hmmmmmmmmmmm be is tartják , sőt választóik 100 % Kétfarkút Kutyát ajánlja a pártok között , sőt ingyen a sör és nincs adó sem , de már csak mellékes )))
örülök, hogy csak ennyi csapódott le az irományból XD
hmmmm............... kimondta Magyar Kétfarkú Kutyapárt a nyerő ???? hiszen megígérte az örök életet is :-))))
https://www.facebook.com/Robert.Puzser/posts/16546...
Itt a lényeg!
"Egyet tarts észben: az MSZMP még működő utódpártjait: a Fidesz-KDNP-t, az MSZP-t és a DK-t tollad hegyével kerüld el! Ami szar az elmúlt három évtized folyamán ebben az országban felgyűlt, azt mind ők fosták ide."
"Elég a szociális hazugságokkal házaló ellenzékből! Elég abból, hogy ingyen gyógyszerrel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, alapjövedelemmel, bérlakásprogrammal, adómentes minimálbérrel, és még megannyi fedezet nélküli ígérettel próbálják felvásárolni a választókat, miközben más céljuk sincs, mint álságos pózok kíséretében a kényelmes parlamenti állásokba huppanni!
A Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájával nem cukorszirupban áztatott hazugságokat kell szembeállítani – ennek egyetlen alternatívája van: haza kell hozni a hatszázezer nyugatra tántorgott honfitársunkat. Nem adót kell emelni, és nem kell úgy tenni, mintha olajat találtunk volna a Bakonyban, hanem olyan gazdasági és társadalmi viszonyokat kell teremteni, hogy a nyugatra vándorolt magyarok itthon is boldoguljanak. Egyetlen közös nemzetté kell formálni ezt az önző, gyűlölködő, elidegenedett, elöregedő, haldokló magyarságot – olyan országgá, ahol jó gyermeknek, fiatalnak és középkorúnak lenni, s ahol a politika nem az agresszív nyuggerhordákat szolgálja ki. Ehhez azonban olyan politikai osztály kell, amely a magyarság jövőjét, és nem az önmaga hatalmát eredményező Szent Szükségszerűséget tartja gondolkodásának homlokterében: új kormány és új ellenzék kell.
Aztán ha hazajön hatszázezer magyar, és dolgozni, vállalkozni kezd, adót fizet, és kamatoztatja azt, amit nyugaton tanult, majd lesz pénz szociálpolitikára meg felzárkóztatásra, és végre lesznek gyermekek, akikért mindezt megvalósítani érdemes. Csakhogy ehhez először a béreket kell rendezni – úgy az egészségügyben és az oktatásban, mint a magánszférában. Ez a felzárkózás egyetlen útja.
Aztán ha hazajött hatszázezer magyar, és érkezett melléjük kétszázezer ukrán meg kétszázezer kínai – olyan bevándorlók, akik hajlandóak, velünk élni, dolgozni, szülni és tisztelni a kultúránkat –, akkor lesz prosperitás, lesz felzárkózás, lesz nyugdíj nekünk, mai harmincasoknak és negyveneseknek. De ehhez először is egy jól működő kapitalizmus kell, és utána lehet megvalósítani egy jól működő szocializmust. Svédországban, Finnországban és Dániában sem úgy kezdődött a gazdasági csoda, hogy megemelték a nyugdíjakat, és ingyen utaztatták a szépkorúakat – hanem beruháztak az oktatásba, a gazdaságba meg az infrastruktúrába. Fordítva nem megy.
A csődnél még az is jobb, ha a magyarság inkább a sorvadást és elöregedést, vagyis a lassú nemzethalált választja – hiszen ez a Fidesz programja: elüldözni a fiatalokat, a kiürült országban mindent a nevükre íratni, és folyamatosan uszítani a kádárista nyuggerszektájuk még élő tagjait magyarok milliói ellen. De ez az út legalább nem jár azonnali csőddel – mindenki kap elég időt, hogy elhagyja az országot.
