Ezért mondtam ha ez komoly akkor megítélés romlásban pici mozgásterünk van. Max még É Korea szintje. Azért addig még van pár lépcső vsz, szóval kicsit túlzónak éreztem, legalábbis ilyen indoklással.
Azért sajnos nem teljesen alaptalan. Forgalom is nagyságrendeket esett, biztos néhány alap gyomrát megfeküdte ez a műsor amit lenyomtunk.
:-)! Az biztos, hogy nem egyszerű a megítélése ennek az országnak, a másik cikkben is érdekes ez a törzsi struktúra, hogy olyan személy kell elnöknek, aki kézben tudja tartani a törzsek közötti ellentéteket, ráadásul az ásványi kincsek miatt egyre nagyobb pénzek felett diszponál az elnök... Nem egyszerű történet... De ez a város azért durva, az épületek lábánál pedig ott a nomád sátor...
Szerintem kicsit túloztak ezek a fiúk... Biztosan ki van adva az utasítás anyabankoktól, hogy mit kell mondani... aztán csak csont nélkül lejegyzik az OTP kötvényeit...
Ugyanakkor ebből is látszik, hogy bármilyen diktatúrát képesek ezek fényezni, ha profitot remélnek...szóval ezért nem kell aggódni a "kiszámíthatatlan gazdasági környezet" bullshit miatt, mert ha profitot fognak remélni, akkor leszarják a kiszámíthatatlan gazdasági környezetet...
Érdekes dolgok vannak kazah testvéreinknél, ideje lenne velük is egy együttműködési megállapodást kötni. :)
Személy szerint inkább maradnék Otp-nél, forradalom ide vagy oda Viktor még egy kiscserkész ezekhez képest.
Aztán csak EU-ban vagyunk ami minden mostani probléma ellenére vsz kevésbé necces mint egy Grúzia, vagy egy Kazahsztán. Na de hát kinek a papné, kinek a lánya.
Csak megakadt rajta a szemem, hogy kikkel hasonlítgatnak már minket.
Jóhogy már nem É-Korea is vonzóbb, már kb csak az maradt ki. Nekem is van gondom bőségesen forradalmár testvéreink dolgaival , de az még nem merült fel bennem Kazahsztánban pl mennyivel stabilabb a helyzet. Ez egy új gondolat volt számomra.
Leszólták az OTP-t az alapkezelők, mondván, hogy inkább kazah és és grúz bankokba fektetnek....
http://www.oroszvilag.hu/?t1=posztszovjet_terseg_hirei&hid=2228
"Belarusz, az Orosz Föderáció és Kazahsztán között 2011 első négy hónapjában 43 %-al nőtt az áruforgalom. Ez a nemrég alakult Vámszövetség első kézzelfogható eredménye. A Vámszövetség alapjain válhat valóra 2012-től az Egységes Gazdasági Térség (JEEP) régóta dédelgetett terve. A JEEP és az EU pedig a hosszútávú jövőben akár szabadkereskedelmi zónát is alkothatnak.
A Vámszövetség, és a JEEP tulajdonképpeni központja is Kazahsztán, Asztana lehet. A Vámszövetség megalakulása után számos orosz vállalat regisztrálta magát a közép-ázsiai országban, arra hivatkozva, hogy az üzleti légkör sokkal jobb Kazahsztánban, mint Oroszországban. Az adóterhek sokkal kisebbek Kazahsztánban, mint Oroszországban, vagy Belaruszban, ezért a jövőben is az várható, hogy Kazahsztánba igyekszenek majd az orosz cégek.
Miközben Oroszországban és Belaruszban csak beszélnek az üzleti környezet javításának szükségességéről, Kazahsztánban cselekszenek is, újabb és újabb bürokrácia- és költségcsökkentő intézkedésekkel.
Kazahsztán – Asztana – válhat tehát a jövőben a nagy eurázsiai gazdasági egyesülés központjává."
Ez pedig a problémákról szól:
http://oroszvilag.hu/?t1=sajtoszemle&hid=2674
"Mihail Kalisovszkij Közép-Ázsia kutató szerint csak mítosz a kazahsztáni stabilitás. A csillogó-káprázatos külcsín mögött valójában nagyon súlyos problémák rejlenek. S a mélyben fortyogó gondok lassan a felszínre törnek, akár Kazahsztán területi integritását is veszélyeztetve.
