Re: nincs cím

Bocsánat, még egyszer jelezném, hogy a konkrét cikkről értekeztem, és ebben a cikkben is elég világos az, hogy ki vezette őket, ki sodródott, kik ünnepeltek ki vezette őket, letartóztatták-e, vagy sem, az ebben a káoszban tulajdonképpen kideríthetetlen. Nekem volt hasonló élményem pár helyen, például amikor volt az utolsó nagy budapesti árvíz és a Margit szigeten kellett védekezni. Nos akkoriban (lehet mintegy öt-hat éve, már az évre sem emlékszem), kimentem a szigetre, ahol ÁLLÍTÓLAG volt pár árvizes szakember, de leginkább az látszódott, hogy előző nap a katonaság már két homokzsák magasságban profi módon megépítette a gát alapját. Ott volt egy rövid gyorstalpalás homokzsák készítésből, pár órával később viszont már senki sem mutatott senkinek semmit, és eljutott oda az egész szituáció, hogy már én ""tanítottam"" az embereket lapátolni, majd lerakni a zsákokat, később már a Bobcatek kulcsai is hozzám kerültek és én kezdtem mondani, hogy merre menjenek, majd valamikor éjfél után már egy komolyabb erőgép tetején cipeltem körbe egy tucatnyi embert, akikkel építettük körbe a gátat a szigeten. Különösen szép emlék volt annak a pár görény trógernek az emlékképe, akik nyugodtan teniszeztek aközben, mialatt mi a gátakat raktuk. Hasonlóan meglepő, de nagyon pozitív példa volt az, hogy az egyik narancs üdiítős ládán a McDonald's neve szerepelt, mert ezeket is észre szoktam venni, ahogy azt is, hogy az ott lévő úgynevezett vezetők, valójában trógerek többsége az ételsátorban volt a cserkészek vezetőjével (cserkész az egész szigeten nem volt), mert nem mentek ki dolgozni.

Namármost, ha nekem ma, ennyi idő távlatából le kellene írnom azt, hogy kivel mentem, kivel találkoztam, kikkel építettünk, milyen ütemben és micsodát, hogy mikor tanultam meg Bobcatet vezetni és kitől, vagy hol hagytam ott utoljára és hogy honnan került elő a komoly erőgép, amit én irányítottam a többivel együtt, akkor rettenetesen el kell hogy keserítselek, mert már fogalmam sincs.

Ennek az egyik oka ugyanis az, hogy ilyenkor egy vezető típusú ember "flow" állapotba kerül, és inkább ösztönösen, mint tudatosan cselekszik, ennek megfelelően nem fog a lépésekre és a történésekre pontosan visszaemlékezni.

Nekem is csak az maradt meg az "események végére", hogy addigra mire mentem már tényleg sokan lapátolták a homokzsákokat, illetve engem keresett mindenki azon a részen ahol én voltam, hogy merre menjenek, vagy mit csináljanak.

Namármost, gondolom elhiszed azt, hogy ez a történet nem kitalált. Ugyanakkor gondolom elhiszed azt is, hogy az un. hivatalos történészek, akik a hivatalos személyek visszaemlékezéseit fogják írni, azok azokról a kitűntetett "hősökről" fognak értekezni akik a gátakon álltak, de persze azt sohasem látták. És az is nyilvánvaló, hogy rám senki sem fog emlékezni, egyetlen tanut sem fogok tudni hozni, mert fogalmam sincs, hogy kik voltak ott rajtam kívül, ugyanis egyedül egy csoport scientológusra emlékszem vissza, meg talán három kétkezi emberre, akik közül az egyik talán kőműves, vagy szobrász volt.