Ne azzal reagáljunk az ország állapotára, hogy „Stop Soros!” meg hogy „Fizessenek a gazdagok!”, hanem azzal, hogy hazahozzuk a fiainkat! Mindenkit egytől egyig – mert nélkülük nem tudunk országot építeni a Kárpát-medencében."
"A zaklatási ügy fejleményei egyre riasztóbbak: az LMP és a Momentum a könnyű lájkok reményében máris a büntető törvénykönyv szigorításával fenyegetőzik – holott nyilvánvaló, hogy nem a jogszabályokkal van baj, hanem a nyilvánossággal, a kultúrával, az alulfinanszírozott családvédelemmel, a közrenddel és a szociális intézményekkel. Ahelyett, hogy a fennálló törvényeket próbálnák betartatni, inkább rendpárti szólamokat skandálva lépnek a bigott, képmutató, hálószobákban kutakodó, klerikális jobboldal helyébe. Azt hittem, 1968 és a szexuális forradalom végleg elsöpörte őket meg a nyomorult prüdériájukat, csakhogy megtörtént az, amit pár éve még el sem tudtam képzelni: balról támad az ellenforadalom. Kulturális problémák ellen a törvény erejével hadakozni: hamvában holt terv. Ahogy csődöt mondott a szesztilalom és a drogtilalom, úgy sem fog menni. Párbeszéd, felvilágosítás, tabumentes közélet, diskurzus, kultúra és oktatás – ez segít, és egyedül ez segít.
Csakhogy a józan diskurzus helyett a radikális feministák már az utcai füttyögést is nemi erőszaknak hazudják, egy viccesnek szánt bókban is elnyomást szimatolnak, és börtönnel büntetnék a visszataszító viselkedést – persze csakis férfiak visszataszító viselkedését. Ennek aztán vagy az lesz a következménye, hogy elinfláljuk és komolytalanná tesszük a tényleges erőszakot, melynek nyomán a helyzet csak rosszabb lesz, vagy jöhet az orwelli vízió a szexbűnről, és kezdetét veszi az emberi érintkezés kriminalizációja. Ajánlott írás a témában Pápai Zsanett jazzénekesnő publicisztikája:
http://goodstuff.hu/…/a-kampany-eredmenye-valoszinuleg-az-…/
Nyilvánvaló, hogy mindenkinek változnia kell: férfiaknak és nőknek egyaránt. Őszintébben kell kommunikálni, tisztább lapokkal kell játszani, tudni kell, mit akarunk egymástól, mert a félreérthető helyzetek mind ennek hiányából adódnak. És ez nem elég: a visszautasítás kultúráját is meg kell teremteni. Meg kell tanulni a hatalommal bánni, fakadjon az akár munkaköri státuszból, akár személyes szexuális kisugárzásból. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet minden mosoly, fütty és flört mellé csendőrt állítani. A másik lehetőség, hogy bekamaerázzuk magunkat, és minden pillanatunkat dokumentáljuk. Egyik út az oktatás és a színház, a beszélgetés és a mozi – a másik egy rendőri erővel védelmezett, szexusmentes féllét egy nyomasztó terrorrezsimben. A magam részéről szívesen kihagynám az utóbbit. Köszönöm, nem kérek a Nagy Nővér uralmából, az agymosásból, a nyelvi terrorból, a gondolatbűnöket megtorló internetes miliciákból. Le a szexuális ellenforradalommal!"
Igaz, így is lehet nézni a sztorit..
"A Kentucky Fried Chickennel nem az a baj, hogy ott megverik a vendéget. Ami Szabó Zoltánnal történt, elszigetelt eset volt – maradjunk abban, hogy nem ez a jellemző. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szeméttel eteti a vendégeit. Aki rendszeresen ott táplálkozik, az előbb-utóbb kórosan elhízik, és nagy eséllyel az elhízás valamelyik szövődményében hal meg túl fiatalon. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szarul fizeti az alkalmazottait, akikből mindent kiprésel, amit azok fizikuma és idegrendszere enged. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy miközben a nyomorult alkalmazottak az albérletüket alig bírják kifizetni, addig a menedzsment obszcén mértékű luxusban dőzsöl. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy gyalázatos körülmények közt tartja a papírtányérokra kerülő csirkéket, amelyek saját ürülékükben, antibiotikumokkal telelőve és napfényt sosem látva egy A4-es lap területén élik le a teljes életüket. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy erkölcstelenül és felelőtlenül maximalizálja a profitot.