A közelmúltban vészterhes hírek érkeztek Kazahsztánból, a „stabilitás oázisából”, melyek megkérdőjelezik a kazahsztáni stabilitás elterjedt mítoszát. A szűnni nem akaró olajbányász és bányássztrájkok, melyekre a hatalom repressziókkal válaszol; a terrorista támadások, melyek jelentőségét igyekeztek szőnyeg alá söpörni; a parlament idő előtti feloszlatása jelzik, hogy valami nincs rendben a közép-ázsiai országban.
A kazahsztáni stabilitás persze nemcsak mítosz: az ENSZ szerint Kazahsztán magas emberi fejlettségi index-el jellemezhető ország (68. a sorban), s ebben a tekintetben különösen éles a kontraszt Kazahsztán és a többi posztszovjet közép-ázsiai állam között (Türkmenisztán a 102., Üzbegisztán a 115., Kirgizisztán és Tadzsikisztán a 125.).
Kazahsztán gazdaságának az alapját az energiahordozók adják, de az mégiscsak elmondható, hogy a kazah vezetés jól sáfárkodott a rendelkezésére álló lehetőségekkel. Kétségkívül siker, hogy Kazahsztán az elmúlt 20 évben elkerülte a politikai megrázkódtatásokat, sikerült megőriznie a nemzetek közötti békét, elkerülnie a szélsőséges kazah etnokrata törekvéseket (még ha az államapparátusban a kazahok aránya jelentősen meg is emelkedett, az 1985-ös 50 %-ról 1994-re 75 %-ra). Mégis, Nazarbajev sikeresen „nyugtatta meg” Kazahsztán jelentős orosz lakosságát, és gátat szabott a kazah nacionalista kilengéseknek. Ennek eredményeképpen a ’90-es évek elején még felbukkanó észak-kazahsztáni orosz szeparatista törekvéseket is sikerült lecsillapítani. Az elmúlt évek gazdasági sikerei az oroszok számára is lehetővé tette, hogy megtalálják helyüket a független Kazahsztánban. Igaz, azt nem szabad elfejteni, hogy 1991 után sok orosz elhagyta a közép-ázsiai országot, s az orosz kivándorlás az elmúlt pár évben ismét új lendületet kapott.
Nazarbajev egyik fontos prioritása volt, hogy kedvező képet alkosson Kazahsztánról a külvilág szemében. A sikereket Nazarbajev a saját számlájára írta, a kudarcokért viszont mindig valaki más vitte el a felelősséget. A kazah politikai rendszer egyetlen emberre épül, Nurszultan Nazarbajevre, és az iránta mutatott hűség határozza meg a rendszerben résztvevő emberek sorsát. Ez akár még „haladónak” is lenne nevezhető, tekintettel a közép-ázsiai klánrendszerre, csakhogy a kláni szisztéma végül maga alá gyűrte a kazah politikai rendszert, s immáron maga Nazarbajev is saját klánja érdekeit figyelembe véve építi káderpolitikáját (a klánrendszer még a szovjet korszakban is megmaradt, a függetlenség elnyerése után pedig új lendületet kapott, azzal összefüggésben, hogy kazahokkal kezdték feltölteni az államapparátust).
A kazah nemzetállam építése nemcsak a kláni struktúrák újjáéledését hozta: megváltoztatták a földrajzi elnevezéseket, dicsőíteni kezdték a nomád ősöket, tudományos konferenciák tömkelegét rendezték a kazah történelemről.
Elkezdődött a „steppei demokrácia” ideológiájának a megteremtése, a nomád kazah tradíciókhoz visszanyúlva. A „steppei demokrácia” persze nem minden alap nélkül való, a steppei „egalitárius” társadalmak öröksége mai napig jelen van: nem véletlen, hogy Közép-Ázsiában a jelentős nomád tradíciókkal rendelkező Kazahsztánban és Kirgizisztánban az autoritarizmus viszonylag lágyabb formája valósult meg. Ebben az is közrejátszott, hogy a steppei nomádok „toleránsabban” viszonyulnak az iszlámhoz és más vallásokhoz, mint a déli, az iszlámmal jobban átitatott Üzbegisztánban és Tadzsikisztánban.
