Oké köszi.
Én akkor igyekszem nem túl hosszan összefoglalni mit is gondolok a másik topikban kialakult vitával kapcsolatban.
Ugyebár ott azon vitatkoztunk, hogy mit nevezünk alsó, közép és felső osztályoknak. Erre írtam, hogy ennek többféle megközelítése van.
Egyik megközelítés egyszerűen jövedelem alapján besorolni. Ez esetben, bárhol is húzzuk meg a határt, nyilván egy magyar középosztálybeli sokkal szegényebb, mint egy nyugati középosztálybeli, mert itthon mások az arányok. Vagy az EU-t egy egységnek vesszük, akkor meg valóban igaz az a sokat hangoztatott közhely, hogy nálunk nincs, vagy alig van középosztálybeli.
Egy második megközelítés, kultúra, életvitel alapján besorolni. Ez alapján a tanárok is alsó-középosztálybeliek, mert ugyan ma Magyarországon rosszul keresnek, mégiscsak az értelmiséghez tartoznak, egy válság előtt meggazdagodott építési vállalkozó viszont soha el nem érte a középosztálybeli szintet, mert relatív újgazdagként nem tudott sosem olyan kulturális, életviteli szintet felmutatni, amit a hozzá hasonló anyagi helyzetű, de hagyományosan középosztálybeli ember. Ez az egész elképzelés abból indul ki, hogy az emberek és a társadalmi csoportok nem változnak gyorsan, tehát az anyagi helyzet változás nem jár azonnali ugrással társadalmi osztályban, és ez fordítva is igaz.
A harmadik megközelítés a munkajövedelemből-tőkejövedelemből vagy az alkalmazotti létből, alkalmazottakkal rendelkezésből indul ki. Tehát a középosztálybeli maga vállalkozik vagy csendes tulajdonosként tőkejövedelemből él nagyrészt, ezen persze ment a vita, hogy tényleg ez-e a középosztály definíciójának szükséges feltétele, én azt vallom, ez csak a felső osztálynál szükséges, de még a középosztályra sem elégséges feltétel, és nem függetleníteném a dolgot az első kettő megközelítéstől.
Mint látható az első három megközelítés tetszőlegesen kombinálható. Mondjuk úgy, hogy egy embernek mindhárom megközelítés szerint el kell érnie egy szintet, hogy középosztályba sorolhatónak tekinthessük. Vagy 3-ból 2. Vagy bárhogy máshol.
Ugyanakkor bennem az is felmerült, hogy bármi ilyen besorolás idejét múlt. Miért is? Mert egyrészt egy erős gazdasági versenyben, ami egyébként kívánatos dolog, ezek az erőviszonyok nagyon gyorsan változhatnak. Nem seftes az, aki hirtelen nagy vagyonra tesz szert, majd bukja, természetes jelenség a gazdaságban és szükséges is, hogy vannak nagyobb kockázatot bevállaló szereplők is. Másrészt a kategóriák is összemosódnak, hiszen mint korábban én és mások is leírták, különösen a "háziasszonyok" tőzsdén való megjelenése óta, igen gyakori, hogy az alkalmazottak tőkejövedelemmel egészítik ki a bevételüket, sőt, az sem ritkaság, hogy ez a tőkejövedelem magasabbá válik, mint maga a bér, azonban ez nem jelenti azt, hogy ekkor célszerű felmondani a munkahelyen, hiszen mindkettő bevételre szüksége lehet az illetőnek. A másodállásban vállalkozó és alkalmazottakat foglalkoztató sem annyira ritka "állatfaj".
Szóval mivel a kategóriák összemosódtak, ezért az ilyen behatárolás vagy nehéz, vagy lehetetlen.
