"ha így tennék kiröhögnének és legyintenének rám és joggal:)"
Ez a gondolatmenet teljesen jogos egy olyan esetben, amikor egy CSAPATBAN vagy, jól körülhatárolható emberekkel és szerepekkel, egy könnyen leírható szituációban.
Ezzel szemben amikor KÁOSZ van, akkor ez egyáltalán nem így működik.
Ez ügyben mondjuk csak gondolj arra, hogy mostanában megint megkéseltek két magyar élsportolót a nemtudomkicsodák, oszt csak nézzed meg, hogy hiába volt ott tucatnyi ember, de képtelenek UGYANAZT az eseményt, amit UGYANOTT láttak és éltek meg ugyanúgy elmondani.
És ez - történetesen, bár szomorú példa - éppen csapattársak előtt történt, mégsem tudják, hogy ki szúrt először, ki kapott, hogyan kezdődött, a'la West Bahnhof tragédiája, ahol "egyesek hallani vélték, hogy valaki késelt", a téren már terjedt a hír, hogy "a cigányok öltek meg valakit", aztán végül SENKIT(!) sem találtak, aki tudta volna, hogy egyáltalán hogyan taposták agyon a szerencsétlen lányokat. Csak olvassad vissza a megemlékezéseket, ahogy pár óra alatt TÉNYKÉNT hozták, hogy a cigányok megkéseltek valakit és ezért tört ki a pánik.
Szóval, szerintem inkább ezek az esetek lebegjenek a szemed előtt, amikor "visszaemlékezésre" szeretnél gondolni 1956-al kapcsolatban, hogy mennyire nem megbízhatóak például a szemtanúk egy bűnügyben sem, akár csak pár nappal az esemény után sem.
Még akkor sem ""megbízhatóak"", ha sportemberek és a legeslegjobb szándék vezeti őket. Mert OTT VOLTAK és ezért NEM TUDNAK elfogulatlanok lenni a történésekkel kapcsolatban. Ezért is olyan iszonyat nehéz rekonstruálni olyan eseményeket amiben sokan vettek részt és sok tanu van, mert akkorák az ellentmondások, hogy néha egyáltalán nem tudsz belőle eredményre jutni, és sokszor egyáltalán nem könnyű a tettesre sem ráhúzni a vizes lepedőt, egyszerűen azért, mert nem lesz egyértelmű a bizonyíthatóság.
Szóval, káoszra gondolj, ne rendezettségre.
És most figyelj:
"én mondtam, hogy meneküljünk és akkor úgy éreztem, hogy erre indultak el kifelé, ja nem, csak bár szóltam, de addigra már megindult a tömeg, csak sodródtam velük, ja nem, én is már hallottam és megindult és tulajdonkéépen csak oda toltak a sor elejére engem, ja nem, volt valaki más is, aki integetett velem együtt, de hogy ezt észrevették-e és ezért mentek-e, vagy én is csak mentem és nem is velük mentem, hanem lelöktek levittek... "
Tökéletesen hihető. Avagy ez is:
"hogy én menekítettem volna őket, ja nem, csak elsodródtam velük, ja nem, ők ünnepeltek és én akkor érkeztem, ja nem, másokkkal mentem felfelé, ja nem, nem is én mentem előre, és nem is velük mentem, hanem már igazoltattak is volna és majdnem bevittek... "
Pont az a gyanús, aki meggyőződéssel és semmiféle kételkedéssel adja elő azt, hogy "az is lehet, hogy ott sem voltam".
Ezek érzések, amelyek hangulatfüggően változnak.
Az egyik nap érezheted úgy, amikor önbizalmad teljében vagy, hogy a tömeg a te szavadra ment be a laktanyába, a másik nap, amikor bizonytalan vagy, akkor úgy, hogy hiszen mintha már meg is indultak volna, én meg legfeljebb rátettem egy lapáttal, amikor magad alatt vagy, akkor meg úgy, hogy pofázhattam én, akkor is arra ment a tömeg, amerre akart. A történetből számomra NEM az ő személye az érdekes, hanem az, hogy valójában mekkora KÁOSZ volt a Kilián laktanyánál.