Kazahsztán elmúlt 20 évét jelentősen meghatározta „a keleti jogi norma”. Eszerint nem önmagában a jog – ami egy ideológiai konstrukció - a fontos, hanem a patrónushoz való hűség. A kazah – keleti – felfogás nemcsak hogy eltűri, de jónak tartja az „ajándékozások” gyakorlatát, a saját klánhoz tartozó emberek pozícióba juttatását, amit Nyugaton korrupciónak vagy nepotizmusnak neveznek.
Kazahsztán gazdasági értelemben az egyik legliberálisabb ország a posztszovjet térségben. Az ügyintézés egyszerűbb, mint Oroszországban, nem véletlen, hogy a Vámszövetség megalakulása után sok orosz cég Kazahsztánba helyezte át székhelyét.
A külföldi tőke számára kedvező feltételeket alakítottak ki Kazahsztánban, talán túlságosan is kedvezőeket, ami meggátolta a kazah pénzügyi elit kibontakozását. Ehelyett inkább egy komprádor elit formálódott, melynek jellemzői: ideológiamentes hozzáállás, szociális érzéketlenség, abszolút hűség a hatalomhoz. Ez a komprádor elit mintegy pufferzónát alkot a hatalom és a nép között, s könnyen megtörténhet, hogy szociális elégedetlenségek esetén a népharag éppen ellene fordul.
A mostani bányássztrájkok alatt azonban a hatalom egyelőre kitart a munkaadók pártján, és megtorlással sújtja az elégedetlenkedő munkavállalókat. Ezt demonstrálja a sztrájkolók szétverése; a szakszervezeti vezetők elleni bírósági eljárások; néhány fő munkásvezető rejtélyes halála (Zsakszilik Turbajev szakszervezeti vezetőt megölték, az Ozenmunajgaz olajvállalat szakszervezeti vezetőjének lánya szintén gyilkosság áldozata lett), a munkások ellen indított médiakampány (amely lusta semmittevőkként igyekszik ábrázolni az elégedetlen munkavállalókat).
Kazahsztánban jelentős szakadék alakult ki az elit és a „nép” között, a korrupció virágzik, s Nyugat-Kazahsztánban (az ország nyersanygokban leggazdagabb területén) már nyílt szembenállás kezdődött. Azaz a kazahsztáni liberális gazdaságpolitika, együtt az autoriter politikai rendszerrel, egyre inkább kezdi megmutatni árnyoldalait. A visszacsatolás hiánya, a kőkemény politikai ellenőrzés, a hatalmi monopólium kezdi zavarni a gazdasági fejlődést, meggátolja a „szociális liftek” működését.
A hatalom a válságjelenségekre még keményebb represszív eszközökkel válaszol: szigorították az internet cenzúráját, nyomás alá helyezték a független sajtót, erősítették a vallási szervezetek kontrollját. Úgy tűnik, Asztana nem érti, hogy a szabad véleménnyilvánítás elfojtása – más lehetőség nem lévén - csak radikalizálja az elégedetlenkedőket.
Igaz, ami Kazahsztánban történik, nem szokatlan a posztszovjet térségben: az elit önző, egoista politikája szétveri az „egészséges” politikai mezőt, megbénítja az állam működését, és gazdasági problémákhoz vezet.
Kazahsztánban a déli Nagy (Idősebb) Zsüz (Ұлы жүз) törzsszövetség – melyből Nazarbajev is származik – képviselői birtokolják a legtöbb pozíciót, ami nyugtalanítja a „centrális” Középső Zsüz (Орта жүз) és a „nyugati” Ifjabb (Kisebb) Zsüz (Кiшi жүз) tagjait. A szovjet korszakban a Középső Zsüz volt domináns pozícióban, és nem lehet kizárni, hogy revansra készül.
Kazahsztán ráadásul hatalmas területű ország, egységes integráló központ nélkül. A déli zsüz aligha léphet fel integráló szereplőként. Dél-Kazahsztánban alig van ipar, a Középső Zsüz az ország centrális, gyéren lakott területeit népesíti be, az északi iparvidékeken zömmel orosz lakosság van, az új főváros, Asztana pedig egyelőre csak tisztán adminisztratív központ.
