Re: nincs cím

"Értem, így már valóban sokkal több alternatív irányvonala lehetett volna a történelmünknek. A nyilaskérdésben meg szerintem maximálisan egyetértünk."

Köszönöm :)

"egyébként zsidó civilek árubojkottjára nem hiszem, hogy a nácik válasza aranyos lett volna"

Még mindig félreértesz! Én arról beszélek most, hogy erről már olvastam is, a neten is fellelhető, de nagyon eldugva és soha nem látom az eredeti forrást (pl. nytimes is előfizetősen érhető csak el). Ennek megfelelően nem tudom megítélni azt, hogy mekkora szervezetek és mekkora (gazdasági) hatalommal rendelkező szervezetek hirdettek embargót Németországgal szemben, illetve, hogy ennek mekkora hatása lehetett a német gazdaságra és gazdasági kapcsolatokra. Ennek hiányában nem tudom megítélni, hogy ez most csak egy újkori szerecsenmosdatási kísérlet (vö: pár ezer ember hülyeségeket beszél, erre pedig most rámutatnak, hogy ezért indult a zsidóellenesség), vagy tényleg akkora gazdasági hatalommal bírtak az ott jelenlévők, ami érzékenyen érintette Németországot. 1933-ban azért még tulajdonképpen nácinak sem lehetne nevezni Németországot és azért azt sem kellene elfelejteni, hogy ha címlapon nem is hozta, azért még 1938-ban is Hitlert választották az év emberének a Time-ban. Ha már what-if, és akkor Hitler mondjuk meghalt volna, akkor ma igencsak nehezen lehetne megítélni a szerepét, különösen akkor, ha mondjuk a II.Vh ki sem tört volna.

Szóval egy 1933-as bojkott az éppen akkor hatalomra kerülő Hitler kancellárral szemben igencsak erős és teljességgel értelmezhetetlen lépés lenne, hiszen akkor még csak megkérdőjelezni sem volt érdemes Hitler hatalmát és hatalomrakerülését, hiszen egyrészt szabad választásokat nyert, másrészt még demokrácia volt, vagyis ez igen erős beavatkozás lett volna egy szabad ország szabad akaratába, amit casus bellinek is lehetne hívni, ha azt történetesen egy ország tette volna be.

Namármost, még egyszer jelezném, hogy ez semmiképpen nem Hitler szerecsenmosdatása lenne, ugyanakkor mondjuk az általános zsidóutálathoz igen markánsan járult volna hozzá, hiszen ha ez igaz, és mondjuk Hitler erre hivatkozik, akkor azért az már nem egy levegőből vett puffogtatás lenne, hanem lenne valós alapja is és jobban érthető válna az, hogy MIÉRT tudott Hitler teljhatalomra szert tenni és hogy Németországban miért volt szinte magától értetődő a zsidóellenes hangulat fokozódása.

"Ez a bojkott egyébként kb. anyira lehetett hatásos mint manapság a fair trade-féle kezdeményezések."

Valószínűleg igen. Ugyanakkor ha belegondolsz, az amerikai zsidó szervezetek akkoriban is igen komoly hatalommal bírtak, tehát ha ők álltak emögött, akkor az azért több volt és többet is jelentett, mint egy fair trade kezdeményezés, vagy amikor a pommes frittest is átnevezték, mert nem tetszettek a csigazabálók :) És hát, ezek végső soron csak komolytalan, inkább jelzésértékű dolgok, de ugye egy ilyen beszólás egészen más hangot kap és egészen máshogy hangzik, ha egy Hitlernek szólnak be azok után, amit Németországgal műveltek az I. Vh-ban és az után (nem a zsidók, hanem úgy egyáltalán), amikor teljességgel természetes volt a bűnbakkeresés.

"Még egy évünk lehetett volna ill. egy '42-es "nem" kérdésének és következményeinek hatása sem biztos, hogy összességében rosszabb végeredménnyel járt volna, bár vsz sokkal jobbal sem..."

Mire eljutottunk oda, hogy "meglátjuk mi lesz ennek [a Hitler elleni merényletnek] a következménye", addigra nem volt mit meglátni. Az a pár hónap, annak a kielemzése nagyon sokat segítene a történtek megértésében. Viszont amióta átbeszéltük ezt az időszakot, azóta én egyszerűen úgy érzem, hogy úgy széthullott minden, annyira szilánkokra tört minden elképzelés, hogy kezdetben fel sem fogták, hogy mivel jár is igazából a nyilasok hatalomra kerülése, mire pedig kezdtük volna felfogni, már nem volt idő arra sem, hogy bármit csináljunk, mert addigra lezajlott minden és véget ért a háború.

Tudod mire jöttem rá? Valahogy ezt a pár hónapot, ezt a szó szerint rövidke időszakot egyszerűen el akarja nyújtani a történetírás, mintha ennek előzménye lett volna, avagy várható lett volna, avagy évekig eltartott volna, illetve úgy, mintha erről szólt volna a háború. Pedig hát, addigra már öt(!) éve tartott a II.Vh Európában, és alig pár hónap volt hátra belőle. Ijesztő gyorsasággal peregtek már akkor az események és mivel a szovjet a nyakunkon volt, nem volt idő a helyzet rendezésére sem. Szerintem leginkább a totális káosz állhat leginkább közel a valóság leírásához, de talán még száz év is kevés lesz ennek a rövid - pár hónapos - időszaknak a feldolgozására. Totális sokk, amiben nincs igazodási pont (kivéve a nyilasok közutálatát), nem tudod mi a jó és mi a rossz, ki a jó és ki a rossz, ki a barát és ki az ellenség, harcolj, vagy ne harcolj, engedd bejönni a szovjeteket, állj ellen nekik... mire felocsúdhattunk volna, addigra mindennek vége volt. Le voltunk komplett bénulva.

Én pedig úgy érzem, hogy ezzel nagyon sokan élnek vissza, mert olyannak akarják a magyarokat bemutatni (főleg a holokausztozással), mintha ez rajtunk múlt volna, holott a magyarokra nézve pont az 1939-1944-es időszak volt ebből a szempontból a releváns, és abban az időszakban szerintem nem kell szégyenkeznünk, pláne a náci Németországgal, vagy a sztálini Szovjetúnióval összevetve magunkat. Úgy előadni azonban ezt, mintha az a pár hónap bármiben is egy rendezett Magyarország ténykedése lett volna, na az maga a történelemhamisítás az én olvasatomban. Tulajdonképpen az ország nem is létezett Horthy lemondása után, és ezt kellene már egyszer törvénybe iktatni.

Nu jó hosszú lett, elkalandoztam :)