Szabó Zoltán, a megvert újságíró ennek az étteremláncnak a megszállott rajongója volt. Semmi baja nem volt a Kentucky Fried Chicken működésével, míg egy nap személyes sérelem nem érte. Épp úgy imádta a Kentucky Fried Chickent, ahogy a Való Világot, az Éden Hotelt, vagy a többi trash-realityt. Ahhoz, hogy kifejezze Szabó Zoltán rajongásának mértékét, alighanem volt kollégája, a 444-es Szily László állt a legközelebb, amikor az Index tartalomfejlesztésért felelős főmunkatársát nemes egyszerűséggel a Kentucky Fried Chicken igazgatótanácsi tagjának nevezte. S hogy ez nem volt túlzás, arról árulkodjon az alábbi link nyomán feltáruló szégyentelen felszopás:
http://index.hu/mindekoz…/…/2017/10/04/a_kfc_valojaban_drog/
A fentiek ismeretében a Napnál világosabb, hogy váratlan megveretését megelőzően Szabó Zoltán a Kentucky Fried Chicken étteremlánc önkéntes PR-osaként tevékenykedett – épp ahogy immár másfél évtizede önkéntes PR-osa a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, és az azokból kiáradó permanens elaljasodásnak.
Az önkéntes PR-os évtizedek óta lelkendezi tele a magyar webet afölött, hogy a villába zárt vagy trópusi szigetre telepített reailty-szereplők miként dugják, marják, rúgják, nyalják, harapják, karmolják, szopják, terrorizálják, köpik, ütik és fenyegetik egymást – a műsornak ugyanis az a koncepciója, hogy le kell vésni ezekről az emberekről a vékony kultúrmázat, és akkor lehet a legjobban élvezkezdni azon, hogy milyenek, ha az ösztönviláguk, a libidójuk, a tudattalanjuk vezeti őket. Nos, az önkéntes PR-ossal most szembejött az a szerencsétlen féllény, akit a valóságshow-k meg az azokat megszakító reklámblokkok szocializáltak, akinek megígérték a semmiért a mindent, és akivel ehelyett egy részeg újságíró kötekszik éjszaka minimálbérért egy neonbörtönben. S mit tesz az önkéntes PR-os, amikor találkozik fétise, a trash-reality termékével? Széttárja a karját, és megrökönyödve néz körbe: „Hogy lett ilyen trágyadomb a világ?”
Nos, Szabó Zoltán tette azzá. Igen, maga Szabó Zoltán és az általa vezetett „kultúra rovat”, amely a kereskedelmi tévés törmeléket nap mint nap a jövő szórakoztatásaként ünnepli. Szabó Zoltán és a hozzá hasonló újságírók tették pöcegödörré a világot, akik ehhez ujjongva aszisztáltak, akik két pofára zabálták a pogácsát a TV2 Róna utcai sajtótájékoztatóin, akik az RTL nevét mindig és csakis úgy írták le, mint a minőség megkérdőjelezhetetlen védjegyét. Most itt van az RTL Klub, a TV2, a Viasat3 és Szabó Zoltán közös teremtménye, a történelem utáni, kultúra nélküli ember, aki nem csicskul be, és nem változik meg mások kedvéért. S most, hogy már nem kukkolója és kommentelője, hanem részese és elszenvedője a reality-nek, Szabó Zoltán nem érti, honnan került elő ez a pofon.
Ez a pofon nem a Kentucky Fried Chicken bűne. Ez a pofon, ez a mindennapos türelmetlenség és elégedetlenség, ez a proli düh, amit nap mint nap elszenvedünk, kulturális termék. Olyan kulturális termék, amit Szabó Zoltán a hazai értelmiség egyik legbefolyásosabb árulójaként személyével, ízlésével és írásaival nap mint nap hitelesít. Most persze már nem olyan vicces a Szabó Zoltán arcán csattanó neoprimitivizmus, mint amikor még az Index szerkesztőségében röhögött ugyanezen többszázezres fizetésért.