A legfőbb szeparatista veszélyforrás Nyugat-Kazahsztánban van, az Ifjabb (Kisebb) Zsüz (Кiшi жүз) területén, ahol a fő olaj- és gázlelőhelyek vannak. Éppen ez az a régió, ahol már jóideje nem csitulnak a bányássztrájkok. A nyugat-kazahsztáni zsüz elitje nem elégedett azzal, ahogyan a központ az olajjövedelmeket elosztja.
A kazahsztáni média persze igyekszik elhallgatni a nyugat-kazahsztáni szeparatista tendenciákat, nem lehet viszont nem észrevenni, hogy a sztrájkoló olajmunkások szeparatista jellegű követeléseket is megfogalmaztak: „Mi etetjük Alma-Atát és Asztanát, de mégis úgy élünk, mint a koldusok.” S valóban, Atirau, Kazahsztán „olajfővárosa” a köztársaság egyik legszánalmasabb helye, pocsék utakkal, rossz vízvezetékrendszerrel, elavult elektromos hálózattal. Ismét népszerű a szóbeszéd – akárcsak a ’90-es évek elején – hogy Nyugat-Kazahsztánnak, rendelkezésére álló olajkincsekre támaszkodva, önállósulnia kellene. A nyugat-kazahsztáni zsüz tagjai szerint ebben a régióban is a „déliek” foglalják el a vezető tisztségeket, akik úgy viselkednek, mint a „nemesek”, és úgy viszonyulnak a helyiekhez, mint a „rabokhoz.” Azt sem szabad feledni, hogy éppen az Ifjabb (Kisebb) Zsüz (Кiшi жүз) volt az, amely 1731-ben, „megtörve a kazah állami egységet”, elsőként vetette alá magát az orosz imperátor uralmának...
A nyugat-kazahsztáni szeparatizmust persze nem kell túlértékelni, de a jelenlegi, válságot idéző helyzetben ezek az eszmék hatványozott erejű bomba felrobbanásához vezethetnek.
Kazahsztánban az elmúlt években egy egész sor intézmény lényegében megszűnt létezni (még ha formálisan egzisztálnak is): a parlament (népképviselet), a független bíróságok, a politikai pártok, a szakszervezetek. A „nemzetvezető” gigászi hatalmat koncentrált saját kezeiben, riválisait ártalmatlanná tette, Nazarbajevet vákuum veszi körül. Nazarbajev már készül az utódlásra, de az korántsem biztos, hogy Timur Kulibajevet elfogadja a törzsi-nemzetségi törésvonalak mentén fragmentálódott kazah elit.
Egyre több tehát a viharjelzés Kazahsztánban, de úgy tűnik, Asztana nem képes észrevenni ezeket a jeleket."
majd tanulmányt azt írok belőle :o) de mint tanácsadó :o))) szegény ember vagyok én.
Írjál, szedd könyvbe és told fel ebook-ként a netre. :)
jó témák. mindegyikből szívesen írnék tanulmányt.
kár hogy csak mnb-sek pályázhatnak :o(
A kiírás szerint a következő témákban várják a pályaműveket:
1. A FED QE programjainak és az Európai Központi Bank likviditási hitelprogramjának összehasonlító elemzése.
2. A Bank of England "Funding for Lending" programjának elemzése.
3. Az egyensúlyi kamatláb fogalma, szintje, hatásai a magyar gazdaságban.
4. Az MNB kamatemelő lépéseinek költségei, negatív hatásai a magyar gazdaságban, kiemelten a 2010 utáni szakaszban.
5. Az államadósság és az országadósság alakulása 1998 és 2012 között Magyarországon: trendek, okok, hatások.
6. A folyó fizetési mérleg alakulása 1998 és 2012 között: trendek, okok, nemzetközi összefüggések.
7. A külső és belső finanszírozási források szerepe a magyar gazdaságban 2000 és 2012 között.
8. A devizahitelek felépülése az állami, önkormányzati, vállalati és háztartási körben 2003 és 2010 között: trendek, okok, mértékek, kockázatok.
