"Így már értem a finn példád, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy ebből csak a saját részüket - hogyan tökéletesítsük a támadásainkat - elemezték, a védekezés továbbra sem volt része a képzésnek."
Köszönöm a pontosítást, így van, pontosan erre gondoltam :)
"Persze, de valamelyik hsz-ban ezt külön ki is emeltem, a tiszti veszteség volt az igazán kritikus."
Mindössze annyi volt közöttünk a különbség jelen esetben is, hogy én a SZAKKÉPZETT tisztikart említettem, te pedig a HARCEDZETTET. Paradox módon a kettő a német egységek esetében a háború elején javarészt ugyanaz volt - tehát a veszteség is tulajdonképpen ugyanazt az állományt jelentette, de én az esetükben inkább a KÉPZETTSÉG elveszítését tartom komoly gondnak, a harcedzettséget nem érzem annyira fontosnak.
Egyezzünk ki a TAPASZTALT TISZTIKAR elveszítésének problémakörében, mert ez fedi talán legjobban azt, amire gondoltunk.
"Nem véletlen, hogy ezt felismerve az utolsó pillanatig vitték ki repülőkön a szakképzett tiszteket a sztálingrádi katlanból."
Ezt meg például nem is tudtam, pedig Sztálingrádról elég sokat olvastam.
"Na így már a továbbiakkal is maximálisan egyetértek, csak egy példa, bár a logisztikusok közölték előre, hogy 600 km-es előrenyomulásig tudják ellátni a seregeket, a terv 1750-ről szólt, majd lesz valami alapon..."
Ismét egyetértünk :) Valószínűleg ebben közrejátszhatott az I.Vh kontrapoduktivitása is ellátásilag, amikor az utolsó centiig az ellátást tervezgették, aztán meg kiderült, hogy nem is arra van az út, vagy nincs akkora áteresztő képessége, Hitler sokat is tanult az I.Vh-ból, de még többet hibázott azzal, hogy nem értette meg az I.Vh hibáit. Abból, hogy a hadtápot, ellátást nem kell túlbonyolítani, nem az következik, hogy azt el lehet hanyagolni.
"Az valami elképesztő volt, mennyire nem működtek együtt, nem hogy nem támadták meg SZU-t a japánok, de 1941 áprilisában még megnemtámadási szerződést is kötöttek, így téve lehetővé a csapatok átdobását Sztálinnak. Legalább a fenyegetést fenn kellett volna tartaniuk..."
Ez is egy olyan pillanat, amikor mindenben egyetértünk.
Még talán azt is hozzátenném, hogy TALÁN ez a japán politika is közrejátszhatott abban, hogy Hitler mindenáron támadni akart. Ha akkoriban a szovjetek időben átdobják az ott állomásoztatott csapatokat nyugatra, akkor TALÁN megállítani sem lehetett volna őket, ha elindítják a támadást Németország irányába, hiszen valódi védvonallal egyébként Németország és Magyarország sem rendelkezett akkoriban a Szovjetúnió irányából.
És bár a Kárpátok valószínűleg egészen jól védhetőek lettek volna egy ideig, de Lengyelországon keresztül nem tudom hogy egyáltalán megállítható lett volna-e egy szovjet offenzíva Berlin ellen, illetve, hogy Románia valószínűleg azonnali szovjetbarátsága esetén meddig lett volna Magyarország tartható.
Kicsit furcsán hangzik ebben a kontextusban, de megkockáztatnám a fentiek alapján, hogy a szövetségesek közül valószínűleg Hitler volt az egyetlen, aki felismerte a valós veszélyt a Szovjetúnió irányából.