"A deportálás már tavasszal elkezdődik-nyáron zárul és bizony megint csak mezei csendőrök és parancsnokok azok akik étlen-szomjan bezsúfolva-várakoztatva küldik a szerelvényeket, amikből a németeknél gyakran már csak hullák potyognak ki..."
Ez embertelen kegyetlenkedés - nincs vita közöttünk - de önmagában még nem gyilkosság. Ráadásul éppen te írod, hogy az ilyen fajta kegyetlenkedések miatt még Horthy is felemelte a szavát, ami számomra azt mutatja, hogy ezek a tettek nem felsőbb színtű parancsra kerültek elkövetésre (vö Németország), vagy felsőbb szintű jóváhagyással történtek meg, pláne nem a legfelsőbb szinteken kiadott parancsra. Egyszerűen embertelen módon visszaéltek a kiszolgáltatott emberek helyzetével, gyalázatos módon bántak velük, de ez még mindig nem jelent arra bizonyítékot, hogy tudtak volna arról, hogy az elszállítás egyetlen oka az, hogy legyilkolják őket.
Márpedig a bűnösség kijelentéséhez ezt a tényt kellene bizonyítani, és paradox móon a csendőrség esetében az, hogy a honvédség egyes alakulatai, vagy egyes emberei mit tettek korábban - az nem bizonyító erejű állítás, hiszen független szervezetekről van szó. Ez ügyben pedig éppen az az érdekes, amit korábban írtam, hogy a csendőrség számtalanszor gyűjtötte be munkaszolgálatra a zsidókat, és nyilván akkor is kegyetlenkedtek, de abból ugye nem a lemészárlás következett.
"A Honvédség csapatai meg már 41-ben részt vettek a ukrán tisztogatásokban, bár nem végrehajtóként, "csak" begyűjtőként, az átadott majd 20k galíciai ill. részben kárpátaljai zsidó sorsa is jól ismert volt a hadsereg ill, a helyiek körében is, sőt magyar közéleti személyiségek sora tiltakozott már ekkor."
Nos ez az a pillanat, amikor valószínűleg írásban nem lehet leírni az érzéseimet, tehát ha nem érted, amit írni szeretnék, akkor inkább kérdezz vissza, mert nagyon nem szeretném ha félreérthető lenne.
Amikor hadban áll egy ország az ellenséggel, begyűjt embereket, elviszik, és "hallanak valamit, illetve jól ismert" valami (vö: katyni erdő története), az vagy igaz, vagy sem, ráadásul nem is érdekli a harcban elfásuló katonákat, akik leginkább túlélni és hazamenni szeretnének. Mindehhez hozzátartozik, hogy azok az emberek elsősorban nem zsidók voltak a számukra, hanem IDEGENEK, akiknek az összegyűjtését rájuk bízták, azonban velük ÉRZELMI, NEMZETI összefüggés nem értelmezhető. Ráadásul abban a háborúban a foglyok helyzete egyátalán nem volt irígylésreméltó a szovjet oldalról nézve sem, vagyis a hadifoglyoknak valójában szerényebb esélye volt a túlélésra számszakilag, mint mondjuk a zsidóságnak Budapesten. IGAZ, ez azért 1941-ben még nem volt annyira nyilvánvaló, de azért a hadifogolytáborok ellátása a német-magyar oldalról nézve is komoly ellátási és logisztikai problémát jelentett. Több mint három millió szovjet hadifogoly (ha jól emlékszem a számra) az első időszakban, ezek közül nagyon sokan haltak meg, és még kevesebben élték túl a sztálini bűntetést azért, mert fogságba estek. Ezen számadatok mellett pár tízezer emberről hallott "mi történt velük" nem lehetett több, mint egy kósza hír, ami igazából senkit sem érdekelt akkor, amikor száz és ezer számra esnek el a bajtársak is. Ebből az, hogy a magyar zsidókat tömegesen akarják megölni már csak azért sem következhetett, hiszen ebben az időszakban erről szó sem volt Magyarországon, azaz még csak az ok-okozat, követmezény sem volt látható, vagy levezethető.
"Horthytól Bakyig és Endréig - nem beszélve a zsidó vezetőkról - pontosan tudták mi lesz a deportáltak várható sorsa..."
