Re: Kritizálta a nácikat, Hitler kivégeztette

"Egy pillanat... nem kicsi gyűlölet alakult ki az emberekben 1956-ra a regnáló marxista osztályharcos hatalom felé..."

Ahhoz képest az eredeti tűntetés valójában ha nem is kormánypárti volt, de egyáltalán nem kormányellenes. Azt pedig az eredeti tűntetés résztvevői nem is gondolták, hogy rendszert váltsanak, csak a rendszeren szerettek volna változtatni. Elég sokan elfogadták rákosi behajtási miniszterét is, utána Kádárt is, ez sok minden, csak nem gyűlölet a hatalom tényleges birtoklóival szemben.

Tudod a népet nem lehet leváltani...

"És Kádár nem volt a kormány része..."

Á nem, csak éppen belügyminiszter volt pár évvel korábban még, amikor koncepciós perbe fogták. Addig viszont nagyon is hithű kiszolgálója volt a rendszernek. Csak a nép már csak ilyen, könnyen felejt, addigra már csak az jutott az eszükbe, hogy "őt is elnyomta a rossz rendszer, de ő jó ember". Így is állt hozzá a nép a forradalom kezdetén. Ez sem gyűlöletet jelez...

"emberek kivonultak gyűlöletükben az utcára változást követelve..."

Valami tévedésben vagy, nem ezért vonultak az utcára. Az, hogy később az lett belőle pár elszórt gócpontban az már egyáltalán nem volt egységes társadalmi egyetértésű dolog. Utána pedig már egészen másképpen alakultak a dolgok, de hát elég csak hazaáruló nagy imrére gondolni, aki "kedves elvtársakkal" akarta a tömeget lenyugtatni, oszt mégsem lincselték meg.

"És a tömeg elfogadta őket... mert meghurcoltak voltak ők is... egyikük 53-as miniszterelnöksége okán... másikuk bebörtönzése okán..."

A tömeg bevette a maszlagot arról, amit lenyomtak nekik, mert azt hitték, hogy "melléjük állt a kormány", de ezek bármilyen mellény mellé odaálltak volna, ha ez kellett volna a túléléshez. A marxisták ennek a nagymesterei.

"szabad választásokat akart stb..."

Gondolom, te feltéten és hithű libajnai és elqró hívő lehetsz, hiszen ők pont ezért agitálnak most is, mert szerintük most ez nincs, sőt, demokrácia sincs.

"Kádárról meg nem lehet elvitatni, hogy vér tapad a kezéhez..."

Pontosan kit ölt meg?

Egyebekben, akarsz röhögni? Akkor egyszer kérdezzed meg Scipiótól, hogy vajon Kádár esetében miért a szovjet parancsra kikényszerített megtorlásról szokás értekezni, miközben belügyminisztersége alatt jóval több ártatlant hurcoltak meg, tettek földönfutóvá, és nem mellesleg számos koncepciós pert indítottak - miért pont az 1956 utáni megtorlás a vér "tapad a kezéhez" alapja, amikor pont előtte volt véreskezű kiszolgálója a rákosi rendszernek?! EZ mintha totálisan elfelejtődne, holott valójában az volt az igazi bűne, 1956 pedig pont nem az övé volt. Ugyanez hazaráuló nagy imre esete, aki szerinted három, azaz három perc alatt "megtért és szentéletű" lett, pedig korábban gátlástalanul szolgálta ki a rákosi rendszert, és annyi vér tapad a kezéhez abbeli mivoltában, amivel Kádár képtelen lenne versenyezni. Egyszerűen elképesztő, hogy a főbűnöst azért, mert hülye fel akarják menteni, a másik bűnöst pedig elmeszelni, mert elvállalta a hálátlan feladatot.

A félrerétések elkerülése végett nem azt mondom, hogy Kádárt tisztelni kellene, hanem azt mondom, hogy értetetlen és semmivel sem indokolható hazaáruló nagy imre mániákus imádata. No persze, ha hazaáruló kossuthal, meg a többi marxista hazaárulóval vetjük össze, akkor mindjárt látható, hogy kik csinálnak belőlük mártírt:

A kommunisták.

Akkor meg miről is beszélünk?!

"haláluk előtt mindketten azt mondták 56-os szerepükről, hogy ... bűnbakok voltak... Nagy Imre az utolsó szó jogán... Kádár meg az utolsó interjújában..."

Én is ezt mondtam, nagy imre hazaáruló volt, Kádár meg megítélhetetlen. Node az, hogy nagy imer hazaárulót éltessem, Kádárt meg utáljam, az egyszerűen nonszensz a számomra. Ha mindkettőt, akkor rendben vagyunk, azt teljes mértékben el tudom fogadni. Ha 1956-ot marxista belháborúnak írjuk le, amiben a behülyített népet végül lepofoztatták a szovjetekkel, miután rendet tettek a hatalmi rendszerben, azt is elfogadom.

De azt, hogy az egyik "jó volt", a másik pedig "rossz", na azt nem, azt nem.

Egyébként pedig érdemes megnézni, hogy hogyan bánt még a rendszerváltás után is a hatalom a ténylegesen harcolókkal - soha nem kaptak sem megbecsülést, sem elismerést, Horn Gyula viszont miniszterelnök lett.

Furcsa egy ország, ami így gyűlöli az elnyomóit és ennyire szereti a hőseit... vagy fordítva?