De vizsgáljuk csak meg, miből lett a verésig fajuló konfliktus! Nem abból, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára. Ha Szabó Zoltánban csak egy cseppnyi együttérzés lett volna az egész nap olajgőzben robotoló alkalmazottak iránt, akik hat-nyolc órányi munka után próbálják elérni az utolsó villamost, akkor aligha csinál problémát abból, hogy „a tizenegy titkos fűszer keveréke által olyan finoman csípőssé tett” vacsoráját esetleg nem az étterem területén fogyasztja el. Csakhogy Szabó Zoltán kurva befolyásos ember, aki soha nem annyira éhes, mint amennyire önérzetes: a Kentucky Fried Chicken önkétes PR-osa, az Index kultúra rovatát elzüllesztő, felkapaszkodott pénzes proli leszarja, hogy lejárt az alkalmazottak munkaideje, ő akkor is az étteremben akarja elfogyasztani a vacsoráját. Neki ez jár: ő szarja a kultúrát, ő szarja a trendeket, ő Mr. Index.
Természetesen egyáltalán nem szabad megverni a vendéget, és természetesen teljesen elfogadhatatlan, hogy egy étteremben ne legyen panaszkönyv, de ugyanilyen fontos látni, hogy itt és most nem abból lett országos botrány, hogy a Kentucky Fried Chickenben megvertek egy vendéget, hanem abból, hogy nem a megfelelő vendéget verték meg: nem az amerikai álomba nagyot harapni vágyó magyar átlagembert, hanem a cég önkéntes PR-osát, a nagy hatalmú indexes újságírót, Szabó Zoltánt. A pofozkodó biztonsági őrt már másnap kirúgták, az önkéntes PR-os meg kap majd egy két éves ingyenkupont, és az ügy el is lesz rendezve. Szabó Zoltánnak jár az országos jajveszékelés, és jár az ingyenutalvány, de együttérzésből legfeljebb annyi, amennyit ő az elmúlt évtizedekben tanúsított a magyar kultúra és a magyar kultúremberek iránt."
Majka és ByeAlex, a két kereskedelmi tévés arc a konkurens TV2 és RTL kötelékében foglalja a képernyőt – elméletileg tehát riválisok. Mindössze elméletileg, a pénzéhes pókerjátékos és vendéglátós ugyanis nagyon más közönségre hajt, mint a kényes ízlésű, értelmiségi hipszter. Csakhogy az ózdi proli és a miskolci bölcsész bármennyire eltérő zenei stílust képvisel, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően végre összeálltak, hogy egy hiánypótló lírai látomást vetítsenek a hármas szexért rajongók és arról ábrándozók szellemének vásznára. Megnyugtató érzés, hogy az adónkból nemcsak Kovács Ákos neokonzervatív lírájára, de ennek a két eltérő zenei ösvényen járó előadónak az önkifejezésére is futja. Szükséges is az állami támogatás: ha valakit, akkor ezt a két éhező művészt tényleg érdemes közpénzből felkarolni, nehogy úgy járjanak, mint szegény József Attila, aki hiába volt elég tehetséges, ha harmadnapja nem evett, se sokat, se keveset.
https://www.youtube.com/watch?v=KKsv1FJ8v2Y
A semmiből jött együttműködés hamar feltárja, hogy ez a szende szemű ByeAlex egy b@szógép. Az egykori hősszerelmes, aki egy ország népének fülébe búgta a szívmelengető szavakat: „az én kedvesem”, a tudatmódosító szerek, az RTL szerződése és az ehhez tartozó hírnév hatására szupermacsóvá vált. Megtudjuk, hogy akár fél napig is bírja a reszelést, imádja tépni partnerének haját, és az sem zavarja, ha azon rajta marad a csizma: úgy pörgeti a f@szán a csajt, hogy az levegőt is alig kap. Az európai pornó császára, a brutális b@szásairól elhíresült Rocco Siffredi jut eszembe, és eltölt a nemzeti büszkeség a gondolattól, hogy az olasz csődört a magyar bika bármikor kenterbe b@ssza. Megnyugtató látni, hogy Kovi népnevelő munkássága végre beérett – köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak a számtalan izgalmas szexuális utalásért, főleg a narancs képében megidézett, és „majonézzel” telecsöpögtetett női nemi szervért. Msgyarország végre megérkezett a nemzetközi kulturális élvonalba – powered by Viagra.