Pontosan még a szövetségesek sem tudták, és pontosan errefelé sem tudták, csak sejtették, illetve sejteni vélték. Az, hogy sejtették, hogy sokan meg fognak halni (fogolytábor!) az nem ugyanaz, mint hogy azt gondolják, hogy MINDENKIT lemészárolnak.
"A zsidók gettósítása meg csak a náciknál volt megszokott dolog, de semmiképp sem nevezném követendő példának..."
Nem is írtam még csak hasonlót sem, azt írtam, hogy akkoriban megszokott dolog volt a nácik által megszállt Európában, tehát semmi olyasmi nem történt Magyarországon, amire bárkinek úgy kellett volna felkapnia a fejét, hogy "ilyet még nem láttam". Ebből tehát nem következik a népírtás.
"Szóval ennek pont az ellenkezője igaz"
Szvsz abból amit írtál, abból is csak a legfelsőbb vezetés felelősége lehet igaz, néhány politikusé - de a magyar népé és a szervezetek tagjaira ÁLTALÁBAN nem (azon osztályok kivételével, amelyek például a kiszállított deportáltak vagonírozást végezték, node az csak a töredéke volt a szervezet összlétszámának, ennek alapján nem lehet a falusi csendőrt elítélni!).
És hogy mit tudhatott ekkoriban a felső vezetés a valóságról? Szerintem ebben az ügyben igazán beszédes az, hogy csak 1944. szeptember 4.-ben értesül ELŐSZÖR a világ az Auschwitzban történtekről Józef Cyrankiewicz és Stanisław Kłodziński kicsempészett leveléből és fényképeiből, amit ekkoriban még SENKI nem akar elhinni... mert addig hiába voltak a légifelvételek tömkelegei a koncentrációs táborokról, senki nem látott rajtuk semmi különöset, SŐT, 1944 szeptembere után SEM történt egyetlen(!) légitámadás sem krematóriumok, vagy gázkamrák vagy az odavezető vasútvonalak ellen.
Tulajdonképpen a mai napig nem értem azt, hogy hogyan lehetséges az, hogy miközben hülyére bombázták Németországot, a vasúti csomópontokat, szerelvényeket és állandó üzemanyag és szállítási hiány volt - aközben ezek a szerelvények mindig veszteség és gond nélkül értek célba.
Mert azt még csak értem, hogy a fanatikus náciknak ennél nem volt fontosabb még ekkoriban sem, de az, hogy nem bombázták le a táborokba vezető vasútvonalakat, nem lőtték ki az oda tartó mozdonyokat, az errefelé üresen érkező szerelvényeket, ez számomra nagyon furcsa és korántsem azt mutatja, hogy a szövetségesek komolyan vették volna azt, hogy mi történik arrafelé.
Node ha ők, akik állandóan felderítették ezeket a területeket, akik nem hitték el a jelentéseket, fényképeket nem bűnösök, akkor mitől lennénk azok mi? Nyilvánvaló, hogy ha arról szólt volna a világsajtó már 1944-ben, hogy "mit művelnek a nácik" fényképekkel, lebombázott szerelvényekkel, elpusztított vasutakkal, egyebekkel, akkor az más megvilágításba helyezné az eseményeket, de ezekről igazából csak akkor kezdett el beszélni a sajtó, amikor már el is foglalták ezeket a létesítményeket. Node addig miért lenne bárki bűnös, aki ezt nem lett volna képes felfogni?
Nagyon sok németet kényszerítettek a szövetségesek arra a táborok felszabadítása után AKIK A KÖRNYÉKEN LAKTAK(!), hogy bemenjenek és nézzék meg, hogy mit műveltek arrafelé, illetve, hogy velük temettessék el az áldozatokat (most a legendás bosszútáborokról, amikben a zsidók kínozták a németeket ezek után, arról nem írnék, mert arról sem sok maradt fenn bizonyító erővel), és pontosan azt látták, hogy A KÖRNYÉKEN LAKÓK sem hitték el amit láttak, illetve lettek rosszul, amit láttak. Mert még ők sem tudták igazán, hogy mi történik.
Ennyi volt a tudás. 1944-ben jóformán semmi. Csak sejtések voltak, tudás, hogy viszik el a magyarokat (magyar zsidókat) és az a mód, ahogy viszik el őket. Ez tiltakozásra jó alap, de igazából mi mást lehetett volna tenni?