9. A devizatartalékolást meghatározó elméleti és gyakorlati összefüggések elemzése Magyarországon.
10. Az MNB elmúlt hónapokban végrehajtott kamatcsökkentő lépéseinek pozitív hatásai a magyar pénzügyi rendszerben és reálgazdaságban.
11. Az MNB gazdasági növekedést serkentő eszközeinek elemzése, kiemelt figyelemmel a banki hitelezést ösztönző eszközökre.
12. Az MNB által a 2008 utáni válságszakaszban nem alkalmazott monetáris eszközök elmaradt haszna és költségei.
13. A magyar monetáris politika megújításának koncepciója és eszköztára.
14. A globális feltörekvő gazdaságok jegybankjai által alkalmazott monetáris eszköztár elemzése, kiemelt figyelemmel a növekedést segítő eszközökre.
15. A kis, nem euró-zóna tag uniós tagállamok jegybanki gyakorlatának elemzése.
16. Az MNB monetáris politikai mozgástere az Európai Unió jegybanki rendszerében: szabályok, lehetőségek, kötelezettségek.
Neked se egyszerű a kedvedre tenni, mondom elfogadom amit írtál, ezentúl (ÍGY!)-et fogok írni, erre esse jó ;)
a) ez itt nem is idézet -
ahogy most az Orbán kormány esetében számolnak 2014-re(SIC!),
b) a többi idézet, csak egyáltalán nem hibás, illetve logikailag éppen egyet értesz vele -
"Öt nagy teljesítményű hókotró és egy alpesi hómaró(SIC!) indult útnak"
"A hóban elakadt járművekben tartózkodók mentése folyamatos. A 2013. március 15. 20 óra 15 perckor (SIC!)
"A kisegítő csomagról való megegyezés részeként a ciprusi bankok görög bankok (SIC!) részére adják át görögországi fiókjaikat."
A délelőtti aukción a 7 milliárd forintnyi meghirdetett mennyiségre szokatlanul sok (SIC!), összesen 30,5 milliárd forintnyi vételi ajánlatot nyújtottak be
a fogyasztói árindex esése befolyásolja, az OTP elemzési központja például 1 százalékos(SIC!) indexet is el tud képzelni az év során
A Blikk (SIC!) - elhatárolódva a szocialista párt kampányától -
Gyakorlatilag felkiáltójel helyett használod, és nem válogattam, ez volt időrendben visszafelé haladva amit most találtam.
Egyszer sem használtad helyesen, a saját definiíciód szerint sem.
(Nem kötözködöm, csak zavaró, főként mert ráadásul sokszor alkalmazod)
Erősen szeretsz kiemelni, akár nagybetűvel, akár SIC használatával, akár félkövérrel szedve, de legszívesebben ezeket együtt használnád leginkább :)
Maradok továbbra is kitartó és hűséges olvasód xD
"A legritkább esetben van egyáltalán szó idézetről"
Hát ha jól emlékszem, akkor magamra nem szoktam használni a (SIC!) megjegyzést, csak ha idézek valamit, de elfogadom a véleményedet, ezentúl az (ÍGY!) kifejezést fogom használni.
"Érdekes, hogy ezek szerint elvileg tudod hogyan kellene használni, csak úgy tűnik néha elszalad veled az egó."
Nem az egó, az lu! :)
"Elolvastam egy bekezdést, még egy bekezdést, aztán legörgettem és láttam, hogy 25 bekezdés a hozzászólás és az egészet hagytam a fenébe."
Erősítem a mutató ujjad :)
"Hiába szeretnéd azt hinni, hogy ez nálam működik, nem működik."
Dehogynem, hiszen most is olvasol, és most is reagálsz :)
"Nem olvaslak. Elsősorban a terjedelem miatt."
Ahhoz képest hogy nem olvasol elég részletes leírást adsz arról, amit nem olvasol :) :) :)
"Szép napot :)"
Hasonló minden jót neked is :)
Nem arra használod, mert a saját szöveged kiemelésére, hangsúlyozására használod.
A legritkább esetben van egyáltalán szó idézetről, de gyakran akkor sem az egyet nem értésként használod, hanem éppen az egyetértés hangsúlyozására. Teljesen rosszul alkalmazod, és rendkívül gyakran, mondhatni "túlhasználod" így együtt ez már komolyan zavaró.