S miközben azt hisszük, hogy egy hímnemű állat és egy nőnemű ember testnedv-cseréjének tanúi vagyunk, a szoba távoli sarkából kukkoló, egyébként történetesen boldog házasságban élő Majka papa váratlanul előlép. Egy picit alázza a csajt annak tanulatlanságával – csak hogy az rendesen benedvesedjen –, hisz köztudott, hogy Majka már a harmadik diplomáját védi Oxfordban, továbbá az is kiderül, hogy Alex nem avatta be a nőt kollégája jelenlétébe, aki egy kicsit tiltakozik is, de Majka csattanós érveket virítva hamar meggyőzi őt: „Nincs gáz, ne rinyálj!”. Micsoda kifinomult művészet – minden adóforint a legjobb helyre került! Ezután Majka moralizáló traktátusba kezd a kamu-erkölcsről, a fiatalságról, a bűnről és a romlottságról. Sok értelme ugyan nincs, de el kell ismerni, hogy minden fontosnak tűnő szót sikerült egymás mellé illesztenie, és a ritmika is stimmel. Aztán egy katartikus pillanatban felrúg mindent, és így szól a csajhoz: „Éljük meg a mocskos vágyakat, ne szabjunk magunknak gátakat! Nyomás fel! Az égbe a lábakat!” De Alexhez is szán néhány baráti szót: „Jól van, haver, most megjöttem. Bocs! A csajodat megböktem. Tartottam magam, de megtörtem, mikor megláttam a fenekét, hogy meglöttyen.” Köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak a támogatásért!
Végül Majka visszagravitál a tőle megszokott tróger suttyósághoz: bezabál, és ledöglik. Alex még felnyávogja a refrént, szeretne a csajának a barátnőjével is egy menetet, még a maga primitív módján udvarol is egy picit. Sok alja nincs, de ezek a csávók nem is a szövegükkel hódítanak, hanem a hatalmas arcukkal. Megtehetik: akik a nőket ilyen fordulatszámmal pörgetik a f@szukon, és ekkora spanjaik vannak a Nemzeti Kulturális Alapnál, azoktól soha egyetlen nő sem fogja hiányolni a tartalmat és a stílust.
Ezek a csávók példaképek. Nem is tudtad, hogy a vadkeleten ilyen kevéssel ilyen sokra viheted. Érdemes megnézni, hogy a Rímbiózis tagjai milyen klipet gyártottak a civilben megkeresett és leadózott jövedelmükből. Hallgassátok, milyen rímek, milyen nyelvi eszközök, mennyi tartalom és kultúra szorult ebbe a szövegbe – s milyen virtuóz előadásmód koronázza meg mindezt.
https://m.youtube.com/watch?v=JQvHCf8qVmE
A Rímbiózis tagjai hobbiművészek, akik megélhetésük fedezetét polgári állásaikban, mindennapos munkával termelik ki. Majka és ByeAlex főállású sztárok. Egy kicsit is normális világban a Rímbiózis tagjai volnának az ünnepelt előadók, míg ByeAlex legfeljebb egy garázszenekar szövegírója lenne, Majka meg a McDonald’sban mosna fel, és az lenne a hét csúcspontja amikor megveszi a Playboyt. Csakhogy a Nemzeti Kulturális Alap szoros szövetségben a hazai közízléssel másként döntött erről – a magyar elit és társadalom nemcsak az identitását meg a történelmét, de a kultúráját is nap mint nap elkártyázza.
Jót vitáznak, kiérződik, hogy szívből utálja Puzsért a csajszi :)
