Re: nincs cím

Minden ember másként éli meg ugyanazt az eseményt, ez igaz. Idővel változhatnak-halványulhatnak-letisztulhatnak az élményeink, ez is igaz. De a történetének semmi köze az eltelt időhöz vagy ahhoz, hogy hogyan érzem-élem át a múltat. Én sem úgy mesélek a kézis "pályafutásom" csúcsmeccséről, hogy minden alkalommal máshogy adom elő: a keretbe sem fértem be, ja nem, csere voltam, ja nem, kulcsjátékos voltam, ja nem, csapatkapitány, a csapat motorja voltam, akit a vállukra víve ünnepeltek, ha így tennék kiröhögnének és legyintenének rám és joggal:)

Ha valaki egy konkrét eseményre - hogyan tört be a tömeg és foglalta el a laktanyát - úgy emlékszik, "hogy én vezettem őket, ja nem, csak sodródtam velük, ja nem, ők ünnepeltek és állítottak élre engem, ja nem, másokkkal vezettem őket, ja nem, nem is vezettem és nem is velük mentem, hanem letartóztatva bevittek... " az vagy reménytelenül szenilis, vagy szimpla hazudozó, egyik esetben sem lehet komolyan venni az állításait. Különösen, hogy ezeket az állításokat az általa írt cikkekben-tanulmányokban-könyvekben, mint tényt - mikor melyiket - szerepelteti. Különösen úgy nem, hogy az állítólagos szobordöntő, laktanyafoglaló, első szovjetekkel harcoló, rádiósegítő novemberben már pufajkásként folytatja, olyan elánnal, hogy kitüntetésre terjesztik.

Ott volt az biztos, szerepe tisztázatlan és ellentmondásos, ez is biztos, leginkább a saját ellentmondó kijelentéseinek következtében. Tekintve, hogy a tanúk többsége lassan már nem él vsz ez így is marad...