Érdekes, hogy ezek szerint elvileg tudod hogyan kellene használni, csak úgy tűnik néha elszalad veled az egó.
A többihez - még próbáltam is a mostani gondolatváltás kapcsán olvasgatni a hozzászólásaidat, és képtelen voltam rá. Elolvastam egy bekezdést, még egy bekezdést, aztán legörgettem és láttam, hogy 25 bekezdés a hozzászólás és az egészet hagytam a fenébe.
Amire most válaszolok, mivel válaszolok rá, elolvastam, egyébként max kb. 2-3 soron futnék végig a szememmel, de leginkább az esetek 95%-ban ugrom azonnal az egészet.
Hiába szeretnéd azt hinni, hogy ez nálam működik, nem működik.
Nem olvaslak. Elsősorban a terjedelem miatt.
Szép napot :)
SIC=sic erat scriptum, szó szerint: ahogy írva vagyon. Ezt általában arra szokták használni, amikor szó szerint emelnek át valamit, de azzal egyáltalán nem értenek egyet. Én erre használom a szöveg eredeti értelmében, nem pedig csak arra, hogy a helyesírási, vagy szövegelírási kontextusra mutassak rá. Nem szokás, de szvsz nem hiba.
A CAPS LOCK ősidők óta a kiemelés jele a netes írásban, amivel ezt össze szokták keverni AZ A FOLYAMATOS CAPS LOCK, azaz az, amikor az EGÉSZ SZÖVEG, vagy annak egy kifejezetten agy része van nagy betűvel végigírva, az ugyanis KIABÁLÁST jelent. Ebből következik tehát, hogy aki régóta levelez, az tudja hogy a szó két végén lévő _ jel azt jelenti, hogy _aláhúzás_ és aki egy szót, vagy mondatot emel ki naggyal, az csak hangsúlyozás. Ugyanis ebből jön az ki logikailag, hogy ha valaki MINDENT nagy betűvel ír, akkor az kiabál ;)
Egyébként, értem amit írsz, talán csak az nem ment át, és az nem volt teljesen érthető a számodra, hogy én ezt tényleg direkt CSINÁLOM így, nem pedig azért, mert ilyen lennék. Egyszerűen a mondanivalóm hangulatához, hangerejéhez, az általam érzett érzések átviteléhez ez a módszertan az egyetlen, ami képes.
Ez persze rettentően szokatlan egy mesterségesen érzelemmentessé tett világban, amiben a semlegesség az ideál, de szerintem pont jó néha egy kis formabontás, amikor valaki nem a konvencionális jópofizást csinálja meg, hanem írásban is képes érzelmekkel érvelni. Merthát, sok mindent tagadhatsz, csak azt nem, hogy ez működik, hiszen láthatod, hogy mennyire zavar, amikor ekkora érzelmekkel van megtöltve egy írás :) Sajnos én nem vagyok Petőfy, hogy művészeien tudjak kurv@ anyázni, és nem is akarom magam művészi szintre emelni.
Node ezek után azt állítani, hogy ez ne lenne szalonképes, az csak irodalmi hiányosságból eredhet, valamint abból, hogy irodalmi alkotásokból akarunk nyelvhasználati entellektüellkedést felépíteni. Ugyanakkor, most csak a te kedvedért, beteszem a ciprusi drámáról szóló topicba az anno megírt versét, ami tökéletesen szemlélteti a jelen helzyzetet.
Kivételek mindig lehetnek, egyszer én is írhatok hosszabban, egyszer te is válaszolhatsz 3 sorban - úgy tűnik képes vagy rá :)
Igyekszem közös nyelvet találni, úgy tűnik neked a terjedelmes üzenetek jutnak át, a rövideket átugrod, vagy nem marad meg.
Amúgy meg igen nehéz nagy terjedelemről röviden írni parodisztikusan,
mondhatni ellentmondásos lenne kicsit. Bár ironikus, de azért az üzenetet komolynak szántam, nem vagyok benne biztos, hogy akkor megy át jobban a mondanivaló, ha hosszabb.
Utolsó megjegyzés: nézz utána a kedvemért, hogy mikor és hogyan használják a sic! kifejezést, továbbá, hogy mikor használnak caps lockot.