Senki sem tudta, hogy kit akar, mit akar, hova megy, egyértelműen nem volt vezető sem a bemenőknél, sem a bennlévőknél, aki egy kicsit is vezetői képességekkel rendelkezett, vagy rendfokozattal, annak volt aki engedelmeskedett, volt aki nem is tudott róla és szintről szintre, épületszárnyról épületszárnyra változtak a közállapotok, a komplett vezetési rendszer megszűnt, nem volt központi vezetés és irányítás.
Az illető személy PONTOSAN EZT írja le a saját szemszögéből, pontosan úgy, hogy mellette nyilván LEGALÁBB fél tucat másik ember hihette, hogy ők is vezettek valakiket. Pontosan leírja azt a káoszt, hogy miközben ott vannak a forradalmárok is, aközben még az ÁVÓ is ténykedik, vagyis azt, hogy teljesen kaotikus volt minden, amiben mindenki úgy érezhette, hogy "különleges" szerepet tölt be, és akár azt is érezhette, hogy ő adta le az első lövést, hiszen ő is úgy írja, hogy például a Molotov koktélok akkorra már MINDKÉT oldalról záporoztak, vagyis MÁR MÁSOK is vezették és irányították az elszigetelt részeket.
Ez - szerintem - egy tökéletesen hihető és életszerű lenyomat arról, ami aznap arrafelé történt, és ez történetesen éppen teljesen független attól, hogy később mit csinált. Az, hogy pufajkássá lett, nem egészen értem, különösen abban a kontextusban, hogy ettől mitől lenne hiteltelenebb az elbeszélése, mint egy nyílt kommunistáé, aki semmit sem tett a forradalomért. Én simán el tudom képzelni egyébként, hogy valakit magával ragad egy ilyen esemény, aztán mondjuk felkoncolják a testvérét, vagy éppen a pártszékháznál látja meg a sorállományú diákjait fellógatva, felkoncolva és onnantól megcsömörlik. Nem szép dolog pufajkássá válni a mai terminológia szerint, de szerintem meg kellene vizsgálni azt, hogy ennek mi lehet az oka. Egyebekben pedig én nem nemzeti hőst kívántam a személyéből kreálni, hanem csak annyit elmondani, hogy NEM maléter pál hithű kommunistát kellene preferálni.
Egyébként, annak idején talán írtam is, hogy a "tüzértiszt" az idős ember szerint meghalt a harcok során, szóval, számomra ezért is volt ez annyira érdekes, mert ugye, akár igaz is lehet a halála és ez az ember hazudik, de ennél sokkal érdekesebb az, hogy ha azt hitték, hogy ott meghalt az a személy, akkor ő élhetett tovább és akár "re is lehetett habitálni", hiszen "az is lehet, hogy ott sem volt".
Mert hát, ahogy te is írod, lassan meghalnak a tanúk, hiszen már jóval több, mint ötven éve történt mindez, és mint az köztudott, mára már csak a zsidóságot szinte teljesen kiírtó holokausztnak vannak olyan éles eszű és minden részletre emlékező minden kétséget kizáró túlélői, akik bárhol és bármikor képesek bárkivel szemben minden kétséget kizáróan hitelesnek deklarált történelmi nyilatkozatra és tanuvallomásra.
Egy magyar forradalom, ami több millió embert érintett, az mára már szinte nem is kutatható, ami jól mutatja a ténylegesen résztvevők szerény számát, ami méginkább érdekessé tenne minden emlékezést, született is akármilyen indokból, vagy személy által.
Én például azt is komolyan kérdeztem, te miről tudsz maléter kommunista csinovnyik esetében, ami a forradalom érdekében kifejtett tevékenységére utalt volna?