Tudod, számomra éppen az mutatja a történet hitelességét, hogy bemutatja a káoszt, azt, hogy mennyire nem tudott, avagy látott senki semmit és hogy UGYANAZT az eseményt mennyire másképpen is lehet látni, vagy visszaemlékezni rá, ahogy az idő változtatja az emlékeket. Ugyanakkor az az igazán lényegesen fontos az ÉN számomra, hogy ÍGY bemutatni a KÁOSZT csak az tudhatja, aki nem egyszerűen személyesen vett részt benne, hanem annak az alakulásában is résztvett, a többiek számára ugyanis viszonylag egyszerűen teltek el ezek az események is, hiszen csak magukkal törődtek, esetleg azzal, aki vitte őket. De ők is teljesen másképpen láthatták ugyanazt a szituációt, akár ugyanarról a helyről. Így az, hogy most akkor tulajdonképpen vezettem az embereket, vagy csak jöttek utánam, hogy velük mentem oda, vagy külön, találkoztam-e árvizessel késő este vagy sem, az akár naponta megváltozhat a tudatomban, egyszerűen attól, hogy eszembe jut-e vagy sem.

A sorkatonaság korából legalább ennyi történet eszembejutna, amiktől manapság leginkább a hajam tépném, és a legszebb az egészben az, hogy mindig másképpen emlékszem rá egy kicsit vissza.

De a lényeg az Scipio, hogy szerintem az a gyanús (Virág elvtárs után szabadon) ami nem gyanús. Mert ha valaki nem profi, nem készül arra, hogy ebből visszaemlékezést csináljon, akkor az egyszerűen nem mondhatja el pontosan úgy a történetét, ahogy akár csak tíz évvel korábban elmondhatta volna. Mert aki ezt folyamatosan és pontosan tudja elmondani, az az, amit betanult vallomásnak hívnak, vagy olyan személynek, aki ott sem volt, de megtanulta, hogy mit kell mondania. És ha eltelik 30-40 év, akkor tudod, ezek azok a vallomások, amiket már olyan meggyőződésből mondanak el, hogy még egy vérprofi hazugsávizsgáló sem buktatja le, mert annyire mélyen rögzült be a tudatba.

Egyszóval, számomra pont azért hiteles az idézett cikk (függetlenül a forrástól, hiszen ezúttal semmiféle kommentár nem volt hozzáfűzve), mert tökéletesen leírja az átláthatatlanságot és a káoszt, valamint azt, hogy főtiszt nem volt jelen ebben az időszakban a laktanyában.

Ha jobban belegondolsz, akkor ez a tüzér vezette az embereket? Attól függ. Ha akarod, igen, ha akarod, nem. Mindkét állítás benne van a cikkben. Sodródott a tömeggel, vagy vezette őket? Ki tudja ezt ennyi idő után megállapítani? Van ennek jelentősége: NINCS. Letartóztatták? Valószínűleg igen. Eltűntek az ÁVÓ-sok. Hétszentség, hogy igen. És mindez attól és csak attól függ, hogy HOGYAN ÉRZED ÁT ugyanazt a történetet, hogyan érzed azt, hogy mi történt akkor.

Ezt pedig csak ott lévő, ilyen ex-lex állapotban lévő ember írhatta, vagyis szerintem a beszámoló lényegi része tökéletesen hiteles, azaz az, hogy a részegek kavarogtak a tűntetőkkel, voltak akik rendet akartak, voltak akik fosztogattak, senki sem tudta, hogy mi legyen, voltak akik már fegyverért mentek, voltak akik ott maradtak, volt aki felsorakozott, volt aki eltűnt. Tökéletes helyzetleírás, én iszonyúan ennek érzem az akkor történteket.

*

Arról meg, hogy ki kicsoda egy forradalomban, azzal kapcsolatban szerintem azt érdemes megvizsgálni, hogy maléter miket művelt a forradalom ellenében és érdekében. Ez azonban nem lesz hosszú, hiszen én egyáltalán nem emlékszem olyan tettére, amit a forradalomért tett volna meg. Az, hogy az elvtársai meggyilkolják a hatalom stabilizálása érdekében, az nem hősiesség, hanem kommunista módszertan.

Esetleg mutatnál nekem olyan tettet, ami miatt legalább kétes egyéniséggé válhatna a szememben a közönséges aljas gazemberhez képest?