Én értem, hogy leszarod a konvenciókat, de ennyi erővel telepakolhatnád helyesírási hibákkal is a szövegedet, mégsem teszed.
A kiemelésnek, hangsúlyozásnak sokkal jobb eszköze az aláhúzás, félkövér szedés stb... amit megfelelően használsz is.
Sok sikert a további kizökkentéshez, meg egyéb erőfeszítésekhez.
Howard Stern effektus, én mondtam :)
Nézd meg, hogy mekkora válasz hozzászólást rittyentettél a szófosással kapcsolatban, amiben gyakorlatilag ugyanazt ismétled meg többször ;)
Én mindig elolvasom, mert jobban érzem tőle magam. AT az egyetlen kvázi ismerősöm, aki szerint jól megy az ország, próbálom átvenni a pozitív életszemléletet. Az utóbbi időben egyre nehezebben megy.
A terjengős szószba szoktál keverni latin szavakat is, gondoltam érteni fogod.
logosz + rhoia = szó + folyam, azaz szófosás (SIC!).
Hívhatod akárhogy a vitakultúrádat, attól még a lényeg az hogy sok. Mivel alapból átugrom, elvész a mondanivalód.
A kevesebb több lenne.
Valóban ERŐFESZÍTÉST igényel végigolvasni a többoldalas röpke sziporkáidat, fejfájást meg nem ér meg, annyira nem vagyok rád kíváncsi.
Mi a fenéért akarsz "kifárasztani" (SIC!) mielőtt a kérdésedet "egyszerűen" (SIC!) felteszed?
Gondolod hogy kifárasztva jobban megválaszolom?
A válasz pedig, fogalmam sincs hányan olvasnak, én biztosan nem mert lökheted akármilyen stílusban, nem kívánok belefulladni.
Az öncélúan böffentős, gyomorforgatós, hányadékozós, férgezős "vitakultúra" biztosan nem szimpatikus a számomra, és nem is vagyok rá vevő - lehet hogy te belefáradtál a "jópofizásba" ahol ezt mellőzve lehet kommunikálni, én még nem, tehát a csakazértis beleszövöm a válogatott szitokszavaimat a vitába stílust én elkerülöm, azt is aki így vitázik, akkor pedig különösen, ha ezt olyan terjedelemben teszi mint te.
Ahhoz meg kinek van kedve, hogy az előre felállított dogmáiddal vitatkozzon, hiszen te napokon és oldalakon keresztül is képes vagy szofista (SIC!) módon, a szót fosva (SIC!), ismételgetni ugyanazt pepitában.
"Röviden: A marxista pártok, így senkiházi, libajnai és a többi undorító gyomorforgató váladék felé irányuló bármiféle szimpátia azonnali moderálást fog kiváltani."
"Nincs senki elnyomva" (SIC!)
Ez aztán a vita :)
Engem nem zökkentettél ki, nem figyelek, nem veszel rá ERŐFESZÍTÉSRE, és nem olvaslak. Ez az eredménye a vitastílusodnak az én esetemben. Más esetéről nem tudok, de miért is érdekelne?
Ráadásul, amit el is olvasok, az sem marad meg egyáltalán a fejemben, mert hogy a fenébe is maradna meg 25 (SIC!) oldal a fejemben?
Ezt te tényleg elhiszed, hogy a terjengős terjedelem marad meg az emberekben?
Nem az egyszerűen, frappánsan megfogalmazott gondolat?
Bullshit, de mindegy.
Alapvető tévedésben vagy, hogy mit érsz el a vitakultúráddal, de ez az én véleményem.
Még tévedhetek is mások ERŐFESZÍTÉSEIT illetően.
Korea nem a korrupcióról ismert? Ezt most ugye csak a vicc kedvéért írtad, amikor a legnagyobb konszern vezetői börtönben ülnek és nemrégiben volt hatalmas botrány az amnesztia rendelet miatt, amivel gyakorlatilag minden korrupt politikust és nagyvállalkozót kiengedtek.
ettöl én még nem támogatom a skandináv és dél-koreai módszert. Azok fegyelmezett emberek és nem a korrupcióról híresek. náluk müködhet, nálunk sose fog úgy müködni.
