csak a bankároknak, uzsorázóknak nem jó ez, mert nem versenyképes a devizauzsora. Ezért viszont én nem fogok könnyeket ejteni.
"tovább is képes még drasztikusan növelni az adósság szintjét."
Magyarul, továbbra is lehet úgy kimutatni, hogy nő az adósság szintje, miközben pontosan tudod és le is írod, hogy semmit sem változik, csak annak a kimutatása forintban az, ami változik. Amely esetben viszont visszataszító az, hogy azt meg nem írod oda, hogy az, amit nem éltünk fel, az pontosan ilyen arányban növeli a tartalékokat, vagyis CSÖKKENIT az adósság szintjét.
Nem véletlen, hogy simort annyira szeretitek, ő ebben a hazudozásban és trükkök százaiban igazi főnyeremény nektek.
***
Tulajdonképpen a gondolatmenet teljessé tétele kedvéért akkor leírom az én veleményemmel szemben álló idológia gondolatmenetét:
Az adósság jó, az adósság szép, az adósság a jövő, ez a pénzügyi rendszer. Mondhatni az, amikor a pénzt már nem az államok bocsájtják ki, hanem az uzsoramaffia és ennek következtében ők veszik át minden szinten és minden téren az uralmat. Kiépül a pénzügyi diktatúra, amelynek már az államok sem tudnak ellenállni, mert semmiféle hatalom nem marad a kezükben, mert nem rendelkeznek a pénzük felett, merthogy nem lesz pénzük.
Ennek megfelelően fel kell erősíteni az aladósítást, mert az felerősíti a nemzeti valutákat az állandó vételi swapok miatt, majd amikor ez jó magas szintet ér el, akkor be kell vezetni egy olyan devizát, amelyben ez már nem inflálható el és amely kikerül a nemzeti hatáskörből. A kezelhetetlen helyzet érdekében a nemzeti kormányokat el kell távolítani, helyükre a bankárklán "szakértőit" kell ültetni, akik garantálják a kizsákmányolást, hiszen nincsenek sem kötődéseik, sem érzelmeik a kizsákmányolt nemzettel kapcsolatban. Számukra - mint alkirályokra, tribunusokra - nem az a feladat vár, hogy szánalmat érezzenek, hanem hogy kíméletlenül kifosszanak mindenkit.
Ennek példája az, hogy az olcsó forinttal behozzuk az olcsó devizahiteleket, amelyeket jelzálog alapon folyósítva tulajdonképpen eladósítjuk az egész lakosságot is, amely persze nem látszik a költségvetésen, hiszen ott ez nem mutatódik ki - ugyanakkor azzal, hogy a forint eszetlenül erősödik, azzal pontosan ki lehet nyírni a teljes magyar KKV gazdaságot, mert az olcsó és arrafelé dotált exporttal, itthon meg erőltetett fogyasztói importtal képtelenek lesznek felvenni a versenyt. Mindezek után már lehet is mondani, hogy ezek bénák, idióták, bezzegarrafelé mennyire ügyesek a vállalkozók.
Majd ezek után kikiáltjuk a vállalkozókat adócsalónak, hazaárulónak, akik menjenek el innen nyugodtan, mert nélkülük is ellesznek (El Qro), majd tovább erősítjük a forintot azt a látszatot keltve, hogy ezáltal csökken az adósság, holott annak a visszafizethetősége több mint kétséges, hiszen nincs újabb adósítható réteg, a termelővállalkozások pedig bedöglenek. Mindebből az következik, hogy a végére oda érkezünk, hogy elképesztő megszorításokra van szükség az állítólagos növekedés ellenére (Vö Szlovákia 2012), hiszen valójában nincs növekedés, hanem egyszerűen az uzsora is el van számolva gazdasági növekedésnek, vagyis a kiadás is növekedés! Sőt mi több, az elmúlt két ciklusban AZ volt a növekedés.
Ergo, amikor ez kiárazódik a rendszerből, akkor természetes lesz a recesszió, hiszen ha nincs újabb adósság, akkor nem is lehet ez másképpen és természetesen ahogy megszűnik a forintvétel a devizaadósításból, rögtön csökken, mert csökkennie kell az árfolyamnak. Ennek a következménye az, hogy az államadósság látszólag megugrik, ha forintosítjuk, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a korábbi érték volt a hazugság, hiszen az csak egy fiktív szám volt, amiről mindenki tudhatta, hogy nem igaz, mert nem reális árfolyamon van számolva.
Magyarán szólva, ha most újra adósítanánk, ha újra CHF-HUF swappokkal operálnánk, akkor megint az lenne, hogy úgy tűnne "csökken az adósság", pedig valójában éppen a visszafizethetőségének az esélye csökkenne nullára.
Ezért nem szabad ezt a teljes hazugságot ennyire megkajálni, ezért nem szabad azt hinni, hogy a kölcsönből előrébb lehet jutni. A kölcsön lényege ugyanis az, hogy többet fizetsz vissza, mint amennyit kapsz, ergo összességében mindenképpen rosszabbul jársz, magyarán a kölcsönre épített gazdaság csak pár évtizedig lehet még elméletben is előrébb, mint a nem kölcsönre épített, mert ahogy beáll a rendszer és folyamatosan futnak ki a korábbi adósságok és lépnek be az újak, ez már nem tud növekedést kialakítani.
Vagyis teljességgel egyértelmű, hogy a kölcsönre alapított gazdaságpolitika csak addig fenntartható, amig folyamatosan nőhet a kölcsön mérete, ami teljességgel logikus akkor, ha megértjük, hogy a GDP növekedés ebben a rendszerben egyenlő az adósság növekedésével, még akkor is, ha látszólag áruk és pénz cserél gazdát - mert valójában a lényeg nem ezen van, hanem a növekvő adósságon.
Ha úgy tetszik, és ezt pénznek hívnák, akkor ezt mindenki felismerné, hogy egyszerű Ponzi piramis és fenntarthatatlan, viszont úgy tűnik, ha ezt adósságnak hívják, akkor már nem fog feltűnni az, hogy ez egyszerűen nem lehet működőképes és fenntarhtató.
1989-1990-ben ezért kellett bedönteni kelet-közép Európát, hogy legyen kit kizsákmányolni, utána bepróbálkoztak Kínával, mint "kimeríthetetlen adósságalappal és adósítható alannyal", de visszanyalt a fagyi.
Ennek következtében az adósságpiramis nem nőhet tovább, ami viszont pontosan ugyanazzal jár, mint a pénzügyi piramisnál: Összeomlik.
Ez szerintem ennyire egyszerű.